Magyarországi Zsidó Hitközségek

Szövetsége.

E m l é k e z t e t ő.

A Honlapjukon szereplő „mailto” arra utal, hogy önök ezen keresztül megszólíthatók. Élek tehát az alkalommal. Levelem tárgy megjelölése az Értelmező Kéziszótár által a szóhoz rendelt többféle lehetséges értelmezés közül figyelmeztetésként [figyelem felkeltésként] értelmezendő.

* * *

Az önök felfogása szerint Magyarországon, a zsidóság önhibáján kívül, erősödő antiszemitizmus van. Kötelességüknek tartják, hogy e jelenségekkel és azok képviselőivel szemben fokozódó eréllyel fellépjenek saját nevükben, de közvetett módon az önök befolyása alatt álló média közvetítésével is. A jelek szerint nem vetnek számot azzal, hogy a szükségképpeni visszahatás nem igazolja törekvéseik helytálló voltát.

Nemrég vendégeskedett önöknél, nálunk Jonah Metzger úr jeruzsálemi főrabbi, aki a magyarországi zsidóság helyzetéről és életérzéséről önöktől eltérő helyzetképet festett. [Nyilatkozatát méltattam is www.hajdunet.hu/szeszakgyula címen elérhető Honlapomon.]

A „helyzet fokozódásának” elemzésénél elképzelhetetlen más kiinduló pont, minthogy önök Magyarországon kisebbséget képviselnek, mert asszimilálódni nem akartak, vagy nem tudtak, közös történelmünk ezredéve alatt. Teljességgel közömbös, hogy faji, nemzeti vagy vallási kisebbségnek tekintik magukat. Mindenesetre olyan közösséget alkotnak, amely zsidó identitásúnak vallja magát. Ez a kritérium viszont nem csupán önökre, hanem arra a tizenöt milliónyi [?] embertársukra is vonatkozik, akik történelmi elűzetés és szétszóródás folytán az egész világot tekintik természetes életterüknek, ritkán ügyelve a befogadó államok népeihez viszonyított csekély tömegsúlyúkból adódó természetes korlátokra.

A befogadó és a befogadott viszonyából adódik, hogy az utóbbinak illendő és célszerű lenne a „kettős lojalitás” mezsgyéjén egyensúlyozniuk. Sajnálattal kell megállapítani, hogy önök a befogadó nép iránt nem táplálnak magukban őszinte, tevőleges lojalitást. Bizonyos cselekedeteik, megnyilvánulásaik pedig, szerencsétlen módon, e lojalitás hiányára nyújtanak - megengedem, esetleg téves - következtetési alapot.

A világ összes népei közül talán a zsidóság az, amely írástudóinak köszönhetően, mintegy ötezer éves távlatban szemlélheti a világ folyását és legkönnyebben meghatározhatja a mindenkori politikai helyzethez viszonyított legcélszerűbb magatartást.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy ez a páratlan helyzeti előny a soraikban élő

„méltatlanok” miatt csak ritka esetben szolgál a zsidó közösségek számára viselkedési zsinórmértékként. Ezért - nem csupán, de talán nem is elsősorban a gazdagabb, okosabb és szerencsésebb egyénekkel, közösségekkel szembeni irigység, rosszakarat, ill. kapzsiság miatt - fénylenek fel minduntalan az autodafék és sziszeg a gáz a „szellőző” csövekből.

Egy új keletű tudomány az áldozattan [viktimológia] legalapvetőbb téziseinek alkalmazása mellett önök valószínűleg elveszítenék az emberiséggel szemben évezredek óta folytatott pereik döntő többségét.

Hogy csak közös magyar történelmünk néhány epizódját idézzem.

Mivel magyarázható, hogy jószerint asszimilálódott zsidó kapitalisták kitűnő nevelésben részesített ivadékai, úri szalonok kedvencei, bőrruhát öltve a proletár terrorfiúkként akasztottak, magyarokat?

Történelmi tény, hogy a zsidóság némileg „túlreprezentálta” magát nemcsak az üzleti életben és az értelmiségi pályákon, de a proletárforradalmakban is.

Erről számol be „hírhedt” könyvében Ford is, a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom kapcsán, amikor felsorolja, hogy Troczkij Kelet – New Yorkból indított csapatának tagjai hogyan szereztek mintegy 90 %-os részvételi arányt a szovjetekben.

Ha a Terror Házának „alkalmazottairól” megbízható kimutatások állnának rendelkezésre, a statisztika esetleg hasonló arányokat mutatna.

Ez a probléma azért ível a jelenbe, mert a szovjetek uralmát kiszolgáló terrorgépezet vezény lő tisztjeinek ivadékai a ’19-es szerepváltás reciprokjaként most ismét liberális mezben parádéznak a közéletben [eltekintve most e fiak kommunista, maoista szerepvállalásaitól]. Viselkedésük irritálja a magyarságot, jóllehet nem fejlődött ki még nálunk az a hiper - érzékenység, ami az önök sajátja. Közülük egyeseknél a liberális álarc alól időnként előtűnik a nagyapák, apák gyilkos indulata.

A közelmúltban önök a „kirekesztés” és egyéb antiszemita kilengések, pl. a zászlóégetés kapcsán emelik fel szavukat,- tartalmi szempontból indokolatlanul, formai szempontból pedig oly módon, ami illetéktelen beavatkozást jelent a magyar hatóságok munkájába, a magyar „belügyekbe”. Feltünő "mértékletességet" tanúsítanak viszont a Tilos Rádió gyalázkodó riporterének magatartásával és más nemzetellenes "kilengésekkel" kapcsolatban.

