"Arbeit Macht Frei.” A hóhér dala. 

Rossz bőrben van a Nemzet. Ilyenkor kél egy baljós hang, a ...keselyű szárnya suhogása. Itt is van már fölöttünk Lóvé [Love] Lajos. Magasan szárnyal, de...  

- - - - -

[Híre kelt, hogy tavaly óta két magyar tagja is van a „Bilderberg Groupnak”, Surányi György, és Bokros Lajos személyében. Az illusztris társaság tagjairól a Neten egy kivonatos lista olvasható. Ha ezt tovább kivonatoljuk a következő nevek maradnak. Giovanni Agnelli Fiat elnök , Robert M. J. C. Cranborne Lordok Háza az ellenzék vezetôje, Henry A. Kissinger USA ex-külügyminiszter, David Rockefeller Chase Manhattan Bank elnök, Franz Vranitzky Ausztria ex-kancellár, James D. Wolfensohn World Bank elnök.
Ugyan milyen közös hobbi fűzi össze ezeket az egymástól oly sok mindenben különböző finom úriembereket? Szexelnek, piálnak, vagy ultiznak? Nem, világ - kormányosdit játszanak!
 

„A tagok valóban a nemzetközi elit olyan képviselői, akik együttesen fellépve a világgazdaság, vagy akár a világtörténelem menetére is befolyást tudnak gyakorolni, adott esetben kormányokat is képesek lehetnek megbuktatni. Titkolózásuk máshol is, másokat is elgondolkodtat és felháborít. Hiszen ezek az emberek valahol a mi sorsunkról hoznak döntéseket, a legnagyobb titokban, a megkérdezésünk nélkül. Mint egyfajta modern templomos lovagok, vagy éppen titkos világkormány.” (Előre. Budai János cikke.)

Egyfajta játék ez is. A tétek nagyok. Abban mégis különbözik minden hagyományostól, hogy ezek az - egyébként nem szegény – urak nem saját, hanem a mi pénzünkkel, sorsunkkal, életünkkel, vérünkkel játszanak -hazárdjátékot. (Lásd fent.)] 

- - - - - 

... az ilyen madárnak kitűnő a látása és rajtunk még valóban van egy kis hús. Ám nem ez a lényeg, hanem az hogy olyan földön támolygunk, amelyet a jelek szerint (ahogy szokta) mások „kezébe adott” az Úr.

Sajnos nincs róla képem, de élénken emlékszem arra a jelenetre, amikor Louis
  pénzügyminiszter korában, zsebre dugott kézzel pimaszkodott az egyetemisták küldötteivel. Nos ami a modort illeti, a jelek szerint minden lepergett róla odakint, ami ráragadhatott volna. Nemrég tollat fogott és vélhetőleg arra gondolt „én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, tani – tani”. 

Ez aligha fog neki sikerülni, mert például 130 pontból álló értekezése egy írásbeli érettségi színvonalának markánsan nem felel meg. A „mű” az ÉS. mellékleteként jelent meg. A Neten nem sikerült a szöveget felfedeznem, ezért (is) kivonatolnom kellett. Kommentárjaimat a sorok közé fűzöm.  

Ha már újra itt van, adódik a kérdés: miért pont most extrovertálta magát? Úgy tűnik, nem mindenkinek okozott kellemetlen meglepetést. Egyesek már várták.

Közbevetem, Lajos lelke [Spirit of Louis] akkor is köztünk lakozék, amikor testi mivoltában nem volt velünk.

"1998-ban a Világbank könyvet adott ki a Bokros-csomagról: „Pénzügyi reform az átalakulás alatt: a magyar tapasztalatok” címmel. A könyv szerkesztője és egyik szerzője Bokros Lajos. A 19 fejezetből álló könyv további szerzői között figyelemre érdemes nevekre, a neoliberális gazdasági nézetek közismert híveire bukkanhatunk. A szerzők között van Kornai János közgazdász, Herczog László, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Kézdi Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa, Pitti Zoltán, az APEH volt vezetője, Vámosi-Nagy Szabolcs, az APEH jelenlegi elnökhelyettese, valamint a Fidesz-kormány első időszakában pénzügyminisztériumi államtitkár, jelenleg pedig az MSZP–SZDSZ-koalíció pénzügyminiszter-jelöltje, László Csaba.
Nem is kell tehát Bokros Lajosnak hazajönnie ahhoz, hogy hajdani „csomagja” újraéledhessen, hiszen a pénzügyminiszteri szék várományosa a „csomag” jó ismerője és – a könyvben szerzőtársként való megjelenése alapján valószínűsíthetően – elkötelezett híve."
 [Csath Magdolna - Magyar Fórum - 2002.05.16]

A jeles közgazdász találóan érzékelteti, hogy a szoclib. kormány végig a zsákjában rejtegette a Bokros csomagot akkor is amikor a néphülyítő trillázás folyt. Csak abban a feltételezésében tévedett, hogy a csicskásnak közben sikerülnie fog a csomagban rejtező szörnyecskéket szép csendben rászabadítani a társadalomra.
Nem sikerűlt. Jövel hát Bokros. Jön is! Most csak a kalapját hajította be, előre.

