A szólás szabadsága – a hallgatás kényszere.

Tegnapelőtti dühömben eléggé el nem ítélhető könnyelműséggel ígértem Commentet írok mindannyiunk Fridijéről. Az ilyesmihez hozzá kell tanulni. Itt ért a meglepetés. Fridinek "irodalma” van. Többnyire magáról ír, írat – de róla is írnak. Az előbbiek hízelgőek, az utóbbiak nem feltétlenűl…

Az anyaggyűjtés manapság már a Neten kezdődik. Itt ért az első meglepetés. Fridi fellőtte magát a cybertérbe és ott egy akkora virtuális villát, mit mondjak, palotát épített, mint virágjában elhunyt barátja Fenyő János a budai természetvédelmi övezetben. Ha tehát valaki őt is lepuffantaná, byteokból álló porhüvelye elméletileg évezredekig keringhetne. Keringhetne mondom, mert az egész szerkezet voltaképp egy ízléstelenre pingált léggömbhöz hasonlít. Csillogó cifra felület és belül, a hajtógázon kívül, a nagy nihil. [Erre a hajtógázra még visszatérek.]

Azzal kezdeném, hogy van szerencsém személyesen ismerhetni a Királyt, még szilvafa korából. Kisfiúként Debrecenben a Kölcsey művelődési központban műsorozott. Ekkor ment a „gráczi per”, a tizenöt halottas ausztriai buszbaleset ügye. [Abban a sofőr védőjeként bizonyos eredményeket könyvelhettem el. Védencemet felmentették. Két olyan egyént pedig, akik az első menetben vádolva sem voltak, elítéltek. Az eredményhez a végső verdikt kihirdetése után az a Vágó Tibor gratulált, aki mint tudjuk Mansfeld Pétert…]

Az ügy felkeltette Fridi figyelmét és - képzeljék el - bejelentkezett nálam. Nem kellett tehát hasmánt a lábai elé kúsznom a művház lépcsőin. Sőt! Éppen voltak nálam, így leült a folyosón és várt egy csöppet. A szereplést nem vállaltam, mert nem bokszmeccshez, inkább egy kakasviadalhoz hasonlított volna.

Aztán volt a mozija. Nem tudom, észrevették e, Fridi milyen biztos szimattal áll ki a rossz ügyek mellett és szólaltatja meg ezek szereplőit. Nos bemozizta az egyik hírhedt debreceni bűn- ügy főszereplőjét, sőt félárva gyermekeit is. Utóbbiakkal kimondatta, hogy Mamájukat nem a Papájuk gyilkolta meg. Hát persze van „művészeti szabadság”. Ennek kereteit Fridi rég virtualizálta a maga számára. Előtte nincs erkölcsi, jogi, anyagi schengeni határ…

A "moziműsor" révén azért tekinthettem bele Fridi boszorkány konyhájába, mert volt szerencsém az ügy tárgyalásait végig ülnöm. [Az ügyben ugyancsak megvádolt két kis csaj védője voltam, akiket a Papa egyéb biztosítási csalásokban való közreműködésre vett rá.]


 

* * *

1./ Folyt.

Az ügyet első fokon a népnyelvben „halálbírónak” titulált Lakatos Ferenc tárgyalta nagytanácsban, azaz plusz még egy szakbíróval és három népi ülnökkel [akiket viszont fejbólintó Jancsiknak titulál a népnyelv]. A társ szakbíró az a testben törpe, lélekben óriás Kahler Frigyes volt, aki később jeles jogi művek szerzőjeként vált közismertté.

Nos e grémium olyannyira elmeszelte a Papát, hogy kötél általi halálra ítélték. Szerencséje volt. Másodfokon az ítéletet életfogytiglani fegyházra enyhítették. Védője akkor az nyilatkozta a sajtónak, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem volt feltétlenül meggyőződve védence bűnösségéről…
Lehet. Ki lát a föld belsejébe, a bírák lelkébe?

Tény, hogy a döntően fontos helyszíni bizonyítás hagyott maga után kívánnivalókat, de melyik ilyen bizonyítás nem hagy. Az átlagos nagy lengyel kupleráj az időben még nagyobb volt, mert zavaros idők jártak, forrt a politika, kevert a „Soldanosty”. A nyomozási bizonyítás itthon is folytatódott és a honi orvos szakértők, nyomszakértők, stb.  megpróbálták kipofozni az anyagot. Ez persze nem sikerült maradéktalanul. Lakatos Feri [több halálos ítélet alkotója és végrehajtatója] sohasem volt érzékeny a nüánszok iránt. Kahlert pedig esetleg leszavazták a főbíró, meg az ülnökök. A fene tudja.

A Papa terjengős szóbeli és még terjengősebb írásbeli védekezésében nem tudott meggyőzően válaszolni, olyan dolgokra, amelyek egy bővített mondatba is belesűríthetők.

A kérdést így lehetett volna feltenni.

