Untitled
"Görcsmentes tiszteletlenség."
A bírókrácia diszkrét bája.
A címbeli fogalom alkotója Nagy N. Péter természetesen a Népszabadságtól [2001.05.19. "Istenítéletek"]
A természet és társadalom szimmetriatörvénye szerint a görcsmentes tiszteletlenségnek mint tudatállapotnak és magatartási formának ellentettje kell hogy legyen, a "görcsös tisztelet". Az előbbi ugy tünik jogutóda is az utóbbinak. A cikkből az derül ki, hogy írója az utóbbit hiányolja egyes politikusoknál.
A szerző [tudós alkotmányjogász lehet] megrója a politikát és természetesen a politikusokat, hogy tendenciaszerüen értik félre a hatalmi ágak elválasztásának jogállami alaptételét. Baj viszont nincs, hiszen az intézmények között nálunk még mindig a bíróság a legelfogadottabb a jogkeresők számára.
Nem tudni, hogy szerzőnk hány jogkereső lelkiállapotába bocsájtotta le különbejáratú [ipsos] sondáját. Efelől akár igaza is lehet.
Most az öreg fa [helyesebben gumó] át és visszaűltetése kapcsán tulajdonképp nem az a kérdés, hogy a politikusok hogy állnak az alaptétellel hanem az, hogy a bíróságok hogy állnak vele ?
Nem tudni szerzőnk hol olvasott az ágakról és mire emlékszik belőle.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény preambuluma szerint
az alkotmányvédelem legfőbb szerve felállításának apropója a jogállam kiépítése, az alkotmányos rend és az Alkotmányban biztosított alapjogok védelme, a hatalmi ágak elválasztása "és" kölcsönös egyensúlyának [!] megteremtése volt.
A klasszikus hatalmi ágak tudvalevően a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom. Az Alkotmánybiróság pedig -ha ugy tetszik- közöttük a jogállami balansz.
Az "és" miatt az elválasztás nem tárgyalható az egyensuly kérdésétől elszakítva.
Márpedig több tény és körülmény utal arra, hogy épp a harmadik hatalmi ág a választóvonalak tendenciaszerü áthágásával tulhatalomra, ellenőrízetlen - ellenőrízhetetlen hatalomra törekszik, veszélyeztetve ezáltal az egyensúlyi állapotot, végsősoron a jogállamiságot is.
Minthogy a hatalmi ágak elvileg alkotmányos szervezetek az ideális állapot egymás puszta elviselése helyett valóban a korrekt együttmüködés lenne. A szerző ennek hiányát állapitja meg és ódiumát a politikusokra háritja - lásd fent.
A korrekt együttmüködés jogi és morális feltételei a jelek szerint hiányoznak.
Az egyik feltétel a hatásköri és az illetékességi kérdések precíz jogi szabályozása lenne.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 8.§-a ugyan kimondja, hogy "a bírósági útra tartozó ügyeket törvény állapítja meg". Viszont nincs olyan törvény amelyből most egyértelmüen levezethető lenne, hogy Torgyánnak hol kell ülnie [és virulnia] miután a kisgazda frakció kigyomlálta soraiból és a függetlenek parcellájába ültette át.
A kérdés az hogy Szentes Ágnes bírónő kertészkedhet e a parlamentben, dirigálhatja e az ültetést ?
Voltaképp igen, hiszen ugyane törvény 7.§-a szerint bíróság határozata mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg. A törvény viszont nem tartalmaz olyan általános felhatalmazást, amelynek alapján a biróságok hatáskört [illetékességet] vindikálhatnának a maguk részére valamely ügyben. [A hatáskör köznyelvi értelmezésben valemely szerv vagy személy intézkedési jogának köre, érvényességi határa. Az illetékesség pedig ugyane fogalomrendszerben intézkedési jogosúltság valamilyen ügyben.]
A kérdés tüzetesebb boncolgatása helyett még annyit, hogy a bíróságok hatáskörét valamint illetékességét szabályozó Polgári Perrendtartás a bíróságok intézkedési jogosultságát ugyancsak törvényi felhatalmazáshoz köti.
A kérdés tehát egyszerü : milyen törvényi felhatalmazás alapján döntött a Pallag c/a FKGP. [kamu]perben a Fővárosi Bíróság ugy hogy az ítélet, átnyulva a pörlekedők feje fölött, az Országgyülés egyik szerve : a kisgazda parlamenti frakció érvényes határozatát próbálja hatálytalanitani azáltal, hogy a pártot kötelezi, szegüljön szembe a frakció határozatával ?