Most elhallgat a szirén éneke, közeleg a szörnyek évadja. 

„A liberálisok ideje akkor jön el, amikor fellángol a civil társadalom szabadságharca az  eltűrhető határain túlterjeszkedő állam ellen. A liberalizmus államellenes lendülete különösen fontos ott, ahol hosszú ideig érvényesülő totalitárius elnyomás miatt szétesett a civil társadalom.” 

Idézve: Tamás Tibor „Közpénzek civil kézben - Egy lehetséges liberális jövőkép” című cikkéből.  A cikket terjedelmi okok miatt nem idézhetem. Viszont olvasásra ajánlom, mert az állam elleni „liberális gerillaharc” stratégiáját, ill. taktikáját fogalmazza meg. 

Pontosítsunk, az ellenség a „jóléti állam”. Ezt az államformát könnyű szívvel árulták, árulják el azok, akik cserébe júdáspénzként megőrizhetik saját jólétüket. Úgy tűnik, Európában csak egy szírt dacol a „liberális hullámveréssel”; de az derekasan, mi több: sikeresen..

„A monetarizmus és a neoliberális ideológia bizonyára szerves terméke az amerikai gazdaságtörténetnek. Azonban már az Egyesült Királyságban sem fogadták kitörő örömmel, az OECD országokban tudomásul vették és alkalmazkodtak hozzá (hiszen a versenyképesség növeléséről volt szó, s ezért a kihívás életfontosságú volt), ám volt egy olyan ország, amely némi tétovázás után úgy javította versenyképességét, hogy nem változtatta meg jóléti rendszerének sem a filozófiáját, sem a gyakorlatát - Svédország.” [Sólyom Antal tanulmánya.]

Teszem hozzá, Svédország tudta, illetve merte megvédeni saját nemzeti valutáját az Euroval szemben. A jóléti állam tulajdonképp nem jólétet, csupán az emberhez méltó létezés elemi feltételeit biztosítja szerencsés polgárainak. A „liberalizmus” álarca mögé bújt őrült [!] monopoltőke az emberhez méltó lét feltételeit akarja felszámolni, azzal a dühvel, amelyet híven tükröz Tamás Tíbor cikke. Arról a dühről van szó, amely ismétlődő módon leleplezi a "Janus arcú liberalizmust", a talmudi olthatatlan gyűlölet hordozóját. [Korábban megemlékeztem Szamuely Tiborról, aki egy személyben volt liberális értelmiségi, haladó szellemű újságiró és szadista tömeggyilkos. E frankensteini alakok köpnek a liberális ideológiákra is.

”Fukuyama a gazdaság vonatkozásait a platoni "vágyó" lélekkel kapcsolja össze, a hagyománynak megfelelően. Fukuyamánál sem sikkad el, de mégsem kap kellő hangsúlyt az, hogy a gazdaságnak is van sok „thümotikus” töltése (Francis Fukuyama: "A történelem vége és az utolsó ember" c. művének lényeges gondolata az a Platon által megfogalmazott elgondolás t.i. az emberi léleknek van egy olyan összetevője is mint a "thümosz", az a lélekrész amely az embert az elismerés kiküzdésére hajtja.) Az egyik legfontosabb eleme ennek az, ha az ember ki van szorítva a gazdaságból, akkor nem képes emberi módon élni, "emberhez méltó" módon nem képes élni.” [Sólyom.]

Nos a 130 pont a magyar "bennszülött" lakosság emberi mivoltától való megfosztásának programja.

 

* * *

Most következzék a bokrosí mű [híg]veleje. Olvasásra érdemes ebben a formában is. Akit érdekel előre átolvashatja. A kommentárok 20-ától kerűlnek beiktatásra!

A programot illetően talán az a legérdekesebb, ami nincs benne. Tudjuk, de Lajosunk is megírhatná, hogy a GDP hány százalékát állítják elő a külföldi érdekeltségű vállalkozások.
Kétségtelen, hogy az adóztatható jövedelem jelentős hányadát e vállalkozások alkalmazottak termelik meg. Nem elhanyagolható azonban a "magyar magánszektor" részesedése sem. Az "értéktöbbletet" az állam a legrafináltabb módszerek segítségével rabolja el az érték termelőitől. Majd kénytelen - kelletlen "visszaosztja" azt a minimumot amely a társadalmi stabilitás fenntartására elegendőnek látszik. Nem mellékes, hogy a
kapitalizmussal egylényegű bűnözés, mint az államhatalommal szervesen összenőtt "társhatalmi" képlet közvetlenűl résztvesz az anyagi javak ujraelosztásában, vagy meghatározó módon befolyásolja azt.

