"Államcsíny az államhatalomnak valamely
kissebb csoport által való alkotmányellenes,
gyors erőszakos átvétele."

Államcsíny - Hétfőn?

Az utolsó árúlás. 

Nagy napra virrad december huszadikán az ország. A "rendszerváltó parlamentek" által toldozott - foldozott; az alkotmánybíróság által csűrt - csavart, sztálini alkotmány a padlásra kerűl a többi limlom közé. A helóta nép új igát kap, azaz új alkotmányba fogják. "EU-helótává" vagy "körűllakóvá" válik..

A "helóta" ill. a "körűllakó" hasonlatok, persze sántítanak kissé - mint minden hasonlat, de éppen az eltérések révén domboríthatók ki a hasonlóságok.

A helóták a spártai katona állam raboskodó páriái, a körűllakók pedig jogtalan "szabadok" voltak. Idézet következik.

"Spártát a dórok hozták létre, meghódítva az Eufrátesz völgyében élö akhájokat. A spártai polgároknak egyenlö nagyságú földbirtok jutott. A földeket, s a hozzájuk tartozó akhiáokat (helóták=foglyok), akik a földet művelték, nem lehetett eladni. Az egyenlő nagyságú földbirtokok létesítésén kívül a vaspénz bevezetésével is a vagyoni különbségek kialakulását igyekeztek megakadályozni. A spártai polgár fő feladata a katonáskodás volt, hiszen csak így tudták fenntartani a leigázottak felett a hatalmukat, s csak így tudtak újabb földeket és munkaeröt szerezni. Spártában is léteztek olyan elemek, akik szabadok voltak, de nem rendelkeztek politikai jogokkal. Körüllakóknak nevezték őket, mivel Spárta peremterületein éltek. Részben akháj, részben dór ősöktől származtak, s létszámuk háromszorosan haladta meg a polgárjoggal rendelkezöket. Földjeik is lehettek, de fö tevékenységük ipari jellegü volt. A spártai társadalom harmadik, s egyben legalsó rétegét a meghódított akhájok, a helóták képezték, akik földmüvelést végeztek. Nem rendelkeztek semmiféle politikai joggal, bármely spártai megölhette, megszégyeníthette öket. A helóták létszáma tízszeresen felülmúlta a spártai polgárok számát."

Katona-nép voltunk mi is, amikor a Kárpát medencébe jöttünk. Minthogy végig dúltuk, raboltuk Európát, épp módunkban állott volna a szajréval együtt hazahajtani a legázolt népeket is, hogy dolgozzanak helyettünk. De nem! Buta gój volt a magyar már honfoglaló korában is. Persze nem mindegyik. Mit is ír a költő? 

             
                                  Egyik kezében az eke szarva
                                  Másik kezében kard,
                                  Így látni a szegény jó népet,
                                  Így ont vért, majd verítéket.
                                  Amíg csak élte tart.

Hogy is van ez? Hát úgy, hogy Vajk, a pápa és a német rablólovagok segítségével a magyarokat, Árpád népét, tette helótákká saját vérrel megszerzett földjükön. A spártaiak szerepét pedig az általa behívott és adományokkal degeszre tömött rablólovagok, papok, németek, olaszok töltötték be (pl. a "jó merániak"). A zseniális újítás az volt, hogy a "spártaiak" a verejtékadót ugyan kivetették, honvédelemmel járó véradót viszont meghagyták a helóták terhén.

A keresztényileg négyfelé vágott Koppány és az együvé csorgatott magyar véren alapuló alkotmányosság szellemét azonban valahogy nem sikerűlt eddig a magyarból kipurgálni, hiába lengtek a füstölők, zsolozmáztak a papok, csapkodtak a hóhérbárdok és csikorogtak az akasztócölöpök csigái.

De most mindennek végeszakad. Finita la commedia! A "magyar parlament" legalább kétharmados szótöbbséggel ránk húzza s szemfedelet, jóváhagyja az EU alkotmányt. Ez ilyen egyszerü! Ezzel a nemzetiszín papagályok is betöltötték hivatásukat. A továbbiakban akár egy pártban is egyesülhetnek. Ami egybe tartozik összenő, hirdette Orsós/Orbán, és miért ne lenne ebben is igaza.

Nem tudható, tartanak e tedeumot valamelyik bazilikában, vagy csak hálaimát rebegnek a lelkek pásztorai. Ők biztosra mennek. A "tűrj békével"-t papoló apáturakra nagy szüksége lesz eleinte az új Európának. Továbbá a könnyűdrogokat népszerűsítö nagy magyar írókra is. Divatszakma lesz mindkettö. És végre tán egy Nobel díj is leesik a legnagyobbnak.

Egyesek most hőzöngenek, hogy a parlament maga fog dönteni ebben a kérdésben. A parlamentnek igaza van. Szegények vagyunk. Népnemszavazásra nem futja.

Hogy államcsíny készülődne? Államcsíny az államhatalomnak valamely kisebb csoport által való alkotmányellenes, gyors erőszakos átvétele, írtam fent. A fogalomban bennerejlik, hogy akitől valamit elvesznek, az valamely nagyobb csoport, valamely jogosúltság alanya, akaratlagos bírlalója. De hol van ilyen csoport és kikből áll. Csak nem a magyar népre gondol valaki? Azokra tán' akik Erdély kedvéért sem voltak hajlandók elmozdúlni a söröskriglik mellől? Ugyan!

Huszonegyedikén már nem mondhatjuk: "jó reggelt magyarország" sem azt, hogy itthon otthon van, mert honatyáink és honanyáink elszavazzák az anyaföldet talpunk alól és a magyar eget a fejünk felől.

És mi marad nekünk? Lesni a csillagösvényt, jön e Csaba királyfi? Amondó lennék, inkább Dózsát, vagy legalábbis a szellemét kéne feltámasztanunk.

2004.12.18.

Sz. Gy.