A katonai erények dícsérete, avagy

„A KIRÁLY MEZTELEN?”

Vannak emberek, akiknek minden sikerül, és bármilyen bonyolult helyzetből
„győztesen” kerülnek ki! Közéjük tartozik Király Béla is, aki mindig tudta, hogy mikor, miért és kinek az oldalára kell állni, illetve ki ellen kell fordulni. Ez a szerencselovag,- elképesztően ügyes köpönyegforgatással szegődött minden lehető hatalom (vagy hatalmasság) szolgálatába, és Háry Jánost meghazudtoló meséivel jutott újabb és újabb kitüntetéshez, pozícióhoz vagy rendfokozathoz. Király Béla karrierjét nagyban segítette határozott és jól időzített fellépése, illetve mások hiszékenysége vagy tájékozatlansága. Erősségét képezi: a meggyőzőnek tűnő (ki)magyarázkodása, valamint fejlett alkalmazkodóképessége. Azok nevében, akik már nem szólalhatnak meg ebben a körben.

Az árúló dezertőr.

A második világháború végefelé Kőszeg védelmére vezényelték.

[Ha az ember Kőszegre gondol óhatatlanúl eszébe jut a kicsiny vár és hős kapitánya Jurisics Miklós, aki bátran szállt szembe a török túlerővel, öregbítve egy
hős nemzet hírét - dicsőségét.]

Király Bélának azonban egészen máson járt az esze. A szovjet csapatok megjelenésekor Szilvásy Lajos műszaki hadnagytól elkérte az aknazár telepítési vázlatát, majd fehér zászlóval egyedűl átment az ellenséghez, átadta nekik a város védelme szempontjából létfontosságú rajzot és feladta a várost. Tette ezt természetesen elöljárói parancs [hozzájárulás] és a tiszttársai tájékoztatása nélkül.

Árúlása fejében semmilyen feltételt nem szabott a szovjeteknek, akik fosztogattak,
nőkkel gyermeklányokkal erőszakoskodtak, „málenkij robotra” hurcolták az embereket és hadifogságba a katonákat, Király "bajtársait".

1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, ezért felvételt nyert az új honvédségbe, ahol hamarosan őrnaggyá léptették elő.

Az ÁVH elődjének számító [hírhedt] Katonapolitikai Osztályon terhelő vallomást tett Beregfy Károly vezérezredes, Kozma István altábornagy [egykori tanárai ...], valamint Czebe Jenő és Berkó István alezredesek ellen. Beregfyt és Kozmát kivégezték, Czebét menekülés közben agyonlőtték, Berkót pedig börtönbüntetésre ítélték.

Júdási "érdemei” elismeréséért viharos gyorsasággal haladt a katonai ranglétrán. Mint újdonsűlt ezredes 1949. aug. 29-én, a Honvédség Házában, tiszttársai előtt a megvádolt Pálffy György altábornagyról úgy vélekedett, hogy „hazaáruló, költekező életmódot folytató, és hazánkat a Szovjetuniótól elszakítani akaró imperialista kém".

Aztután fordúlt a kocka és Király Bélán is a köpönyeg. Ekkor már azt állította, ő is Pálffy György követője volt. Ekkora arcátlanság láttán kikerülhetetlen a kérdés: vajon mi lett volna, ha nem szerette és nem tisztelte volna Pálffyt olyan nagyon?

Sólyom László altábornagy letartóztatását követően [1950-ben], már vezérőr-
nagyként hallatta hangját egy nagyaktíván, és „fasiszta csirkefogónak” titulálta tábornok kollégáját, méltó büntetést kérve „szörnyű” vétkei ellentételezésére!

Irányító szerepe volt, a Városliget mellett lévő Regnum Marianum templom felrobbantásában.

Minden igyekezete ellenére kegyvesztett lett, mint megannyi buzgó mócsing, letartóztatták, és 1952. jan. 11-én, első fokon halálra, másod fokon pedig [jan. 28-án] életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Osztozott tehát a kommunista diktatúra gerinctelen, tulbuzgó szolgáinak sokszorosan megérdemelt sorsában. A méltó büntetést azonban megúszta.

