Az Elnök emberei…

…szlogent azok az emeszpések és szadeszesek akasztják Orbán Viktor jól megtermett karizmájára, akik a Televízióban látták a hasonló című [Made in USA] szappan krimit, de voltaképp nem ismerik a Watergate botrány eseményeit. Mint tudjuk [?] Nixon emberei betörtek a Demokrata Párt székházába, hogy demokrata párti íratokat zsákmányoljanak, de valami fatális véletlen folytán rajtakapták őket. Nixon ellen lefolytatták a vizsgálatot [impeachment] és kibillentették az elnöki szék
ből. 

A „gate” kifejezés aztán úgy beleragadt az idegen nyelveket amúgy nehezen befogadó magyar agyakba, hogy a balhés dolgokat két főnév összegyúrásával nevesítik, pl. „olajgate” az a műbalhé, amiben minden szereplő ártatlan, mert „nincs benne egy csepp olaj sem”. [Horn Gyula után.] 

A szoclibek az elnök emberein viszont ezúttal nem azokat a minden hájjal megkent csirkefogókat értik, akik Orbánt országlása előtt, alatt és után körülvették - körülveszik, hanem az általa létrehozott, majd lejegelt „Polgári Körök” azon egyedeit, illetve elemeit, akik a tavasz hírnökeiként kidugják szirmaikat a hó alól, és azt kérdezik, hogy a Viktor voltaképp mi a fenét akar velük, tőlük. Azt várják, mondjon már valamit, mondjon már valami kézzelfoghatót, mert különben… A szoci-libik voltaképp ettől a „mert különben ”- től  fosnak némiképp [bocs’ – Tilos Rádiót hallgatok]. 

Emlékezzünk most a TF-fesztiválra. Az épp bukott nemzetiszín miniszterelnök gyászbeszédére. A majdnem győztes SMS forradalomra. A síró, kacagó tizenéves pisisek csápolására. Minden arról szólt: visszatérünk. Újra mi kanalazunk majd a tejfeles köcsögből. Ti meg hűséges FIDESZ drukkerek tömörüljetek polgári körökbe. Fújjátok a parazsat, hogy egyszer majd fellobbanhasson a láng. És főleg várjatok [!] az „Orbáni Behívóra”.  

Ez nagyobb csel volt, mint amit Csurka művelt, a pesti tereken és utcákon patkányozó talpasokkal, holott nem Orbán a szcenárió, hanem Csurka. 

Pedig olyan szépen indult. A sajtó kezdte feltornázni Orbán ázsióját és lenyomni Medgyessyét. Hogy mire a libikóka? Hát, hogy a feledés vize mossa el, Orbán újabb miniszterelnöksége alatt, a jelenlegi koalíciós disznóságokat. Aztán majd megint cserélnek…

És most nyugtalanság, a tüntetések, a zsidózás, a zászló holokauszt, stb. Csúnyán nekimennek Orbánnak, szedje ráncba az embereit. Bántani akarják? Egy fenét! Alibit biztosítanak számára a „rendteremtéshez”.  

Csakhogy ez nem megy. Szép dolog, hogy Orbán az öreg királyról olvas altató mesét a gyermekeinek. De miután azok már elaludtak, olvashatna a római cézárok históriájáról is.

H.G. Wells írja a katona császárokról. „…Csak addig volt biztos az élete, amíg légióinak szeretete övezte … Csak az a császár volt sokáig a trónján, aki keményen dolgozott, a légióit mindig foglalkoztatta és közvetlenül érintkezett katonáival. A kard mindig ott csüngött a … feje fölött…” [A világtörténet alapvonalai – 283.old.] 

Nos, itt volt az alkalom a mini cézár a nyilvánosság elé lépett február tizedikén. Nem a szokott helyen. Kevesebb volt a férőhely. És mit suttog a sajtó fáma? Hát hogy épp a polgári körösöknek nem jutott elég zsöllyeszék. Ez talán csak duma. De az nem duma, hogy abban az eszméletlen hülye dumában, amit Orbán elmondott, a Polgári körökről egy büdös szó se’ esett. Nesze nektek behívó! Ezek tehát nem fognak „Ave Caesart” kiáltani. A fejét sem veszik. Fölösleges is lenne. Inkább egy tökfödőt [bohóc sapkát] illesztenek rája. 