További [al]kérdés : parlamenti frakció lehet e polgári per alanya fel vagy alperesi minőségben ? Ha nem lehet, márpedig nem lehet, ugy mint nem perelhető és perben nem álló szerv
milyen magatartást köteles tanusitani egy ilyen bírói döntéssel szemben - "görcsös tiszteletet" talán ? Szóljon hozzá Nagy N. Péter ur : kire jellemző a "görcsmentes tiszteletlenség" a politikusokra, vagy Szentes Ágnesre illetve a Fővárosi Bíróságra ?
Ha tehát van hatásköri/illetékességi jogszabály, jelöljék meg ! Ha nincs, egyik másik nyakas politikusnak sőt lojális jogkeresőnek görcsmentes tiszteletlenséggel Koltai Róbert juthat eszébe, aki maga állapította meg [elvtársi] illetékességét ebben - abban.
A fenti incidensnek nem ürűgyén, hanem okán szólni kell a bírói hatalom fejlődésének bizonyos tendenciáiról, görcsmentes tisztelettel.
A római impérium idején a hatalmi ágak elválasztását szolgálta az a törvény amely tiltotta hadseregnek, hogy átlépje a [szenátusközeli] Rubicon folyót. Julius Caesar tudta mit tesz amikor az átkelésre parancsot ad, ezért mondhatta "a kocka el van vetve."
Béres Béla [Népszabadság 2001.05.18] alighanem fején találta a szöget amikor az itélet napját politikai és jogtörténeti szemponból egyaránt "fontos napnak" minősitette.
Az "átkelés" azonban nem ekkor történt, hanem jóval korábban.
Az aktuális jogállamiság egyik jellemzője, hogy mig pl. a törvényesség legfőbb őre a legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős [Alkotmány 52.§.(2) bek.], addig a legfelsőbb biróság elnöke
az égvilágon senkinek, semmiért nem felelős.
Az Alkotmány és a biróságokról szóló törvény módosítása révén létrejött az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely mint szolgáltató szerv elnevezésében ma már nem teljesen felel meg a cégvalódiság elvének mert közben Polgári Perrendtartás 1.§-ának szövege és értelmezése módosult, eképpen "... a törvény korábbi rendelkezése a törvény célját a jogviták eldöntésének az igazság, azaz az objektiv valóságnak megfelelő tényállás megállapitása alapján történő biztosításában fogalmazta meg. A bírói döntés 'igazságosságát' ugyanakkor az adott jogvitára irányadó anyagi jogi szabályok tartalma határozza meg, ezért a törvénynek és az alapelveknek sem lehet célja az abszolút értelemben vett igazságosság biztosítása. Az eljárásjogi törvénynek azt kell garantálnia, hogy a jogvita eldöntésénak rendje pártatlan és tisztességes legyen, azaz az alapelvekben meghatározottak töretlenűl érvényesűljenek." [Hát az utóbbi követelmény hatályosúlására jó példa lehet a szóbanforgó jogerős [!] ítélet ...]
Mindegy, mert a birósági szervezeti törvény alapján az OIT. létezik és működik az alábbi rendelkezések szerint.
34. § (1) Az OIT a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával ellátja a bíróságok igazgatásának központi feladatait, és felügyeletet gyakorol az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökének igazgatási tevékenysége felett.
.
(3) Az OIT irányítása alatt Hivatal működik.
.
35. § (1) Az OIT létszáma 15 fő. Tagjai: 9 bíró, az igazságügyminiszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága, valamint Költségvetési és Pénzügyi Bizottsága által kijelölt egy-egy országgyűlési képviselő. Elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
A testűlet tehát felállt. A Kossuth térre evakuálta az Igazságügyminisztériumot és elterpeszkedett annak helyén olyan tizenöt taggal, akik közül egyiknek sem itt van a főállása és munkahelye és müködik az avatatlan által nem ismert tisztviselői létszámmal és költségvetéssel. Valódi Hivatal tehát.
Hogy mit tartalmaznak a "bíróságok igazgatásának központi feladatai" cimszó alattiak csak részben derithető ki a részletjogszabályokból. Az világos hogy a Hivatal müködik, hiszen ott közölték a sajtóval hogy az OIT. sem az ítéletek tartalmát sem a birák tevékenységét nem jogosúlt minősíteni. [Népszabadság 2001.05.19.] Az igazságnak a Tanács általi szolgáltatása tehát nem igy szuperál. De hogyan ? Mire kell egy ekkora ?