Most a vita tulajdonképp azon folyik, hogy milyen mértékben lehet tovább minimalizálni a minimumot, illetve mennyire lehet a társadalmi forrpontot megközelíteni. László Csaba a jelek szerint gyengének és gyávának bizonyúlt, keményebb kápóra van szükség.

A 130 pontból hiányzik a [fenti] társadalmi helyzetkép. [A bűnözés legveszélyesebb ága a bankbűnözés lentebb emlittetik, a maga helyén.]

ÉLET ÉS IRODALOM MELLÉKLETE.
[Kivonat.]

  22.

 A reálbérek tárgyalások révén elért drámai csökkenése, a rászorultságot figyelembevevő új szociálpolitika. Ma már a nemzetközik szakmai közvélemény példaértékűnek tartja az 1995-96-os magyarországi stabilizációt, hiszen a nélkül sikerült rövid idő alatt helyreállítani a külső és belső pénzügyi egyensúlyt, hogy a magyar gazdaság teljesítménye visszaesett volna.  

A csökkenés valóban drámai volt, de kivel tárgyaltátok meg?

27.

 

Nő a költségvetés hitelfelvétele, emelkednek a kamatok. Nő a folyó fizetési mérleg hiánya, még tovább emelkednek a kamatok. Az állami túlköltekezés, nem is olyan lassan, felzabálja nemcsak az összes belföldi, hanem külföldi megtakarítást is.

 

Mire gondolsz Lajos? Hol az "optimális" határ és mi van [még] azon túl?

 

29.

 

A nemzetközi pénz- és tőkepiacokra teljesen akadálymentesen befont magyar gazdaság irányítói számára van egy szigorúbb követelmény is: nem elég okosnak lenni, hanem okosnak kell látszani.

Igaz, ami igaz: akadálymentesen lettünk befonva, dicséretére a politikai és pénzügyi svihákoknak és örök gyalázatára a magyar "parlamenti demokráciának". Ami viszont téged illet, nem elég okosnak látszani, annak is kéne lenni. De te nem vagy az. Ergo, megint meg fogsz bukni!

 

30.

 

A kormány belátta, hogy a nyakló nélküli túlköltekezés nemcsak hogy elszívja a vállalatok    elől a beruházási erőforrásokat, hanem az államadóság mértéktelen felszaporodása, amit ma már kizárólag külföldi hitelek fedeznek, előbb-utóbb katasztrófába sodorhatja Magyarországot. Rendkívül fontos , hogy a valutaválság után a kormány igyekezzen elkerülni legalább az állam pénzügyi csődjét.

 

Mi a jófenéről értekezel Lajos? Milyen vállalatokról locsogsz? Mennyit költ az állam az elvont jövedelemből vállalati beruházások finanszírozására? Mennyit és kire - mire kellene költenie?

 

34.

 

Márpedig a béreknek nem az árakkal, hanem a termelékenységgel kell lépést tartaniuk, ha tartós eredményekkel kívánunk felzárkózni.

 

Ez legalább világos. A külföldi beruházások profitjához képest még mindíg "magasak" a munkabérek. Le kell tehát a béreket szorítani a külföldi beruházók még magasabb profitja érdekében, nehogy megpattanjanak.

 

35.

 

Ma már nemcsak a külföldi vagy hazai befektetők érkezése, hanem azok távozása is napi élmény.

 

Mit neked azoknak az inségmunkásoknak az "élménye" akiket parazita cimboráid máról holnapra utcára löknek, nemrtitkán úgy hogy kialkudott és megszolgált bérükkel is adósak maradnak.

 

36.

 

Adódik egy különösen kegyetlen következtetés. A siker az utóbbi három évben folytatott  jö vőfelélő gazdaságpolitika miatt lényegesen meggyengült nemzetközi versenyképességünk gyors helyreállításától, majd folyamatos további javításától függ.

 

Nem kegyetlen következtetésekről, hanem egy népgyilkos programról van szó. Te se tudsz többet Rákosinál: ne együk meg az arany tojást tojó tyúkot. Abból forradalom lett. Mit gondolsz, ebből mi lesz? Rákosi távolkeleten végezte. Hamvait nem fogadja be a magyar föld. Mit gondolsz, te hol - hogyan fogod végezni? És mondd, mik a terveid a hamvaiddal?

 

38.

 

A verseny és a szolidaritás mint két alapvető érték és társadalomszervezési elv együttes uralma nem magától értetődő.

