Untitled
Infekcióóó !
Életképes e a magyar POLIP ?
Ha hihetünk [?] Polt úrnak, egyáltalán nem az. Ennek két
oka lehet. Az egyik, hogy a róla alkotott fantomkép szerint a "contergan
bébikhez" hasonlóan egyes szervei hiányzanak, vagy csökevényesen fejlődtek, azaz
nem komplett. A másik, hogy nem ütésálló. Elég neki egy "keddi akció" és vége
...
De mi van akkor, ha az amugy is nyers fantomkép nem hasonlit az
eredetire, Polt ur pedig csak képzeli, hogy ő a magyar bűnűldözés Chacónja, de
valójában nem az ?
A "téma" kapcsán indokolt ugyanis elgondolkodni.
Elsőnek mindjárt a Polt nyilatkozaton [amelynél a tartalmi hitelesség
garanciája, hogy a NÉPSZABADSÁGBAN jelent meg - 2001.06.20].
A
nyilatkozat igy hangzik : "a szervezett bűnözés megkísérelt beférkőzni az
igazságszolgáltatásba; a keddi fellépéssel azonban sikerűlt e hosszabb ideje
tartó folyamatot megszakítani."
A notórius ujságolvasó már úgy
megszokta a sajtóban kolportált marhaságokat mint a hortobágyi ridegmarha a
bögölycsípést, de azért néha felkapja a fejét. Most is ez a helyzet
...
Először is kikből verbuválódik tulajdonképpen "az
igazságszolgáltatás" ? Az ügyészekből, a rendőrökből, avagy a smasszerekből ?
Miért maradnak ki a birák ? [Mármint az igazságszolgáltatásból ? Nem ér a nevük
? Ennyire rossz lenne a viszony Orbán és Solt között ?]
Másodszor, hogy
lehet ugy "kedden fellépni", hogy egy hosszabb ideje tartó folyamat
megszakadjon, egyszersmindenkorra ahogy a riportalany, vagy a cikkíró sugalmazza
? Valójában ettől kell megszakadni !
Harmadszor, a "beférkőzésre" csak a
székesfehérvári szervezett bűnözésnek van licenciája ? Van még tizennyolc megye
plusz a mindenben nagy Budapest. Ezeken tájakon tán alszanak a maffiózók ? És mi
van a "nem magyar ajkúakkal" ?
Nekem a téma kapcsán külön is érdemes
elmerengenem [épp Polt úr által agyagba döngölt] főügyészi multam emlékein,
olvasmányaimon és mintegy negyven évnyi bünügyi védői munka során szerzett
tapasztalataimon.
Ha valahol valami kiderűl [kiborúl] a hülyék síetnek
kijelenteni : lám előre megmondtam. Ezt a címkét szerfölött könnyű megszerezni,
igy arra igyekszem szorítkozni amit le is írtam annakidején.
1992-ben
"kezdtem" a balatonlellei legfőbb ügyészségi üdülő árnyat és enyhet adó fái
alatt tartott főügyészi fejtágítón piszkálni azt a kérdést, hogy mi a helyzet a
rendőrségi operatív munka ügyészi felügyeletével, hiszen ezen a területen
érintkezik a legintenzívebben a bünüldöző a bünözővel, ezért elméletileg a
fertőzésveszély itt a legnagyobb. Ha nem nézzük, nem látjuk hogy a "beépülés"
egyirányú vagy kétirányú folyamat e. Ha netán az utóbbi eset forog fenn, ugy
melyik a virulensebb. "Kollegáim" persze nyomban letorkoltak. Ha egyszer rossz
kedvem támad megírom ki mit mondott akkor. Jegyzettömbömet ugyanis megőriztem.
Majd kisillabizálom mi áll benne.
