Untitled

Infekcióóó !

Életképes e a magyar POLIP ?

Ha hihetünk [?] Polt úrnak, egyáltalán nem az. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a róla alkotott fantomkép szerint a "contergan bébikhez" hasonlóan egyes szervei hiányzanak, vagy csökevényesen fejlődtek, azaz nem komplett. A másik, hogy nem ütésálló. Elég neki egy "keddi akció" és vége ...

De mi van akkor, ha az amugy is nyers fantomkép nem hasonlit az eredetire, Polt ur pedig csak képzeli, hogy ő a magyar bűnűldözés Chacónja, de valójában nem az ?

A "téma" kapcsán indokolt ugyanis elgondolkodni. Elsőnek mindjárt a Polt nyilatkozaton [amelynél a tartalmi hitelesség garanciája, hogy a NÉPSZABADSÁGBAN jelent meg - 2001.06.20].

A nyilatkozat igy hangzik : "a szervezett bűnözés megkísérelt beférkőzni az igazságszolgáltatásba; a keddi fellépéssel azonban sikerűlt e hosszabb ideje tartó folyamatot megszakítani."

A notórius ujságolvasó már úgy megszokta a sajtóban kolportált marhaságokat mint a hortobágyi ridegmarha a bögölycsípést, de azért néha felkapja a fejét. Most is ez a helyzet ...

Először is kikből verbuválódik tulajdonképpen "az igazságszolgáltatás" ? Az ügyészekből, a rendőrökből, avagy a smasszerekből ? Miért maradnak ki a birák ? [Mármint az igazságszolgáltatásból ? Nem ér a nevük ? Ennyire rossz lenne a viszony Orbán és Solt között ?]

Másodszor, hogy lehet ugy "kedden fellépni", hogy egy hosszabb ideje tartó folyamat megszakadjon, egyszersmindenkorra ahogy a riportalany, vagy a cikkíró sugalmazza ? Valójában ettől kell megszakadni !

Harmadszor, a "beférkőzésre" csak a székesfehérvári szervezett bűnözésnek van licenciája ? Van még tizennyolc megye plusz a mindenben nagy Budapest. Ezeken tájakon tán alszanak a maffiózók ? És mi van a "nem magyar ajkúakkal" ?

Nekem a téma kapcsán külön is érdemes elmerengenem [épp Polt úr által agyagba döngölt] főügyészi multam emlékein, olvasmányaimon és mintegy negyven évnyi bünügyi védői munka során szerzett tapasztalataimon.

Ha valahol valami kiderűl [kiborúl] a hülyék síetnek kijelenteni : lám előre megmondtam. Ezt a címkét szerfölött könnyű megszerezni, igy arra igyekszem szorítkozni amit le is írtam annakidején.

1992-ben "kezdtem" a balatonlellei legfőbb ügyészségi üdülő árnyat és enyhet adó fái alatt tartott főügyészi fejtágítón piszkálni azt a kérdést, hogy mi a helyzet a rendőrségi operatív munka ügyészi felügyeletével, hiszen ezen a területen érintkezik a legintenzívebben a bünüldöző a bünözővel, ezért elméletileg a fertőzésveszély itt a legnagyobb. Ha nem nézzük, nem látjuk hogy a "beépülés" egyirányú vagy kétirányú folyamat e. Ha netán az utóbbi eset forog fenn, ugy melyik a virulensebb. "Kollegáim" persze nyomban letorkoltak. Ha egyszer rossz kedvem támad megírom ki mit mondott akkor. Jegyzettömbömet ugyanis megőriztem. Majd kisillabizálom mi áll benne.

