Célkeresztben a szent tehén.
Őszintén a bíróságokról.

Ugrás a 2004.02.07-i folytatásra!

A cím után nem kellene egy "szakmai önéletrajznak" következnie, de ha nem következik, az olvasó nem fogja tudni, miért írok és miért "így" írok e szerfölött kényes témáról. 1954-ben [!] lettem vállalati jogtanácsos, 1958-ban ügyvéd. Azóta folyamatosan nyövöm magam a bíróságok előtt.

Hosszú ívű életpályámon csak kétszer történt szakadás. 1957-ben átmeneteileg
segédmunkálkodtam a szocializmus építésén [munkástanácsi titkárkodásom miatt]. Majd 1992 tavaszától 1993 őszéíg hajdu bihar megyei főügyész voltam. Mi tűrés tagadás, ez idő alatt én nyűttem mások idegeit. Erről sokat mesélhetne a hallgatag Györgyi Kálmán úr és az "olajosok"...

Ha tehát most azt állítom, tudom kiről - miről beszélek, remélem hinni fognak nekem. Jut eszembe, a bírói pályával nem mint jogász, hanem mint elemi iskolai tanuló kezdtem ismerkedni, minthogy Apám bíró volt. Őt sem iktatom ki mondanivalóm
köréből. Majd kiderűl, miért.

A bírák nem "különös emberek". Ennélfogva a jók - rosszak, okosak - ostobák, korruptak és tisztakezűek számaránya nagyjából megfelel a társadalmi átlagnak. A baj a testület egészével, a testületi szellemmel van. Nagy baj van ezekkel. Azt mondják a testűlet korrumpálódott. Igaz ez?

A Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint [természetesen] nem.

[2003.05.23 Népszabadság.]
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a világ igazságszolgáltatási vezetőinek washingtoni konferenciáján vesz részt. A küldöttség tagja Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság előző elnöke is. A tanácskozás két témája a nemzetközi terrorizmus, illetve a bírósági korrupció elleni fellépés.
A magyar bírák között emberemlékezet óta nem fordult elő korrupciós ügy - nyilatkozta az amerikai fővárosban Lomnici Zoltán.  

Ezek szerint nálunk speciel nincs mi ellen, ki ellen fellépni. Akkor miért kellett
kiutazni és (púpnak) Solt urat is vinni?

Lomnici úr nyilatkozata biztosan igaz! Kérdés, büszke lehet e erre? Nem feltétlenűl kedves Lomnici úr, nem feltétlenűl.

Kétségtelen, a magyar bírói karnak volna mire szerénynek lennie, csak bele kellene
nézni a közelmúlt tükrébe, ami nem görbe.

A bíró se' más, mint a többi csinovnyik. Csinovnyiksága azonban károsabb, gyomorforgatóbb mint a többieké. A bíró kezében a szó szoros értelmében a
lét a tét. Senki sem állithatja, hogy a bírói kar megőrizte volna tógája fehérségét.
Lelkiismeretlen szolgájává züllött a legsötétebb hatalmaknak. 1945-el kezdeném, hiszen akkor "szabadultunk fel".

A "népbírósági itélkezés" szörnyűséges gazságai sajnos nem eléggé közismertek,
helyesebben feledésbe mentek. Erről tenni kell. Azután jött a "koncepciós perek" időszaka, amikoris politikusok szerkesztették a vádíratokat, ítéleteket. A bírák csak felolvasták ezeket. A rendelkező részt külön is, az akasztófánál az elitélttel szemben állva de szemébe nem nézve. Túl kevesen lettek közűlük öngyilkosok és egyikük sem lelkiismereti katarzis, hanem a leleplezés megszégyenítés, miatt emelt kezet önmagára.

Az 1956 utáni és miatti megtorlás borzalmai sem a tankágyúk dörgése, a sortüzek ropogása közben érték el csúcspontjukat, hanem a tárgyalótermekben, a siralomházakban és a "kis-udvarokban" ahol a bitók álltak. No meg a bírák, ahogy mondtam.

