Nemzet, nemzeti erök, nemzeti program, nemzeti ellenállás.

Kiegészítések - változások. [A ( ) zárójelek közé tett számról a kiválasztott szöveg ugrással elérhető!]
[03.08.18 - (1)] Gárdonyi Géza írja...
[03.08.18 - (2)] A finnek is lelkendeznek?...
[03.08.19 - (3)] A magyar történetírás klasszikusától Padányi Viktortól idézzük....
[03.08.19 - (4) Nem túl előkelő helyen [a Magyar Fórumban] olvastam...
[03.08.20 - (5)] [Család]Fa-vágás.
[03.08.20 - (6)] A honfoglalás után tehát volt "Alkotmányozó Nemzetgyűlés"
[03.08.29 - (7)] Megzenésített történelmünk.
[03.08.29 - (8)] Magyar király mint német lovag.
[03.08.31 - (9)] Koppányok márpedig vannak!
[03.09.04 - (10)] Az "elpusztíthatatlan germán törzsek" példázata.
[03.09.11 - (11)] A költő[k] ajkán csörömpöl a szó.
[03.09.03 - (12)] Jövel Szent Inkvizíció!
[03.09.21 - (13)] Az ismerős képlet: "vendég" hóhér, magyar mártir.

Bevezető.

Új kihívás előtt állunk: a pénzügyi háttérhatalom lelkileg alaktalan embermasszává gyúrja Európa nemzeteit is. Alkudni, könyörögni nem lehet. Ellene kell szegűlni. A többfrontos harc egyik célja a nemzeti identitás megőrzése, megvédése.

I.
Mi is a "nemzet"?

Nagy fába vágja fejszéjét, aki erre a kérdésre válaszolni próbál. A nemzetnek nagyon sokféle arcúlata van. A kérdés viszont tragikusan időszerű. Igyekezzünk önmagunkat legalább az utókor számára meghatározni, mielőtt megszününk nemzet lenni...

Egyszerűsítsünk! Beszéljünk csak magunkról a magyarokról és pédálózzunk más nemzetekről.
Az összehasonlítások szerfölött érdekes ereményre vezetnek majd.

A nemzet, mint történelmi képződmény.

A magyar "nemzeti" történetírás  kezdeteit az istváni "államalapítástól" eredeztethetjük. Korábban is érdekes kérdés volt, mára létkérdéssé vált, honnan jöttünk, kik voltunk "azelőtt". Nem volt államunk? Rablásra, dúlásra szövetkezett embercsorda voltunk csupán? Feltűnő, hogy az első [?] államalapítás zömükben utólag megalkotott eszméi, sőt eseményei [!] mennyire "passzolnak" [a raccsoló vén Habsburg szövegeivel együtt] az EU-belépés eszmei megalapozásához használt érvrendszerhez.

Legfőbb ideje tisztázni, mi volt "azelőtt" és mivel fizettünk azért, hogy besodródtunk az akkori "EU"-ba.
Lévén az állam és a jog elválaszthatatlan két jóbarát, témánk körébe vág az államalapítás jogtörténete is, jelesűl I.István törvényei [az első és a második], abból a szempontból, hogy e törvényekben mi van leírva, ill. mi hiányzik azokból. Kézenfekvőnek tűnik ugyanis, hogy a "reálfolyamatok" akkor is ugyanúgy kivűlmaradtak a jogi szabályozáson mint manapság. [Persze ezekről nem szólnak a krónikák se'.] Szerencsés az a nemzet, amelynek írott története, történelme van. Római mondás: "quod non est protocullo, non est mundo." Azaz, ami nincs leírva, nem létezik. Vagy legalábbis vitatható. A grafomán zsidóságnak persze könnyű. Náluk az Ószövetségből ered és következik minden. Az öternyolcszázegynéhány évre [ante]datált kultúra, az Úr által Mózes népeinek "kezébe adott" földek, a földek kincsei és lakói: az emberek és az állatok - mégpedig számadási kötelezettség nékűl. Mindössze egy apró megkötéssel: az egy istenen kívűl [Jahve] más nem imádható. [Az Ószövetség szerint a "pacta sunt servanda" elvét a derék nép még az atyaúristennel szemben sem volt képes betartani. Következett a haragvás a kitolások, a szerződés-módosítások, stb.] A lényeg viszont maradt. Az Ószövetséget a bennelévő valamennyi marhasággal és szörnyűséggel "Szent-Írásnak" kell tekinteni, ma is. Sőt manapság pláne, hiszen példáúl egyes passzusai beiktatást nyertek az izraeli hadsereg szolgálati szabályzatába [házrombolás].

És mi magyarok kik vagyunk? Honnan valósiak vagyunk? Annyi bizonyos, ha lett volna is saját bibliánk valaha, azt a Kárpát medencébe nem hoztuk magunkkal. Frigyládánk se' volt. Igaz, őseink jeleket róttak, bicskával, botra. A nemzet odüsszeiáját rovásírással bajos lett volna "botra vetni". Meg hát mitől voltak őseink távolabb, mint a kódexeket pingáló szerzetesek vallásos buzgalmától.

Voltak persze mondáink, de első szent [!] királyunk gondosan kiírtotta a "pogány" tudati elemek hordozóit és azokat is, akik komolyan szerették volna venni azokat. [Hej regő rejtem...] 

Irtak hát rólunk mások. Minthogy a korabeli "sajtó" sem volt különb, mint a mai - csupa rosszakat. Hát peszre kalandozgattunk Hamar eljárt és enyves is volt a kezünk. Néha viszont szükség volt ránk az európai nagypolitikában. "Még X. Leó pápa [Őszentsége] is igénybe vette őseink segítségét az ellene lázadók leverésére. Eleink józanul felmérték Európa társadalmi és politikai viszonyait, és nem késlekedtek a beavatkozással, amikor azt a nemzeti érdek megkövetelte." De miért tekintenek minket Európa "kultúrnépei" még most is martalócoknak és miért nem azok példáúl a vikingek utódai.Itt jegyezzük meg, hogy a "kalandozások" a Kárpát medencében letelepedett törzsek közös vállalkozásai voltak.

A vikingekről érdemes egy passzust ideiktatni, mert ebből következik majd a bezzeg.
"A Vikingeket templomi kultúrából leginkább az ezüst gyertyatartók és arany serlegek érdekelték. Alaposan kivették részüket a menny lakóinak gyarapításban is - a hozzájuk érkező térítő papokat ugyanis vértanúvá tették. Részben megsütve őket, részben eltemetve, minkettőt ragaszkodva a germán szokásokhoz, elevenen. [..]. Normandiához, az ott elfranciásodott vikingekhez kapcsolódik egy másik sikeres hódítás - Anglia meghódítása. "
Arról meg az angol kolostorok históriáiban olvashatók épűletes részletek, hogy előbb a partraszálló viking kalózok, majd a hódítók hogy bántak a kolostorok jámbor borisszáival.
Mi kezdetben befogadtuk [és nem bendőnkbe "kebeleztük"] a jámbornak hitt hittéritőket.

