A Körösi hecc.

"Megviccelték" Körösi Imrét és családját. 2003.október 6-án élettársa két kis gyemekükkel hazatérve lakásunkban egy népes roma csapatot talált. Nem zenészek voltak... Vezetőjük közölte a megdöbbent asszonnyal, hogy ő [vagy megbízója] a lakást legálisan megszerezték, oda már be sem mehetnek. Személyes holmijukat, irataikat sem viheti el, ideértve a gyermekek holmijait is. A Körösi imrével helyszinre érkezett rendőrök rövid gyászhuszár show lejátszása után dolguk végezetlenűl elkotródtak. A családot egy ismerős fogadta be. Jelenleg egy nyomor- albérletben laknak.

Az uj honfoglalók a személyes holmik kiadását október 9-ére igérték. Két kisteherautóra fel is rakták az általuk kiválasztott ingóságokat. Körösiék mintegy tíz éve butorozatlanúl bérelték a háromszobás lakást. Abban tehát saját tulajdonú bútoraik, berendezéseik vannak. Pénzük is ott volt [...] a ruhásszekrényben. A kis csapat [változóan 8 - 15 fö] vezetője úgy döntött, hogy a butorzat nagyrészét ill. az egyéb berendezéseket visszatartják és a lelakott lakás felújítási költségeit ellentételezik vele.

Az ünnepélyes átadás - átvételnél is jelen volt három vasprefektus - fogdmeg. Persze megint nem tettek semmit. Körösinek és barátainak feltünt, hogy a megszálló erők parancsnoka mobiltelefonon kommunikálja le azt a sódert, amit a rendőröknek nyom. Többször használta a "Péterkém" megszólítást. A helyszin közelében fel is fedezték e kommunkikáció másik végpontját jelentő mobil készüléket, amely Doszpot Péter az alternatív mosolyú exfőzsaru országgyűlési képviselő úr markában volt... Őt meg is szólították. Közölték vele, hogy éppen Körösit és családját lakoltatják. Hősünk nem volt meglepve. A már emlitett mosolyába burkolózva ellejtett a helyszínről. A rendőrök becsületére legyen mondva, vélhetőleg akkor is békésen elkotródtak volna, ha a területvédelmet nem az említett úr távkommunikálja.

Körösi Imre és növekvő számú barátai és szimpatizánsai az eset kapcsán, de a jog bénasága miatt tartós éhségsztrájkba kezdtek.

Körösi Imre - állítólag - Láng László úrtól a Legfőbb Ügyészség nyomozás felügyeleti főosztály vezetőjétől kért védelmet Dr. Timár György ügyvéd társaságában. Nem akarok semminek és senkinek elébevágni, de azt a védelmet és önmagukat majd megnézhetik a végén...

A Lellkiismeret '88 Csoport az eset kapcsán levélben fordúl a legfőbb ügyészhez.

* * *

Dr. Polt Péter
legfőbb ügyész részére.

 1055 Budapest, Markó u. 16.

 Tájékoztatjuk arról, hogy 2003.10.06-napján Körösi Imre és hozzátartozói sérelmére súlyos bűncselekmény történt. A bűncselekmény által előidézett jogsérelmi állapot jelenleg is fennáll. Több tény és körülmény utal arra, hogy az ön beosztottjai és az ügyészi felügyelet alatt álló rendőri szervek nem léptek, ill. nem lépnek fel a bűnelkövetőkkel szemben a törvények által előírt módon, ill. eréllyel.

 Kérjük, késedelem nélkül intézkedjék elkövetőkkel és a felbujtókkal szemben! Vonja felelősségre az ön által irányított és felügyelt hatóságok azon tagjait, akik a bűncselekménnyel  szemben bűnös közömbösséget tanúsítottak és tanúsítanak.

 A történeti tényállás Rozgics Mária újságíró közlésein alapul, aki Körösi Imrétől szerzett értesüléseit és személyes élményeit mondja el egy telefonbeszélgetés keretében, amely nevezett engedélye alapján magnetofonszalagra lett rögzítve és annak alapján egy feljegyzésbe kiírva. A feljegyzést azzal mellékeljük, hogy annak tartalmát is szíveskedjék figyelembe venni.

I.
A tényállás. 

Körösi Imre és élettársa mintegy tíz éve bérlik a Budapet Teréz körút 19. IV. emelet. … ajtószám alatti háromszobás lakást. Ide születtek gyermekeik a most 5 éves Imre és 3 éves Sándor. A bérbeadó lakástulajdonos egy vidéki hölgy akivel Körösiéknek eddig nézeteltérésük nem volt, sem a lakáshasználat módja sem a lakbér fizetése tekintetében. 