[Gondolom, olvasóim közűl egyesek esetleg nem néztek végig akasztást. Én 1951-ben végignéztem [kettőt akasztottak]. Függelékben beszámolok élményeimről, mert az itélőbírák erkölcsi megitélése e nélkűl nem lehetne tárgyilagos. Én pedig akkor nem lennék tárgyilagos, ha elhallgatnám: Apám is hozott halálos ítéletet, ugyancsak 1951-ben.]

Mint mondtam, a bírák sem egyformák.

1958.02.05-06. A Nagy Imre és társai elleni titkos per kezdete a Fő utcai börtön és bíróság elkülönített részében. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Különtanácsának elnöke Radó Zoltán. A vádlottak kihallgatása után a tárgyalást felfüggesztik, és bizonytalan időre elnapolják. Radót visszahívják tisztéből, mert nem vezette elég kemény kézzel a tárgyalást.

De kéznél van az "igazi" bíró: Vida Ferenc. Ő nálam a "bezzeg". Még emlegetni fogom. Most néhány idézet vele kapcsolatban.

1958.04.24. Kivégzik Szilágyi Józsefet, akit a Legfelsőbb Bíróság Népbírósága Vida Ferenc vezette tanácsa az április 16-18. között megtartott tárgyaláson ítélt halálra. Ügyét hajlíthatatlan magatartása miatt különítették el a Nagy Imre-per többi vádlottjának tárgyalásától.

1958.06.06. A Fővárosi Bíróság 7 évi börtönre ítéli Kéri József Győr-Sopron megyei főügyészt, aki november 4-e után a politikai okokból letartóztatottak folyamatos szabadlábra helyezésével, ügyükben a nyomozás megtagadásával akadályozta a megtorlást.

1958.06.09-15. A Nagy Imre-per. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével, Lakatos Péterné, Sulyán György, Fehér Kálmán és Bíró Mihály népbírák közreműködésével folytatja az elnapolt büntetőper tárgyalását. A vádat Szalai József és Béres Miklós ügyészek képviselik. A pert szigorúan titkosan bonyolítják, a szervezést Rajnai Sándor ezredes irányítja. Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélik.

1958.06.16. A Kozma utcai Budapesti Országos Börtönben, hajnalban, kötél által kivégzik Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált. (Velük együtt végzik ki Gábor Péter újpesti nemzetőrt.) Holttestüket a börtönudvaron betonba ágyazzák, majd 1961-ben titokban átviszik a 301-es parcellába.

"Börtönudvari capriccio" Ami következik, erős idegzetűeknek való. A szöveget külön fájlban írom. Innen egy stilszerű "ugrógomb"  vezet oda.

Folyt. köv.!

2004.02.07- folytatás.

Visszatérve Lomnici úr nyilatkozatára, sietek kijelenteni, Lomnici úr nem "a tárgyról" szól.

Közhely, hogy a közfelfogásnak - és ezek szerint Lomnici úr magán felfogásának is - megfelelő "közönséges" korrupció a legnehezebben feltárható, ill. bizonyítható büncselekmények egyike. Ennélfogva az a tény, hogy emberemlékezet óta nem volt korrupciós ügy, nem bizonyítja a testület intakt voltát.

Dehát nem is erről van szó! Az Értelmező Szótár szerint: korrumpált az a személy, vagy testület, aki ill. amely erkölcsi, világnézeti felfogását illetően romlott.

A korrupció voltaképp helyteleníthető viszonyúlás két zsinórmértékhez. Az egyik az erkölcs, a másik a jog. Ez utóbbi is kettős viszonyrendszer. Az egyik, amit a "törvények szellemének" nevezhetünk. A másik a jog "betűje", vagyis a jogi szabály [normatív jog].

Még egy fogalmat kell bevezetnünk, az igazságérzet fogalmát, amely az embereknek az idők mélységeiből [úgyszólván a génjeikben] hordozott kincse. "Természetjognak" is nevezik. Az emberi természetből és és értelemből levezetett, a tételes jog fölött álló jogelvek összességét értik alatta. Lényegi sajátossága, hogy benne szétválaszthatatlan egységet képeznek az erkölcsi és "jogi" normák.