A Fővárosi Bíróság elégedett - lehet. Csak merjen ezek után valaki arra panszkodni, hogy az ítélkezés türhetetlenül lassu. A Bíróság szóvivője Sándor Zsuzsa is joggal magabiztos, hiszen az itélet nem támadható sem fellebbezéssel sem felűlvizsgálati kérelemmel, perujitással is csak "elvileg".
Pallag Lászlónak is sikerült feledtetni az olajbízottsági fiaskót. Überelte a legravaszabb fiskálisokat is és ami a legfontosabb megint mikrofonokat dugnak a szakálla alá.
Ezek után időszerű visszakanyarodni az Alkotmánybíróság és a "független bíróságok" ítélkezési jogusúltságainak problematikájára.
A Legfelsőbb Biróság elnöke évek óta vivja harcát a bírói apparátus feldúzzasztása, költségvetési forrásainak növelése érdekében, de mindenekfelett a "birói függetlenség" védelmében - amit abszolut kategóriaként definiál.
A két szervezet közötti hatásköri nézeteltérések irodalma csak a napi sajtóban is kötetnyi. Igy -találomra- két vitaanyagot elevenítenék fel.
A Heti Világgazdaságnak adott interju [1994.09.17] során élénken ellenezete, hogy az Alkotmánybiróság ugynevezett "alapjogi bíráskodásba kezdjen, vagyis a rendes bíróságok által alkotmányos jogszabályok alapján hozott egyes ítéleteket is revizió alá vonhasson."
Persze aggódik már amiatt is, hogy az Alkotmánybíróság felűlbirálhassa netán megsemmisíthesse a jogegységi döntéseket [Demokrata 2000/39].
Valamiféle kontrollra pedig szükség lenne, hiszen pl. a büntető ügyekben a legfelsőbb birósági felűlvizsgálat metodikája olyan, hogy annak keretében a Rajk perben hozott ítéleteket sem lehetne eredményesen támadni ...
Honatyák ! Itt az idő ! Próbáljátok kijelölni a Rubicon medrét. Tudván tudom, vastagpaliék lelőnek benneteket, de legalább megpróbáltátok.
Ha már a szélsőjobbos Demokratánál tartunk [2000/39] a lap olyan marhaságokat ir, hogy 1996-ban a Parlament az első menetben nem szavazott ujabb hatévnyi bizalmat Solt Pálnak. És akkor ő kérte, legyen második menet, szavazzon a Tiszelt Ház mégegyszer. És megtették !
Tessék már mondani, hogy ez legalább nem igaz. Ilyen a huszadik század végén és Európa közepén nem fordult, nem fordulhatott elő. Mert ha véletlenül mégis előfordult -amit kötve sem merek elhinni- ugy a jogállamiságba nem Szentes Ágnes kisasszony rugott bele először.
Szeszák Gyula
Appendix : über alles !
A szög csaknem kinn a zsákból! Csatasorba lépett lépett Lomnici ur is, [Népszabadság 2001.05.30] a "pártügyeket is tárgyaló tanácselnök biró", a testület legnehezebben elviselhető modoru egyede.
Nem volot nehéz előre kitalálnom, hogy ha valaki onnan megszólal az 1997. évi LXVI. törvény 7.§-ával fog operálni [lásd fent]. Lomnici ur pontosan ezt teszi, anélkűl hogy arra korrekt pontossággal hivatkoznék. Ugy véli megfelel kinyilatkozatás-szerűen is. Ki tudhatja ?
Lominci ur nézetei íjesztően tanulságosak, de nem ezért. Azért mert a birói gondolkodás új jelenségeit tükrözik. Röviden a következőről van szó. Szentes Ágnes alkotását a szakemberek alapvetően két szempontból kérdőjelezik. Az egyik, hogy olyan alkotmányos szervezet határozatához nyult, amely nem perképes. A másik, hogy az itélet olyan "jogalanyra" vonatkozik amely nem állt perben.
Lomnici ur a jelek szerint ugy véli kinyilatkozik ugy is, hogy a témának csak az egyik vonatkozását érinti. Igy viselkedik ill. érvel a pulpituson is ? Ha igen hogyan tesz eleget a törvény azon rendelkésését, hogy a bíróság az elébe vitt bizonyítékokat a törvényekkel összhangban összességükben köteles vizsgálni ?
Cetereum censeo : a törvényi fogyatékok folytán hosszura nőtt körmöket a törvény erejével rövidebbre kell nyesni !
Sz.Gy.