Annyi biztosra vehető, hogy a kormányzatot teljesen frappírozta a beszéd. Ennyi marhaságra egyszerűen képtelenek reagálni.  

A sajtó szemelget a beszédből. Ezt teszem én is, hozzáfűzve megjegyzéseimet azon beszédrészekhez, amelyek különösen megragadják képzelő erőimet. Azoknak, akik netán azt mondják, hogy a szövegkörnyezetből kiemelve megmásítom a velős beszédet, lehetővé teszem, hogy a beszéd teljes szövegére ugorjanak. Akik ezt teszik látni fogják, hogy a marhaság eredeti szövegkörnyezetében is marhaság…

Csak rajta. 

Lássuk a szemelvényeket. 

Sokan emlékezhetnek a régi történetre: a derék magyar tüzes, mozog a pártértekezleten, <Lám mily költői tud lenni, akinek párttitkár volt az apukája.> feszíti valami nagyon, majd kiesik a padból, mindenképpen hozzá akar szólni. Végre szót kap: tessék mondani, benne vagyunk már a kommunizmusban, vagy lesz még rosszabb is? 

… az unió már része az életünknek…. ha változtatnunk is kell egy-két dolgot, a hagyományainkat <A folklór esetleg maradhat: a bő gatya valószínűleg. A fütyülős barackban már nem vagyok annyira biztos.> mégsem adjuk fel <Nem kell feladni, ami már el van adva>.

…mit kezdjünk azzal a váratlan helyzettel, ha valaki úgy lép az ajtófélfához, hogy nem nagyobb, hanem kisebb akar <Itt a rituális családi méretvételről van szó. De van olyan gyerek, aki kisebbnek akar látszani  valóságosnál? Orbán is törpe és óriásnak akar látszani.> lenni… 

És most senki sem érti, hogyan jutottunk odáig, hogy bár elsőként lépünk be a forgóajtón, most utolsóként lépünk ki <Ez a forgóajtó effektus. Talán nem kellett volna belépni [?].> onnan.  

Vagy ha erőteljesebb húrt akarunk pendíteni, azt mondhatjuk, hogy bár <Ezt a mondatrészt csak annak szemléltetése végett emeltem ki, hogy milyen zamata van a falusi oskolákban oktatott magyar nyelvnek.> azt ígérték…

Azt hiszem, inkább azért vagyunk ma itt, hogy a dolgok mögé nézzünk, és megtaláljuk gondjaink közös gyökerét, és együtt keressük a választ arra a kérdésre, mit kellene tenni, mit is lehetne <A tennivalók feltételes jövő időbe helyezése Orbán bevett módszere, amikor miniszterelnök, és amikor nem az. „Lopj ma, alkoss holnap” – a legbölcsebb életfilozófiák egyike.>  tenni.

Ilyenkor váratlan helyről is érkezhet <Más ezt úgy mondaná, csak a csodában bízhatunk.> segítség.

Tegnap este például lefekvés előtt mesét olvastam a gyerekeknek. A történet egy öreg királyról szólt, aki elment vadászni az erdőbe, amit úgy ismer, mint a tenyerét. Mégis eltévedt, mert az erdő egyszer csak megváltozott körülötte, mintha elvarázsolták <Egy ilyen mesében szerepelni kell a gonosz törpének is. Azt biztos kihagyta, nehogy az ártatlanok rácsodálkozzanak.> volna.  

Ha nem tudjuk, hol vagyunk, oda a biztonságunk, és a biztonság elvesztése az ember legősibb ellensége <Biztos a kapitalizmusra gondol, csak nem meri áperté kimondani, mert kapna egy fülest a Páholyban>. 

Márpedig kedves barátaim, ma Magyarországon semmi sem az, <Ez szent igaz! De ki a nagyobb szemfényvesztő? Medgyessy, vagy Orbán?> aminek látszik. 

