Civilizációk Háborúja!

 Új antiszemitizmus
 

Az "ANTI SZEMITIZMUS.HU" Honlapról mazsoláztam Szántó T. Gábor cikkét. Kivonatosan idézem. De mivel e módszer mindig torzit, a sárgán szedett alcimről egyenesen a cikkre lehet ugrani, válogatásom tárgyilagosságát ellenőrzendő. [Maga a Honlap pedig a bannerről érhető el.]

E kommentárt a cikk egy mondata miatt irtam: "... civilizációk háborúja [!] zajlik, melyben Izrael a nyugat végvára." [A teljes mondatot lásd lent is, szövegkörnyezetében.] Persze, ha már irok, szót ejtek egyebekről is, amik a téma kapcsán eszembe jutnak.

Ezt tehát nem én mondom! Én csupán elmélázok az olvasottak fölött.

Lásd tehát Szántó T. Gábor fejtegetéseit.

"A nyugati világ, különösen Európa vezetõ demokráciái, a Vészkorszakkal kapcsolatos bûntudatuk következményeként beépítették közgondolkodásukba a Soá miatti felelõsséget. A Holocaust emlékéhez és a zsidókhoz való viszony az európai demokráciák fokmérõje lett. A nyugati kereszténység kétezer éves antijudaizmusa azonban nem számolódott, nem számolódhatott fel ezzel az átpolitizálódott érzelmi aktussal.   [1]  Ennek eredménye a mai Izrael-ellenesség

Félreértés ne essék: nem Izrael politikája bírálatának jogát vitatom, s természetesen nem tekintek minden Izraelt érintõ kritikát zsidóellenességnek. Minden olyan tárgyilagos bírálat megfontolandó, mely azonos mércével méri a szemben álló felek magatartását.   [2]  Akad bírálni való az izraeli politikán is, én csak a gyakori egyoldalúság és elfogultság társadalomlélektani gyökereire szeretnék rámutatni.

                       Amikor a Vészkorszak után néhány évvel, a sárga csillagos „áldozat-zsidó” helyét – akinek képe Európa (bûn)tudatába vésõdött – a köztudatban a „fegyveres-zsidó” foglalta el, aki kék-fehér, Dávid csillagos lobogó alatt, ütõképes hadseregbe szervezõdve immár nem védelmet kért, de 'jogaival élt', [3]    Európa egyszerre érezhetett zavart és megkönnyebbülést. A zsidó immár nemcsak ártatlan áldozat volt, hanem olyan hús-vér, hadviselõ nemzet, melyet a több évtizedes háborúskodás során végre nemcsak fõhajtás illethetett, hanem bírálat is. Felszabadító pillanat lehetett ez a bûntudat által elfojtott elõítéletek számára, és ezek – úgy tûnik – fel is szabadultak.

                       A XX. század második felének Európája, a kereszténység szellemi gyökereibõl táplálkozó, elfojtott zsidóellenes elõítéleteit, a modern demokratikus nyugat Holocauston is iskolázott emberjogi eszméibe csomagolva fordította Izrael ellen.  [4]

                       Paradox, de Európa jórészt éppen a zsidók XX. századi sorsából, a Holocaust tapasztalatából, saját korabeli passzivitásából, és a gyarmati felszabadító mozgalmak történetébõl okulva integrálta nemzetközi jogi normáiba a kisebbségvédelmi gondolkodást, amit az izraeli-palesztin viszályban helyenként egyoldalúan és mechanikusan alkalmaz.

                       Az uralkodó közbeszédben szinte soha nem merül fel például az egyenlõ mérce alkalmazásának elve atekintetben, vajon milyen a többi közel-keleti kisebbségi népcsoport helyzete az izraeli palesztin kisebbség helyzetéhez képest, hogyan érvényesülnek az emberi és kisebbségi jogok Irakban, Iránban, Szíriában, Líbiában, Libanonban, vagy a térség többi országában, noha ez világosan rámutatna, Izrael nem „rasszista”, „apartheid” rezsim, hanem az egyetlen demokrácia a diktatúrák között, a megszállt területek megoldatlan   [5] kérdésével együtt.

Izrael Állam 1967 utáni politikájának esetenként tárgyszerû nyugati bírálatával szemben, a palesztin vezetés és az arab országok politikájának korrekt kritikája rendszeresen elsikkad, és elsikkad 'a terrorral' szemben egyedül lehetséges magatartás akceptálása,  [6] míg a felszíni jelenségek alatt a mélyben a Holocaust miatti kompenzáció – Izrael Állam életre hívásának és a közel-keleti status quo átrendezésének – kompenzálása zajlik. Mintha a világ úgy érezné: túl sokat adott a zsidóknak, visszavesz belõle.