Apropó: hit és térítés. Mi volt mindebből előre lefektetve a "vérszerződés"-ben, a honfoglaló magyari törzsek alkotmányában? Semmi!"A hagyomány szerint a honfoglalás befejezése után Árpád vezér tanácskozásra hívta össze a törzsfőnököket, hogy a vérszerződés szerint felosszák az új haza területét egymás (azaz a honfog- lalásra egyesűlt törzsek) között. Hírnökei a Tisza partja mellé, a mai Pusztaszerre hívták a vezéreket. Anony- mus mus szerint a honfoglaló magyarok itt ejtették meg sorát az országnak, azaz itt tartották az első országgyűlést: „Árpád és a vezérek elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg a főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazat bárminő elkövetett vétekért. (…) Ezt a helyet a honfoglaló magyarok Szerinek nevezték el, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.”
[03.08.20 (6)] A honfoglalás után tehát volt "Alkotmányozó Nemzetgyűlés" és megalkották a honfoglaló magyarság Alkotmányát [!] is.Mitsem tesz, hogy nem rótták pergamenre vagy kutyabőrre. Az íratlan alkotmányt a nemzetségfők kehelybe csorgatott vére érvényesítette és az érvényes mind a mai napig! Ezért is van, hogy a vérről még sok szót kell majd ejteni.

[03.08.29 (7)] Megzenésített történelmünk. Óh ti muzsikus lelkek, ti bohém fiúk, hogy mi nem jut eszetekbe... De tényleg, hol is nyugszik Árpád apánk? És miért nem kereste ezeregyszáz évig a kutya se? Pedig nem is Barguzinban lett eltemetve, mint Petőfi. Ez Szörényi Levente agyában derengett fel, aki a Pannon Rádióban méltatván saját "Egy Könyvét" [Az eltünt Ősbuda nyomában] és "nagyon izgalmas szellemi utazását" a könyv első és hátsó borítólapja között -  idézi Anonymust aki a fejedelemről szólván azt írta, hogy "tisztességgel temették őt el egy patak forrása fölött ... Attila király városában". Ez 907-ben történt. A fejedelem feltehetően a pozsonyi csatában vesztette életét. Azt már én teszem fel, hogy ezek szerint a haza védelmében esett el. Eztán Attilánk úgy vélekedik, hogy mivel I.Istvánt évente ismétlődően ünnepeljük "egy picivel [?] többet érdemelne a mi honfoglalő fejedelmünk minthogy ezt a száz évet vele együtt kiradírozzuk a magyar történelemből." Ez Leventénket módfelett zavarja. Ezért mindenkinek [?] felhívja a figyelmét hogy Árpád halálának ezeregyszázadik évfordulójára a jó Isten segedelmével és némi szerencsével sikerűlne a [Pogány] sírját megtalálni, "az egyben a magyarság felemelkedését jelentheti."
Miért - picim - miért? Hát nem te dózeroltad a legtöbb földet Árpád sírjára Bródy komáddal együtt az I.Istvánt   
dicsőítő operával? A "kopaszok" kapiskálják, ki nekünk Árpád. Ezért masíroznak árpádsávos lobogók alatt. És épp te, te meg Bródy nem tudnátok, amit Hitler a tömegpropaganda terén hírdetett és művelt? Hitler úgy vélte, kár fáradozni azzal, hogy értelmes egyéneket észérvekkel meggyőzzünk valaminek a helyessége, vagy helytelensége felől. Ellenben az a hatás, amely az embereket a tömeg állapotában éri megtapad a tudatalattiban és ellenáll minden ésszerű helyesbítésnek. Hitler a szónoklatra gondolt. Én pedig Bródy librettójára és a te zenédre gondolok. A maguk nemében és minden egyébtől elvonatkoztatva ezek [együtt] ugyanúgy alkalmasak a tömegbódításra mint Hitler beszédei. A kiváltott extázis lélektanilag szinte azonos. Elhanyagolható különbség, hogy Hitler rajongói fél karral, a tieitek pedig két karral csápolnak. Önkivűleti állapotban voltak azok is, ezek is. Gondoltál arra, hogy hányan olvassák Hunfalvy marhaságait és hányan szippantják magukba kettőtök szövegét és zenéjét? Hogyan hat a holt betű és az élő zene? Ami végűl itt következik már nem neked szól. Te megtetted a magadét. Azoknak szól, akik történelmi tárgyú pszichotikus műveket komponálnak majd. Fiúk [lányok] ismerjétek meg a történelmet mielőtt megzenésítitek! 

[03.09.11 - (11)] A költő[k] ajkán csörömpöl a szó.
Veszem észre bajok vannak költőink tisztánlátásával is. Attila ugyan megírta:

                                                     "A költő - ajkán csörömpöl a szó,
                                                               de ő, (az adott világ
                                                            varázsainak mérnöke),
                                                               tudatos jövőbe lát
                                                     s megszerkeszti magában, mint ti
                                                          majd kint, a harmóniát."

Ő a proletár utókorban gondolkodott, ami enyhén szólva nem jött be. Mások viszont a "tudatos múltat" idézik és minduntalan Árpád fejedelmet szólongatják. [Véletlenűl sem Istvánt...] Mind fütyülős barackos bőgatyások lennének?

                                               "Romlásnak indult hajdan erős magyar!
                                                  Nem látod, Árpád vére miként fajul?
                                                       Nem látod a bosszús egeknek
                                                        Ostorozó kezeit hazádon?"

Berzsenyi követte el e sorokat. Ha valaki ma merne ilyet, a Konrádból, Esterházyból és Kertészből álló magyar irodalom tüstént megállapítaná, hogy buta és fasiszta, sőt antiszemita. Tényleg, hogy bosszankodhat bárki az égben egy olyan nép miatt, amely Krisztus földi helytartójának adta testét lelkét, országát? Itt valami nem stimmel!?

Vörösmarty: dettó! Ilyeneket ír pl. a "Zalán futásában".

                                      "Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
                                              A riadó vak mélységet fölverje szavával,
                                            S késõ százak után, méltán láttassa vezérlõ
                                          Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?"

Hallatlan! Ez is Árpádot kajtatja, nem a német lovagi plundrába bújt unokaöccsöt. De van az illető úr rovásán még más is.

                                   "Pusztaszer a nevem, itt szerzett 'törvényeket' Árpád
                                            Hõseivel, s a hont biztos alapra tevé.
                                      S áll az azóta kilenc századnak véridején túl;
                                          Várja virágzását s 'vajha' ne várja hiún!"

Sokan vagyunk kiváncsiak Vajk: vajh' hová tökítetted ezeket a törvényeket. Botrányos a maga nemében a Szózat is.

                                                 "Itt küzdtenek honért a' hõs
                                                       Árpádnak hadai,
                                                  Itt törtek össze rabigát
                                                    Hunyadnak karjai."