Az említett napon, azaz október 6-án délután a lakás üres volt. Körösi Imre egyedül, élettársa Dorogi Anikó pedig a gyermekekkel a Városban voltak. 

Dorogi Anikó délután hazaérve a feltört lakásban idegen férfiakat látott, akik saját bérleményébe nem engedték be. A csoport létszáma meghaladta a tíz főt. „Szóvivőjük” útján, aki Samu Artúrként mutatkozott be, azt állították, hogy a lakás bérleti és használati jogát általuk meg nem nevezett megbízójuk megszerezte.

[A háromszobás lakást Körösiék bútorozatlanul bérelték. Abban tehát saját tulajdonú ingóságaik voltak, ill. vannak [?]. A foglalók ekkor arra nem tértek ki, hogy a lakás berendezési, felszerelési  tárgyaira is valamiféle „jogosultságot” szereztek volna.]

Dorogi Anikó a történtekről telefonon értesítette Körösi Imrét, aki a tett helyszínére rendőrök társaságában érkezett. A rendőrök előtt a folyosón gyülekező lakók tanúsították, hogy a lakásban évek óta Körösiék laknak, az ismeretlenek pedig jogtalanul hatoltak be oda. Mindezek ellenére az „intézkedő” rendőrök nem tisztázták a lakásfoglalás „jogalapját”. A banda tagjaitól a lakásban való jelenlétüket legalizáló okmányt nem kértek, nem kaptak, ill. ilyet Körösi Imre elé nem tártak. Nem óhajtották észrevenni az erőszakos behatolásra utaló jól látható nyomokat sem. Nem keltette fel érdeklődésüket az sem, hogy közülük többen fegyvert vagy „annak látszó” tárgyakat viseltek.  

A behatolók a lakásból semmit, a gyermekek holmiijait sem voltak hajlandók kiadni, jóllehet ezen ingóságok „tulajdonlásának” avagy birtokban tartásának „jogcímét” nem jelölték meg. 

A rendőrök a helyszint azzal hagyták el, hogy példájuk követésére buzdították a Körösi családot is, kijelentvén, hogy sem az ő, sem a családja biztonságát nem tudják garantálni… 

Az események október 9-én folytatódtak. A lakásfoglalók ekkorra ígérték, hogy az általuk „meghatározott” ingóságokat kiadják Körösiéknek. A „megbeszélt” időben Körösiék, Rozgics Mária újságíró, egy fotoriporter és három rendőr jelentek meg a lakásnál. 

A behatolók a rendőrök láttán élénk mobilforgalmazásba kezdtek egy csak általuk ismert személlyel, akit „Péterkém”-nek tituláltak és annak a tanácsait követve a helyszínről eltanácsolták a rendőröket arra hivatkozással, hogy nincsenek intézkedésre jogosító papírjaik. 

[Később felmerült annak valószínűsége, hogy a mobiltelefonos tanácsadó Doszpot Péter országgyűlési képviselő úrral azonos. Begördült az utcába egy fekete Mercedes is, rendszáma PIN-001. A benne ülő két személyt a jelenlevők nem tudták biztosan azonosítani.]  

Megérkezésükkor a pakolás már folyamatban volt a lakásból a ház előtt álló két furgonba. Egy a felek által ismeretlen úrhölgy az „önként kiadott” ingóságokról leltárt készített. Az ingóságok többségét azonban nem adták ki, a csoport vezetője úgy nyilatkozott, hogy a lakás nagyon lelakott állapotban van. Ennek költségeit a visszatartott bútorokkal, ill. azok értékével óhajtják „kompenzálni”. Dorogi Anikónak, aki a szekrényben elhelyezett készpénz után érdeklődött, azt válaszolták, hogy ilyet nem találtak.

A Körösiéknek kiadott ingóságokat Dorogi Anikó szüleinek solymári házába raktározták be. Körösiék pedig egy szükség albérletben húzták meg magukat. 

II.
A történtek jogi megítélése. 

Kézenfekvőnek tűnik, hogy több bűncselekmény valósult meg. Szóba jöhet a kényszerítés, az önbíráskodás, a magánlaksértés, a garázdaság, de a minősített rablás is!

A cselekmény a Btk. 321. § (2) bekezdésére figyelemmel – az idegen dolgok jogellenes megszerzése és a megtartása érdekében alkalmazott kényszer, ill. fenyegetés folytán - a 321.§. (1) bekezdésébe ütköző, a (3) bekezdés a), b) és c) pontjai szerint minősülő,  fegyveresen, jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás tényelemeit is megvalósítja.  

