Gondolatok a könyvtárban és a könyvesboltban.
I.
A „szabadelvű” szubkultúra egyes jelenségei.
A rongykereskedők, tollasok, bőrösök egyenes ági leszármazottai
ezúttal, mint tollnokok, próbálják ránk sózni a „szellemi” bóvlit.
Teszik ezt olyan arcátlan, tolakodó módon, ami - ha gyűlöletet nem is - de undort
feltétlenül kivált azokból, akik agresszív szubkultúrájuk valamely termékét véletlenül,
vagy mazochista indíttatásra kezükbe veszik.
Ami a szubkultúrát illeti, e fogalom alatt azt értem, amit
róla az értelmező szótár ír. „Szubkultúra valamely elkülönülő, vagy
jellegzetes, a bevett formákat és viselkedési normákat elutasító életmód.”
Vagyis „alapesetben” nem kirekesztett, hanem önként elkülönülő;
a befogadó [és tűrő] társadalom erkölcsi és viselkedési normáival tudatosan és makacsul
szembeszegülő egyénekről ill. ezek közösségeiről van szó.
testesítenek meg.
Sajnos itt és most „minősített esettel” állunk szemben. [A büntetőjog
valamely cselekmény minősített esetét az alapesetnél súlyosabb megítélés alá
helyezi, és szigorúbb büntetéssel fenyegeti.]
A szubkulturális életmód alapesete, ha az elkülönülés valamely
érték vagy érdek védelmében introvertált [befelé forduló] magatartási formákat
ölt. A mi hazai szubkultúráink azonban többnyire extrovertált típusúak, azaz
eszméiket, életmódmintáikat a kirakatba teszik, sőt „utcán át” is árusítják,
mégpedig hivalkodó, pimasz, sőt erőszakos módon.
Bizonyos szekták „térítenek” azok között, akiket erre
alkalmasnak ítélnek. Ez bizonyos mértékig érthető. A melegek azt szeretnék, ha
az egész világ úgy festene, mint egy buzi fürdő. Híres írók és filmrendezők
pedig úgy vélik, szebb és jobb lenne a világ, ha mindenki marihuánás
cigarettákat szívna.
Mind több jel utal arra, hogy létezik egy olyan szubkultúra,
amely az előbbieknél sokkal radikálisabb célokat követ: a befogadó
társadalmat saját céljai szerint átalakítani. Amikor törekvéseivel
szemben ellenállást tapasztal az elemi jó modor normáit is levetkőzi. Számol
azzal, hogy maga iránt ellenséges érzületet gerjeszt. Ez ellen „gyűlölettörvénnyel”
próbál védekezni.
Nos e Comment nem a gyűlölet, csupán a méla undor
jegyében íródik, így remélhetőleg nem citálnak miatta [újból] a törvény elé.
[Mint jogi mesterember a gyűlölettörvénnyel nem látom lezártnak a törvényhozási
programot. Előbb - utóbb tiltó törvényt kell hozni az utálat, valamint a
méla undor ellen is. Sőt! Mellőzhetetlen lesz a kötelező pozitív érzelmi
viszonyulást előíró „szeretet törvény” becikkelyezése is. A független
magyar országgyűlésen (kis betűkkel) mindkét törvénynek zöld útja lesz. A nemzeti
színekben pompázó ellenzék pontosan kidekázza megint, hányuknak kell a
szavazásról távol maradni. Az állampolgársági törvényt az „ellenzéki” Dávid
Ibolya torpedózta meg. A „gyűlölettörvény” szavazásáról pedig a sumák
pártvezéren kívül távolmaradt két volt igazságügy miniszter (Balsai, Dávid)
is.]
E Comment megírására az amúgy is tele hócipő mellett György
Péter cikke indított [ÉS. 2003.12.19 – „rossz közérzet a könyvesboltban.”]
A szerző szerint elburjánzanak a könyvesboltok és előttük a mocskos
[!] politikának kellett meghátrálnia. Félreértés ne essék, nyomban
megmagyarázza, a Szkíta könyvesboltok özönére gondol. [Jobb lett volna a
Gazsira hallgatni annakidején, és már az utcai könyves bodegákat felborogatni,
mielőtt az árusok bevették volna magukat a kőfalak közé. Késő bánat, eb
gondolat.]
Panaszolja, hogy hazánkban nem csupán két – három polgártárs akar Szálasi
kötettel a feje alatt szépeket álmodni. György úr! Ön ne féltse ezeket az
embereket. Önök ugyanis nem „polgártársak”. Hogy miért nem, ezt máskor és
máshol nagyon bőven meg fogom magyarázni.
Ön egy „ilyen” könyvesboltba való belépést a titkos
pornóhálózatokba való bejutáshoz hasonlítja, mármint az izgalom és a szégyen
szempontjából. Hogy ezt leírhassa, járnia kellett pornószalonban. Ezt elhiszem
önnek – önről. Oda ön passzolt. A könyvesbolt miatt viszont kár szégyenkeznie.
Ha valaki véletlenül észrevette, biztos tudta – látta, ön nem odavaló. Nem
igazi vásárló, csak „kamuból” megy be.