Az akkor "helyes" álláspontot röviden ugy lehet összefoglalni, hogy az ügyésznek óvakodnia kell attól hogy ebben a mocsokban túrkáljon. Csak egy öreg moszkovita kelt pártomra, persze nem személyem iránti szimpátiából hanem mert megpendülhetett enkávédés lelkében egy húr ... Rámlicitált a rossz öreg kijelentvén hogy az ügyészségi nyomozó hivatalokat is fel kellene jogosítani az operatív nyomozati eszközök alkalmazására, hisz enélkül a rendőri bünözés ellen eredményesen fellépni aligha lehet.

Az akkori legfőbb ügyész épp nem volt jelen [csak szelleme lebegett a hely fölött]. Mindenki tudta ugyanis róla, hogy irtózik az ügyészi nyomozástól mint jogi fogalomtól is. Igy aztán hamvába holt az egész okoskodás.

A közben quietált budapesti főügyész Boócz ur több ujság, illetve folyóirat-cikk keretében az ügyészséget afféle "mérték utáni szabósághoz" hasonlította, amely a rendőrség által hozott anyagból dolgozik. Persze minden hasonlat sántit. Ez is, hiszen evidens hogy saját szennyesét mindenki takargatja, nem viszi az úriszabóhoz ...

Azóta eltelt nyolc kilenc év. A közben lemondott legfőbb ügyész a törvény-szabóságban kapott állást. Az általa évtizeden át irányított testűlet, amely őt királyi koronával jutalmazta, most ott tart ahol tart.

* * *

De tulajdonképp nem is a fentiekről kivánok adomázni. Más gondolat foglalkoztat. Az nevezetesen hogy a polti képlet a valós helyzet feltárására vagy kendőzésére alkalmas e inkább. Ha az utóbbiról van szó a végeredmény szempontjából közömbös hogy melléfogás vagy mellényúlás történt e.

A helyzet paradoxona ugyanis az, hogy a "kelleténél" levesebb a korrupt rendőr, illetve ügyész !

Ha ez nem így lenne a szervezett bünözés megelégedhetne azzal, hogy beférkőzik abba a Polt ur által igazságszolgáltatásnak titulált valamibe ami tulajdonképp nem is igazságszolgáltatás. Ebben a körben maradéktalanúl megvalósúlna az információk szabad áramlása a bűnszövetkezetek és bűnűldöző szervezetek között. Az egész valahogy úgy működne mint a tőzsde aholis mindenki előtt világos lenne, mennyi nyitáskor a rendőr kilója, lefelé vagy felfelé mozgott e az index és ki nyert, ki vesztett a zárásig.

Sajna a dolog nem így működik, mert az ügyészi és rendőri állomány nem elhanyagolható hányada erkölcsileg intakt. E rosszulfizetettek közül sok fura alak mindent elkövet hogy rács mögé juttathasson a társadalom krémjéből egy két undok figurát. Közülük nem kevesen egészségükkel, családjuk békéjével, becsületűkkel, sőt életükkel fizetnek bátorságukért, helyesebben botorságukért [Kuzma].

Ha a szervezett bűnözés az igazságszolgáltatásba befektet [ugy tünik befektet] evidens, hogy tőkéjét nem akarja kockáztatni. Minél magasabb a tét, annál kevésbé. A szisztéma viszont csak akkor üzembiztos ha az igazságszolgáltatás minden faktorát lefedi a pincétől a padlásig.

Mélyenszántó tévedés, vagy ami sokkal rosszabb tudatos félrevezetés a helyzetet olyannak festeni, hogy a korrupció célt ér és megáll a rendőrség felderitési osztályainál, vagy a mérték utáni szabóságoknál. Ha ugyanis ezek "diszfunkcionálisan" működnek, az ügy és a delikvens óhatatlanúl a biróság elé kerűl. Ott kell megvédeni. A kérdés tehát az, hogy a szervezett bűnözés belépett e már Justitia szentélyébe ?

Belátom súlyos szentségtörésnek számít már a puszta kérdésfelvetés is. A külföldi példákból viszont az következik, hogy ahol eddig komolyan nekifogtak a purgálásnak a meritőhálóban mindig fickándozott egy két bíró is. ["Tiszta kezek" - Olaszország.]