 

Annyira nem magától értetődő, hogy tisztára hülyeség az egész. Rajtad kivűl másnak aligha lenne pofája az olvasóközönséget ilyesmikkel traktálni, még ha azok az ÉS olvasói is. A kapitalista "verseny" célja a profit maximalizálása. A szolidaritás pedig más szóval költség. Egyszóval a profit mértékét csökkentő tényező. Az "és" helyett a "vagy" kifejezést kellene használnod, de akkor mondanivalódnak nem lenne semmi értelme. Így sincs, mert az egész dumád a költségcsökkentésről szól!

 

39.

 

Valódi szolidaritás kifejlődésének legjobb táptalaja a nyílt, mindenki számára rendelkezésre álló és tiszta eszközökkel folytatott, átlátható piaci verseny.

 

Hol élsz Lajos? Mióta az eszedet tudtad és ameddig tudtad, a kapitalizmust csak monopolkapitalizmusként hallhattad emlegetni. Ez pedig ellentettje a versenynek, az átláthatóságnak és mindenekfölött a tisztaságnak. Vagy Bilderbergéknél ti ilyesmikről fantáziáltok? De legjobban az tetszik, hogy "mindenki számára". A XIX század költője lettél?

Petőfinek képzeled magad? Ő hirdette a Kánaánt.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

Vagy Liska Tibor Ökonosztát-ja ihletett meg? Részvételi tőkét akarsz adni a hon minden polgárának a vállalkozáshoz?  Csoporttársad Rockefeller igért ehhez dohányt?
Óh nem! Sajnos azt kell hinnem, te ma is pont olyan pökhendi ripacs vagy mint mikor az egyetemisták előtt zsebredugtad a kezed és annyira lenézel minket, már arra sem ügyelsz, hogy okosnak lássanak.

 

40.

 

Az antiszociális és antiszolidáris jóléti politika jelzett intézményei (alanyi jogú családi pótlék, a lakáshitelezés támogatási rendszere, tandíjmentes felsőoktatás stb. ) szent tehenekké váltak, amihez a politikai osztály befolyásos csoportjai nem mernek és talán  nem is akarnak hozzányúlni.

 

A "politikai osztály" fogalmát nem írod körűl. Gondolom idesorolod mindazokat, akik a "parlamenti demokrácia" váltó-gazdasági rendszerében választásonként egymást váltva dézsmálhatják a nemzeti mézesköcsögöt. Lajoska, nem veszed észre, nem az általad "jelzett intézmények" a politikai osztály szent tehenei, hanem az alanyi jogon [azaz büntetlenűl] csaló, sikkasztó, pénzmosó bankárok és a brókerek. Elismerem, ők is egyfajta jóléti politika intézményeivé váltak.

 

43.

 

Kiugróan magas az államháztartás általi jövedelem-újraelosztás mértéke is. Nálunk az államháztartás egésze az összes belföldön megtermelt jövedelem több mint felét központosítja.

 

Központosítja: a bankokban. Onnan jelentős részét csalárd hitelek, csődök, stb. formájában kisíbolják. Az állam az adófizetők pénzén konszolidál, majd a bankot a feltőkésítésre, vagy ujratőkésítésre fordított összeg töredékéért  eladják - külföldinek. Lajos, érzem a te fejed nem az elsikkasztott, hanem az el nem sikkasztott [mondjuk családi pótlékra fordított] összegért fáj, ezt sokallod. Saját szavaiddal bizonyítom ezt - lentebb.

 

44.
 

A végtelenül eltúlzott állami jövedelem - újraelosztás abszolút növekedésellenes a költésvetés mindkét oldalán. A költségvetési támogatások mindig politikai célokkal szennyezettek, a jövedelmek állami csoportosítása így nem lehet hatékonyabb, mint a piaci   tőkeáramlás.

 

Ez az, a "redisztribúció", ahogy a [majdnem] nobeldíjas Kornai János emlegeti "A hiány" c. több kiadást megért halhatatlan művében. Nem olvastam nevét a Bilderberg csoport névsorában. Efelől még lehet tag. Inkább ő lehetne, mint te, mert nálad sokkal okosabb ember. Nos ő emlegeti könyvében a "puha" és "kemény" költségvetési forrásokat.

Te Lajos, gondolj bele: létezik a világon annál puhább költségvetési forrás, mint amelyből a kis kövér herceg [Princz] könyékig turkálva adakozott: kúrvának, zenésznek, focístának, cse pűrágónak, politikusnak, énekesnőnek, tüzkőárúsnak, boldognak boldogtalannak úgy két háromszázmilliárd körűl. Ez a puhaság nem fért bele a 130 pontodba?

 

49.

 

A végeredmény aztán egy kirívóan áttekinthetetlen és nagy üzemi költséggel működő adórendszer, amelyben a tényleges közteherviselés arányai már nagyon nehezen állapíthatók meg.