E jog magában foglalja a Tízparancsolatot:

is, de "normarendszere" jóval összetettebb annál. Anyagi és "eljárási jogi" rendelkezé seket egyaránt magában foglal. Az egyik ilyen jogintézmény a polgárok törvény előtti egyenlősége. Ebből ered annak tilalma, hogy a bíró enyhébb elbírálásban részesítse a gazdagot, mint a szegényt. Nos ha a birósági döntéseket ebből a szempontól elemezzük egyértelművé válik annak a bírónak a romlottsága [korruptsága] aki pozitiv módon diszkriminál, magyarúl kedvez a gazdagnak, de a törvény által sújtja a szegényt. Romlott [korrupt] az a testület is amely ezeket az egyáltalán nem ritka anomáliákat intézményesen eltűri.

Amikor ezt írom, szinte látom a kaján vigyort és hallom a gúnyos hangot: "a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve." Ez azt jelenti, hogy a bíró belső meggyőződésből fakadó döntése miatt el nem marasztalható.

Aztán túl gyakran hangzik el az a magyarázat is, hogy az adott cselekmény tán' erkölcstelen, de jogszabályba nem ütközik.

Kedvenc olvasmányom Ramsey Clark "Bűnözés Amerikában" című könyve, amelyre más vonatkozásban már többször hivatkoztam. A neves szerző tisztsége "general attorney" [volt]. Ez megfelel az igazságügyi miniszter valamint a legfőbb ügyész tisztének. [Mintha Bárándy és Polt egylényegűek lennének...] Figyelemre méltó, hogy a neves szerző nem ismer külön - külön korrupt szervezeteket. Korrupt rendszert ismer, amelynek nélkülözhetetlen eleme a bírói testület [korruptsága].

"Szervezett bűnözés csak ott létezhet, ahol az igazságszolgáltatási szervek legalábbis megtűrik, s alighanem bizonyos fokig korrumpálódtak is ..... néhány rendőrt, időnként egy - egy ügyészt, bírót, vagy börtönőrt megvesztegetnek, hogy ne keverje bajba a bünszövetkezetet..." [262.old.]

"Legkevésbé az olyan büncselekményekre figyelünk fel, amelyeket privilégiumokat élvező emberek követnek el a maguk könnyedebb, kevésbé kihívó és látható módján ... A bankbeli sikkasztások, folyószámla dézsmálások tízszer annyi kárt okoznak évről évre, mint a bankrablások ... az intellektuális bümcselekmény mind közűl a legrombolóbb hatású..." [37. old.]

"Talán a legnagyobb kár, melyet a szervezett bűnözés okoz, a hatósági személyek korrumpálása. Ez sokkal inkább ártalmára van a közösségnek, mint maga a bűnözés ... Erkölcsi lazaság keletkezik, mert maga a 'rendszer' nem feddhetetlen többé." [72. old.]

Az a tétel, hogy nálunk virúl a szervezett bünözés mára olyan axiómává vált, amely bizonyításra nem szorúl. Így elsősorban nem is ezzel, hanem egy másik jelenséggel foglalkozom, amit úgy jellemeznék, hogy a jogalkalmazó úgy él vissza a ráruházott hatalommal, hogy indokolhatatlan kedvezményt nyújt.

Megboldogúlt főügyész koromban "jogi útmutatás" végett felkeresett a Megyei Rendőrfőkapitányság gazdaság védelmi osztályának vezetője. Kérdése az volt, hütlen kezelést valósít e meg egy bankigazgató azzal, hogy háromszorosan túllépve a százmilliós hitelnyújtási keretet, háromszázmilliót hitelez ki egy hitelképtelen kft.-nek, a cenzurabizottság tiltakozása ellenére, és a pénz természetesen odavész.

Válaszom rövid volt. "Igen! Vegyétek őrizetbe és küldjétek át az aktát, hogy indítványt tehessek [a bíróságnak] az előzetes letartóztatásra." Hogy sok pénz volt e akkor a háromszázmillió? Igen. A Megyei Tanács éves hitele ugyanannál a banknál százmillió volt,- a Csokonai Szinház éves költségkerete kb. ugyanannyi...

Egy fél évig sikerűlt aszalnom az urat a börtönben, amikoris a Legfőbb Ügyészség nyomozás felügyeleti főosztálya környékén ténferegve beszólítottak és megkérdezték: mit szólnék hozzá, ha a bankár urat [korábban elvtárs volt...] kiengednék? Mondtam, lediktálnám inkább a választ. Nos, egy hatoldalas "memorandumban" fejtettem ki érveimet a további fogvatartás mellett.