Előbb a "kirekesztésről" szólok. Intervencióik eredményteleneknek bizonyultak ifj. Hegedüs Lóránd ügyében. Most újabb „kísérlet” folyik: Juhász László hasonló [!] ügyében. Célszerű lenne, ha ez utóbbi ügyben a befolyásolás minden eszközének alkalmazásától tartózkodnának.

A másik "a zászló" ügye. Izrael a magyarság szempontjából idegen állam. Olyan idegen állam, ahol példátlan méretekben és brutalitással naponta tiporják sárba az elemi emberi jogokat, ahol a palesztin őslakosság ellen irtó hadjárat folyik. Következésképp a Mógen Dóvid tisztelete a magyarság számára az európai „szalonképesség” feltételeként nem írható elő. Önök már tudják, hogy idegen állam felségjelvényeit nem védik a hatályos magyar törvények. A cselekményt most, mint garázdaságot kívánják megtorolni, holott a politikai antipátia tevőleges megnyilvánulása kézenfekvően nem mosható egybe a hangsúlyozott közösség ellenességgel, hisz e közösség magyar [!] és egyáltalán nem biztos, hogy megbotránkozik egy izraeli a zászló elégetése miatt. [A magyar jog a közfelháborodás kiváltására való „objektív” alkalmasságot rendeli büntetni. A faji, vallási vagy más előitéletek hatására manifesztálódott, vagy éppen csak imitált felháborodást nem.] Biztos tudnak róla, hogy képek tucatjai keringenek a levelező listákon, amelyeken [többnyire] ortodox zsidók Izraelben [!] égetik az ott állami felségjelvényt képező zászlót,
ha a kormány nem tanúsít elég kemény magatartást egyik másik kérdésben. És ne
feledjék: a béke útját egyengető zsidó miniszterelnököt nem mi magyarok lőttük agyon, hanem saját, illetve az önök hittestvérei.

Engem most személy szerint két hír foglalkoztat.

Az egyik [amely még ellenőrzésre szorul] arról szól, hogy a Talmudban nyilván kevéssé jártas Lamperth Mónika belügyminiszter kezet akart fogni egy jesiva növendékkel, aki rémülten rejtette háta mögé a kezeit, mert már megtanították, hogy egy gojjal való testi érintkezés tilos. Ez újból felveti annak szükségességét, hogy mi, befogadó magyarok, közelebbről és hiteles forrásból megismerjük azt a „tananyagot” amit önök nálunk is oktatnak. Tudnunk indokolt ugyanis, hogy milyen szellemű oktatókkal fognak gyermekeink, unokáink együtt élni azon a helyen, ami most még Magyarország földje és néhány évtizedig még magyarok is lakják.

A másik hír a zsidó Albright asszony magyarországi látogatása. Nevezett az USA külügyminisztere volt. A nemzetközi sajtó közlései szerint az annektált Irak elleni „puhító blokád” idején elpusztult félmilliónyi iraki gyermek halálával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „politikai megfontolások alapján megérte”. Nem tartom kizártnak, hogy ez az erkölcsi értelemben vett tömeggyilkos megtiszteli gyülekezetüket is, és önök méltó fogadtatást biztosítanak számára "elhatárolódás" helyett.

Ezen emlékeztetőt ne értsék félre. Megírásával nem célom önöket sem sértegetni, még kevésbé fenyegetni. Rabbijaiknak sem vagyok ellensége. Sőt! Tudom, hogy a rabbi önöknél több mint hitoktató. Erkölcsbíró, sőt világi ügyeikben is döntőbíró. A jeruzsálemi rabbihoz hasonló bölcs magyar rabbikra várna, hogy leintsék azokat a zsidó identitású személyeket, akik magyar népünket vallásos meggyőződésében, nemzeti érzületében sértik. Úgy határolódjanak el tőlük, ahogy tőlünk követelik minduntalan, valódi vagy vélt sérelmeik kapcsán.

És végül még valamit. Önök a világon és kis hazánkban is rendelkeznek mindazon eszközök fölött, amelyek segítségével egy társadalmat uralni lehet – látszólag. Jobb lenne, ha az önök békéje a befogadók magyaros vendégszeretetén alapulna, és nem próbálkoznának semmiféle [!] kényszerítéssel.

Nem tudom önök közül ki járt, a „pangás” időszakában, a Szovjetunióban? Nos én jártam, magas rangú zsidó ügyvédi vezető vendégeként. Az ő társaságában érzékeltem először az „utcai antiszemitizmust”. [Az ötödik taxi vett fel bennünket. Négynek a vezetője káromkodott, köpött, mutogatott, röhögött…] A zsidó Mészáros sem tud békét és nyugalmat biztosítani az izraeli népnek. Erre sem a szellemi, sem a valóságos bulldózereik nem alkalmasak.

Milyen vagyongyarapodás, hatalombirtoklás kárpótolhatja önöket ha gyermekeiket azért inzultálják az utcán, mert zsidók. Az „utcai antiszemitizmuson” önök nem tudnak erőt venni, azt nem tudják regulálni.

Gondolkozzanak! [Önmaguk felől.]

2004.01.25.

Szeszák Gyula.