Egy több mint kétmilliós város lakóinak a közlekedés szempontjából az a
legfontosabb érdekük, hogy a közlekedési útvonalakon akadálytalanul
mozoghassanak – e nem nagy ívű fordulattal nyugtatta meg a rendőrség tavaly télen
a Civilek a Békéért mozgalom aktivistáit, amikor nem járult hozzá, hogy az Andrássy
úton tüntessenek az iraki háború ellen.

Viszont legálisan, minden pecsét birtokában, parádézhatott az éjt nappallá
téve a vad Kendermag Egyesület: Konrád György, a nagy magyar író, drogtanainak
harcos terjesztője.

Néhány napon belül fordulatot vett az ügy adminisztrációja, de nem akkorát, mint a
valóság, ahol ugyanis az Andrássy utat teljes egészében bemasírozták a békepártiak.

Érdekes módon velük szembe viszont nem állítottak rendőr falanxot. Nem verték őket
gumibottal, nem rugdosták csizmával. Kezüket nem csavarták hátra és nem bilincselték
össze. Nem vágtak félszáz embert zsuppkocsikba.

Budapest, amelynek közlekedését éjjel-nappal áruszállítók, kukásautók, belső sávban
parkolók valamint maratoni futók akadályozzák igencsak aránytalanul, fel sem vette ezt
a kis megpróbáltatást. (Igaz, Berlin belvárosa például naponta öt-hat ilyen eseményt
 „hord ki”.)

Ha nem egészen biztosak abban, hogy a „Vasprefektus” úr ezt a cikket
elolvassa, célszerű egy példányt küldeni, hogy tudja: nem egészen kóser amit művel.

A város ezen az alapon igen elcsodálkozhatott, amikor a rendőrség egy hétfő estére,
a szélesen elterülő BAH-csomópontnál meghirdetett tüntetésben vélte felismerni a
közlekedés súlyos akadályát.

A közlekedés aránytalan sérelmének mondja a Törvény. Ezen a szón kérődzik, rágó
gumizik a Vasprefektus úr, amikor interjút ad.

Lehetett tudni, hogy legfeljebb kétszáz ember akarmajd a miniszterelnök közeli házához
vonulni, hogy ott haragudjon. Ott, a Szabadság hegy lábánál, szállodák tövében,
delegációk ismert vonulási útvonalán egy ilyen mozgás irányítása alapgyakorlat a
rendőrök számára.

Lóhátról viszont csak marhacsordát lehet terelni. Apropó! A sok karácsonyfadísz mellé
amit a Gergényi-legényekre aggatnak nem lehetne még rendszeresíteni a karikás
ostort is? Idegenforgalmi látványosság lehetne a Stromfeld utcán trappoló, karikással
kongató paprikasch tsikoschok csordahajtása. A Hortobágyra nem is kellene a külföldi
turistákat levinni, ez a lóvé is Demszki-Pesten maradna.

Mégsem vállalták a feladatot. Félő, hogy nem ők bátortalanodtak el.

A mondat nem elég világos. Annyi szent, hogy a robotzsaruk állóképessége körül
valami nincs rendben. Például nem cigányállóak. Erre a szerző is céloz a cikk végén.   

Tüntetést persze politikai okból megtiltani nem lehet. Ízlés alapján még kevésbé. Ha
mégsem kíván utcán látni egy csoportot valamely döntéshozó szint, akkor csak azt
lehet mondani nekik, hogy igen-igen akadályozzák a közlekedést, maradjanak hát
otthon. Mindazonáltal a jogszabály olyan, hogy súlyos pirulás, illetve megszégyenülés
 veszélye nélkül ne lehessen senkitől megvonni az egyik legalapvetőbb  emberi jogot.
Ez utóbbi származékos jogának nevezhetjük azt is, hogy valaki utálja a kormány, és
netán a miniszterelnök háza előtt is szavalgasson erről. Ahogy Horn Gyula házáról nem
omlott le a vakolat emiatt,

Tegyem hozzá, a képéről se’ sült le a bőr…

Medgyessy Péteré is kibírta volna.

Így igaz, miért lenne Medgyessy alávalóbb Horn Gyulánál.

Egy tisztességes  épület fundamentumait nem rendíti meg néhány száz ember ütemes
trappolása.

Ehhez nem ért az író úr. Úgy látszik, nem volt katona. Mert mit mond a század
parancsnok a híd előtt? Azt, hogy „lépést ne tarts!” Épp azoknak a pofáját kell szétverni,
akik lépést akarnak tartani. Nálunk az kap rétest estére, aki nem lép egyszerre.

A demokrácia alapjaira azonban nem lehet mondani, hogy meg sem rezdülnek,
ha emberek nem mehetnek oda, ahol mondandójuk volna. Ez akkor is így van, ha a
Lelkiismeret ’88 történetesen a parlamentáris jó ízlés határain kívül áll.

Parlamenti jó ízlés? Csak nem arra az ökörködésre és bohóckodásra tetszik célozni
ami a  Házban folyik naptól napra? Vagy ön nem parlamenti tudósító?

