A Széna-téri füttykoncert…

 …elmaradt. Bencsik András felsült. Jósnak sem vált be. Mentségére legyen szólva, hogy a pofátlanságnak azzal a csimborasszójával, amit a két szónok október 23-án a Téren produkált, ő - mint fehér ember - nem számolhatott. [Most és itt csak az Orbán beszédet helyezem a terítékre – Dávid Ibolya is megér egy misét és megérdemel egy külön Commentet. Meg fogja kapni.]

A „Demokrata” 43. száma „Bizalmi Válságot” kiált és az Orbán Viktor zászlaja alá sorakozott sok-ember helyett azt kérdi a Vezértől „Hol van Orbán Viktor? Miért nem mond már végre valamit? Miért nem szólal meg … keresetlen őszinteséggel?” stb.

A cikk végén jósolta, hogy Dávid Ibolyát füttykoncert fogadja majd [a kettős állampolgársággal kapcsolatban tervezett népszavazás megtorpedózása miatt]. Orbánra is rákérdez, fütyölni fog e ha mások ezt teszik? Nos Orbán ott a téren nem fütyölt, nyilván elintézte még a gyűlés előtt...

Ha Bencsik meghallgatta, vagy elolvasta a szónoklatokat, joggal érezhette, érezheti úgy, hogy Orbán magasról leszarta őt, intelmeivel együtt. Az egészben csupán az a szerencse, hogy Orbán olyan alacsony. 

Nos mit is mondott Kossuth, Deák, és még ki tudja kiknek ezen reinkarnációja, a haza reménysége, mindannyiunk Viktora a Széna Téren? 

A nemzet életében volt egy fájdalmas állomás: 1956. Aztán hosszú harc volt [?]. Végül 34 év múltán a rendszerváltoztatáskor [?] Magyarország újjászületett [?]. Beteljesedett Márai költői látomása. 

„Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből!” 

Arra a kérdésre, mikor mozdulunk már, azt válaszolja, a polgári köröket azért hozták létre, hogy ha eljön az idő, az egész ország egyszerre mozdulhasson. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. De hát honnan veszi, hogy az egész ország mögötte áll és mindenki egyszerre mozdul, ha kiadja a vezényszót?

Már ennyi is bőségesen elegendő oly következtetés levonásához, hogy Orbán eltévedt a magyar ugaron, napszúrást kapott és hülyeségeket beszél. 

De nem elégedett meg ennyivel. Folytatta. 

Érezzük, változás kell. Szövetségünk már készen áll, de az ország még nem. Az ország majd [csak] akkor áll készen a változásra, amikor mindannyian úgy érezzük, hogy már nem valami ellen, hanem valamiért fogunk össze. Akkor [csak akkor] kell cselekedni [addig tehát nem].

A szövetség erős pillér. Erre [az egy] pillérre [több] hidat, hidakat kell építeni a többiek: a megbántottak, a félősek, a félrevonultak a tanácstalanok felé.  

[Ez körülbelül úgy nézne ki, mintha a Clark Ádám térhez a Lánchídon kívül, mondjuk sugárirányban, felépítenénk még vagy négy - öt hidat. A pillér a nulla kilométert jelző …. formájú kő objektum lehetne.]

A nehézipari vízió itt megszakad és nem szól arról, a hidakon hogy zajlana a dugóktól mentes nemzeti forgalom.  

Aztán egyszer csak kibújik a szög a zsákból. Ne legyünk türelmetlenek, [nyugi, nyugi] a nemzetet még nem ölelik egységbe közös célok. És itt beugrik az újabb, ezúttal mezőgazdasági vízió. Mert – kedves feleim -  közös célok nélkül a nemzet olyan, mint a napraforgó nap nélkül. Minden embert a saját gondja húzza, fejét lehorgasztja és magával foglalkozik csak. Azonban, ha a nap feljön kihúzza magát, felegyenesedik, minden növény egyfelé fordul s képes célját beteljesíteni. 

Össznemzeti napraforgó tábla, avagy nemzeti sült galamb – Orbán módra?  

Azután. A szabadság [állítólag] nem válogat köztünk. Ha akarjuk, mindannyiunkat képes összekötni.

 Minden beszédnek és minden hülyeségnek csattanóval kell lenni végződnie. Így van ez jelen esetben is. A végszó: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok.

Dicső eleink idején a hajrá, vagy húj húj hajrá a rohamra szóló parancsot jelentette. Orbánnál ez a nemzeti altatódal refrénje. 

A beszéd – magyarra fordítva – a következő jelentést hordozza. 

• Rendszerváltás volt és Magyarország újjászületését eredményezte.
• Sürgős dolgunk nincs, várakozzunk türelmesen. [Tiborc: "Tűrj békességgel? Ezt papolta apáturunk is, ámde neki telve volt a gyomra”.]
• Olyan nemzet cselekvőképes amelynek kebelében „közös célok ölelik egybe” pl.  a brókereket és a munkából élő, verejtékük után keményen adózó polgárokat.
• A szabadság nem válogat közöttünk és csak akarnunk kell, mindnyájunkat képes összekötni [közös jólétben?].
• A nemzeti összefogás nem valami ellen, hanem valamiért kell létrejönni. Ez a töke és munka, a gazdagság és a szegénység, a bűnös és az áldozat „összefogása” egy idillikus orbáni államban: az Utópiában.
  

Úgy látszik Orbán Morus Tamás babérjaira vágyik. De vigyázzon! Morus Tamást lefejezték. Nem "Utópiája” miatt, hanem mert szembeszegült VIII. Henrik Boleyn Annával tervezett házasságkötésének. Morus Tamásnak elvei voltak és ezek mellett gerincesen kiállt egész a vérpadig. 

Orbán Viktornak nincsenek elvei. Gerince csak a vagyon és a hatalom utáni nyujtózkodás közben egyenesedik ki. 

Az ilyen ember viszont megütheti a bokáját holmi veszélyes utópiák miatt. Orbán "ad Calendas Graecas"
hirdeti meg "a magyar cselekvés napját". E kifejezés magyarul annyit jelent: "sohanapján"

A nemzetnek most nem sorosan képzett aneszteziológusokra [altatást és érzéstelenítést végző orvosokra] hanem harcosokra, kürtösökre és vezérekre van szükségük. Belőlük lehet akár hét is.

2003-11-09. 

Sz. Gy.