A kapitalista
diktatúra természetrajza.
A Lelkiismeret ’88 Csoport által 2003. december 1-napjára tervezett tüntetés
betiltása.
A
csoport a „Medgyessy – Nastase koccintás” évfordulóját akarván „megünnepelni”
felvonulást tervez
a BAH csomópont környékére. Történetesen errefelé lakik a
miniszterelnök is.
A
Magyarországon is hatályos törvénynek minősülő nemzetközi jogszabályok, ill.
egyezmények szerint a békés tüntetésekhez nem szükségeltetik a rendőrség
engedélye. A Lelkiismeret ’88 Csoport elnöke Kocsis Imre az őt jellemző
lelkiismeretesség által vezéreltetve mégis engedélyért folyamodott a „
Vasprefektushoz”. [1] Címzett a demonstrációt
megtiltotta. [2] A Csoport emiatt a
Fővárosi Bírósághoz fordult, kérelmezve a tiltás feloldását. [3] Ezen túl nyílt
levélben fordult a Vasprefektushoz, alaposan leszedve róla a keresztvizet.[4] A
Bíróság a kérelmet elutasította. [5] Az Egyesület elnöke ezt követően
bejelentette, a tüntetést megtartják. Ma [2003.11.29] a Vasprefektus a Napkelte
műsorában a mindig mindenütt jelenlevő Verebes helyeslő bólogatása mellett,
közismert lebilincselő mosolyát bedobva, ragyogó fogsorát villogtatva, tudtul
adta urbi et orbi, hogy ez esetben a rendőrség a tüntetést „a törvény alapján”
feloszlatja. [Ezt magyarul úgy kell
érteni, hogy a robotzsaruk nekirontanak a tömegnek és ütnek - rúgnak, nőt
férfit, öreget, gyereket, egészségeset, beteget. Egyesek kezét hátracsavarják,
összebilicselik és zsuppkocsiba vágják őket a „nulla tolerancia” (Gergényi
patent) elve és módszertana alapján.]
A
tisztelt olvasónak módjában áll a hivatkozott dokumentumokra ugorva azokat
elolvasni. Ez viszont nem kötelessége. Ennélfogva a Commentet úgy igyekszem
összeállítani, hogy közölnivalóm ide - oda ugrálás nélkül is érthető legyen.
Napóleon
mondta: „a jó Alkotmány rövid és homályos”. Úgy vélem ez az aranyszabály
fokozottan érvényes a törvényekre is. A Csoportnak az 1989 évi III. sz.
törvénnyel gyűlt, gyűlik meg a baja. Az
alábbi értekezés voltaképp
nem külön - külön a törvényről, annak alkotóiról és szolgáiról: a
rendőrökről, a bírákról, a sajtómunkásokról, hanem a rendszerről szól, amelyben
mindenki eljátssza undorító szerepét önként és dalolva, pénzét Harpagon-ként
morzsolgatva, vagy lelkiismeretével küszködve és magát képzeletben szembeköpve.
A kapitalista zsarnokságról van tehát szó, amely miben sem különbözik az „egyéb"
zsarnokságoktól. Azaz.
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
nemcsak a bíró hûvös
ítéletében: bûnös!
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
e bilincs-unalomban,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit õ eléd varázsolt,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
[Illyés Gyula: Egy mondat a
zsarnokságról. Részletek.]
Kezdjük tehát „a
törvénnyel”, amely ekképpen szól.
1. § A
gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar
Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.
2. § (1)
A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és
tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a
résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.
8. § (1)
Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a
bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetőleg a közlekedés
rendjének aránytalan sérelmével járna, a rendőrség a bejelentésnek a
hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a
bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja. [1989. évi III. törvény a
gyülekezési jogról]
Arról viszont a törvény semmit sem szól, mit kell a közlekedés rendjének aránytalan
sérelme alatt érteni. A jogalkalmazó számára tehát
szabad a gazda. Úgy forgatja, ahogy akarja.
Említsünk
egy példát, úgy világosabb lesz. A Luftwafféban számos zsidó harci pilóta
szolgált, kiválóan. Sokan magas kitüntetéseket is kaptak. A Gestapo
[természetesen] kiszagolta a dolgot és maga Himmler érdeklődött Göringnél, tud
e erről? Ismeri e a törvényt, hogy zsidók a légierőnél szolgálatot nem
teljesíthetnek. Göring előzékenyen válaszolt, tud a dologról, ám mint birodalmi
marsall ő határozza meg ki zsidó, ki nem zsidó… „Ehhez képest” a
Luftwaffénál zsidók nincsenek, slussz. De tovább megyek. Hitler olyannyira
hálás volt a szintetikus benzin feltalálójának, hogy „führerbefehl” keretében
árjának nyilvánította, kiemelve őt a „vér tisztátalanságának mocsarából”.