1956. szept. 5-én visszanyerte szabadságát.

Már 1956. szept. 7-én [!!] felvette a kapcsolatot Nagy Imrével. Október. 14-én pedig - biztos ami biztos - levélben felajánlotta szolgálatait Bata István honvédelmi miniszternek [is].

Érdemes idézni a bizalmas levélből mert szerzője szellemiségét hívebben tükrözi mint nyilvános fecsegései. A levél így szól.

„Azt hiszem, hogy Miniszter Elvtárs éveken keresztül, mint társparancsnok, később mint közvetlen elöljáróm figyelhette és kiértékelhette munkámat. Meg vagyok arról
győződve, hogy ebben a munkában a magyar nép és a szocializmus építéséhez való lelkes hűséget ismerte fel, így saját személyére nézve is meg van győződve ártatlanságomról. Most, amikor ügyeim felülvizsgálatának lényegi része kezdetét veszi, azt is be akarom jelenteni, hogy az ötévi börtönidő alatt töretlenül bíztam abban, hogy előbb vagy utóbb érvényesülni fog a szocialista igazságosság és így ártatlan ságom nak ki kell derülnie. Éppen ezért börtönéveimet nem gyűlölködő pesszimizmusban, hanem derűs optimizmusban töltöttem el. Minden időt általános műveltségem növelésére, a történelem elmélyült tanulmányozására és az angol nyelvben való tanulmányaim teljessé tételére használtam fel. Ma testileg a teljes gyógyulás útján, tárgyi tudásomat kibővítve ... stb. stb. ”


A Forradalomtól "igazoltan" távol volt október 21-től 28-ig. Állítólag kisebb műtéti beavatkozás miatt. Így biztoságos helyről nyugodtan megfigyelhette az események alakúlását.

1956. okt. 30-án a már győztes forradalmárok mellé állt, és a megalakulás fázisában lévő Nemzetőrség előkészítő bizottságának tagja lett.

1956. okt. 31-én a Minisztertanács Király Bélát Budapest katonai parancsnokává nevezte ki [?!].

Logikus lépés volt, hisz mint vár és városvédő korábban már bizonyította képességeit... 

1956. nov. 4-én hajnalban, a szovjetek támadása és Nagy Imre rádiószózatának elhangzása után Kenessey Csaba telefonon felhívta Király Bélát [a Szabad Nép székházából], közölve vele, hogy szovjet harckocsik közelednek az általa védett objektum felé és hogy felveszik ellenük a harcot.

Király Béla
kategorikusan megtiltotta, hogy lőjenek a szovjetekre! A harc a tíltó, áruló parancs ellenére kirobbant. Ekkor a "rugalmas elszakadás" taktikáját alkalmazva, otthagyott csapot - papot. Azaz cserbenhagyta a civíl forradalmárokat, nemzetőreit, és Nagy Imrét és "természetesen" a védelmére bízott Budapestet.

Néhány társával együtt, a Nemzetőrség parancsnokságát a Deák Ferenc térről a BM Szabadság hegyi objektumába dezertált. Egy interjú során e "hadműveletet" úgy jellemezte, hogy harcálláspontját a „váltóállásba” helyezte át. Érdemes megjegyezni, hogy a jól hangzó „váltóállás” kifejezést Király Béla a tüzérektől plagizálta - hibásan - mert az még egy őrvezető előtt sem titok, hogy váltóállás csak lövegek számára létezik. A Nemzetőrségnél pedig annyi az értelme, mint a nullával való osztásnak!

Mindezt magyarra lefordítva kijelenthető, hogy Király Béla, mint a Minisztertanács által Budapest katonai parancsnokává kinevezett személy, november 4-én, a korareggeli órákban elhagyta a fővárost, gyáván megfutamodott, úgy hogy mindennemű eligazítás nélkül magukra hagyta nemzetőreit és katonáit. Ezzel kimerítette a cserbenhagyás és parancsmegtagadás büntettét!