Csakhogy éppen a nevezett ízlés szabályai szerint ez csak arra jogosít fel, hogy
kedvtelenül elforduljunk tőlük. A történtek viszont miatt viszont sajnos éppen hogy
figyelni kell. Nem rájuk, de miattuk.

A jóslásra nincs iparengedélyem, de megjósolhatom: „rájuk” is érdemes lesz
figyelni.

Ha Csurka Istvánnak netán igaza volna, és a Lelkiismeret ’88 akcióját a hatalom
szervezte, hogy elterelje a figyelmet a kamatemelésről, akkor a trükk valamelyest bejött,
de hasonlóan nagy ráfizetéssel, mint amit a pénzügyi folyamatok generálnak. Ha
Csurka ezúttal is téved, a ráfizetés még itt marad.

Rá rá Raszputyin! Énekeld el, Kocsis Imrének mi a fedőneve? Az hogy te „alias”
vagy, nem jelenti, mindenki az.

Az alig magyarázható betiltást egy szeren-csétlen bírósági performance követte. A
rendőrség ismét beteljesítette a periferikus politikai erők mindenkori álmát, két rossz
mozdulattal óriási médianyilvánosságot adott  nekik, és egyik ügyvédjüknek, dr.
Grespiknek. Előbb beengedte fanatikusaikat a bíróság épületébe, majd anélkül, hogy a
történetet váratlan fordulat zavarta volna meg, kiszorította őket onnan. Így a
nyilvánosság a rendszerváltás óta először [előtte pedig hogy is?] a bíróság elleni
valódi támadással szembesült.

Nem teljesen világos, mit ért a szerző a „performance” kifejezés alatt. Talán
rögtönzésre gondol [?]. Ha azt mondta volna „marhaság”, érthetőbb lenne, de
nem fejezné ki a lényeget. Az okfejtésből az is kitetszik, hogy az író úr nemcsak
a Parlamentből nem tudósított, de a bíróságról sem. Hadilábon állhat a Szolgálati
Szabályzattal is. Ez persze nem hiba, csak kontárkodás. A katonai [!] bírósági, ill.
ügyészségi épület belső rendjének fenntartása nem a Gergényi különítmény feladata.
Részletes szabályozás van arra nézve, hogy veszélyes bűnöző ügyének tárgyalása
idején milyen biztonsági rendszabályok alkalmazhatók. Ezt leszámítva, a rendőröket
nem küldik, hanem hívják a bíróságra, ha ott rendzavarás történik, vagy attól kell
tartani. A tárgyalások nyilvánosak. A nyilvánosság kizárásáról, rendzavarás esetén
a terem kiürítéséről a bíró rendelkezik.

Az író úrnak tudnia kellene, hogy egy ad - hoc összeverődött tömeg sem egészét,
sem az egyedeit illetően nem lehet „fanatikus”. Egy ekkora „tömeg” szükségképp
izgágákból, csellengökből, kíváncsiskodókból áll.

A Gergényi csapat megrohanta a bíróságot és az ott várakozókat nem
kiszorította, hanem kiverte, kirugdosta, kirángatta a törvény házából, annak a
Törvénynek a nagyobb dicsőségére, amit Gergényi úr ima-malomként perget.

Ilyesmit Napoleon engedett meg magának, tüzet vezényelve a karzatokra.
Továbbá Tejero alezredes, aki a padok alá vezényelte a képviselőket.

Napoleon Szent Ilonán végezte, Tejero a börtönben. Hol végzi Gergényi úr?
Jut eszembe, főügyész koromban felügyeleti hatósága voltam Gergényi
úrnak, aki megbízott rendőrfőkapitány volt akkoriban. Úri ember benyomását
keltette. Július 4-én az Erzsébet Hídon hangosbeszélőn keresztül kértem,
”Péter, Ne bántsd a magyart! Nem hallgat rám. Elszaladt volna vele a
rendőrló?

Majd megszületett az ítélet is: rendzavarásért figyelmeztetés. A minősítés erkölcsileg
máris jogerős. Harmadosztályú focimeccs után helyközi megállóban összeugró,
higítótól ajzott „szimpatizánsok” szoktak ilyen ítéletet kapni. Ha a rendőrség a
közelükbe kerül. De többnyire csak távolról figyeli őket.

Meg azt is, mikor a romák ripityomra vernek egy kocsmát… A hangulatkép amúgy
telitalálat. Képzavar egy gramm se! De mi a veszélyes [!] konklúziója az egésznek?
A kormányzat pozitív módon diszkriminálja az idegen vallási szektákat, drog
propagandistákat, melegeket, stb. Negatív módon diszkriminálja viszont a nemzeti
érzület minden megnyilvánulását. A cikk pont erről nem szól. Mondatai hiába igazak
a mondanivalója hamis!

Aztán, hova vezet mindez? A viszont erőszakhoz. Lassan ideje lesz a legénységet a
roham oktatása mellett a futásra is megtanítani. Szükség lehet erre is.

Sz. Gy.