[A bíróságok gyakorlata töretlen annak megítélésében, hogy pl. éretlen fiatalok kakaskodása esetén a „győzelmi trófeaként” elragadott akár egyetlen doboz cigaretta esetén is megállapítandó a rablás büntette és három – négy évi szabadságvesztés büntetés alkalmazása indokolt. Az adott esetben ennél sokkal hangsúlyosabb rosszallást érdemlő magatartásról van szó. A túlbiztosított erőfölény, a rendőri fellépés jogi rosszallást érdemlő tétovasága, a gyermekek bántalmazását kilátásba helyező kirívóan durva fenyegetés együtthatásában a sértettek akaratát, cselekvőképességét oly mértékben bénította, amely egyúttal a kényszer, a kényszerítés fogalmát is maradéktalanul megvalósítja általában és jelen esetben is. Az adott cselekmény kirívóan durva erőszakos volta mellett annak „zsákmányszerző” jellege is oly mértékben manifesztálódik, amelyet a jogi minősítésnél figyelmen kívül hagyni nem lehet!]  

III.
Jogi és társadalompolitikai vonatkozások. 

Legfőbb ügyész úr neves elődje hirdette meg az egyre növekvő bűnözéssel való együttélés doktrínáját. Ön nem egyszer deklarálta az elődjével való jogelvi ill. érzelmi azonosulást. Erre figyelemmel saját személyében is feleletet kell adnia arra a mind szélesebb körben felvetődő egyre türelmetlenebb kérdésre, hogy az állampolgárok a napról napra arcátlanabb, gátlástalanabb bűnözéssel mi módon „élhetnek együtt”, ha életük, családtagjaik élete, a lakáshoz és a jogosan szerzett vagyon fölötti rendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogaik törvényi és hatósági védelem hiányában naponta megkérdőjeleztetnek? 

Ha önök és személy szerint ön az eddig tapasztalt lagymatagságot tanúsítják továbbra is a bűn üldözésében, amely alapvető törvényi kötelezettségük lenne, méltán számíthatnak arra, hogy az állampolgárok részéről a jogos önvédelem nem csupán a sanyargatókkal, de a velük „együttélést” papolókkal is szembe fordul majd.  

Polt úr! Indokolt és időszerű lenne, hogy most mikor terjedőben van az éhségsztrájk formájában kinyilvánított szolidaritás, az eddigieknél komolyabban venné hivatását, amelynek betöltésére való alkalmasságát mind többen kérdőjelezik. 

Polt úr! Végezetül közöljük önnel, hogy a lehető legszélesebb körben terjesztjük, majd kommentáljuk e felhívást, az ön válaszát, a válasz elmaradását, az ön intézkedéseit illetve az intézkedések netáni elmulasztását is. Önt a közvélemény erejével kívánjuk késztetni, ha kell kényszeríteni, hogy szolidaritását az áldozatok irányába fordítsa! 

Budapest, 2003. november 6.

                                                                                      Kocsis Imre.
                                                                            a Lelkiismeret ’88 Csoport
                                                                                         elnöke.

 * * *

És még azon is túl azt hányják - vetik magukban, nem hagyják annyiban a dolgot, ha Körösinek a hatalom nem szolgáltat igazságot és nem intézkedik a tettesek felelősségrevonása iránt.

Epilógus és prológus.
Marxista emlőkön nevelkedett fattyak. Szivtátok csak a nedűt, de bendőtökből az agyatokba nem szivárgott semmi. Hát nem tudjátok a fejéről a talpára állított hegeli dialektika egyik alaptörvényét, amely a mennyiségi változásoknak minőségi változásba való átcsapásáról szól? Nem tudjátok, hogy a társadalommal szemben bevethető gazság mértéke véges? No majd meg fogjátok tanúlni, remélhetőleg rövidesen.
És még annyit a "Vasprefektus" úrnak. Ön egyformán csinál rendet Bácsban, Budán [vagy Cinkotán].
Folytatása következik.

2003.11.07.

Sz. Gy.

Tovább is van, mondjam még?

A Lellkiismeret '88 csoport November 8-i közleménye

A hóditók attól kerülnek bajba, hogy áldozataik hajlandók meghalni eszméikért. Ezért nem bírta Róma megtörni a keresztényeket, ezért kellett az amerikaiaknak elkotródni Vietnámból. Kotródni
kényszerűlnek majd Irakból is. A Likudnak is le kell venni a napirendről azt a tervet, hogy a
Nagy Izraelt a "bennszülöttek" holttesteiből épített hekatomba fölé építse.

2003.11.08

Sz. Gy.