 

Drábik Jánostól és Körösi Imrétől olvasgattam olyasmiket, hogy ti bankárok a bankjaitokból hiányzó pénz egy jelentős részét államadóssággá kovertáltátok és ennek a tranzakciónak köszönhetően adómentes tőkejövedelmet zsebeltek. Miért vagy tehát - épp te - kiváncsi a közteherviselés arányaira? Örűlj, hogy a te zsebedbe nem kukkanthat a fiskus.

 

59.

 

Nagyon fontos azonban, hogy ez az állítás kizárólag akkor igaz, ha a rendszerben az égvilágon semmiféle adókedvezmény nincs.

 

Lásd mint fent. Aki nem fizet adót, az másnak az égvilágon semmiféle adókedvezményt nem adna. Logikus.

 

64.

 

Ha valami egyáltalán, akkor a termelési célú tőkebefektetés teljes adómentesítése , illetve ami ezzel egyenértékű , a (gépi) beruházások teljes értékének azonnali, a befejezés évében történő leírása (költségként való azonnali elszámolása) volna javasolható.

 

Ez bizony jó lenne! Mit tettél ennek érdekében, mikor pénzügyminiszter voltál? Kíváncsi lennék e tárgyú tanúlmányaidra, előtejesztéseidre, parlamenti filippikáidra. Ugyan, küldj egy jegyzéket róluk. Vagy ezt is Bildervbergék mesélték neked?

 

66.

 

Ezek azok az intézkedések, amelyek esetén a hamis szolidaritás mai prófétái farkast fognak kiáltani. Ha szeretjük a higgadt és szigorú elemzést, akkor nem fogunk megijedni , hiszen tudjuk, hogy a farkas itt van. Báránybőrbe bújtatott 'ordasunk' régóta mézédes szavakkal hazudja a szolidaritást.

 

Véletlenűl fogalmazol többes szám első személyben, vagy tényleg hazakészülsz "rendet csinálni?" Hát nem rendezünk részedre olyan fogadtatást mint "Madárnak". Te másféle madár vagy és nem igaz az a mondás, hogy "madár - madár". Aztán ki a többes számú birtokos esetbe helyezett 'ordasunk'. Tán csak nem a mokány [kő]bányász ivadékra célzol?

Mi bajod vele? Hát nem egy a gazdátok?

 

68.

 

A személyi jövedelemadó radikális reformja feltétlenül megszünteti a lakáshitelek törlesztéséhez ma igénybe vehető adókedvezményt is. Ezen túlmenően szükséges a lakásépítéshez , - vásárláshoz felvehető hitelek kamattámogatásának teljes leépítése is.

Csak akkor lenne érthető a szezonnak a fazonhoz való viszonya ha megértetnéd velünk, akik nem vagyunk csoporttagok, hogy nézne ki közelebbről a radikális reform. Nem koncepcionálisan, hanem az ördögök buvóhelyéűl szolgáló részletekkel együtt. Aztán jó lenne tudni, hogy te milyen csapatban focizol majd amikor beindúl a radikális reform. Az biztos, ha meghirdeted - mondjuk úgy 260 pontban - téziseidet, ezzel hazavágod az MSZP-t néhány választási ciklusra.

 

69.

 

Nem igaz például, hogy minden nyugdíjas szegény , így a 65 éven felüliek ingyenes városi utazása nem indokolt.

 

Már fáradt voltál mikor ezt a nyelvtani és logikai baromságot leírtad? Nektek már nem tanították az egyetemen Fogarasi "Logiká"-ját? Annyi bizonyos, hogy az induktiv és deduktív következtetések szabályairól halvány fogalmad sincs. Tudod egyáltalán mi az hogy "szillogizmus"? Mondatod annyira blőd és abból következtethető tájékozatlanságod annyira meggyőző, hogy elemzését mellőzöm. Úgy se értenél meg.

 

----------------------------------------------------- 2004.01.22 ................................................................

 

74.

 

Harmadrészt, ha az állami alkalmazottak közötti verseny kikényszerítené munkájuk minőségének folyamatos javítását.

 

Ha nem feledted volna definiálni "az állami alkalmazott" fogalmát, magából a mondókádból derűlne ki, hogy szintiszta marhaságokat firkálsz. Még Rákosinak sem jutott eszébe, hogy pl. a közigazgatást versenyszférává minősítse. Tudod mit? Állj ki egy vitafórum elé, akár zsebredugott kezekkel, és magyarázd meg, mirte gondolsz? Én arra gondolok, hogy szálanként tépnék ki levantei szabású bajszodat.

 

76.

 

A nagyvonalú és fedezetlen béremelések után nálunk az állami alkalmazottak jövedelme harminc százalékkal meghaladja a magánszektorban dolgozók jövedelmének átlagát! Világviszonylatban egyedülálló torzulás.

