Az ember akinek rendszáma volt, meg a papa story.
Kérődzés az "antalli örökség" dágványában.
Medgyessynek valahogy így kellett volna gyónnia Mádl Ferenc
köztársasági elnök úr fülébe? Gyónom a mindenható istennek, isten helyett neked, lelki
atyám, hogy én bizony
rendszámmal ellátott szt. tiszt voltam és azt a feladatot
kaptam, hogy akár a szél [KGB] ellenében vizelve is segitsek hazánkra ráadni az
IMF-felöltőt." Ezt semmiképp sem tehette, hiszen ha van titkosszolgálati
tízparancsolat abban biztos benne foglaltatik: "ne gyónj" [a papok között is sok
a III/III-as és jelenthetik...]
Amilyen jóságos az elnök úr, penitenciaként
biztos megelégedett volna néhány miatyánk előirásával és feloldozta volna a
bűnöst, aki voltaképp jót cselekedett, hiszen hogy állna mostanára a szénánk az
IMF. nélkül?! [Lehet, hogy sokkal jobban, de ez csak
feltevés...]
Az a tény, hogy a Pápa őszentsége a minap
fogadta [és ráadásúl hogyan fogadta], azt is jelentheti - urbi et orbi -
hogy a Medgyessy körüli felhajtást sem a Nyugat, sem a Vatikán nem veszi
komolyan. Megnyugodhat Dávid Ibolya is. A miniszterelnök multja
egyáltalán nem jelent erkölcsi akadályt atekintetben, hogy az IMF
és a NATO után Európába is beleessünk. [A pápai magánkihallgatáson pedig akár
meg is gyónhatott, miért ne?]
Idekivánkozik még néhány kétségtelenűl nem
jóindulatú megjegyzés arról az európa-szalonról ahová olyannyira be akarunk
kerülni.
Említsünk néhány kiváló férfiút. Giulio Andreotti és Bettino
Craxi urak olasz miniszterelnökök voltak. További közös jellemvonásuk, hogy
bűnöztek. Andreottit, a keresztényt és demokratát, maffia kapcsolatokkal
és ezen belül miniszterelnök-elődje Aldo Moro meggyilkoltatásával
vádolták. A jobboldali kép ne tévesszen meg senkit. Azon ugyanis Moro a "Vörös
Brigádok" plakátja előtt űl, mielőtt e mozgalom törvényszéke halálra ítélte és
kivégezte volna. Ők esetleg csak strómannok voltak. Andreotti csücsült egy
kicsit a szuperbiztos palermói pincebörtönben. Tagadott keményen. Jók voltak az
ügyvédei is. Így esett, hogy az ottani független bíróság felmentette. [Hát
persze.] Craxi csodákat művelt az olasz gazdasággal és a saját zsebével
is. Szimpla csaló, sikkasztó és [passzív] vesztegető volt. Egyidőben
körözgették. Korai és sokaknak jókor bekövetkezett halála folytán tetteiért a
túlvilágon kell felelnie. Elszámolnia nem, mert odaát ilyen
nincs!
Jópipának bizonyult az óriás Helmuth Kohl [a törpe Orbán
választási kortese] is. Kettejükről az Interneten imigyen szedték le a
keresztvizet. "Miniszterelnökünk vidéki kampánykörútján újabb
nagyágyút vetett be: Helmuth Kohl exkancellárt. Kohl úr lojális és segítőkész
vendég – az orbáni út felülmúlhatatlanságáról, egyedül üdvözítő voltáról
szónokol, ugyanakkor (immár sokadszor) háláját és elismerését fejezi ki a magyar
népnek a német újraegyesítésben nyújtott szerepéért. Két probléma van. A
határnyitást anno az átkozott szocialisták – a gyűlölt Horn Gyulával az élen –
vitték véghez. A másik: Helmuth Kohl bukott politikus. Többmilliós vesztegetési,
korrupciós ügyletekkel vádolták, tudtommal a vádak egy része még mindig áll. Nem
is tudom: Hol hallottunk állami korrupcióról?" Ehhez az a megjegyzés
kívánkozik, hogy a vádak még álldogálnak egy darabig, majd az ottani független
bíróság szépen felmenti Kohlt is.