Enyje Vörösmarty! Így átugrani az államalapítást?! Elvileg hibás, "kirekesztő" a Himnusz is. Mert hát Kölcseykém, hogy lehet ilyesmiket beírni egy nemzeti dalba?

                                                      "Őseinket felhozád
                                                    Kárpát szent bércére,
                                                  Általad nyert szép hazát
                                                     Bendegúznak vére.
                                                   S merre zúgnak habjai
                                                     Tiszának, Dunának,
                                                    Árpád hős magzatjai
                                                       Felvirágozának."

Vannak persze, hát már hogyne lennének, echte ájrókompatibilis versfaragóink is. Példáúl az Endre.
 

"Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még õsmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új idõknek új dalaival?"

"De addig sírva, kínban, mit se várva Mégiscsak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusztaszer, Mégis gyõztes, mégis új és magyar."

Ami a sárga mezőben van, kissé bonyolúlt, de jelenkori példázattal megvilágítható. Példáúl a Viktor is egy vereckei típusú barna gyerek. Külföldön felszedett egy kis Soros-ösztöndíjat és már fordúlt is vissza az új dévényi dalokkal. Nincs ma nála nemzeti színűbb magyar.Ez ilyen egyszerű. Persze az Endre idejében még nem volt Soros, de már volt Léda alias Brüll Adél, a "könnyek asszonya". Ők együtt érezték sorstalannak magukat itthon, mint példáúl Konrád.


"Dunának, Oltnak egy a hangja, Morajos, halk, halotti hang. Árpád hazájában jaj annak, Aki nem úr és nem bitang."

          Ez persze nem nemzetgyalázás és nem gyűlölet-beszéd, hanem "magyar" lira. Van persze próza is. Egy Korvin-kódex           ihlette az Endrét

          "Sírás és panaszkodás

          Hozzád száll a mi nagy panaszunk, néhai való királyunk, Korvin, most amikor a magyar fórumon,           Pusztaszeren, új nagy kötést csinálnak a magyarok. Hajh, vajon újat-e? Serlegetekbe még nem ömlött           felvágott ereitek nedve, még nem kész a lakoma. Nem hallgatnátok-e meg még a lakoma előtt az igriceket?

         A mi mondanivalónk nem sok: értjük a magyar Athén fórumát, halljuk a szittya paripák prüszkölését. Tehát          újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után:          szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.

         Mi, fanyar igricek, azonban kiáltunk még egyet hozzátok. Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk          föl: mit ttettetek velünk? Mi komolyan vettük az Időt, mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk, ti nem, ti csak          896-ot éreztetek akkor is. Meghurcolt benneteket ezer esztendő, át- és átitatta véreteket kun vérrel, tatár          vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel. Ti már nem lehettek Koppányok          s Gyulák, s ti Koppányok s Gyulák vagytok mégis."

         Endre, fején találtad már akkor is a szöget, hisz Kovács elvtárs is megmondta a minap, Koppányok még mindég          vannak.

I.Istvánnak [a paktumpolitikusok archetipusának] első dolga volt, hogy Árpád vérét atyja Géza nyomdokait követve tovább hígítsa. Az uralkodáshoz szükséges toleranciát is otthonról hozta. [Atyjáról Géza fejedelemről a következőképp szól a krónika. "... apja, akit Gézának neveztek, igencsak kegyetlen volt, és sokakat ölt meg hirtelen felindulásból. Mikor kereszténnyé lett, indulatosan lépett fel tusakodó alattvalóival szemben e hit megerõsítéséért és a régi bûnt az Isten iránti buzgalomból felbuzdulva elsöpörte. Ez a mindenható Istennek, de[más] istenségek különféle hiú képzeteinek is áldozott, s midõn fõpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt állította: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy ezt megtehesse." (Merseburgi Thietmar: Krónika p. 112-113.)

"Felesége, Beleknegini, azaz szlávul mondva szép úrasszony [...], pedig mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt. Jobban tenné e beszennyezett kéz, ha orsót forgatna, s õrjöngõ lelkét türelemmel megfékezné." (Merseburgi Thietmar: Krónika p. 113.)"

I.Istvánnak voltaképp nem is kellett háztűz-nézőbe mennie, hogy megnősüljön. Kommendáltak neki arát.

"Adalbert [püspök, István megkeresztelője] valószínûleg felismerte Istvánban a tehetséget - ezért járthatott közbe a bajor-háznál Gizella és István házassága érdekében. Eddig nem volt példa arra, hogy ilyen magas rangú család tagja a 'barbár keletiekkel' házassági kapcsolatot létesített volna. Szükség lehetett Adalbert 'garanciájára' is, hogy Gizellából keresztény királyné lesz. Egy német forrás Gizella házasságával kapcsolatban az alábbiakat írta: 'Gizellát - igazán neve szerint a hit kezeseként - feleségül adták Istvánhoz, a magyarok királyához' (Reichenaui Hermann: Krónika a világ hat korszakáról p. 220-221.) (szójáték Gizella nevével és a német 'Geisel' - kezes, túsz - szóval) A német források arról is beszámolnak, hogy Gizellának, illetve a vele érkezõ térítõ papoknak döntõ szerepük volt a kereszténység elterjesztésében. Bár olyan hittérítõrõl nem tudunk, aki vértanú-halált halt volna, olyanról igen, aki megsérült." [Id. Kristó Gyulától.]

Egy frászt lett Gizellából túsz! A magyari törzsek vérén hódított földet zálogosította el a szentkirály idegen hatalmaknak, kiszolgáltatva ezzel az országot az öröklési "jogvitáknak" és minden egyéb szörnyűségnek, ami a nyugati keresztény kultúrából következik - következett.

Lássuk tovább a krónikákat.

"Azzal, hogy István felvette a kereszténységet, egy nép sorsát döntötte el."

Ez szószerint igaz azzal a csekély kiegészítéssel, hogy a döntés a nép feje fölött, tudta beleegyezése nélkűl hozatott. És nemcsak a nép, egyúttal a magyar föld sorsa is eldönttetett.

"Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy az ' átállás' István számára sem volt zökkenõmentes. Errõl tanúskodik a Koppány testének feldarabolásáról (ami pogány szokás) szóló részlet: 'Szent István Koppányt négy részre vágatta: az elsõ részt az esztergomi, a másodikat a veszprémi, a harmadikat a gyõri kapuhoz küldte, a negyediket pedig Erdélybe.' (14.századi krónikakompozíció)" [Idézet: Kristótól] Miért? és főleg quo jure? Az ilyen tettet, ha bírói ítélet nékűl történik, mindközönségesen [politikai] gyilkosságnak szoktuk nevezni. Az Anyaszentegyház tág lelkiismeretét dícséri, ha egy "darabolós" gyilkosság tettese szent lehet. Ámen. A dolognak persze előzménye van. Íme. "Géza, hogy az ország tovább haladjon a megkezdett úton, az alkalmasság és a primogenitúra elve alapján fiának szánta a trónt. Ezért halála elõtt összehívta az ország fõembereit és esküt vett rajtuk, hogy Vajk - István követi majd õt a trónon. Zerind fia Koppány, a somogyi dukátus ura azonban fellázadt István ellen. A régi jog, a 'szeniorátus' alapján ugyanis õt illette volna meg a fejedelmi cím, s a "levivátus' õsi szokása szerint pedig igényt tartott Géza fejedelem özvegyének kezére."

