Látjátok feleim szem^,tekkel…

PARLAMENTI↔ SNITTEK

I. Gyurcsány Péter  évértéktelenje

A pártpuccsal – bukott miniszterből – miniszterelnökké avanzsált hórihorgas „tudorka” 10-15 évre szóló (semmitmondó érvekkel és tényekkel alátámasztott) kívánságlistát vázolt fel a Tisztelt Ház előtt, majd lehuppant a székére, és  bal kezével  megtámasztva a fejét, elégedetten hallgatta azt az MSZP-SZDSZ-es képviselők által létesített tapsvihart, amely anno dacumál csak Rákosinak és Kádárnak dukált, az egypártrendszer időszakában.

Érdemes volt megfigyelni, hogy azok az elvtársak is lelkesen csattogtatták tenyerüket (Medgyessy, Horn, Gál, stb.), akik annak a Kádárnak voltak a leghűségesebb szekértolói (és munkatársai), akinek a szellemét Gyurcsány látványosan „kiátkozta” a parlamentből. Még csak a szemük sem rebbent, amikor egykori csalhatatlan vezérüket persona non gratanak minősítette az új „arany- bikaborjújuk”.

II. Lendvai Ildikó

Már Gyurcsány beszéde alatt is úgy feszengett a helyén, mint hajdanában Rózsa Sándor a kocsmában… Szemének és szemöldökének vibrálása exponenciálisan erősödött, később pedig szinkronban mozgott szájnyílásával, amelyből gyors ütemben szórta ki - a primitív poénokkal tűzdelt (hangfrekvenciává áttranszformált), minden konkrétumot és igazságot mellőző -,  gondolatait.  Látható volt, hogy önmagának is tetszett a mondókája, bár sokkal nagyobb lett volna a sikere, ha 8 perces néma felállással „gazdagította” volna Gyurcsány évértéktelenjét, azzal a zárszavakkal befejezve, hogy: „Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim! Az elhangzott semmihez nincs mit hozzátennem”!

III. Lendvai „szögében”

A parlamenti tévés közvetítés üdítő színfoltja volt az a két honanya, akit a kamera kb. 30-35 fokos szögben „befogott” Lendvai mögött, bemutatván, hogy milyen utánozhatatlan „röhögéssel” és gesztikulálással nyugtázzák frakcióvezetőjük szereplését.  Már-már eksztázisba esve fetrengtek szűkreszabott felségterületeiken, felsőtestüket és karjaikat himbálva, levegő után kapkodva néztek egymásra, hogy meddig fokozható  még az a gyönyör, amelyben Lendvai közvetítésével részesülnek.

IV. Fodor Gábor

Fodor Gábor,- senkitől és semmitől nem zavartatva temetkezett be a napi sajtó lapjaiba,  ezzel is kimutatva a szocialistákkal szembeni másságát, bár pártelnöke szövegelése alatt  is (lopva) az  újságot pásztázta a szemeivel.

V. Kuncze Gábor

A szokottnál bágyadtabban morgott, nem talált „fogást” Áder Jánoson, de nem is nagyon erőltette a dolgot.  Elégedetten hangoztatta, hogy Gyurcsány programjában számos liberális gondolatot vélt felfedezni, de közben rájöhetett arra, hogy  Gyurcsány nem programot hirdetett, mert egy példa ismertetésére sem vállalkozott. Az SZDSZ-nek vindikálta viszont a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetését, elfelejtkezve arról, hogy elsőként a FIDESZ program jában szerepelt ez a tétel, de ügyesen „kiénekelte” Simicskó szájából ezt a nem kevés (választási) hozamértékű falatot (is).  Tény, hogy az FKGP kormányprogramjában is szerepelt ez a kérdés, bár nem tagad ható, hogy Lányi Zsolt és Szabó János („bölcs előrelátással”) elhanya golták a megvalósítást szolgáló teendők megtételét. Lányi 2100-ra prognosztizálta a hivatásos haderő bevezetésének lehetőségét. Kuncze viszont 2006-ban szeretné a „kölcsönt” és „kamatait” visszakapni.

VI. Dávid Ibolya

Triviális hozzászólásából minden konkrétum kimaradt, oly annyira, hogy érdemi válaszra sem méltatták. Talán az elnök-asszony felkészültségével volt gond, bár a tévé képernyőét nézve úgy tűnt, hogy a fodrásza nem betegeskedett. Ilyen ellenzék viszont aranyat ér minden kormány számára…

VII. Mádl Ferenc

Nem akarok a kákán is csomót keresgélni, de nem hallgathatom el, hogy köztársasági elnökünk mindennemű lelkesedés nélkül figyelte a plenáris ülés eseményeit, még Gyurcsány ünneplése sem „dobta” fel. Ilyen tartózkodó tapsikolással Sztalin és Rákosi idejében a munkatáborok törzslakója lett volna.

 2005. 02. 14. 

                                                                                                     
Prof. Dr. Bokor Imre.