Ez ilyen egyszerű! De
térjünk vissza a törvényhez és a derék Vasprefektushoz.
A fránya szöveg: „a
közlekedés
rendjének aránytalan sérelme” pejoratív [rosszalló] tartalmat nem hordoz.
Emellett [hivatalos értelmezés hiányában] teljességgel értelmetlen is. A
logikai egység érdekében ugyanis léteznie kell „arányos sérelemnek is”. Az
aránytalan sérelem ehhez képest mennyiségi eltérés. Olyan eltérés, amely pl. a
marxista dialektika szerint a mennyiségi változások folyamán átcsap a minőségi
változás kategóriájába. Vagyis „azon” innen az embert a rendőr eltűri az utcán,
azon túl pedig fejbe vágja, vagy vesén döfi a gumibottal, stb. Ez az elválasztó
vonal viszont láthatatlan, azt a Vasprefektus úr esetenként jelöli ki.
A
„jogos” gumibothasználat tényéből visszafelé következtetve az aránytalan
sérelemnek mégiscsak van pejoratív tartalma, de vajon mi lehet az? A
Vasprefektus úr nem mondja, tehát találgatásra vagyunk utalva. Pláne ha szerbe
számba vesszük, hogy a jó úr milyen rendezvényeket engedélyezett, ill. tiltott
meg eddig. Ha [tetten érhető] jogértelmezési ill. jogalkalmazási tevékenységét
egy pont térbeli mozgása formájában egy koordináta rendszerre felvisszük, úgy
egy cikcakkos vonalat kapunk, olyat amelynél az amplitúdók képe
törvényszerűséget mutat. Ennek persze semmi köze a Vasprefektus úr által
számtalanszor emlegetett „törvényhez”. Tendenciáról, tendenciózus – magyarán
szólva részrehajló –„jogszolgáltatásról” van szó. Ha úgy tetszik a közhatalmi
jogosítványok törvénytelen felhasználásáról.
Ha
„aránytalan sérelem” valósul meg, alanynak is kell lennie, aki a sérelmet
elszenvedi. Sérelmet pedig az szenved, akit valamely jogának gyakorlásában
korlátoznak.
Az
alany a közutat használó állampolgár. A jog pedig a közút rendeltetésszerű
használatának joga. A „rendeltetésszerűség” lényeges elem, hisz a közút
használatára fokozottan érvényes az a szabály, hogy az egyén szabadságának
korlátja a mások szabadsága [biztonsága]. Ezért nem mehet át a gyalogos a
zebrán, ha a lámpa az ő számára pirosat, a járműforgalom számára pedig zöldet
mutat.
Nota
bene! A közút rendeltetésszerű használatához még egy elem kapcsolódik.
Az állampolgárok közúthasználata nem csorbíthatja azok jogait sem, akik a közút
„hatósugarában” laknak, dolgoznak, stb. Ilyen jog pl. a csendhez, különösen az
éjszakai csendhez való jog. Régen az erre vonatkozó szabályt „csendrendeletnek”
hívták mindközönségesen. És kinek kell elsősorban ügyelni a csendre? Hát
a Vasprefektusnak, a Főváros rendfelelősének és csendfelelősének.
Aztán
itt van még az utca tisztaságához való jog. Itt persze nem csupán a kutyaszarra
kell gondolni.
A „jogsérelem” valamely jogellenes magatartás eredménye, következménye. A
jogsértés az állampolgárok életét, egészségét, testi épségét sértheti, vagy
veszélyeztetheti. A jogsértés vagyoni károsodást idézhet elő. A jogalkalmazó
köteles számot vetni azzal is, hogy a jogsérelmet az alany szubjektíve hogyan
éli meg. Például ha valamely jogsértő magatartás felháborodást, megbotránkozást,
vagy riadalmat kelt garázdaságnak minősül.
Leszögezhetjük,
a szabad közlekedésében jogtalanul akadályozott állampolgár a sérelmet nehezen
viseli, fizikailag és pszichikailag is.
És
most lássuk a „jogeseteket”.
·
A közlekedés rendje aránytalan sérelmének eklatáns példája volt az
emlékezetes taxisblokád, amelyet egyesek vélekedése szerint a szadeszesek
szerveztek és vezényeltek. Persze senkinek sem esett baja, mert a jóságos Göncz
apó megsajnálta a szegény taxis gengsztereket és közkegyelemben részesítette az
egész bűnbandát. Persze kinek állt feljebb? A bűnszervezőknek! Vasprefektusi
állás akkor még nem volt. Így kit kezdtek jobb híján izélgetni? A
veszprémi biciklis ügyvédből belügyminiszterré avanzsált Horváth Balázst. És
miért? Mert állítólag „fontolgatta”, hogy a tüntetők ellen hatalmi
erőszakot alkalmaz.