Ne csodálkozzunk, ne csodálkozzunk, ha az emberek szoronganak, félnek, és úgy érzik magukat, mint aki eltévedt. <Betévedünk Európába. Ettől van berezelve a nép apraja nagyja.>

Akik nem tudják, miből fogják feladni a konyhaasztalon halmozódó sárga színű csekkeket… <Valamivel jobban tudnák, ha példáúl az Orbán kormány nem vásárolt volna többmilliós luxus terepjárókat, hogy a zsebszerződéseket felderítse.>

Mit éreznek kedves barátaim azok a magyarok, akik székelyföldi autonómiát, vagy kettős állampolgárságot szeretnének, de a sajátjaik nem támogatják őket Budapesten? <Ki maradt távol a Parlamentből, amikor a Státustörvényről szavaztak? Ez nem egyszerű pofátlanság, hanem minden pofátlanságok Csimborasszója!> Mit érezhet ma bárki, aki a holnapra gondol, és semmi mást nem kap biztatásként, csak üresen csengő <A szoclib. duma se’ cseng, inkább kong. Az orbáni szöveg viszont üresen puffog.> kincstári ígéreteket, általánosságokat, közhelyeket, <Az „évad beszédből” viszont egy közhely gyűjteményt lehetne összeállítani.> semmibe futó, hangzatos Európa-terveket.

Egy demokráciában nem járhatunk úgy, mint az étteremben csigapástétomot rendelő vendég, akinek a pincér némi faggatózásra bevallja: tettek bele egy kis disznót is. Majd további unszolásra azt is: valójában fele-fele az arány: egy disznó, <Ó azok a hangulatos felcsúti disznótorok, be’ kellemesen böfögnek vissza!> egy csiga.

Keressük meg, mondjuk ki tehát, mitől félnek, mitől szoronganak ma leginkább az emberek Magyarországon.

Én úgy látom, az emberek egyik része a jövőtől fél, a másik része a múlttól, és vannak szép számmal, akik egyszerre mind a kettőtől. <E mondat megfejtéséhez még egy beszédet kellene mondani.>

Ha azt akarjuk kedves barátaim, hogy a múlthoz kapcsolódó félelmek elpárologjanak a közéletből, akkor nekünk, a demokrácia mellett elkötelezett, rendszerváltó fiatalabbaknak biztosítanunk kell az időseknek, hogy megértjük <A Nemzet kebelére öleli a sortüzek parancskiadóit, a kínvallatókat, a hóhérokat. Apuka biztos elérzékenyül azon, milyen jó fiacskája van nékie’. Hogy teljesen világos legyen a dolog, idézzük Orbán „néppárti” nyilatkozatát. „Elég nagy a baj a gazdaságban ahhoz, hogy ne arról vitatkozzunk, kell e korlátozni az egykori kommunista vezetők részvételét az Európai Unió munkájában, mert az erőnk szétforgácsolását jelentené.” Igaz is: ha agyagba döngölés helyett egyesítjük erőinket a kommunistákkal, úgy erősebbek vagyunk, mint „nemzeti erő”.> őket…

Azt is könnyen beláthatjuk, hogy nem lehet mindenki Dugovics Titusz, mert akkor senki sem marad a várban. <Szentigaz! Valakinek ugrani kell a boncsokos török miatt, hogy be ne vegyék a várat. Ez legyen a hülye Dugovics. Az is igaz, hogy a várban is kell valakinek maradni, hogy körbeállják a kondért. Ezek pedig legyenek az okosok: Orbán, Simicska, stb.  A várvédelem elvégre fortélyt kíván.>

Azt hiszem, hogy a jövő érdekében mindezt higgadtan, józanul, a szeretet jegyében kellene kezelni, hogy egyre ritkábban tolakodjon be ilyesmi az életünkbe. Mondjuk ki tehát, akkor lehet Magyarország mindannyiunk számára békés, biztonságos életet nyújtó közös haza, ha az emberek nem félnek, nem éreznek szorongást, nem éreznek kényszert magyarázkodásra pusztán azért, mert életük java részét az előző rendszerben élték le. <Akkor sem, ha történetesen nemzetgyilkolással foglalkoztak. Így fest egy odakozmált hazafiság: ragacsos és büdös.>