Ezt az özvegy nem akarta. István meg pláne nem akarta. A legkézenfekvőbbnek látszott a "régi jogot" félretenni. Ez sikerűl is Gizella német lovagjai segítségével. A "megoldást" lásd fent.

[03.08.29 - (8)] Magyar király mint német lovag.
A Révai Lexikonban olvasható, hogy a [Koppány ellen vívott döntő] "csata előtt Hunt és Pázmán lovagok német módon lovaggá  ütötték Istvánt, ki megfogadta, hogy ha győz, a pártütők javait a pannonhalmi apátságnak adja". A story egyre épületesebb, ahogy az ember beleolvassa magát a szentek életébe. A lovagrendek viselt dolgait könyvtárnyi irodalom tárgyalja. Ehhez a társasághoz képest a Waffen SS kölyökcsapat csupán.Még csak arra lennék kiváncsi, hogyan dobogott a "magyar" szív a német mellvért alatt?

I. István a pragmatikus gondolkodás egyik úttörője is. Ez derűl ki az Imre fiuhoz adresszált "Intelmekből" is. Az "Intelmekben" a szerző a fentihez hasonló "témáknak" külön fejezetet szentel. Címe: "Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról".
"Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt "törvény" élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik."
Jól értjük? Hát persze! A kereszténységgel átvett judaisztika remekművéből vett idézet magyar fordításban a következőket jelenti.
Az "isten kegyelméből" való uralkodó ugyanolyan exkluzív kapcsolatban áll a jóistennel, mint nagy elődje Mózes annak idején. A törvényeket már nem Pusztaszeren hozzák a magyar nép okos gyülekezetében. Azokat maga az Isten alkotja. A "szöveget" pedig a király tolmácsolja, illetve hajtja végre.  A nemzetségfőknek sincs már beleszólásuk az ügyekbe. Az élemedett korúak tanácsai helyettesítik a voksokat. A vén impotensek némileg emlékeztetnek a kínai császárok eunuchjaira.
Szent Imre herceget idejekorán elszólította az úr. Kárbavezett az "Intelmekbe" fektetett teméntelen bölcsesség. Ha a vérszerződést I.István nem rugta volna föl, a "törzsi jog" az utódlást megoldotta volna. Így azonban megfájdult a keresztényi fő.

"Fia halála után az idős, sokat megélt király egyre többször imádkozott visszavonultan. A gyászon kívül a hatalom öröklésének a gondja nyomasztotta. Két férfirokona is szóba jöhetett, de Szent István nem tartotta őket megfelelő utódnak. Vazúl ugyan meg volt keresztelve, de nem élt olyan keresztényi életet, amilyent István elvárt. Orseolo Péter pedig idegennek számított a magyar királyi udvarban. Az utódlás kérdését azonban eldöntötte egy tragikus esemény: Vazúlt megvakították. Valóban István adott erre parancsot?" Hát ki más adott volna? Qui prodest? Ki tartotta kóterben már a szemműtét előtt? "Vazúl Nyitra várának börtönében raboskodott, akit 'ifjúi könnyelműsége és meggondolatlansága miatt záratott el a király, hogy megjavuljon', de nem valószínű, hogy fogvatartásának ez lett volna az igazi oka."
Persze hogy nem az volt? Ha a könnyelmű ifjakat mind börtönbe dugnák, a férfiak nemzőképtelensége miatt kipusztulnának a népek...
És a képes krónika tanúsága szerint ki áll Vazúl fejénél, illetve Imre lábánál? Tán' csak nem a szentkirály? Debizony! És kik végzik a kegyes szertartást? Barbár szittyák talán? Nem, úgy tűnik Gizella királyné német keresztes vitézei...

[03.08.19 (3)] A magyar történetírás klasszikusától Padányi Viktortól idézzük.
"Árpádnak férfiági leszármazottja nincs, s odahaza olyanok marakszanak a magyar trónon, akiknek  ehhez férfiági alkalmas utód léte esetén jogosultságuk nincs. A fanyar és kendôzetlen tény az, hogy Szent István utolsó éveiben a 'beteg öregember' körül nyüzsgô aulikusok és 'egyháziak' egyszerűen az Arpád-házat söpörték el jogos helyérôl a magyar nemzet  élérôl [...]"
Az Árpád-ház sorsa nem egy öreg ember esendősége miatt pecsételődött meg. A söprést Géza
kezdte. Vajk már nagy fiú volt akkor. Biztos figyelt, miről beszélnek a Papa, meg a Mama. Amikor pedig már mint király az idegenek segítségével elsöpörte az Árpád házat, minden bizonnyal cselekvőképes volt.
-------------------------------------------------------------------------

[03.08.20 (5)] [Család]fa-vágás.
A mellékelt családfa adja a magyarázatot arra, hogy a szentkirály miért és milyen szisztéma szerint gallyazta le az Árpád-házat. Árpád fejedelemnek ugyanis volt egyenesági leszármazója: Koppány [!]. Ő lett volna a nagy fejedelem ükunokájának Géza fejedelemnek az utódja és jogos örököse az özvegy fejedelemasszonyig bezárólag. Az alkotmányjogi helyzet tehát kristálytiszta volt! Dehát Géza mást gondolt, saját fiára, Árpád [szép]unokájára Vajkra óhajtotta testálni Árpád örökét. És hogy lett Koppányból lázadó-metélt? Úgy, hogy "jussát" követelte és miután beintettek neki "szélsőséges" lett és nem elégedvén meg egy petícióval, egy békés tüntetéssel, likvidálták. Gengszter leszámolás mondhatnánk, de nem momndhatjuk, mert Koppány nem volt gengszter.
Még egy ágacska fityegett a nemzetségfán Vazul [Vászoly]. Vele is elbántak.
És most ennek kapcsán egy kérdés. A nemzet "lelki üdve" volt a cél, vagy a királyi hatalom csalárd megszerzése, illetve megtartása idegenek segítségével az ország érdekeinek kiárúsítása ellenében?

         [03.09.21 - (13)] Az ismerős képlet: "vendég" hóhér, magyar mártir.

          Azt írja a SuliNet hogy. "A német Hont és Pázmány főemberek voltak István testőrségének vezetői. A sereg           élén a sváb vendég, Vencellin állt, aki a harc során Veszprém mellett megölte Koppány vezért. A győzelem           István az őt támogató lovagokat megjutalmazta, Koppány testét pedig négyfelé vágatta, és négy vár           kapujára tűzette ki elrettentésül: a dunántúli Székesfehérvár, Veszprém, Győr és az erdélyi (Gyula)
          Fehérvár számára küldött figyelmeztetés azonban az ország egész népének szólt: így akarta megfélemlíteni           mindazokat, akik szembe kívántak szállni az általa képviselt új renddel."