Szegény Nagy Imre! Amikor bejelentette a Rádióban, hogy "csapataink harcban állnak", aligha sejtette hogy az olajra lépett "főparancsnok" nélkűl, sőt árúló parancsa ellenére teszik.

Aligha létezik a világon olyan hadbíróság, amely ne halálbüntetéssel „honorálna” egy ilyen tevékenységet.

Kétségtelen viszont, hogy miközben Budapest utcáin és terein égtek a szovjet páncélosok, és házsorokat lőttek rommá a betolakodók harckocsijai, tűzérségi lövegei, addig a Szabadság hegyi „váltóállás” környékén teljes csend és nyugalom honolt. Ennek ellenére Király Béla, kb. 40 fős kíséretével együtt, előbb a Dunántúlra vonűlt vissza, majd Ausztriába távozott.

De mielőtt ezt tette volna nimbuszának növelésére kieszelt egy sosemvolt hadműveletet a „Nagykovácsi csatát", és később azt állította, hogy ott megfutamította a szovjet csapatokat.

Király Béla hazudik! A „Jelcin-dossziéban” megtalálhatók, Zsukov marsall, szovjet honvédelmi miniszter, a Magyarország elleni szovjet agresszió irányítója, által naponta kétszer kiadott magyarországi harctéri helyzetjelentések [november 4-10 között, moszkvai idő szerint 09.00 és 21.00 órakor], de ezek egy szóval sem említik a „Nagykovácsi csatát”.  Elképzelhetetlen, hogy a könyörtelen precizitásáról híres marsall fegyelmezett törzse egy ilyan "súlyos" incidensről megfeledkezett volna.

Malasenko nyugállományú hadseregtábornok [a Székesfehérváron diszlokált különleges szovjet hadtest megbízott törzsfőnöke] visszaemlékezése szerint: „a budapesti felkelő erők, november 5-től kisebb csoportokba verődve visszavonultak a Budától északnyugatra fekvő erdős-hegyes vidékre”.

A 97. gépesített ezredet irányították az erdőkben lévő csoportok felszámolására. Nagykovácsi és Telki körzetében tíz felkelőt semmisítettek meg, tizenhárom személyt ejtettek fogságba, elfogták a Nemzetőrség Vezérkarának 5 gépkocsiját és 15 rádióadóját.

A fogságba esett nemzetőrök azt állították, hogy Király Béla az osztrák határ irányába távozott [iszkolt]. Konyev marsall utasítására, I. I. Szkripko ezredes, a különleges hadtest felderítő főnöke, vezetésével egy speciális csoport indult útnak Király Béla felkutatására, az akció azonban nem vezetett eredményre. Király már a sógoréknál volt.

Vagyis: csata nem volt, Király Béla [Kőszeghez hasonlóan] magukra hagyta embereit, és a menekülést választotta. Azt a tényt, hogy az életét mentette, senkinek sincs erkölcsi joga kifogásolni, viszont az elfogadhatatlan, hogy egy meg nem történt győztes ütközet vezetőjének állítsa be magát, szépszámú kitüntetéseit tovább gyarapítása céljából.

Ebben az egy kérdésben nem vagyok azonos véleményen a kitűnő cikk nagyrabe-
csűlt szerzőjével. A sűllyedő Bismarck parancsnoka a hajóhídról az alábbi távíratot küldette a Führernek. "Lobogó zászlókkal sűllyedünk. Az utolsó töltényig harcoltunk"!  A katona-becsület talán legfenköltebb emléke egy ókori sírfelirat.
"Itt nyugszunk. Vándor! Vidd hírűl a spártaiaknak: megcselekedtük amit megkövetelt a haza."
 