Az akkor "helyes" álláspontot röviden
ugy lehet összefoglalni, hogy az ügyésznek óvakodnia kell attól hogy ebben a
mocsokban túrkáljon. Csak egy öreg moszkovita kelt pártomra, persze nem
személyem iránti szimpátiából hanem mert megpendülhetett enkávédés lelkében egy
húr ... Rámlicitált a rossz öreg kijelentvén hogy az ügyészségi nyomozó
hivatalokat is fel kellene jogosítani az operatív nyomozati eszközök
alkalmazására, hisz enélkül a rendőri bünözés ellen eredményesen fellépni aligha
lehet.
Az akkori legfőbb ügyész épp nem volt jelen [csak szelleme
lebegett a hely fölött]. Mindenki tudta ugyanis róla, hogy irtózik az ügyészi
nyomozástól mint jogi fogalomtól is. Igy aztán hamvába holt az egész
okoskodás.
A közben quietált budapesti főügyész Boócz ur több ujság,
illetve folyóirat-cikk keretében az ügyészséget afféle "mérték utáni
szabósághoz" hasonlította, amely a rendőrség által hozott anyagból dolgozik.
Persze minden hasonlat sántit. Ez is, hiszen evidens hogy saját szennyesét
mindenki takargatja, nem viszi az úriszabóhoz ...
Azóta eltelt nyolc
kilenc év. A közben lemondott legfőbb ügyész a törvény-szabóságban kapott
állást. Az általa évtizeden át irányított testűlet, amely őt királyi koronával
jutalmazta, most ott tart ahol tart.
* * *
De tulajdonképp nem is a fentiekről kivánok
adomázni. Más gondolat foglalkoztat. Az nevezetesen hogy a polti képlet a valós
helyzet feltárására vagy kendőzésére alkalmas e inkább. Ha az utóbbiról van szó
a végeredmény szempontjából közömbös hogy melléfogás vagy mellényúlás történt
e.
A helyzet paradoxona ugyanis az, hogy a "kelleténél" levesebb a
korrupt rendőr, illetve ügyész !
Ha ez nem így lenne a
szervezett bünözés megelégedhetne azzal, hogy beférkőzik abba a Polt ur által
igazságszolgáltatásnak titulált valamibe ami tulajdonképp nem is
igazságszolgáltatás. Ebben a körben maradéktalanúl megvalósúlna az információk
szabad áramlása a bűnszövetkezetek és bűnűldöző szervezetek között. Az egész
valahogy úgy működne mint a tőzsde aholis mindenki előtt világos lenne, mennyi
nyitáskor a rendőr kilója, lefelé vagy felfelé mozgott e az index és ki nyert,
ki vesztett a zárásig.
Sajna a dolog nem így működik, mert az ügyészi és
rendőri állomány nem elhanyagolható hányada erkölcsileg intakt. E
rosszulfizetettek közül sok fura alak mindent elkövet hogy rács mögé
juttathasson a társadalom krémjéből egy két undok figurát. Közülük nem kevesen
egészségükkel, családjuk békéjével, becsületűkkel, sőt életükkel fizetnek
bátorságukért, helyesebben botorságukért [Kuzma].
Ha a szervezett
bűnözés az igazságszolgáltatásba befektet [ugy tünik befektet]
evidens, hogy tőkéjét nem akarja kockáztatni. Minél magasabb a tét, annál
kevésbé. A szisztéma viszont csak akkor üzembiztos ha az igazságszolgáltatás
minden faktorát lefedi a pincétől a padlásig.
Mélyenszántó tévedés, vagy
ami sokkal rosszabb tudatos félrevezetés a helyzetet olyannak festeni, hogy a
korrupció célt ér és megáll a rendőrség felderitési osztályainál, vagy a mérték
utáni szabóságoknál. Ha ugyanis ezek "diszfunkcionálisan" működnek, az ügy és a
delikvens óhatatlanúl a biróság elé kerűl. Ott kell megvédeni. A kérdés
tehát az, hogy a szervezett bűnözés belépett e már Justitia szentélyébe
?
Belátom súlyos szentségtörésnek számít már a puszta
kérdésfelvetés is. A külföldi példákból viszont az következik, hogy ahol eddig
komolyan nekifogtak a purgálásnak a meritőhálóban mindig fickándozott egy két
bíró is. ["Tiszta kezek" - Olaszország.]