          Ma pedig a TV-ben hallom, hogy I.István Veszprém városát jegyajándékúl Gizellának adta.
          De hogy jutott hozzá? Vette a királyi fizetésből? Szentkorona tanosok: ki voltaképp a nemzeti földvagyon           alanya? A Szentkorona, mint a nemzet egységét megtestesítő legfőbb jogintézmény, vagy az akinek a fejére           teszik [mondjuk sváb vendég papok]? 

Megérnének egy - két misét István törvényei [az egyes és a kettes] is. Be kell azonban érnünk néhány jellemző idézettel."És mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen tisztességes és békés életet."
Ahány szó, annyi gondolati ficam. A király isten [vagyis nem népe] akaratából igazgatja az országot. Elmélkedik és amit kiagyal abból lesz a nép "saját törvénye". Az agytornához a régi és új császárok példája a világító szövétnek.
"Akarjuk, hogy a püspököknek legyen hatalmuk az egyházi javakat gondozni, igazgatni s kormányozni, és azok felett rendelkezni az egyházi törvények határozatai szerint. Akarjuk, hogy a világiak is engedelmeskedjenek a püspököknek szolgálataikban az egyházak igazgatása."

A föld tehát nem azoké akik vérrel megszerezték, hanem a királyé és az egyházé. Az igazgatás mikéntje ráadásúl nem is a világi, hanem az egyházi törvények szerint történik. Ezeket aztán tényleg nem kell, de nem is lehet Pusztaszeren ratifikálni. A törvény - úgy tűnik - latin nyelven íródott. Vajk vajh' tudott latinúl? És az istenadta nép olvasott e deákul? Aztán a kihírdetés. Kifüggesztették a törvényt legalább azokon a helyeken, ahol Koppány testének négy fertályát? Aligha.

De ne rágódjunk apróságokon. Szemezgessük tovább a szöveget. Érdemes. Hogy az igazságosság és a törvény előtti egyenlőség látszata is kiküszöböltessék, a törvényekbe a következő rendelkezések is felvétettek.
"Világi személy tanúbizonyságát egyházi személy ellen senki ne fogadja el. Senki se merje ugyanis egyházi személy ügyét világi nyilvánosság elõtt kivizsgálni, hanem csak az egyházban."
[Mit is kuruttyolnak Mikszáth "Különös házasság"-ában a békák? Hát azt, hogy "urrak a papok..."

És ami legfontosabb, a "nép nyugalma", arról is gondoskodva vagyon.
"Hogy ennek az országnak a népe a rabszolgák és rabszolganõk mindennemû támadásától és vádaskodásától mentes és nyugodt maradjon, a királyi tanács határozata szerint teljességgel megtiltottuk, hogy bármiféle bûnügyben valamely szolgaszemélynek urával vagy úrnõjével szemben vádaskodását vagy tanúbizonyságát elfogadják."
Aki itt nálunk akkor a "Tamás bátya kunyhóját" akarta volna megírni bízvást talált volna témát bőségesen.

A lelkiismereti szabadságról és a szabad vallásgyakorlásról szóló passzus is figyelemre méltó.
"A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nõk, kivéve azokat, akik a tüzet õrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem (tûz-) õrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le."
Kedves szocik és libik! Tudjátok egyáltalán, kinek durrogtattok huszadikán? Vagy azt gondoljátok, mi nem tudjuk?

Itt abba kell hagynunk a Szentkirály és T. Családja épűletes krónikáját. Ajánljuk ehelyett Jókai Mór "A magyar nemzet története regényes rajzokban" c. olvasmányos könyvét. Nem készűlt ugyan tételes egybevetés, de úgy érzem Jókai a jámbor mesemondó e műben több királyi disznóságot dolgoz fel, min Shakespeare az összes királydrámában.
STOP! A könyv fent van a neten is. Tessék arra szörfözni.

Az "államalapítás" népboldogító eredményeit kölcsönözzük Katona József Tiborcától. 


"Sok pénzre van szükségek: és mivel mi annyit adni nem tudunk, tehát sovány nyakunkra izmaelitákat  űltettek. Ez már égbe kiált.
Szép földeinkbõl vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni nem szabad. S. ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlõs gyerek megkívánván, lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek, és aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített."

Értsd: a törzsek között felosztott "szállásterületek" koronabirtokokká lettek és adományok révén azok tulajdonjogát, a röghöz kötött zsellérekkel együtt, a jobbára külföldi "hűbérurak" kapták meg. Ez ezer évre biztosította, hogy az országban állandóan "ízzon a tőzeg" - pogánylázadások, parasztfelkelések, szabadságharcok, forradalmak képében. Ezeket persze mindíg leverték az alkalmi rendcsinálásokra egyesűlt keresztény Európa ilyen - olyan szövetségei.

A fölötte szomorú história oly sok eseménye egy lényegi elemre redukálható. A magyarság testén metszett sebekből folyamatosan csorgott csorog a vér, amely Konstaninápoly kapuja elé hajtotta egykor Botondot.
Ami a vért illeti, a témáról külün fejezet szól majd.

* * *

A nemzeti múlt mindezek okából jobbára a katolikus/német történetírás soraiból "elevenedik meg". Innen - tőlük tudjuk, hogy finnugor népség vagyunk. Ez sokunknak nem tetszik, elutasítjuk.
Kemény Ferenc honfitársunk elutasító véleménye tömörsége miatt nyert "beválogatást".
"Az indogermanisztika mintájára szerkesztett finn-ugor összehasonlító nyelvészet pontosan olyan tudománytalan, légbölkapott mint a mintaképe. Magyarországon ezt a szabadságharc bukása utáni osztrák önkényuralom karolta fel, az 1867-iki kiegyezés utáni megalkuvó rendszer pedig kötelezö oktatás tárgyává tette."