Történelmünk változatos, kanyargós folyómedrét <Egy sugárút is kanyargóssá válik, ha effajta alakok grasszálnak rajta.> követve úgy tűnik…

Ha ezek a kártékony hajlamok <Feltételezem a szónok nem a drogosokra, a büszke melegekre, ill. az ugyancsak tolerált pedofilekre céloz.> ismét elhatalmasodnak rajtunk, és ennek tüneteit látni vélem, akkor ez bizony árnyat vethet a jövőnkre. 

…úgy veszítettük el az első világháború végén a történelmi Magyarországot, hogy kísérletet is alig tettünk arra, hogy az elvesztett területek legalább egy részét megtartsuk, és helyette inkább szélnek eresztettük katonai erőinket… <Ehelyütt színtiszta marhaságokat beszél.> 

…a világgazdaság nem olyan, mint a kályha – Karinthyval szólva –, ami mindenkihez meleg. <Ez Karinthy nélkül szólva is szent igaz. Bennünket biztosan hideg kályhával fogadnak.> 

…az egész magyarországi uniós kampány az elmúlt esztendőben burkoltan vagy kevésbé burkoltan, de kifelé irányítja az országból a magyar embert? Nyomás az unióba! Legyél cukrász Bécsben! Vállalj állást Brüsszelben! <Sebaj! Ha megint miniszterelnök leszel, az Orbán – bányák úgy felszívják a munkaerőt, mint a vöcsök!>

* * * 

…sokan vannak olyanok közöttünk is, magyarok között, akik azt gondolják, hegyeket tudnának megmozgatni, ha valaki eltakarítaná az útjukból a dombokat. <Mi legyen ezekkel?
Megvan! Be kell őket sorozni valamelyik polgári körbe és jól a fülükbe rágni az "orbáni behívó" dallamát. Azután ha felhangzik [sohanapján] a jel, hátha ők is "hajrámagyarokká" válnak. Egyébként az ősmagyarok nem önmagukat biztatták, hanem az ellenség megpillantásakor a "rá rá hajrá" kiáltást hallatták. A "hajrá magyarok" vajon milyen irányba mutat?>

…behízelgő és biztató <A bamba vigyor épp a szónok álcája.>tekintettel fordul a távoli jövő felé. Ez a ködbevesző tervek világa, az Európa-terv világa… <Mi az "Európa-terv" és mit tartalmaz az orbáni ellenterv?>

…általában csak egy dologra emlékszünk az efféle tetszetős tervekből. Arra, hogy a mosdók villanykapcsolói a gyerekek miatt kerüljenek lejjebb. <Ebből csak annyi derűl ki, "ej ráérünk arra még" hogy a villanykapcsolókat lejjebb tegyük, hiszen a gyermekek nőnek és pár év után szépen elérik. De mi lesz a kisnövésűekkel?>

…minden család személyes adóssága több mint 600 ezer forinttal nőtt. <Testvéröcsém tartós kiküldetést teljesített Olaszországban. Közte és egy olasz orvos - kollega kötött szóbakerűlt az [akkor még tetemes] olasz államadóssággal kapcsolatban, hogy annak terhe nem nyomasztja e az olaszokat? Az illető, fajtájára jellemző bonhomiával, azt válaszolta hogy az adósság miatt őnáluk a hitelező feje fáj...>

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a jelen az a biztos pont, ahová a körzőt leszúrjuk, amikor a jövőt tervezzük… <Tudnék egy jobb megoldást. Dugj egy pöcköt a földbe, rajzolj köréje napórát és figyeld a nap járását. Ha ezt teszed, nem fogsz délben reggelizni és este ebédelni. Ezzel a módszerrel szinte észrevétlenűl elsajátítod azt az életstílust, ami Európában osztályrészed lesz.>