Hál' istennek attól sem kell komolyan
tartani, hogy Medgyessy mint pénzember szúr szemet Európában. Nem akarok a
vatikáni látogatáson lovagolni, meg azt is tudom, hogy a pénznek
nincs szaga, de szentigaz hogy a Vatikán pénzügyeire sem mondhatjuk, hogy
"piskóta". Mintha a jó
vatikániak nem tartanának igazán attól, hogy a gazdag
embernek nehezebb bejutni a mennyországba mint a tevének átbújni a tű fokán.
Gondoljunk csak a vatikáni bank közelmúltjára. A baloldali képen Sindona
a vatikáni bank a Banco Ambrosiano "varázslója" látható még életben, a
jobboldalin viszont csúnya hullaként egy híd alatt. Végzett magával? Végeztek
vele? Nem tipikus bankársors. A vatikáni szent pénzek ördögi táncának puszta
felvázolása is kinőné egy kommentár
kereteit. [Ajánlom a Népszabadság 2000.
augusztus 25. szám Hazai körkép rovat "Nyilvánosságra vágyik a titkos szekta"
című írását.] Hogy témámnál maradjak Medgyessyn a Vatikánban aligha érezhettek
kénkőszagot. A fenti kép tanúsága szerint ő sem látszik
feszélyezettnek...
Már most kimondhatjuk, a Medgyessy fejéhez vágott
dossziénak korántsem volt olyan hatása, mint Chacón világbajnoki ütésének Koko
ábrázatján. Aki viszont a dossziét elindította aligha lehetett tisztában a várható politikai,
jogi és etikai következményekkel. Titkos dossziékat szerintem már a
kőkorszakban is készitettek... Ajánlatos itt és most
megállani néhány polgári szóra. A titkos adatgyüjtés, feldolgozás
és felhasználás állam tevékenységének szerves része. Az a kérdés, hogy mindez
erkölcsös e, körülbelül olyan értelmes, mint azon morfondírozni, erkölcsös e az
állam - mint olyan. E kategóriák, Nietzschével szólva, "túl vannak a jón és
rosszon". Az erkölcsi kérdések akkor vetődnek fel, ha a "dossziézás" túlmegy
voltaképpeni célján: az államrend, egyáltalán a rend védelmén és politikai, sőt
politikusi érdekek szolgálatára vétetik igénybe. A kőkorszakból
ugorjunk
egy nagyot és kössünk ki Otranto hercegénél Fouché úrnál, aki ezt a
műfajt művészi tökélyre vitte. Példátlan karrierjét nem utolsó sorban ennek
köszönheti. A finom úr a Francia Forradalom "terreur" korszakának véreskezű
hóhéra volt. Napoleon belügyminisztereként egyszerre védte és árúlta a
császárságot. Napoleon nem egyszer emlitette, erősen gondolkodik azon, hogy
kitüntesse, vagy felköttesse e. Megtartotta! Sőt! A bourbon restauráció is
igénybe vette szolgáltatásait, alkalmasint dossziéit is egyideig. Végül ágyban,
párnák között szenderűlt jobblétre.
Ugorjunk megint egyet. A náci
Harmadik Birodalom urai olyan
szenvedéllyel gyüjtöttek dossziékat, többnyire egymásról, mint Göring
műtárgyakat a Karinhallba. Heydrich kétségtelenül az egyik
legfélelmetesebb alakja volt a Birodalomnak. Ez azonban nem akadályozta példáúl
parteigenosse Himmlert abban, hogy kikutassa, Heydrich egyik nagyszülője
zsidó volt, így mint "negyedzsidó" a nürnbergi törvények hatálya alá is eshetett
volna. Az "uj lovagrendet" részben az tartotta egyben, hogy sokat tudtak
egymásról. A nagy idő és térugrás ezután következik. Akikről eddig szóltunk
erkölcsi nihilisták voltak. Egyszerüen azt tették, amit karrier-érdekeik
szempontjából célszerűnek véltek.