A finnugor "besorolás" azért is veszélyes, mert "kötelező" módon jelöli ki a magyarság őshazáit, [ős]történetét,  műveltségének hiátusait. [Landeszmann csodarabbi a finnugor métely talaján merhette csak kijelenteni, hogy a "magyar" kultúrából a zsidó kultúra kivonása után csak a bőgatya és a fütyülős barack maradna.]
Orwell írta."Aki uralja a múltat, uralja a jövõt is. Aki pedig uralkodik a jelenen, uralkodik a múlt felett is".
Az indogermanisztikának a "rendszerváltás" sem vetett véget. Példáúl a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének 2002. évről szóló tudományos beszámolója a 2002 évi finnugrisztikai, uralisztikai kutatások tárgyában a következőket tartalmazza. "Az intézet Finnugor Osztályán a szamojéd kutatócsoport megalakulásával – a permi nyelvek és a lapp vizsgálata mellett – a keleti uráli nyelvek (szamojéd és obi-ugor) kutatása is előtérbe került. Folytatódtak a komplex uráli etimológiai adatbázis munkálatai. Elkészült a balti-finn és a szamojéd adatok számítógépre vitelét segítő program. Összeállították a votják, a zürjén (irodalmi nyelvváltozatok), az 'osztják' (szurguti nyelvjárás), a vogul (északi nyelvjárás), valamint a nganaszan toldaléklistáit a számítógépes elemző számára, továbbá a mondott nyelvek leírásához használt betűk kódolását."
Mindez marha érdekes lehet. Türelmetlenűl várjuk, mikor osztják példáúl az 'osztják' rész eredményeket.
Ki - ki a maga mesterségét folytatja, folytatja az Akadémián is... 1851-ben Hunfalvy Pál is az Akadémiai
Értesítőben publikálta finnugorisztikai tévtanait. Még mindíg írsogálhatna ugyanott, ugyanúgy, ha közben meg nem halt volna szegény.
[03.08.18 - (1)] Gárdonyi Géza írja. "A 'magyar' történetírásban Hunfalvinak batu-káni szerepe volt: földúlt és elégetett minden hagyományt. A hun rokonságot megtagadta és bedobta az Akadémia szemetesládájába" [Oláh: 129.old. Az eredeti forrást még keresem.]
Apropó! Akadémia - kultúra - akadémikusok. Egy kis emberke, akinek sikerült felkapaszkodni egy miniszteri bársonyszékbe, sőt az Akadémia elnöki székét is megmászta, ezt írja a magyar kultúráról."Ez az európai kultúra egészen a világháborúkig az emberiség történelmében az eddigi legteljesebb élet megélhetését nyújtotta. [...] Az ezeréves [!] magyar kultúrában - fejtegettük - mindig jelen voltak ezen kultúra alapelemei, sőt politikai, képzési rendszerünk, nemzetünk és a velünk együtt élő más nemzetek hit- világa, gondolkodása mindig szerves része volt e zsidó-keresztény gyökerű kultúrkör- nek." Irja mindezt a volt [?] kommunista - marxista. [Glatz Ferenc: "Vissza Európába."]
Ehhez képest, ami régebbről van mint ezer év, és nem szerves része a a zsidó-keresztény kultúrának, az nem kultúra. Sőt nincs is [?]. Ez ám a tudományos tisztesség, elfogúlatlanság!
[03.08.18 - (2)] A finnek is lelkendeznek? Aligha! "1958: A LIBRE BELGIQUE” c. lap közölte, hogy a Finn Kultuszminisztérium új ügyosztályt alapított, amelynek feladata az is, hogy a finn népről és a finn történelem-ről a valótlanságok ne terjedjenek el. Ennek az ügyosztálynak Belgiumban a legelső dolga volt, hogy kérte a Belga Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy a FINN-MAGYAR ROKONSÁG ELMÉLETÉ”-t töröljék, mert ők – a finnek – tagadják, hogy valami közük lenne a MONGOLOID MAGYAROK”-hoz. [Hunnia. 116.sz.]" Ezt már megtaláltam. Olvastam, hogy a Finn Tudományos akadémia is elveti a finnugorisztikai tanokat. Ennek forrását még keresem. Itt csak kérdezem, teljes a nézetazonosság?
Ezekből és sok más forrásból is tudjuk, hogy jelenünk és jövőnk, következésképp a műltunk is, nagyon-nagyon rossz kezekben van. Ahhoz, hogy sorsunkat ismét kezünkbe kaparinthassuk meg kell ismernünk és birtokba kell venni igazi multunkat is. Ebben a játszmában legfőbb adúnk csodálatos nyelvünk, amelyről már kapiskáljuk, hogy valamivel több mint ezeréves. [A nyelvről később esik szó.]

Ezer szerencse, hogy a nemzet olyan férfiakra számíthat, mint Eötvös József akiről a következőket írják.
"Eötvös első igazán nagy, megrázó élménye - miként idősebb kortársa, Széchenyi számára is - a magyarsághoz tartozás felismerése volt. Csak kamaszodó gyerekként tanult meg magyarul ... Bizonyára nem véletlen, hogy ifjúkori írásaiban olyan gyakori a hazához intézett érzelmi vallomás; jellemző példa az alig 18 évesen papírra vetett aforizma kezdete: 'Szívem belsejét hazaszeretet tölti el...' A harmincas évek reformmozgalmai, Kölcsey Ferenc atyai barátsága nyomán ez a - szerinte is - szent, természetes érzés egyre több tudatos elemmel vegyült: tettekre vágyó és a nemzeti közösség szolgálatát vállaló hazafisággá nemesedett. A pályakezdés bizonytalanságait, a 'használni akarás' elvont ideáját felváltotta az életcél konkrét, kifejezetten a hazához kötött megjelölése. Szalay Lászlónak írta 1837 végén: 'Eljött az idő, hol végre a nemzetnek, mely múltja hibáirul meggyőződött, irányt kell adnunk, s ez leend életem iparkodása.' Ekkor már világosan látta az irányt is: kiemelni Magyarországot a feudális elmaradottságból, a tespedésből, a bürokratikus abszolutizmus szorításából, és azon munkálkodni, hogy felzárkózzon a fejlettebb, polgári államokhoz. Vagyis számára a patriotizmus tartalma, a nemzeti program a társadalmi haladás, a polgárosodás, az ország anyagi és szellemi fejlődésének meggyorsítása volt. Egész életében élénk figyelemmel kísérte a világ eseményeit, ismerte, gondolatilag feldolgozta a kor jelentős eszmeáramlatait, irodalmi és tudományos műveit, és ez a széles látókör, kimagasló műveltség, átlagon felüli tájékozottság szintén a tudatos hazaszeretet bázisán nyugodott. A külföldi tapasztalatokat, az olvasottakat igyekezett a hazai viszonyokra alkalmazni, itthon is megvalósítani. Szilárd meggyőződése volt, hogy a magyarság jövője, léte attól függ, képes-e bekapcsolódni az egyetemes emberi haladás folyamatába."

Azt mondhatnánk Eötvös igazi européer volt. A maga idejében valószínűleg megszavazta volna az EU-csatlakozást. Csakhogy. A mai bürokratikus abszolutizmus szinonimája: Brüsszel. Az az osztály pedig amely megsemmisítésre ítéltetett az a polgárság, amelyről korunk nagy hasbeszélője Orbán oly meghatóan fecseg. A "használni akarás" formája e legsötétebb vészkorszakban a nemzeti ellenállás.
Itt és most csupán azt kell leszögeznünk, hogy a nemzeti ellenállás harcosai mindazok, akik a magyarság eredetét, történetét, a magyar nyelv sajátosságait kutatják,- senki által sem bátorítva viszont sokak által gúnyolva, üldöztetve. Hál' istennek ezek a hősök rendszeresen publikálnak az Interneten is. Feltett szándékom egy linkgyűjteményt közzétenni az általam olvasott lapokról és megszólaltatni  a szerzők közül néhányat, szóban - írásban.
Ha úgy tetszik a "pogány" népről, államáról és kultúrájáról kell lefújni a vastag koszréteget, ami valóban ezeréves...
Hogy mit érzek és gondolok ezzel kapcsolatban Szász [Zas] Lóránt szép versével tudnám legpontosabban érzékeltetni.