Lehet mindenféle filozófiája a gazdaságnak, de aki dolgozik, annak a munkabér a filozófia alapja. <Ezt ilyen szépen, okosan még Marx se' fogalmazta meg híres Tőkéjében, vagy egyebütt. Az ilyen filozófusról azt mondják: "tarisznyahítű", vagyis oda áll, ahol a zsákját töltik. A FIDESZ felső rétege csupa ilyenekből áll, ideértve a matuzsálem korú örökifjakat is.>

Az ifjú házaspárnak sem húsz év múlva kell saját otthon, hanem ma kellene. <Ezt mondod, de közben az gondolod, amit az egyszri prelátus mondott: "hát a f...-om nem kéne?">

Süllyedő hajóról hiába bámulunk a végtelenben felsejlő szárazföld felé. <Egyes távoli égitestekről a fény évmilliárdokig "utazik" amíg recehártyánkig ér. De milyen csekély ez az
idő és ez a távolság a végtelenhez képest. A végtelen agyunk által felfoghatatlan. Ám az empíria néha eligazít. Látjuk pl. hogy a hülyeség lehet végtelen...>

A jelenlegi bankárészjárást és bankárgondolkodást mindannyiunk érdekében meg kell változtatni. <Helyben vagyunk. Megszólalt Orbánban a Soros múlt és úgy látszik már a jövőt is képes mestere okuláréján keresztűl nézni. Most olvasgatom Soros könyvét "A nyílt társadalmat". Képzeljék csak: Soros már nem a Tőzsde hiénája, hanem az emberiség jótevője, azaz filantróp. Úgy bizony! [Mármint önmaga szerint...] Hát ilyen lehet Orbán is. Volna nekik miből. [És lesz is, amíg Polt urat nem sikerül kifüstölni a sündisznóállásból, amelyen sorra megtorpannak a vörös rohamok.]>

A pénzalapú gazdaságból úgy tűnik, két szereplőt megpróbálnak kihagyni: az embert és a munkát. <Ugyan már kedves Viktorom! A munkán nem vitatkoznék, de az ember? Hogy tudtatok volna simicskázni, schlechtcsabázni, ha a gazdaságból kihagyták volna Kaya Ibrahimot és Josip Tothot? Nem - Viktorom - lásd be, strómanokra szükség volt, van és még sokáig lesz is, főleg ha tényleg miniszterelnök leszel megint.
Aztán, hogy a zsaruknak sikerűlt a két urat lokalizálni, az is igazolódott, hogy a stróman is ember, hús - vér ember. Legfeljebb nem tud azokról a cégekről, amelyeket haverjaidtól megvásárolt. De ez olyan részletkérdés, amivel neked igazán nem kell bíbelődnöd, hisz erre van a poltpeti.>

Mindenekelőtt tehát vissza kell adni Magyarországon a munka becsületét. <Erről egy dal jut eszembe, Papád biztos ismeri, ugy szól, hogy aszongya' "...Védd a gyárat elvtárs, védd az életed..." Hol állítod helyre a munka becsületét, ha elvtársaiddal [akikkel oly készségesen akarsz együttmüködni odakint] teljes egyetértésben elpasszoltátok a Magyar Ipart és most készültök elpasszolni a Magyar Földet is?!>

…mielőtt megvádolnának valamilyen vulgármarxizmussal, szeretném elmondani, hogy Magyarországon azt még a gyermekek is tudják, hogy a magántulajdonnal együtt jár a piac és a pénz is.<Hogy a gyerek tudja, vagy nem tudja, maradjon a titkod. Ám hogy ezzel mit akarsz mondani, egy felnőtt se rudja - megfejteni.>

Véget kellene vetni a gyakorlatnak, hogy mindig azoktól vesznek el, akiktől azt várják, hogy fizikai és szellemi munkájukkal, vállalkozó kedvükkel, erőfeszítéseikkel felemeljék az országot. <Halljuk a közteherviselés orbáni téziseit! [Nem halljuk...] Közbe vetem erről a beszédről az a véleményem hogy oltári nagy baromság az egész. Viszont kisértetiesen illik rá Hofi alábbi szójátéka. "Látja? Nem látja? Na látja!"

