BUDAPEST RENDŐR-FŐKAPITÁNYA,

Dr. Gergényi Péter vezérőrnagy  úr részére.

Főkapitány Úr!
 

Nemrégiben volt szerencsém látni Önt a tévé képernyőjén, amikor is azt fejtegette a kíváncsiskodó riporter előtt, hogy régóta figyelemmel kísérik a tüntetéseket, és visszatérő jelenségként felismerték a kormányt vagy a miniszterelnököt kifütyülő személyeket, akik minden tüntetésen hangadói szerepet töltenek be.

Gergényi Úr! Ön minimum 15 éves lemaradásban van a kortól!  Ha nem vette volna észre, hazánkban demokrácia van, és mindenkinek jogában áll (törvényes keretek közt) tüntetni valami vagy valaki(k) ellen.

A hajdani „sanda” leselkedés az ÁVO, az ÁVH és a kádári BM III-as szimatok kedvelt elfoglaltsága volt. Beteges módon figyeltek mindenkit, nyilvántartottak minden ellenzéki személyt, baráti körét, rokonait és munkatársait.

Titkolt jelszavuk volt: „FIGYELÜNK, BESÚGATUNK, ÜTÜNK ÉS ELHURCOLUNK”.   

A rendszerváltást követően - a kijelölt rendőri szervek -, bizonyos értelemben kopírozták a proletárdiktatúra eme „haladó” hagyományait.

Amit a „derék” készenlétiek az Erzsébet hídnál, a Kossuth térnél (Pongrátz Gergely megbilincselésekor) vagy Medgyessy lakásánál műveltek, arra büszkék lehettek volna Gál Zoltán legényei is. Mindezek a nyilvánosság előtt zajlottak le, azt viszont csak Öntől tudhattuk meg, hogy a megfigyelések területén sem akarnak lemaradni elődeiktől.

Ebben a kérdésben azonban felhívom szíves figyelmét egy kapitális tévedésére: nem csak az Ön által eddig regisztrált „maroknyi kis csoport” nem szimpatizál Gyurcsánnyal (és a kormánnyal), hanem figyeltesse meg Debrecenben, Miskolcon, Békéscsabán, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Újvidéken, Szabadkán, Kassán, Sydneyben, Melbourneben, Genfben, Zürichben, Brassóban, Párizsban és számos más helyen,- a méltatlankodókat.

Vezérőrnagy Úr! Jó lenne tisztán látni a mennyiségi és a minőségi adatokat, mert az sem kizárt, hogy az Ön által emlegetett maroknyi csoport utazgat hihetetlen sebességgel ide-oda, vagy alteregóik produkálják magukat több helyen. De azt is tartsa szem előtt, hogy ebben a fránya csúcstechnikai és technológiai világban Önt és beosztottjait is figyelik, sokkal többen, mint gondolná! A munkájukat is, meg a nyilatkozataikat is.

Merthogy: tisztában vagyunk azzal, hogy Önök „védenek és szolgálnak”, csak időnként azt kell figyelemmel kísérni, hogy kit vagy kiket?

2005.03.21. 

                                                                                                            Prof. Dr. Bokor Imre.

Megjegízés.

A Napkeltét néztem vasárnap.

Udvaros Dorottya volt műsoron, riporter Lakat T. Károly. Először arra gondoltam, szép a Napkeltétől, hogy a nyilvánosság előtt szót ad a népszerű szinésznőnek, akinek módja nyílott élőben tanulmányozni: valójában hogyan szolgálnak és védenek a rend derék őrei a pesti éjszakában, ha nem egy nehézfiúval állnak szemben.

A művésznő "élményeit" indulatoktól mentesen, szabatosan és logikusan próbálta elmondani. Lakat meg hallgatta, hallgatta. Ebben nem is volt hiba. Aztán a párbeszéd során - Lakatnál - feltünt valami. A riportozás közben állandóan pulzáló pufók Popeye arc ezúttal merev volt. A panaszok hallgatása közben kínosan tartózkodott attól, nehogy szemeivel, arcizmaival és [máskor] rendszeres közbe-lefetyelésével a legcsekélyebb helyeslést vagy akár a csipetnyi együttérzést kifejezzen a riportalany iránt. Finoman szólva nem volt lovagias hozzá. Semmiféle gesztussal nem árúlta el, nem tartja rendjénvalónak, hogy két mázsás fogdmeg hátul bilincselve a rendőrkocsiba vágjon egy ötvenkilós nőt, nehogy kárt tegyen az izomagyúakban [?], önmagában [?], vagy netán megszökjön [?].

Nem értettem, mondom, de jött a poén. A csizma felkerűlt az asztalra. Lakat szóbahozta Gergényit... Kifejtette, hogy [a vas-prefektus] tulajdonképp finom úriember, aki rózscsokorral fog beállítani bocsánatkérés végett, ha a művésznő ártatlansága netán kiderűl. Az interjúból megtudhattuk azt is, hogy egy köztiszteletben álló idős orvost azonnali hatállyal kipenderítettek az állásából, mert a közegek "stílusát" nem vette át és emberi hangon beszélt a megalázott nővel és még tán' az intézkedés módja miatti rosszallását is kifejezésre juttatta. Ez így együtt rendőr- terror kedves Lakat és kedves Gergényi! Ebbe illik a gyáva és benyalós riporteri viselkedés. Mindenki megint szem tehát a láncban. Nemde?

Lendvai Ildikó arra panaszkodik, hogy az országon erőszakhullám söpör végig. Hát ilyen prefektusok mellett ezen aligha lehet csodálkozni. A művésznőnek pedig azt tanácsolnám, ha netán valaki becsenget, és a kukucskán kinézve egy rózsacsokrot lát, ne nyissa ki az ajtót.

2005.03.21.

Sz. Gy.