"Nem Koppányt siratom, hanem
a harci kedvet, a kopját
siratom a tegezt, a lándzsát,
a harci mént, hogy mindenkiért
és mindenkinek megfeleljek
[---]
és magammal rántsam a
törököt Nándorfehérvár
bástyáiról a halálba,
hogy Zrinyivel haljak vad-
kantól és cselszövéstől,
amelytől annyiszor haltak
eleink átkot hörögve
a császárra. Nem Koppányt
siratom,világtájakra
vágott testéből vér szivárog,
Jézusunk Ő, megfeszíttetett, fel-
négyeltetett...
[---]

[03.08.31 - (9)] Koppányok márpedig vannak[!], állapítja meg külügyminiszterünk. Mikor mondja? Augusztus 20-án. Ez rendben lenne. De hol mondja? Akik nem olvasták az ezzel kapcsolatos közleményeket, nem fogják elhinni: az ópuszteszeri Árpád emlékmű talpazatán. Ópusztaszer Honlapja előre beharangozta a nagy eseményt.

"Egész nap kulturális, folklór és turisztikai programok színesítik a rendezvényt, melyeket az egykori szobori búcsúkat idéző vásári sokadalom tesz teljessé. Az emlékpark egyetlen olyan rendezvényén, amelyen a parlamenti pártok is képviseltetik magukat, több évtizedes hagyomány szerint az Árpád emlékmű talapzatán egyik közéleti személyiségünk mond ünnepi beszédet, idén Kovács László külügyminiszter."
El is mondta, úgy biz' a! "Az államalapítás, a keresztény Európához való kötődés nélkül a magyarság valószínűleg nem élte volna túl a tatárjárást, a törökdúlást és a többi idegen uralmat - mondta Kovács László külügyminiszter ünnepi beszédében. Ma is vannak persze Koppányok, akik nem látják, vagy nem akarják látni, hogy Magyarország sorsa elválaszthatatlan a fejlett Európa sorsától, de hangjuk már nem talál komolyabb visszhangra - mondta az MSZP  elnöke. 2004. május 1-jén azonban végleg magunk mögött hagyjuk történelmünk viharos, első ezer esztendejét, és az Európai Unióhoz történő csatlakozásnál eltemetjük a bennünket régóta tépő balsorsot - fogalmazott a külügyminiszter."
Ha a Honlapot előre olvasom mindenbe lefogadtam volna: nem lesz képe elmenni, felmenni, elmondani. Volt!
Egy mosolygós sima arcra minden ráfér. Ezért mélán kérdezem - persze nem Kovácstól - a tatárjáráson, illetve a törökdúláson kivűl vajjon nem a "keresztény Európa" hordái dúltak, pusztítottak nálunk. És kik védték ellenük a hont? A Koppányok, külügyminiszter úr - pártelnök úr. Igaz, ön nem felelős Bástáért, Caraffáért és Haynauért. Ön csupán egy "materialista" hatalom rezidense volt a "rendszerváltás" előtt, amelynek legfőbb célja épp a keresztény Európa leigázása volt. És ki mert először szembeszállni ezzel a hatalommal? A pesti utca gyermekei, a "srácok", Az akkori vészkorszak koppánykái.Hát persze hogy vannak Koppányok! És tudja Kovács úr, milyen sokan vannak?
                                                           -------------------------------
[03.09.03 - (12)] Jövel Szent Inkvizíció!
Ojvé! Pogányszagot éreznek a szent inkvizítorok utódainak fínom nyálkahártyái.
"Pápai Lajos győri megyéspüspök a Barankovics-emlékülésen a jobboldalon [!] jelentkező keresztényellenes irányzatok veszélyére is felhívta a figyelmet. Egy idő óta 'megdöbbenve tapasztaljuk, hogy bizonyos jobboldali lapok, műsorok helyet adnak a nyílt, keresztényellenes propagandának' – állapította meg Pápai püspök. Hozzátette, hogy a New Age-dzsel öszszefüggésbe hozható, szinkretista iratok világszerte problémát jelentenek. [Szinkretizmus: különféle vallási, filozófiai irányzatok felszínes összehangolása.] A vallásosnak tűnő nyelvezet – mondta Pápai Lajos – könnyen megtévesztheti az embereket, akik észre sem veszik, hogy már keresztényellenes tanításokat fogadnak el.
E jelenség szerinte nálunk is terjed. Sok tudománytalan írás zavarja meg azokat, akiknek hitükről nincs 'értelmiségi szintű' ismeretük. A püspök példaként a Magyar Demokratában megjelent egyik írást idézte. A kifogásolt cikk szerzője azt állította, hogy a magyar nemzet kialakulásában a kereszténységnek semmilyen szerepe nem volt, bírálta a keresztény tanításokat, és sürgette a visszatérést a régi, ősi, pogány elvekhez." [NOL. 2003.09.13]
Ama bizonyos Bodóné is másról beszélt, amikor a bor árát kérték. Szín-kreténizmussal egyenlő szinkretizmusnak nevezni ha valaki "visszatérést sürget a régi pogány elvekhez". E törekvés nem akarja összehangolni a kereszténységet a pogány hittel, hanem elutasítja az egyiket és a másik követésére hív fel. Ne féljen püspök úr! Épp azokon nem fog e felhívás, akiknek az ön szavaival "hitükről nincs 'értelmiségi szintű' ismeretük". Ők isten báránykái, a boldog lelki szegények. Ők ballagnak békésen a kolompszó után. Örűljön, hogy a hívők seregében oly magas a létszámhoz viszonyított arányuk.
Ami a "magyar nemzet kialakúlását" illeti. Kétségtelen, hamarabb volt magyar nemzet, mint külhonból importált egyház. A nemzet "születésében" tehát a Katolikus Egyháznak nem lehetett szerepe. Ami a kereszténnyé erőszakolt nemzet "további sorsát" illeti, az Egyház valóban kiemelkedő szerepet játszott. Ezt méltatja ez a kommentár is.
                                                        ----------------------------------
[03.09.04 - (10)] Az "elpusztíthatatlan germán törzsek" példázata. A leggyalázatosabb tévtan, amit hóhérpallossal, máglyával, tüzes trónnal és papi zsolozsmákkal, áltudósok firkálmányaival igyekeztek és igyekeznek ma is ellenségeink a kemény magyar koponyákba beverni, hogy a'szondja: a törzsi szervezet az "európai kultúrkörben" [...] nyomtalanúl eltünt volna, mert elpusztították volna. Hogy kik? Hát a "keresztény kultúrnépek" [...]. A tatárok és törökök ugyanis később jöttek. [Nota bene a pogány török hadakat a legkeresztényibb francia király(ok) hajóhada szállitotta a Balkánra, a fuvardíj meghitelezése mellett, hogy e hídfőállásból elindúlva békésen ölhessék pusztíthassák a többi keresztény és nem keresztény népeket.] Nos a kiérdemesűl tömeggyilkos és háborús gyújtogató Churchill és az első világháború nagy katonája Foch marsall erről egész másképp vélekedtek. [Churchill géppisztolyos portréját sikerült lehalásznom a hálóról. A nagy ember itt Al Caponére hasonlít. Ám nemcsak a hasonlatok a hasonlóságok is sántítanak. Mert hány ember ember halálát okozta az egyik és hányét a másik?] Nos, Churchill írja "A má sodik világháború" című könyvében, Foch marsallra utalva. "Hiába fegyverzik le Németországot, hiába zuzzák darabokra hadigépezetét, hiába rombolják le erődítményeit, hiába taszítják nyomorba, kötelezik mérhetetlen jóvátételre, hiába válik emésztő belharcok martalékává: tíz év múltán ismét magára talál. Az elpusztíthatatlan germán törzsek ismét erőre kapnak, s a háborús Poroszország elfojthatatlan haditüzei ismét felizzanak és lángra lobbannak"