·
A Lelkiismeret ’88 Csoport ez év júliusában tüntetést rendezett az
Erzsébet Híd járdáján. Tőlük a Vasprefektus úr annyira féltette a közúti
közlekedés rendjét, hogy magas vasrácsokat állíttatott fel. Ott túl a rácson
sorfalat álltak pisztollyal, gumibottal, patentbilinccsel, gázálarccal [!]
felszerelt fogdmegjei. A vízágyús, könnygázszórós „harckocsik” a hídfőknél
parkoltak parancsra várva. Nem hiányoztak a zsuppkocsik sem. Említendő, hogy
ezúttal [is] tisztességes, magyarérzelmű magyar állampolgárok, kezükben nemzeti
zászlókkal, a Himnuszt énekelve játszották a közellenség szerepét.
·
Aztán következett a krisna tudatú hívők [egy nemzetidegen kényszerűen
megtűrt szekta] parádéja a cifra kocsin vonszolt bálvánnyal, síppal, dobbal,
nádi hegedűvel. Az idegen szép, mondják. Így vélekedhetett a Vasprefektus úr
is, mert mit tesz isten, elzárta a Lánhidat hosszában és keresztben a
közúti forgalom elől. Tette ezt olyan időben, amikor sok ezer gépkocsi
igyekszik pestről budára és vice - versa. Köztudott, hogy nyári időben a várakozni
kényszerülő gépkocsik utasai súlyos pszichikai és fizikai terhelésnek vannak
kitéve. Közöttük különösen a gyermekek, öregek, betegek. [Én magam is szenvedő
- dühöngő alanya voltam néhány évvel korábban egy hasonló parádénak,
amely épp az Erzsébet Hidon kelt át és
tanúsíthatom: velem együtt sok ezren szidták azt az akkori marhát, aki
a felvonulást a Balatonra irányúló csúcsforgalmi időben engedélyezte.]
Nem tudom, hogy az idén a „szakértők” e rendezvény engedélyezése előtt milyen
forgalmi adatokat tártak a Vasprefektus úr elé. Tény, hogy ebben nem látta
fennforogni a közlekedés rendjének
aránytalan sérelmét. Fennforgás hiányában a vonulást nem tiltotta be, sőt mint
említve volt lezáratta az egész hidat, mert ezt írta elő számára a törvény.
Tiszta sor, nemde?
·
Aztán jött az Andrássy úti kendermagos „fesztivál”! A már idűlt
és leendő drogosokat nyilván zavarta volna az közút forgalma. A Vasprefektus úr
tehát lezáratta az egész Andrássy utat.
Csak most jövök rá: a közlekedés rendjének
aránytalan sérelme szóba se jöhet, ha közúti közlekedés sincs. Az újkori
bacchanália népsége zavartalanul vonulhatott gépjárművekkel, gyalogszerrel a
Hősök Terére vezető úton a dübörgő techno zene hangjai mellett pörögve,
ugrabugrálva, kornyikálva visítozva. A „rendezvény” több mint huszonnégy órán
át zajlott, ha beszámítjuk azt az időt is, amíg a Főváros költségén a több
tonna „ünnepi szemetet” el nem takarították.
·
Még egy pár szót a melegekről. „Természetesen” őket is megillette a
büszke parádézás, magakelletés joga a Főváros forgalmas útvonalán. És persze
megint útlezárás és különösen hatalmas véderő felvonultatása, nehogy megdádázza
valaki a fiúkákat játszó fiúkákat és leánykákat játszó fiúkákat, hisz ezek
személyesítik meg a „homo ludens” eszményét.
[A homo sapiensekre a Vasprefektus úr láthatólag keveset ad. Igaza is van, hisz
ez egy kihalásra ítélt species az élőlények között.]
* * *
Az
elején jeleztem, a történet nem a Vasprefektusról fog szólni. Hát voltaképp nem
is őróla szól. Ő csak egy egyszerű zsaru, aki tartóinak intését lesi. Voltaképp
egy gumibot, amivel [akivel] vagy ütik a nemzetieket, vagy elirányítják a
közúti forgalmat a sárgatunikások, a drogvigécek és a hátulról döfködők
útjából.
A
nemzetrontásnak, mint kollektív folyatólagos bűncselekménynek a gumibot nem
alanya, csak tárgya. A tettes a hatalom, amely a nemzetet fenyegeti vele.
Nos
a Csoport úgy döntött, a tilalom ellenére is ragaszkodik a nemzetközi jogi
garanciákon alapuló tüntetési joghoz.
Mi
lesz hétfőn?
2003.11.29.
Sz. Gy.