 

Ehelyütt ismét definiálatlan premisszákkal operálsz. Aztán, melyik a sok, melyik a kevés?

"Magánszektorban dolgozik" az a szomszédból jött "vendégmunkás" is, akit munkaadója nem jelent be. Ezek sokan vannak! Nyomják az átlagot, akár súlyozott, akár nem súlyozott. Ezekhez is viszonyítod az állami alkalmazottak bérét, vagy csak szeretnéd?

 

Surányi csoporttársad is "állami alkalmazott" volt, míg ki nem rugták. Mit gondolsz, az "állami bankárbérek" nem torzítják az arányokat?

 

77.

 

Egyesült Államokban a magánvállalatoknál elérhető tipikusan magasabb kereset tartalmazza azt a kockázati prémiumot is, ami a magánszektorbeli munkahelyek jóval gyakoribb megszűnése miatt indokolt lehet.

 

Mit gondolsz, a nálunk garázdálkodó komprádor burzsoázia, amelynek dezertálása, - amint oly szellemesen megjegyzed  - "napi élmény", mikor lesz rábírható, hogy "kockázati prémiumot" fizessen, amikor a heti bérekkel is szívesen adósa marad munkásainak. Minden példálózásod sántít. Úgy látszik 130-as nem a szerencse számod. És mondd, nem lenne egyszerűbb ha te mennél ki Amerikába. Ott jobban meg tudnád értetni magad.

 

79.

 

Ez a helyzet őrülten versenyképesség – és szolidaritásellenes. A költségvetési intézmények dolgozóinak magas bérszínvonala , ill. az egyes állami alkalmazottaknak az egyéni teljesítményétől elszakított bérnövekedése előbb-utóbb átgyűrűzik.

Erről a gyűrű izéről is mesélhetnél egy fórumban, hogy mi gyűrűzik és hol van amira azt mondod "át..."? 

 

82.

 

Elbocsátott dolgozók rendszerint alacsony képzettségűek , legtöbbször betanított munkások. Őket átképezni komoly tudást igénylő, a munkaerőpiac által keresett szakmákra borzasztóan nehéz, sokszor majdnem reménytelen feladat.

 

Igaz, ami igaz: a vécésnéniből nehéz lenne egy Word-ben és Excel-ben rutinszrű ismeretekkel bíró titkárnőt képezni [több idegen nyelv tudása előny]. És mondssza csak, mi a fenének kell a betanított munkásokat átképezni, ha a fiatal diplomásokrta sincs munkaerőpiaci kereslet, ahogy mondod? És mondd, mi a fenének untatod ezzel a híg szöveggel az olvasókat, még ha azok ÉS olvasók is?

 

85.

 

Diplomás minimálbér azt az illúziót kelti, hogy az egyetemet, főiskolát végzetteknek feltétlenül joguk van diplomás álláshoz.

 

Az Alkotmány kelt ilyesfajta illúziókat... Olvastad? Tudod mire gondolok? Jut eszembe, te nagyon utálhatod az Alkotmánybíróságot, mert felbontották a csomagodat és egy csomó kacatot kidobáltak belőle. Mondd Lajos, hogy bírtad elviselni? De ne búsúlj, ha becseppenünk az EU-ba az Alkotmányszabóság is alighanem lehúzhatja a rolót, nem lesz rendelés.

Akikkel te zsebredugott kezekkel diskurálsz, nem kergetnek íllúziókat.

 

87.

 

Mi tehát a teendő? Nem az állami alkalmazottak névleges bérének csökkentése. Erre nyilvánvalóan nincs lehetőség.

 

Megint a költői homály: "névleges bér". Persze sejthető, mire gondolsz. Az e passzusban írtakat a következőben ütöd agyon. Átugrok tehát utánad én is, oda.

 

88.

 

A legfontosabb lépés mindenféle szakmai bértáblázat eltörlése. A magánszféra mintájára az állami szolgálatban is célszerű áttérni  a tényleges teljesítmények szerinti egyéni javadalmazásra.

 

Lajos! Ha mindenféle szakmai bértáblázat eltöröltetik, akkor mitől nem változik az állami alkalmazottak névleges bére? Vagy arra gondolsz, hogy a névleges bérezés az eltörölt szakmai bértáblázat alapján történik, mert változtatásra nincs lehetőség? Így már érthető, sőt pofonegyszerű az egész - akár a szanak adott pofon. [Bocs! Néha hallgatom a Tilos Rádiót:]

 

90.

 

Ha az orvosokat , ápolókat , pedagógusokat és hivatalnokokat , korszerű nyugati példáknak megfelelően , döntően egyéni teljesítményük szerint fogja fizetni az őket alkalmazó intézmény, akkor várhatóan jótékonyan megszelídül az állammal mint munkaadóval szembeni tömbösített ellenállás.