Ám 1990-ben nálunk valóságos csodák
történtek. A "tovariscsi konyec" felíratú plakát hatására kitakarodott az országból a többszázezres szovjet armada.Antall ugyan
nem járt előzőleg Newyorkban a zsidó kongresszusnál és rózsadombi megállapodás
sem volt! Mindenesetre a honi szovjet rezidentúra [Marxot félretéve, a tőkét
megtartva] a zöld utat adott kapitalizmusnak. A "rendszerváltó" párt és kormány
élére az említett echte keresztény katolikus és nemzeti-konzervatív úriember
került. [Az ilyenről mindenki előfeltételezi, hogy ha házasember és otthon
gyereket nemz, nem tart élettársat és annak nem nemz újfent gyermeket, stb.
Viszont senki sem merné feltételezni róla, hogy pártja tudta nélkül egy
puccsista csoportocska élén az ország sorsát eldöntő paktumot köt az
ellennel, majd annak utólagos jóváhagyását lemondással és másegyebekkel történő
zsarolással kényszeríti ki.]
Amilyen univerzális és lexikális tudású volt
e nagy ember, biztosan azt is tudta, honnan ered a "csak tiszta forrásból"
szlogen. Nos a forrás "a kilenc csodaszarvasfiúról szóló román kolinda
szövegre épitett mü. Melynek zenei mondanivalója: „…csak tiszta forrásból". A
tiszta forrás forrásvidékét Bartók Béla Erdélyben találta meg..." Fenkölten
hangzik, nemde? Ám emberünk nem volt muzikális. A helyben elérhető legpiszkosabb
forrásokból merített, hogy pártbeli vetélytársát Csurkát és politikai
ellenfelét Torgyánt lehetetlenné tegye: ügynöktartó [nem kémelhárító]
szt. tisztek által gyüjtött anyagot emeltetett ki a büdös kommunista BM.
archivumból és maga koreografálta balettet lejtett a borítékokkal. Igen magyar
testvéreim és elvtársaim, a politikai morál ujkori rothadása ezzel vette
kezdetét és ebből táplálkozik a folytatás is. Debreczeni József Orbán
Viktorról írott könyvének bevezető mondata így szól. "A sors kegyeltjének
tartom magam, mert megkimélt attól, hogy politikai nézeteimen
gyermekkorom óta bármiben változtassak."
Maga a nagy férfiú
mondotta ezeket. Így az ember elcsodálkozik, hogy vajjon Madách miért
írta az "Ember Tragédiáját", Goethe pedig a "Faustot" olyan tökéletlen
egyénekről, akik fiatal koruktól öregkorukig hol ezért, hol azért lelkesedtek.
Hogy nem sejtették meg, eljövend majd egy Jóska, aki már gyermekkorától
tökéletes? Jut eszembe: ujból átforgatom Nostradamust, hátha találok
benne valamit... Ha szerencsém lesz, ígérem külön commentet írok
róla!
Máris a mánál tartunk. Medgyessy hálójába valaki berugta a D.209-es
dossziét. Kérdés, ki a gól szerzője. Ez azóta pláne kérdés, hogy a gól
tulajdonképp öngólnak bizonyúlt és még nem is szóltunk a búsképű Pokorniról.