„Ön, a többszörös biztosítási csaló, miért kötött egy szegény egyszerű asszonyra akkor rekordösszegűnek számító [2.2 M. Ft.] biztosítást,- miből akarta a legális jövedelméhez közeli összegű biztosítási díjakat több mint egy évtizedig fizetni,- miért magát nevezte meg kedvezményezettnek, miért nem a gyermekeket, vagy azokat is,- miért utazott feleségével és a gyermekekkel [!?] kempingezésre alkalmatlan időben a nyugtalan Lengyelországba,- miért választott „táborhelyül” egy mostoha zord környéket,- a zsúfolt sátorból felesége hogy távozhatott „észrevétlen”,- ha szükségét akarta csupán végezni, miért távolodott oly messzire a sátortól,- ki és miért végzett vele a sekély patak medrében [szexuális, ill. anyagi indíték szóba sem jöhetett],- illetve volt anyagi indíték: ön megpróbálta felvenni a pénzt,- miért sietett vele annyira?”

Nos Fridink ezzel a logikával mit sem törődött. Ő elvégre alkotó, nem vizsgálóbíró, hogy a tények illesztésével bíbelődjék. Valamicskét tanulmányozhatta az anyagot [vagy kivonatot készíttetett]. Azután egy riport ezzel, másik azzal és összegyűlt a nyersanyag.

És itt jön a Fridi módszer. Konyhája azért nem olyan, mint mondjuk Stahl Judité, mert a kotyvasztás művelete nála nem ellenőrizhető. [Ebben Bill Gates programjaira hasonlít.] Fridi a tényekből puzzle lapocskákat nyír, előre. Majd jön az előadás. Megszólalnak a fanfárok, kigyulladnak a reflektorok és – csiribi csiribá – kirakja „a képet”. A jámbor néző padig azt mondja: ja, ha ez így passzol, akkor rendben a dolog! Ártatlant ítéltek el!

Persze a trükk - repertoár nem csupán ennyiből áll. Rodolfó sem élt volna olyan jól és olyan soká, ha csak egy trükköt ismer, illetve alkalmaz.

 - - -

A harmadik személyes benyomást az ismeretlen okból lemondott búsképű legfőbb ügyésszel Fridi által készített interjú jelenti

Az egyébként mindig objektív Fridi egy időben „Friderikusz szubjektív”  fantáziaéven is készített műsorokat. Egy ilyen szám vendége volt Györgyi Kálmán.

A "Szubjektívben" készített interjú.

”Felvezető szöveg. A kormányszóvivő tájékoztatása szerint jó kezekben van az ügy annak ellenére, hogy Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei főügyész részben Györgyit tartja hibásnak amiatt, hogy az általa a volt megyei rendőrfőkapitány, Papp Imre olajügyekben vállalt szerepéről ügyészségi vizsgálat induljon, sőt, ezt követően Györgyi Kálmán kényszernyugdíjazta Szeszákot.

Györgyi. Azt hatásos úgy beállítani, hogy a főügyész úr kívánta leleplezni az olajbűncselekmények elkövetőit, és akkor jött a legfőbb ügyész, és elkergette őt az ügyek környékéről. Ám ez nem felel meg a valóságnak. 1993-ban ebben a tárgyban az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága tájékoztatást kért, mert azért az nem mindennapos eset, hogy egy megyei főügyész megválik a posztjától, adott esetben konfliktusokra utaló módon. Én az Alkotmányügyi Bizottságnak a tájékoztatást megadtam, és a bizottság ezt a tájékoztatást tudomásul vette.

Friderikusz: Érdemben semmi olyant nem talált, amire Szeszák úr annak idején hivatkozott? Ami nagy mértékben azt sejtette, hogy itt nincs minden rendben a Hajdú-Bihar megyei főkapitány körül.

Györgyi: Ennek az alapja tulajdonképpen az volt, hogy a főügyész úr kívánt eljárni egy olyan rendőrségi vezetővel szemben, akiről azt nyilatkozta, hogy szívélyes, közeli baráti viszonyban volt vele. Ezt ő sajtótájékoztatón a publikum előtt elmondta. Márpedig ez egy olyan eset, amikor ki szokták zárni az ügyintézésből az ügyészt, azért, hogy ne járjon el olyannal szemben, akivel szívélyes, baráti a viszonya. Ez az egyik dolog. A másik pedig, abban az esetben, ha magas beosztású rendőri vezetővel szemben folyó vagy indítandó eljárásról van szó, akkor általában annak a megyének az ügyészségi vezetője nem alkalmas: Egyszerűen azért nem, mert egy hasonló magas beosztású megyei emberrel szembeni eljárásról van szó. Ilyenkor egy másik megyét szoktak kijelölni. Ebben az esetben Csongrád megyének a kijelölésére került sor, amely el is járt. Természetesen a főügyész úr a Csongrád megyei eljárással nem értett egyet, az ottani ügyésznek az eljárását bírálta.