 

Lajos, te nagyon okos lehetsz, hiszen olyan fogalmakkal labdázol, amelyek nem szerepelnek a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában. Szóltál már a szerkesztőségnek? Nem kellene téged és a csomagodat külön egy Bokros - rovatban, vagy fejezetben lehozni? Szerintem kajálnának az olvasók. Csökkenne a könyvkiadás daficitje is.

 

Vagy a "tömbösített ellenállás" alatt a sztrájkot érted? Az ehhez való jogot törvény szabályozza. De ez az érvelésed megint antinómiába zuhan. Ha Fogarasit olvastad, tudod mi az antinómia. Óvatosságból megmagyarázom. Ez olyasmi, mint ha kígyó lennél és beleharapnál a saját farkadba. Ha ugyanis jótékonyan megszelídűl a tömbösített ellenállás, azaz több lesz a dohány akkor a 76 pontban emlegetett "világviszonylatban egyedülálló torzulás" még egyedülállóbb lesz: Sőt ha az USA közben megszállja a Marsot, még oda is átgyűrűzik... Hát nem vagy túl vigasztaló, Lajosunk.

 

92.

 

Szükséges végre meghirdetni a kis létszámú , karcsú, minden szintjén takarékos és egyúttal tisztakezű és hatékony szolgáltató és szolgáló államot.

 

Olyan karcsúra gondolsz, mint az esélyegyenlőségi miniszter? Megmérted a szoclib kormány derékbőségét, mikor ezt a sosemvolt minisztériumot felállították?

 

----------------------------------------------------- 2004.01.22 ................................................................

 

 

94.

 

Az oktatás és a gyógyítás intézményeivel két fő ok miatt foglalkozom kiemelten. Egyrészt azért, mert ez a két legfontosabb közjószág, amely a munkaerő minőségére hat. A fejnehéz államon alapuló közép- európai hagyomány, ill. a piactagadó gazdálkodás örökségeképpen e két valóban kitüntetett jelentőségű közjószág olyannyira szent tehénné vált, hogy előállításukba piacot, versenyt, a fogyasztók részleges, de közvetlen anyagi hozzájárulását bevonni szinte ma is szentségtörésnek számít.

 

95.

 

Masszív bevonása nyomán a magyar feldolgozóipar , a bankrendszer, a kereskedelem és a szolgáltatások jelentős része valóban világszínvonalúvá vált.

 

96.

 

Az oktatás és a gyógyítás azért kerülte el a versenyelvű rendszerváltást, mert a hazai politikai osztályunk, pártállásra tekintet nélkül, szinte teljesen egységesen úgy vélte, hogy ez a két közjószág túl fontos ahhoz, hogy előállításukat és elosztásukat a lelketlen piacra bízzuk, ami szegényeket állítólag kizárná eme fontos közjavak fogyasztásából.

 

97.

 

Verseny híján nincs elegendő teljesítmény- és hatékonysági rendszer, ami a minden időben véges költségvetési erőforrások mellett a minőség általános, de korántsem egyenletes romlását eredményezi.

 

99.

 

A tanári hivatás túlnépesedése a rendszerváltás óta egyre csak súlyosbodik.

 

100.

 

A pedagógusokra vonatkozó merev szakmai bértáblázatok azonnali megszüntetése és az egyéni teljesítménybérezés bevezetése jótékony kiválasztódáshoz és a minőség javulásához vezetne. Erre égetően szükségünk lenne annak érdekében, hogy a munkaerő szakmai színvonala emelkedjék.

 

101.

 

Végképp elengedhetetlen, a képzés mennyiségi és minőségi összehangolása a jövőben várható munkaerő piaci igényekkel.

 

102.

 

A szakoktatás és a felsőoktatás , amelyek kínálata nagyságrendekkel eltéveszti a majdani munkaerőpiac majdani keresletét.

 

Nagyobb külföldi befektetések Magyarországra vonzásának ma már elsőrendű akadálya a jól képzett szakmunkások növekvő hiánya.

 

103.

 

Ma a hazai felsőoktatás értéktelen diplomák tömkelegét ontja a piacra, megalapozva ezzel a diplomás munkanélküliek tartalék seregének bővített újratermelését.

 

104.

 

A tandíjról van szó, arról hogy a diákok (és szüleik)legalább részben fedezzék saját (gyermekeik) emberi tőkéjébe történő igen drága beruházás költségeit.

 

105.

 

Újabb farkas báránybőrben: a mai felsőoktatási rendszer , ami a jövőbeni esélyegyenlőség javításának legfontosabb bástyája lehetne, kirívóan és durván tönkretesz mindenféle szolidaritást.

 

106.


…Kívánatos lenne összevonni a Munkaügyi és az Oktatási Minisztériumot.