Rebesgetik, ifju baloldaliak lehetnek a tettesek. De hát ki volt a
belügyminiszter Mónika előtt? Bizony arra is lehet gondolni, inkább a "Fagin
csemeték" lesgóljáról van szó? Az igent persze nem kell rögtön rávágni, de a
kérdést nem árt kissé körüljárni. Magyarázat szükségeltetik elöljáróban arra, ki
is az a Fagin? Kik a csemetéi és honnan
kerülnek ide? Hát Dickens világhírű regényéből a "Twist
Olivér"-ből. A regény a "klasszikus kapitalizmus" Angliájában, jobbára
Londonban, játszódik. Erről a helyről, erről a korról szól "Az ember tragédiája"
tizenegyedik színe is, amelyben a karének az élet tengerárjáról azt zengi:
"Hagyd zajongni, majd az élet korlátozza önmagát." Fagin a kallódó
nagyvárosi fiatalok tanítója, pártfogója. Az eredeti tőke felhalmozásba kissé
megkésve kezd. Így kénytelen a nemzeti jövedelem ujraelosztásának egyéni
módszereit alkalmazni. Zsebtolvajokká képezi ki a bűvkörébe vont kallódó
legénykéket. A gazdagok zsebéből kiemelt értékekkel szolíd orgazdaként seftel.
Majd pénzecskéjét uzsorakölcsönökben fiaztatja. A végén felkötik ugyan, de csak
azért, mert a kapitalizmus abban a korban még tökéletlen. Nem rendezte
harmóniába a jogalkotást és jogalkalmazást a milliárdos lenyúlásokkal, a
korrupciót az államigazgatással, a bűnözést a bünüldözéssel, stb., stb.
Mára elégedetten állapíthatjuk meg, az a sok víz nemhiába folyt le a
Temzén és a Dunán. Az "élet korlátozta önmagát". Fagin utódai ma nemzetközi
tőzsde-spekulánsok, a szent angol Fontot rengetik. A fiatalok képzése jóhírű
egyetemeken
ösztöndíjtámogatással folyik. A tananyag sem a magánzsebeket könnyítő utcai
zsebtolvajlás, hanem egész nemzetek, földrészek kifosztása a nemzetközi
pénzrendszer, a
"nemzeti" bankrendszer, az államközi szerződések rendszere
útján. A csemeték pedig már nem futnak a rendőrök elől, hanem a lehető
legöblösebb fotelekbe ültetve parancsolnak nekik. A legkevésbé sem hasonlítanak
a jobb sorsra érdemes kis Olivérre. A probléma Viktor-csapat vonatkozásában az,
hogy egyetemi tanulmányaik sikeres kamatoztatása mellett, az abból lehúzható
haszonnal meg nem elégedve, az "életben" vagyis az utcán tanultakat is
hasznosították itt-ott, mintha Fagin szelleme kisértené őket. A módszer csak
annyiban változott, hogy az alap-mozdúlat már nem a [zseb]benyúlás, hanem a
lenyúlás. Ebből még sok
baj származhat, ha az igazságot nem a
Pintér-Polt-Solt triász méri az oszágban.
És most
Pokorniról. Le lehetett fogadni, hogy a G.209-re válaszküldemény érkezik.
És hogy miért éppen Pokorni címére és nem poste restante annak igen egyszerű a
magyarázata. Őrá osztotta Orbán a "szélkiáltó" szerepét, mig ő begyakorolja
magát Commandante Che Guevara szerepébe és korántsem mellesleg megnézi a futball
világbajnokságot. Mint tudjuk, a "szélkiáltó" egy madár, amelynek sorsát József
Attila énekelte meg [1925]. Idézzünk ebből. Némileg passzol Pokornira. Tanúlság:
majdnem mindenki rosszúl járt eddig, aki Orbán szekerét tolta.
"El is megyek innen a tengeren túlra,
A tengeren túlra:
társaim szivibe,
Ott pedig elmegyek szélvész közepibe,
Danoljon, ha az
kell, hej, de danol is már,
Fennen danol már a szélkiáltó
madár."