Ön e boltok könyv állományáról sommás ítéletet fogalmaz. „Neonáci
’mocsok’ és őstáltos tébolyda.” Azt kénytelen elismerni, hogy e
boltok „kurrens” árúkat forgalmaznak, vagyis nem kell őket az
adóforintok százmillióiból tángálni, mint Kertész Imre könyvét és filmjét. Ön
tehát megfellebbezi a piac ítéletét és lepiszkolja e boltok kiadóit, eladóit és
vásárlóit egyaránt. Teszi ezt olyan mosdatlan szájjal, ami önre ugyan jellemző,
de egy igazi publicistára nem. „…A legjobb hír, hogy azok a ’gazemberek’,
akik „nyomorult’ antiszemitizmusból, ’tébolyult’ formákat öltő
törzsi katarzisból, csinálnak pénzt, kénytelenek voltak létrehozni a maguk
mennyországát.”
Őszintén szólva elég zavaros, amit ír. Egyvalami azonban áttűnik
az ön tébolyult dühén. Ön nem ismeri e boltok kínálatát, még olyan szinten sem,
mint egy üres zsebű diák, aki végig böngészi a könyvek sarkait. György úr!
Tudjuk, hogy egy ilyen bolt, a berendezés, az árúk és a benn tartózkodók önnek
nem kosher, sőt tréfli. Természetesnek vesszük, hogy ön semmihez sem nyúlt, ha
volt egyáltalán odabent. A könyveket a rövidlátása által szabott távolságról azonban
megnézhette volna és akkor talán [?] restellt volna olyan baromságokat leírni,
amiket leírt. A polcokon, többek között, nemzetközi hírű és súlyú bel és
külföldi írók művei [is] sorjáznak. Más kérdés, hogy ezek az önök nemtetszés
indexén vannak és a[z egyébként buta] gójok csak az ön által aposztrofált nyomorult
gazemberek kapzsisága folytán juthat hozzájuk.
Egy könyvbolt, ahol polcokon könyveket tartanak, bizonyos
mértékben hasonlít egy könyvtárhoz.
Nagy költőnk önnél jóval nagyobb tiszteletet tanúsított. Verséből idézek
néhány sort és beiktatom a jelen helyzetre vonatkoztatott kommentárjaimat.
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Zseniális anticipációja az önök
szép új világának. Még csak
hárommillió szegényünk van
és csak tucatnyian fagynak meg
az utcákon. De a trend arra
mutat amit önök a hatmillióra
fogyasztandó tízmilliónak kijelöltek.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis bírák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
E fehér lapok: az önök „irodalma”.
Önök a nemzet aneszteziológusai.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? –
György úr! Ön voltaképp a választék
ellen és miatt harcol. Én sokat olvastam
Esterházytól, Konrádtól, Petritől. Mit
Mondjak nem tetszettek. Most „dolgozom”
Kertész Imrén… György úr, mit szól
hozzá? A Pomogáts által [is] szerkesztett
irodalmi lexikon négy – öt sort szentel
az egész embernek és összes
művének [!?], pedig a könyvet az aczél
korszakban adták ki Pomogáts
pedig az Írószövetség elnöke is volt.
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez unt fejek - s e megkorhadt szívekkel,
Rossz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rossz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Tetszik látni! Mikor Vörömarty e sorokat
rótta még nem volt kristallnacht, sem
könyv, sem zsidóégetés. Mégis mit sugallnak e
sorok? El a kezekkel és el a tollakkal
a könyvektől.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
György úr! A fenti sorok nem önnek
szólnak!
Csak azért hagytam bent, mert nekem [!]
tetszenek. Ön ebből a „buliból” rég kiírta
magát. Érti? Nem kirekesztették,
kilépett!
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Ugyanaz, mint fent. És még annyit.
Ha őszinte akarna, vagy tudna lenni
másokhoz, de legalább önmagához:
mi köze önnek ahhoz a nemzethez
amelyhez a költő szól? És az ősök
pora? Jobb ha hagyjuk.
[Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban.]
Valamit nem árt, ha megjegyez
magának. Önöktől ered az a szlogen, hogy ahol könyveket égetnek, ott előbb –
utóbb embereket is égetni fognak. Erre én azt mondom, ahol könyveket, írókat,
olvasókat, terjesztőket gyaláznak, ott előbb – utóbb elszabadulnak az
indulatok.
Végezetül, ajánlás.
E Commentet Honlapomra teszem fel és erről tájékoztatom az ÉS. Szerkesztőségét.
Alig hiszem, hogy ön veszi magának azt a fáradtságot, hogy elolvassa. Elárulok
valamit: az egészet nem is önnek írtam. Lesznek akik elolvassák.
Ideírom még, hogy December 27-én szemlélőként jelen voltam a „Vér és Becsület”
Falk Miksa utcai tüntetésén. Ennek kapcsán szemrevételeztem egy másik szubkultúra
a Blood and Honour által fémjelzett nézetrendszer és mozgalom honlapjait. Hát
nem akarom ijesztgetni…
A II. rész róluk szól majd.
2004.01.01
Sz. Gy.