Az oktatási rendszer kínálata szigorúan összehangolandón a jövőbeni munkaerőpiac várható kezelésével.

 

110.

 

A közoktatás utáni szakoktatás és felsőoktatás természete gyökeresen más. Egyik sem kötelező.

 

Mindkettő olyan közvetlen beruházást jelent az emberi tőkébe, amelynek értéke az elhelyezkedésnél gyorsan kiderül.

 

111.

 

A munkaerőpiac mindig csak korlátozott számú diplomást igényel. Noha ez hosszú távon valószínűleg növekszik, fejletségünk mai fokán kétségtelen, hogy a társadalom kevesebb mint felének van igazán szüksége felsőfokú végzettségre….

 

112.

A felsőoktatásban se nem kötelező, se nem kívánatos a fiatal évjáratok teljes részvétele , ezért a fejkvóta szerinti finanszírozás itt kifejezetten káros.

 

113.

 

A központi költségvetési támogatásnak a működés változó költségei helyett a beruházás és fenntartás fix költségét kellene fedeznie.

 

Az egyetemek, főiskolák működésének változó költségeit , így elsősorban az oktató fizetését pedig fedezze a tandíj.

 

114.

 

A tandíj, méghozzá nem a jelképes 2000 forintos , hanem a működés önköltségét nagyjából fedező vagy azt némileg meghaladó tandíj bevezetése igen sok pozitív hatással járna.

 

Erős versenyt hozna a tanintézetek között, ami kifejezetten ösztönözne a színvonal emelésére….. korlátozná a diplomák iránti keresletet , megszüntetné a felesleges felvételt és túlképzést, hiszen a fiatalok (és szüleik) csak az igazolt minőségért lennének hajlandóak fizetni.

 

Fékezné a költségvetési erőforrások pazarlását , hiszen amelyik intézménynek nem sikerülne elérni a minimális hallgatói létszámot, az veszteségessé válna, és hamarosan be kellene zárni.

 

115.

 

A fiatal évjáratok legfeljebb 20 %-át kitevő szegény sorsú, de tehetséges diákoknak minden felsőoktatási intézmény kötelezően kínálna tandíjmentességet.

 

116.

 

Eme szép, új, minőségközpontú és szolidaritást erősítő világ eljövetelét elvileg akadályozhatja a felsőoktatási intézmények érinthetetlennek tartott autonómiája, ami ma nagyfokú ellenőrizetlen gazdálkodási önállóságot is jelent.

 

Tanszabadságot jelent, nem pedig a gazdálkodás tulajdonostól való függetlenségét.

 

117.

 

Ha az állam a tulajdonos akkor a felvételi kereteket kőkeményen összehangolják a munkaerőpiac várható keresletével is.

 

118.

 

Felesleges lenne minden szakmai bértáblázat és közalkalmazotti jogállás, mert az értelmetlenül korlátozná a kiváló tanárok megbecsülését és az elégtelen teljesítményű [az egyetemi vagyont magáncélra felhasználó és/vagy oktatói kötelességeit elhanyagoló oktatók] elbocsátását.

 

119.

 

Cikkemben foglalkoztam a gyógyítás mint kiemelkedően fontos társadalmi közjószág hazai előállításának súlyos problémáival, és vázoltam az optimális megoldás kereteit is. Minthogy az utolsó két évben ezen  a területen semmilyen előrelépés nem történt….a gondok súlyosbodtak.

 

120.

 

Az egyén által elnyerhető szolgáltatás színvonala és az általa vállalt közterhek között semmiféle kapcsolat nincs, ami egyfelől aláássa a szóban forgó közteher fizetésének készségét, másrészt a gyógyító intézményeket az állami költségvetési forrásokért vívott bürokratikus harcban, nem pedig a fogyasztók kegyeiért vívott versenyben teszi érdekeltté.

 

122.

 

A megoldás nem a gyógyítási szolgáltatások teljes magánosítása és piacosítása, hanem az öngondoskodás és szolidaritás finon egyensúlyának kialakítása.

 

125.

 

A lényeg az, hogy az új, egymással versengő magánbiztosítók csak azokkal a gyógyító intézményekkel fognak szerződést kötni, amelyek a legjobb minőségű szolgáltatásokat takarékosan és hatékonyan képesek nyújtani.

 

127.

 

Felesleges minden bértábla és közalkalmazotti jogállás. A kiváló szakemberek a mainak sokszorosát fogják megkeresni, emelt fővel legálisan, minden korrupció nélkül. A felesleges és gyenge minőségű egészségügyi dolgozók eltávoznak.

 

Utószó helyett:

 

130.

 

Emlékezzünk….Kennedy szavaira: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted az ország, hanem azt te mit tehetsz az országért?” Ha ez lesz jövőnk vezérelve, akkor lesz jövő.

 

 

Vége