Nocsak - nocsak, vagy no' lám - no' lám! Mire képes egy "nép-törzs", amelyet a vér és becsület [külföldiesen blood and honour] eltéphetetlen kötelékei tartanak össze, keresztűl  évszázadokon, túl a jón és rosszon. Churchill nyomdokain el kell jutnunk más politikusokhoz és ideológusokhoz is. El fogunk jutni. E Comment tervezett témája a mitikus értelemben felfogott vér problematikája. Tenni kell róla, hogy a "szittya" név és nézetrendszer ne válhasson a hülyeség szinonímájává azok jóvoltából, akiket mától "libsik"-nek becézek.

Tudjuk, semmi sem képlékenyebb, ugyanakkor szívósabb, mint az állam. Tudjuk azonban azt is, hogy a kultúrnépek már I.István előtt több ezer évvel államokat alapítottak. Egyes népcsoportok csak városállamokat, más népek nemzeti államokat, megint mások soknemzetíségű államot, azaz birodalmat.

Ilyen volt, lehetett Attila birodalma is. Ennek kapcsán kérdezzük: a húnoknak példáúl volt államuk? Vagy a papi kaszt uralma, a pergamenek körmölése, piramisok székesegyházak és amfiteátrumok létesítése volna az állam, az államiság kritériuma? Ezek a rekvizítumok és csak ezek minősíthetők a 'kultúra' hordozóinak?
Attila, "isten ostora" legázolta  ugyszólván egész Európát. Harci kedvét a nagy Leó pápával történt sorsdöntő találkozás alkalmával veszítette el, amikoris egy bosszúálló angyal jelent meg a feje fölött és halállal fenyegette arra az esetre ha a keresztény világ sanyargatását tovább folytatja. Itt tehát a deus es machina, vagy a papi
szemfényvesztés esete forog fenn. Találgathatunk. A "jelenet" Raffaellót
is megihlette. [lásd a képet.]  Az államok története [többnyire hódító] háborúk története. A célokat és módszereket illetően a "keresztény" államok egy jottányival sem voltak soha különbek a legbarbárabb hordáknál. Ami mármost minket illet - kérdezzük - nem indokolt e államszervezet létét feltételeznünk egy olyan "vállalkozás" szervezése és kivitelezése mögött, mint példáúl a honfoglalás[ok]? Az állam mint társadalmi szubsztancia minősítésénél egyistenhit sem kritérium. A zsidók és katolikusok egy istent imádnak. Az egyiptomiak, rómaiak és a délamerikai kultúrák népei több istent tiszteltek.[Jog]államoban éltek ezek is. azok is. Nemcsak Spenglertől tudjuk, hogy az államoknak, társadalmaknak, illetve a kultúráknak hasonló életciklusaik vannak mint az egyedi szervezeteknek.Azaz maguktól is elpusztúlnak, hacsak nem pusztítják el őket.

Ismert hülye szlogen [augusztus 14-én épp kultuszminiszterünk csillogtatta vele fölényes intelligenciáját] hogy a Kárpát medencében más népek is megfordúltak. Jöttek, láttak, győztek, vesztettek, majd nyomtalanúl eltüntek. Értelemszerűen azért mert nem hívtak országukba papokat és német zsoldosokat  [utóbbiakat pl azért is, hogy segítsenek lefogni megvakítás végett a korona jogos örökösét Vazúlt...].
Felállíthatnánk akár egy axiómát is. "Nyomtalanúl eltűnik az a nép, amelynek soraiból nem támadnak szentistvánok, antalljóskák és paskayak!"

[03.08.19 - (4)] Nem túl előkelő helyen [csak a Magyar Fórumban] olvastam [Szűcs Sándor cikke], hogy a nyomtalanúl eltünt pogány népek közűl a sokszor elrettentő példaként emlegetet avarok "logonátusa" háromszáz évig [!] uralta Európát. Erről nem szól a fáma. Bezzeg a Nagy Frank Birodalomról dicshimnuszokat zengenek, bár csak ötven évig tartott a Nagyság és a Birodalom. Utána csak a kis frankok maradtak.

A történelem viszont azt tanítja, hogy egy nép túlélését egyáltalán nem garantálja az állam, a papság, a az öles falak, az amfiteátrumok és a katedrálisok. Néha pontosan ezek az intézmények, ill. létesítmények teszik a lakosság számára lakhatatlanná, élhetetlenné az "anyaföldet". Az ilyen államok gyakran kihívják maguk ellen a sorsot a szomszédos népek bosszúja, kapzsisága formájában. Mások egyszerűen önmagukat fosztják meg az életlehetőségektől. Ilyenkor a "virágzó" városokat látszólag ok nélkűl elhagyják lakói és felszívódnak valahol.
Eltűnik [!] az a faj is amely a magaskultúra hordozója volt. A romok között bolyongó koldúsnép semmiben sem hasonlit az államalkotókra. [Ezért sem sikerűl példáúl a mócokról bebizonyítani az istennek se', hogy a rómaiak, vagy dákok vérrokon utódai volnának...]

Julianus barát Kőrösi Csoma Sándor, Stein Aurél és mások a magyarok őshazáját keresték. Áldozatuk örök példa, de nem eredményezte az ó-haza és uj-haza magyarjai felfedezzék egymást és válaszolhassanak arra a kérdésre: milyenek voltunk, milyenek lettünk?

A multba vezető lehetséges útak közűl a magyar nyelv tudományos módszerű kutatása látszik a leginkább ígéretesnek. A következőkben ennek az útnak a vándorait igyekszünk bemutatni.

A Nemzet mint nyelvi közösség.

Folytatás következik!