Király további életútja már közismert az újságolvasók előtt. Az USA-ban élt. A "rendszerváltást" követően tért haza. Független jelöltként, Kaposvár szavazókörzetében választották meg országgyűlési képviselőnek 1990-ben. Néhány hónap elteltével átült az SZDSZ frakció soraiba. Összeült azokkal, akikkel összetartozik. Jelenleg a Magyar Történészek Nemzetközi Társulatának tiszteletbeli elnöke, a Nemzetőr Szövetség történelmi főparancsnoka. No comment.

A kígyó kanyargós útja a homokban.

RENDFOKOZATAI.

-hadnagy, főhadnagy, Horthy idejében,-
-százados Szálasi idejében,-
-őrnagy, alezredes, ezredes, vezérőrnagy, Rákosi idejében,-
-vezérezredes Göncz idejében.

KITÜNTETÉSEI.

-Horthytól: a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje,-
-Mussolinitől: az Olasz Koronarend Lovagkeresztje,-
-Hitlertől: Másodosztályú Vaskereszt,-
-Szálasitól: A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje,-
-Farkas Mihálytól: Kiváló Szolgálatért Érdemérem,-
-Göncz Árpádtól: Magyar Köztársasági Érdemrend,-
-Mádl Ferenctől:
Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje,-
-Medgyessy Pétertől: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje.-
-Mádl Ferenctől: Nagy Imre Emlékérem.

Ez utóbbi kegyeletsértés. Az életében elárúlt, mártír-sorsra jutott halott emlékének meggyalázása. Vajon melyik hülyének jutott eszébe. Biztosra vehető, szégyenpír nélkűl vette át. 

BEOSZTÁSAI

-századparancsnok, Horthy idejében,-
-HM szervezési osztályvezető, Szálasi alatt,-
-dandárparancsnok,Szálasi alatt,-
-lövészhadosztály vezérkari főnök, Rákosi alatt,-
-Hadiakadémia parancsnoka, Rákosi alatt,-
-Nemzetőrség Előkészítő bizottság tagja, majd parancsnoka, Nagy Imre alatt,-/; -Budapest katonai parancsnoka, Nagy Imre alatt.

AKIKET KIRÁLY BÉLA ELÁRULT, VAGY CSERBEN HAGYOTT

-Horthy Miklós, -
-Szálasi Ferenc,-
-Kőszeg városa és helyőrsége,-
-Beregfy Károly vezérezredes,-
-Czebe Jenő alezredes,-
-Kozma István altábornagy,-
-Berkó István alezredes,-
-Pálffy György altábornagy,-
-Sólyom László altábornagy,-
-Nagy Imre miniszterelnök,-
-az '56-os Nemzetőrség,-
-Budapest katonai parancsnoksága,-
-Budapest lakossága,-
- Orbán Viktor [akiről utólag] azt állította, hogy nem fogadta meg a „hasznos”   tanácsait.

E felbomlott frigy mélységesen jellemző mindkét félre... 

PÁRTJAI

-Magyar Kommunista Párt, -
-Magyar Dolgozók Pártja, -
-SZDSZ.

TÁRSADALMI FUNKCIÓI

-Pálffy György és Sólyom László altábornagyok "társadalmi vádlója",-
-Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetője, 1956. okt. 30-tól nov. 4-ig,-
-
Honvédelmi Bizottság tagja, 1956. okt. 30-tól nov. 4-ig,-
-Országgyűlési képviselő,1990-1994,-
-Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának alelnöke,-
-Az SZDSZ katonai szóvivője, 1992-1994,-
-
Miniszterelnöki katonai tanácsadó, 2000-től 2002-ig.

A diadalmenet napjainkban is folytatódik.

2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották! Mint "AKADÉMIKUS", előadást tartott a Mindentudás Egyetem hallgatósága előtt. Előadását három tévés csatorna is sugározta eltérő időpontokban.... A nagyszámú érdeklődők hosszan tartó tapssal honorálták Király produkcióját. El kell ismerni, hogy megszolgálta a tapsot, mert számos katonai és politikai szakértő előtt volt bátorsága olyan kijelentések, valamint olyan adatok közlésére, amelyekkel a Rádió Kabaréban is nagy sikert aratott volna!