A kérdésnek pusztán teoretikus megközelítése is abszurd a bírósági korrupció apodiktikus kizárása, ill. tagadása mellett. Márpedig a testűlet minden szíre-szóra oly dühvel reagál amely az olasz futball aranykorát idézi ["catenaccio ..."] és eleve elszeg mindenféle disputát.

Ilyesmit személyesen is tapasztaltam amikor abban a kétes dicsőségben részeltettek hogy évszázados ílluziót rombolva rács mögé dugjak egy korrupcióval gyanúsított ügyészt. Volt kollegám állitólag fogolyszabadításra vállalkozott, de a döntési jog már a bíróság kezében lévén mellőzhetetlen volt arra hívatkoznia, hogy a kapott pénzen bíróval fog osztozni. Az ügyben név is szóbakerűlt ... Hogy akkor erről mit gondoltam - mit nem, ma már nem érdekes. Gondjaimat, gondolataimat szerettem volna az emlegetett úriember hivatali főnökével megosztani aki megtette, mert megtehette, hogy hivatalos megkeresésemet válasz nélkül hagyja. Ezt azért tartottam különösnek, mert köztudott, hogy a befolyással űzérkedők egy része valójában nem bír meghatározó befolyással, vagyis nemlétező áruval kereskedik. Az ember ilyen helyzetben szivesen hagyja magát meggyőzni. De mire gondoljon ha nem akarják meggyőzni ?

A "profanum vulgus" vagyis az avatatlanok köre többnyire nem akkor szimatol és kiált korrupciót amikor a félkaru rablók üzembentartójának a rendőrségről leadják a drótot "razzia lesz". Az ilyesmikről jóformán senki sem szerez tudomást. A sanda gyanu akkor ölt alakot amikor tizenegy éves börtönbüntetéssel a hátán egy Tribuszerné szabadon kisétálhat a tárgyalóteremből, mert a biró ugy "mérlegelte" hogy speciel ő nem fog megszökni.

A veszély abban mutatkozik, hogy a társadalom fölé magasodott egy olyan testűlet amely döntéseiért végsősoron nem felelős senkinek, sem erkölcsileg sem jogilag. E testűlet kizárólagos és ellenőrizhetetlen jogosítványokat szerzett a legforróbb zónában : az előzetes szabadságelvonás alkalmazása vagy mellőzése kérdésében. Felül nem vizsgálható "mérlegeléssel" lesújthatja az ártatlant és felemelheti a bűnöst.

Tudjuk persze, a bírák függetlenek és csak a törvényeknek vannak alávetve. De milyenek azok a törvények amelyek elsősorban az öncélú függetlenséget szolgálják és nélkülözik a törvény előtti egyenlőség valódi garanciáit. [Erről elmélkedett annakidején Tiborc a galambfiakkal kapcsolatban. Hogy álmélkodna a jó öreg ha feltámadhatna és látná hogy jóformán semmi sem változott azóta ...]

A hatalom és a korrupció közös vonása a kölcsönös gravitáció egymás irányába. Az egyesűlést voltaképp helytelen "behatolásként" aposztrofálni mert inkább idillikus növényi ill. állati szimbiózisra hasonlít. Mindenki jól jár vele, kivéve persze a nem bennfenteseket.

Ha valaki a helyzeten változtatni akar két módszert választhat. Szaglászhat a korrupció után, vagy elemezheti az adott hatalmi struktura sajátosságait. Mindkét irányból ugyanoda lyukad ki, ha kellő kitartást tanúsit. Más kérdés hogy felfedezéseivel mihez kezd majd.

Végül vissza a cikkhez. A pontatlan és meggondolatlan kijelentések kerűlendők ! A hazai polip biztos nem alábbvaló mint a külföldi. Sőt !

Sz. Gy.

Vissza a kezdőlapra!