A kérdésnek pusztán teoretikus
megközelítése is abszurd a bírósági korrupció apodiktikus kizárása, ill.
tagadása mellett. Márpedig a testűlet minden szíre-szóra oly dühvel reagál amely
az olasz futball aranykorát idézi ["catenaccio ..."] és eleve elszeg mindenféle
disputát.
Ilyesmit személyesen is tapasztaltam amikor abban a kétes
dicsőségben részeltettek hogy évszázados ílluziót rombolva rács mögé dugjak egy
korrupcióval gyanúsított ügyészt. Volt kollegám állitólag fogolyszabadításra
vállalkozott, de a döntési jog már a bíróság kezében lévén mellőzhetetlen volt
arra hívatkoznia, hogy a kapott pénzen bíróval fog osztozni. Az ügyben név is
szóbakerűlt ... Hogy akkor erről mit gondoltam - mit nem, ma már nem érdekes.
Gondjaimat, gondolataimat szerettem volna az emlegetett úriember hivatali
főnökével megosztani aki megtette, mert megtehette, hogy hivatalos
megkeresésemet válasz nélkül hagyja. Ezt azért tartottam különösnek, mert
köztudott, hogy a befolyással űzérkedők egy része valójában nem bír meghatározó
befolyással, vagyis nemlétező áruval kereskedik. Az ember ilyen helyzetben
szivesen hagyja magát meggyőzni. De mire gondoljon ha nem akarják meggyőzni
?
A "profanum vulgus" vagyis az avatatlanok köre többnyire nem akkor
szimatol és kiált korrupciót amikor a félkaru rablók üzembentartójának a
rendőrségről leadják a drótot "razzia lesz". Az ilyesmikről jóformán senki sem
szerez tudomást. A sanda gyanu akkor ölt alakot amikor tizenegy éves
börtönbüntetéssel a hátán egy Tribuszerné szabadon kisétálhat a
tárgyalóteremből, mert a biró ugy "mérlegelte" hogy speciel ő nem fog
megszökni.
A veszély abban mutatkozik, hogy a társadalom fölé magasodott
egy olyan testűlet amely döntéseiért végsősoron nem felelős senkinek, sem
erkölcsileg sem jogilag. E testűlet kizárólagos és ellenőrizhetetlen
jogosítványokat szerzett a legforróbb zónában : az előzetes szabadságelvonás
alkalmazása vagy mellőzése kérdésében. Felül nem vizsgálható "mérlegeléssel"
lesújthatja az ártatlant és felemelheti a bűnöst.
Tudjuk persze, a bírák
függetlenek és csak a törvényeknek vannak alávetve. De milyenek azok a törvények
amelyek elsősorban az öncélú függetlenséget szolgálják és nélkülözik a törvény
előtti egyenlőség valódi garanciáit. [Erről elmélkedett annakidején Tiborc a
galambfiakkal kapcsolatban. Hogy álmélkodna a jó öreg ha feltámadhatna és látná
hogy jóformán semmi sem változott azóta ...]
A hatalom és a korrupció
közös vonása a kölcsönös gravitáció egymás irányába. Az egyesűlést voltaképp
helytelen "behatolásként" aposztrofálni mert inkább idillikus növényi ill.
állati szimbiózisra hasonlít. Mindenki jól jár vele, kivéve persze a nem
bennfenteseket.
Ha valaki a helyzeten változtatni akar két módszert
választhat. Szaglászhat a korrupció után, vagy elemezheti az adott hatalmi
struktura sajátosságait. Mindkét irányból ugyanoda lyukad ki, ha kellő kitartást
tanúsit. Más kérdés hogy felfedezéseivel mihez kezd majd.
Végül vissza a
cikkhez. A pontatlan és meggondolatlan kijelentések kerűlendők ! A hazai polip
biztos nem alábbvaló mint a külföldi. Sőt !
Sz. Gy.