ÖSSZEGZÉS

Király Béla elvárja, hogy fenntartás nélkül elhiggyék ellentmondó, megalapozatlan nyilatkozatait és kétes történeteit. Stefka Istvánnak [A Magyar Nemzet szerkesztőjének] adott interjújában pl. elismerte, hogy a nyilasok alatt is szolgált, hangoztatva, hogy "abban volt egy trükk”[Sic!]. Mégpedig az volt a „trükk”, hogy „nem szolgált, hanem ellenállt Szálasinak”! A HM-ben [két-három barátjával] „eltüntettek deportálási papírokat és más dokumentumokat, az ellenállásban résztvevő tisztek családjairól”.

A Király-féle "trükk" titka abban rejlett, hogy eltüntetett dokumentumokkal nem bizonyítható semmi! Hinni kell a regélőnek! Szálasiról pedig fel kell tételezni, hogy David Cooperfield-féle bűvészmutatványáért is osztogatott kitüntetéseket, olyannak is, aki [állítólag] nem esküdött fel a „nemzetvezetőre”. A Magas [!] kitüntetést azért átvette tőle!

Tényleg! Miért kapta valójában?

Az embernek az az érzése, hogy Király Béla vagy Szálasit és társait állítja be túlontúl naivaknak, vagy az olvasókat tekinti betegesen hiszékenyeknek.

Egy másik helyen azt hangoztatta, hogy 22 évig az USA számos [!] egyetemén a hadtudományt tanította [Sic!], mint a hadtudomány, illetve a hadtörténet professzora [Sic!].

A mi egyetemeinken egy tanársegéd is tisztában van azzal, hogy a hadtörténet a hadtudomány része, és önmagában is több részből áll, nem beszélve a hadtudományról, amely számos tudományágat és területet integrál magába. A hadtudományt, mint "olyat" tehát nem lehet „tanítani(!)”. Miiként pl. az orvostudományt sem, hanem annak csupán egy vagy több összetevőjét [részeit, alkotó elemeit] Ezért tűnik megalapozatlannak Király Bélának a „tanításra” vonatkozó állítása. És mindez távolról sem „szőrszálhasogatás”, mert ilyen jellegű állítások,- laikus részéről hibásnak, egy "professzor" részéről pedig nagyfokú hozzá nem értésnek minősülnek!

Király Béla csak azt képzeli magáról, hogy járatos a korszerű hadtudományok tudósa.

Király Béla néhány évvel ezelőtt a zsoldos hadsereg felállítása ellen ágált, holott az érveléséből kitűnt, hogy fogalma sincsen arról, hogy mit neveznek zsoldos hadseregnek! Arról nem is beszélve, hogy ilyen hadsereg létrehozásáról szó sem volt!

Sajátos és hibás Király Bélának a trianoni békeszerződés értelmezéséből levont konklúziója is, a jelenlegi haderőreformra vonatkoztatva. Tipikus második világháborús gondolkozás, és a csúcstechnikai eszközökkel vívandó fegyveres küzdelem ismeretének teljes hiányára utal. Mindezekért az elemzésekért meg lehet sértődni, meg lehet haragudni, vagy lehet magyarázkodni, a reakciók semmit sem változtatnak a tényeken!

Vajon mit kellene még elkövetni egy embernek, hogy ne merészkedjen többé közéleti szereplésre, hogy bocsánatot kérjen az általa elárult személyektől vagy hozzátartozóiktól, valamint a nemzettől?

Pardon! Talán nem is Király Bélával van a baj, hanem azzal a közeggel, amelyben az angolna úszást végzi, évtizedek óta.

Még egyszer megismétlem a Tisztelt Olvasók tájékoztatására: „A KIRÁLY MEZTELEN!”

2005.01.30.

Bokor Imre.