Friderikusz: Tehát Önök érdemben foglalkoztak a Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitány ügyével, Szeszák Gyula megyei főügyész bejelentése kapcsán?

Györgyi: Természetesen.

Friderikusz: Elképzelhető-e, hogy Magyarországon hatalmi befolyásra kezdenek el vagy fejeznek be ügyészségi vizsgálatokat?

Györgyi: Az nem képzelhető el. Ez kizárt.”

                                                                          * * *

Eddig a műalkotás. Itt és most nem a valóság bizonyításáról van szó, mert annak a Györgyi által tett feljelentés és általa indított polgári per keretében a „független magyar bíróságok” egyáltalán nem adtak helyt. Itt Friderikusz mentalitásáról van szó, amit két premisszából kiindulva lehet vizsgálni.

1.      Tényismeret hiányában Györgyi [valótlan] állításait nem volt módjában ellenőrizni, cáfolni.

Ebben a tudatlanságban csak akkor leledzhetett, ha abban az időben teljesen izolálta magát a külvilágtól, vagyis nem olvasott, nem nézett, nem hallgatott bele a hírfolyamokba.
A másik lehetőség, hogy mindezt megtette, de valami olyanféle multiplex dislexiában szenvedett mint Bush junior és nem tudta feldolgozni az információkat.

Ez az eset teljesen valószínűtlen ugyan, de tegyük fel. Nos ez esetben mint jogvégzett embertől meg lehet kérdezni a következőket.

Györgyi a Salamon Lacika által vezetett Alkotmányügyi Bizottság zárt ülésén magyarázta bizonyítványát és ez a magyarázatot elfogadták  - azok akik őt mint volt egyetemi párttitkárt a legfőbb ügyészi székbe ejtőernyőzték. Az ülés anyaga természetesen titkosítva lett.

Györgyi a Parlamentben begyakorolt angolnaúszással kitért az elől a kérdés elől, hogy rendben van e Papp Imre szénája és egész másról beszélt. Ekkor a riporter átfogalmazta a kérdést: foglalkoztak e érdemben az üggyel? [Mecsoda kölönbség…] Erre Györgyi azt válaszolta, Természetesen. Ebben maradtak. Fridinek mint jogásznak hallania kellett az ősi jogelvről „audiatur et altera pars”. Egy telefonjába került volna. Nem telefonált. Új műsorának címe „A szólás szabadsága” úgyszintén hazug és álságos, mint minden más amit ír, mond vagy tesz. A szólás szabadságát csak azoknak biztosítja, akiktől reméli, hogy mégis csak TV. elnök lesz. A szólás szabadságát ezúttal sem biztosítja azoknak, akiket nem utolsó sorban az ő műsora keretében megszólnak.

2.      A másik a valószínű eset az, hogy amikor az események zajlottak Fridi nem volt az új énekes Vazúl és legalábbis az újságolvasó szintjén ismerte a történteket. Vagyis.
-Tudta, hogy Papp Imrét Pintér kénytelen volt feleségestől kirúgni.
-Tudta, hogy ellenük büntető eljárás is indult, amelyben Papp Imrét       elmarasztalták, legalábbis egy ejnye – bejnye erejéig.
-Tudta, hogy olajfejtésen kapták rajta őket a debreceni nagyállomáson.
-Tudta, hogy a tétlenségre kárhoztatott főügyész orra előtt a debreceni repülőtéren 1993. áprilisáig folyt az olajszőkítés.
-Tudta, hogy a főügyész [szerény személyem] felgöngyölte a Debrecenből Tiszacsegére evakuált olajszőkítő telepet, ahol már a Papp házaspár nevesítve nem volt, de az őrzést a Strázsa Bt. Látta el, melynek beltagja Papp Imre fia volt .
-Tudta, hogy kifogásomat nem a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal ellen, hanem ellene fogalmaztam meg. A nyomozást ugyanis az ő hozzájárulásával Szeged befejezte az olajtéma Papp Imrére koncentrált vizsgálata nélkűl. Más ügyészségi nyomozó szervet nem jelölt ki. Egyéb nyomozó testület pedig a volt rendőrfőkapitány ellen nem nyomozhatott, minthogy ügye kizárólagosan az ügyészi nyomozó szervek hatásköréba tartozott - volna.

Ha viszont mindezt tudta, a képlet világos, vette magának azt a bátorságot, mint korábban és később annyiszor: hülyére vette azt a mondjuk egymillió nézőt, aki őt lojális bambasággal nézte nézi, hallgatta, hallgatja.

Ezen előzményből következik, hogy hősünket egy pimasz ripacsnak tartom
és perszonális analízisét ennek szem előtt tartásával végzem el. Ami pedig az ügyek elkenését illeti [lásd az utolsó kérdést és az arra adott választ] Polt vajon kit tekint példaképének, kitől tanult? Megmondta. Györgyit nevezte meg.

Folyt köv.