Harmadnapra kiengedték... Ekkor dühömben utasítottam a büntető fellebbezési csoport vezetőjét, gyüjtse ki hogy intellektuális vagyon elleni büncselekmények miatt hány embert, mennyi ideje és hány forint miatt tartatunk, a bíróság által, fogságban. Igazában akkor lettem dühös, amikor a jelentést megkaptam. Több mint tízen voltak bent. Volt köztük olyan aki egymillió [!] körűli összegért akkor már több mint egy éve volt előzetesben...
A jelentést felküldtem. Nem válaszoltak rá. Ja és a beosztott ügyészeknek mondtam, hogy tizmillió "rongy" alatt ne próbáljanak referálni...

[Sokan, balga módon, azt hiszik hogy amióta a bíróságok dönthetnek csupán az előzetes letartóztatás felől azóta nagyobb a jogbiztonság. Egy fenét! A bírák, tisztelet a kevés kivételnek, lelkifurdalás nélkül döntenek a letartóztatás kérdésében. A döntés fellebbezhető. Az elutasítás szövegsablon alapján történik. Hajdúsági rossz nyelvek szerint a bírák nem is látják a nevükben kiadmányozott végzést. Állítólag csak egy bíró van, aki beleolvas az anyagba. Az is csak azért, hogy a letartóztatás jogcímeit és indokait kiegészítse...]

Aztán engem nyugdíjazott Györgyi Kálmán úr, a kérlelhetetlen bűnüldöző és már csak a sajtóból tudtam meg, hogy "áldozatomat" felmentették, mert a birkatenyésztéssel foglalkozó kft. a birkatenyészet fejlesztésére [!] felvett hitel tekintetében beszerzett egy cifra tanúsítványt valami arab sejktől, hogy ivóvizet [!] szállított volna [!] Arábiába, de az üzlet meghiúsúlt. Hogy a háromszázmillió hova lett, erről nem szólt a fáma. Sok vizet adtak volna érte akkoriban... A Legfelsőbb Bíróság új eljárást rendelt el. Az új kanyarban hősünket felfüggesztett [!] szabadságvesztéssel "sújtották". Így már rendben volt a dolog...

El kell ismernem, hogy a bírói döntésekben vannak lélekmelengető kivételek. Ilyen annak a bírónőnek a bátor cselekedete, aki a tárgyaláson letartóztatta +Simon Tibor valemennyi gyilkosát. Hallottam tegnap a TV-ben a sértetti képviselő nyilatkozatát a Sódor István által kiadmányozott vádíratról. Nyilván sokan hallották ugyanezt, ezért csak rövisen térek ki rá. A vádírat szerint a sértett két ökölütést szenvedett és akik ütötték, ill. a tetteseket szándékerősítő jelenlétükkel bátorították haláltokozó testi sértést követtek el. Ezt akár két évvel is meg lehet úszni. Az ügyvéd mondja, hogy +Simon testszerte szenvedett nagyerejü és egyes sérülések esetén kemény tárgytól eredő sérüléseket, többek között a fején is. Szemöldökcsontjánál példáúl benyomódásos törés keletkezett. Ezek alapján most Sódort kérdezném meg: mit gondolt, mikor ezt a vádíratot aláírta? El fog így sűlni? Mindenesetre elküldeném a pszichiátriára. Ott általában olyanokat kérdeznek, hogy milyen folyó folyik Buda és Pest között, mi a különbség a létra és a lépcső között, mi a különbség a gyermek és a törpe között? Ha ezekre meg tudna felelni, őt is lecsukatnám. Nem mondom meg, milyen büncselekmény alapos gyanúja miatt, sőt azt sem, hogy egyáltalán miért, mert kb. hárommillió forintomba
kerűlt két bírósági tanúsítvány arról, hogy a volt legfőbb ügyész és helyettese nem bünpártolók. A pénzt is, a tanúsítványt is az érdekeltek kapták...

Bíráim jellemrajzát is megrajzolom valamelyik folytatásban!

Folyt. köv.!