Pokorni ugyanis nem katartikusan
élte át apja tragédiáját, hanem azzal az ellenszenves vak gyűlölettel
amellyel a szélkiáltáshoz hozzákezdett, Orbán helyett.
Ezt a gyűlöletet hangoztatja most is. Egész viselkedése illetlen egy
filozopterhez. Ez a viszonyúlás nem is
szükségszerű. Pető Iván, Bauer Tamás és még
Rajk László is megtanultak szüleik multjával kecsesen együttélni.
Herceg Esterházy Péter, a majdnem legnagyobb magyar író pedig apja
árnyékából spionregényt rittyentett "Harmonia Caelestis"-címen. Egyszerűen
eladta tehát a "Papa storyt", gondolom főleg nyugatra és főleg
Euróért, a kereslet és kínálat szabályainak megfelelően. Lehetetlen
viselkedésével legalább annyit árt pártjának, amennyit Haraszti Miklós
ártott az SZDSZ-nek.
* * *
Itt és
most azonban van egy kis bökkenő. Ez a comment voltaképp emiatt íródott. Pokorni
politikai ellenfeleinek nagyvonalúságáról, hogy ne mondjam nagylelkűségéről van
szó. Egymás után jelentik ki, tulajdonképp helye van a magyar politikai életben
és apakomplexusa elhamarkodott volt, hiszen a fiak nem felelnek az
apák büneiért. És most jün a nagy maszlag, amit a Pokorni affér
kapcsán meg akarnak etetni velünk. Ez pedig a múlt teljes
feltárása, a sebek begyógyitása a "megbékélés" érdekében. Egyszóval ujabb tiszta
lap, amelyen már nem olvashatók sem a gyilkosok, sem az áldozatok nevei. Az
emlékezet kiüresedik. Ezt az állapotot Herczeg Ferenc egy regényében úgy
jellemzi, hogy a lélek kialszik. Ez esetleg meg is felelne nekünk egy kis zenei
aláfestéssel ["csak a szépre emlékezem"], ha az efajta prédikáció nemzetközi
szabvány lenne, de nem az. Gideon Hausner az Eichmann per államügyésze a
vádlott
felakasztása tán három évvel így elmélkedett. A per közvetlen eredményeként a világ újból szembesűlni
kényszerűlt a maga tegnapjával.Az emberi természetnek nehezésre esik, hogy
határozottan szembenézzen a múlt borzalmaival; inkább gyors elfelejtésűkre
hajlamos. Elképesztő, hogy az emberek mily könnyedén siklanak el életük
legnyilvnvalóbb tanúlságai fölött, a hibák megismétlésére ítélvén ezzel
önmagukat."
A görögök trójai trükkjei alapján vált
közmondásossá: "timeo danaos et dona ferentes". Azaz óvakodj a [ravasz]
görögöktől és [veszélyes]
ajándékaiktól. A monda szerint Laokoon a világtalan pap ráérzett a Tróját
ostromló görögök álnokságára és éberségre intett. Persze hasztalan. A gonosz
istenek mindenesetre egy tengeri kígyót küldtek rá, amely
Laokoonra és fiaira tekerőzve bevonszolta mindhármukat a tengerbe. Igy szabaddá
vált az út a görög "kommandósokat" rejtő faló előtt és Trója elesett. A márvány
szoborcsoport a vatikáni múzeum egyik legszebb darabja. A VIP. látogatók ingyen
megnézhetik. Aki pedig mostanság megbocsájtást, békét és felejtést akar
prédikálni utazzon inkább Izraelbe és igyekezzen meggyőzni
Hausner
követőit, hogy a gyűlölet gyűlöletet, a bosszú bosszút, az erőszak
erőszakot szűl és égessék el azokat a listákat amelyek alapján sorra likvidálják
a bűnösöket, a veszélyeseket és a gyanúsakat és ne Magyarországon
szabadalmaztassa elsőnek a "tabula rasat".
2002.07.07.
Szeszák Gyula.