Hát milyen nemzeti összefogás az, amikor csak azzal fogok össze, aki ugyanazt mondja, amit én? <Te most a maszoppal és a szadesszel fogsz össze [csak odakint (?)]. Ez tehát a "nemzeti összefogás"?

Magyarországnak ma arra van szüksége, hogy az emberek, a családok, az önkormányzatok, az idősek és fiatalok, gazdák és munkások, vállalkozók és közalkalmazottak, határon kívül és belül élő magyarok szövetséget kössenek egymással. <Gondolom, echte "polgári szövetségre" gondolsz. Nincs elég bajod a polgári körökkel?>

…mert a félelem és a bizonytalanság legyőzésének leghatásosabb módja a biztonságos európai élet megteremtésének talán egyetlen lehetséges eszköze, ha szövetséget kötünk azokkal, akikkel közös a sorsunk. <A vak és a világtalan, jól összekapaszkodva, mint négylábúak masíroznak Európába. Igy kétségtelenűl biztonságosabb.>

…azt ajánlom mindannyiunknak, vigyük magunkkal Bethlen miniszterelnök úr ma különösen érvényes figyelmeztetését: ne engedjétek, ne engedjétek, hogy a bizalom megszűnjön magyar és magyar között.

Hihetünk abban, hogy nem vagyunk szögek, nem vagyunk csavarok, amiket kis, csinosan felcímkézett dobozokban, egymástól gondosan elválasztva lehet tartani a polcon. <Bethlen így érkezett a parlamentbe. Gondolom, te is így szeretnél.> 

Olyan ember nemigen van, aki abban leli örömét, hogy nincs fedél a feje fölött, vagy nincs miből megélnie. <Hát igen! Tényleg "nemigen..." De mit akarsz Te ezektől? Mit kínálsz nekik? Az Orbán bányák évi jövedelmének 1 %-át, vagy azt se?> 

…pártállásra, irányzatra <???> való tekintet nélkül mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a csatlakozásnak mindenki nyertese lehessen. <Nyelvtanárod, ha ezt a beszédet  megérte, holtigtartó emigrációba vonúlhat szégyenében. Horn Gyula ennél sokkal szinvonalasabban fejezi ki magát!>

Mindannyian azt szeretnénk, kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy jövő ilyenkor, ha nekivetjük hátunkat az ajtófélfának, és rovást húzunk a fejünk fölött, mindenhol örülhessünk a gyarapodás jól látható centimétereinek. <Nincs az az ajtófélfa amely a te morális és intellektuális centimétereiden akkorát lendíthetne, hogy igazi felnőttnek nézzenek!> Hátha azok is kedvet kapnak ahhoz, hogy kihúzzák magukat, akik tegnap még kicsik akartak lenni. <Nost te folytonosan kihúzod magad, mert nagy akarsz lenni, de legfeljebb miniszterelnök lehetsz.> 

* * *

Európai jövőnk szerfölött bizonytalan. Egy biztos: ennél sületlenebb beszédet nem ismer a politika-történelem. Hajrá Felcsút! Hajrá Orbán!

 * * *

Éreztem, a Comment-ből hiányzik a poén. Nos, megvan! Orbán a Blikk tudósítója kérdésére a következőket mondta.

Tanult valaha retorikát?
- Sosem. A mesterséget olyan történelmi személyiségektől próbálom ellesni, mint Széchenyi, Kossuth, Churchill, Bethlen vagy Tisza István. Sok időt töltöttem a parlamenti jegyzőkönyvekben fennmaradt beszédek tanulmányozásával. Olvastam olyan Churchill-kéziratot is, amelyben még a levegővétel helye is be volt jelölve. Régebben a magyar Országgyűlésben szabály volt, hogy beszédet csak fejből lehet mondani. Valóban, a jó politikus egyik fő ismérve, mennyire ura gondolatainak, és azokat miként tudja szavakba önteni. Most is azon vagyok, hogy minél kevesebbet kelljen a leírt szövegre támaszkodnom. Többek közt ezért sem engedem, hogy mások írják a beszédeimet, vagy tanácsadók szabják meg, mit és hogyan mondjak.

Ehhez nem kelletik kommentár.  

2004.02.12.

Sz. Gy.