Erre utalt az 1975-ös szégyenletes ENSZ-határozat a cionizmus mint rasszizmus elítélésérõl, s erre utal az Izraelt érintõ gyakori diplomáciai egyoldalúság, vagy az izzadtságszagú egyensúlykeresés a nyugati világ médiumaiban a demokratikus, ám egyértelmûen agresszorként aposztrofált Izrael, és a zsidó állam elpusztítására fanatizált, diktatórikus vezetésû, ám formailag demokratikus jogaiért küzdõ palesztin nép között, mely utóbbi melegágya a vallási fundamentalizmus eszméitõl vezérelt, egyes arab államok által is támogatott terrorizmusnak.  [7]

A kettõs mérce, mely a nyugat-európai közgondolkodásban és Európa Közel-Kelet-politikájában is megnyilvánul, mindig a palesztinok javára és mindig Izrael rovására torzít, mint tette ezt a legszembetûnõbb módon a dzsenini harcok  [8] idején.

A média egy elfogult része odáig merészkedett, hogy a palesztinokat a varsói gettó felkelõihez [következésképpen az izraeli katonákat a nácikhoz] hasonlította, amikor pedig kiderült, hogy a palesztinok veszteségei korántsem oly nagyok,  [9] mint azt elõre vizionálták, s hogy a palesztinok által manipulált média beállított felvételekkel [például máshonnan a helyszínre szállított tetemekkel] hamis képet nyújtott az eseményekrõl, az európai nyomtatott és elektronikus sajtó nem korrigálta önmagát: Dzsenin hamarosan lekerült a képernyõkrõl és a címlapokról.

A két, párhuzamos folyamat: a kárpótlás [s a nácikkal való együttmûködés miatti felelõsség felvetése], valamint az európai zsidó élet megélénkülése,  [10] sokakban aktiválhat eddig elfojtott ellenérzéseket, melyeket azonban a politikai korrektség nem enged közvetlenül felszínre törni. Az Izraellel szemben megnyilvánuló elfogultságokban, egyoldalúságokban és túlzó kijelentésekben azonban ez a zsidóellenes feszültség könnyen valamiféle pótkielégülést nyerhet. E jelenség mögött azonban nem, vagy nem csupán a régi típusú vallási, faji antiszemitizmus húzódik

2001. szeptember 11-e, az Egyesült Államokat ért példátlan terrortámadás óta pedig nem lehet kétséges Nyugat-Európa józan gondolkodói számára sem: civilizációk háborúja  [11]  zajlik, melyben Izrael a nyugat végvára. Következetesen elfogult állásfoglalásuk Izraellel szemben és a palesztinok mellett nem más, mint kognitív disszonancia: a haszonelv és a félelem rövidlátó politikája elvekké stilizálva.

Az igazságot Európa ma éppúgy szolidaritás nélkül áldozná fel saját nyugalma érdekében, ahogy kiszolgáltatták a zsidókat az európai államok Quisling-jei a Vészkorszak idején.  [12]

A különbség éppen az, ami kockán forog: a zsidó állam léte. S persze egy igazság és erkölcs vezérelte világ,  [13] mely a Holocaust tapasztalatát valóban megemésztette, s nem a félelem és a puszta érdek alapján hozza meg politikai döntéseit. "

[1] 
Izrael annektálta a Vatikánt is. II. János Pál pápa az izraeli politika készséges kiszolgálója volt. Erről megemlékeztem e Honlapon is. A katolikus egyház lelkipásztorkodása pontosan az antijudeizmus felszámolása irányában hat.

[2]
Csodálkozom szerzőn. Ha zsidóknak ir, tudnia kell, hogy hülyének tartják. Ha keresztény olvasókat vesz célba, számolnia kell azzal, hogy a "buta gój" jelző nem alkalmazható mindenkire, aki unalmában vagy egyéb pervez inditékok által vezérelve kiköt a Honlapon. Ennek kifejtésére lentebb kerül sor.

 [3] Az izraeli "jog" biblikus alapú. A Jahve-istennel kötött szövetség Izrael "kezére adja" az országokat és népeket, feljogositva egyúttal minden élő kiirtására. [Bőven idéztem máshol a Biblia idevágó részeiből.] A palesztinokkal szemben követett politika, az "elnéptelenités" , rafinált "jogérvényesités", a korkövetelményekhez igazitva.

[4] A szerző nem tudja tán', hogy nem "emberjogi eszmékről", hanem nemzetközi szerződések bonyolúlt rendszeréről van szó, amelyet minden államnak be kellett iktatni saját jogrendszerébe. Izrael e szerződések szinte minden pontját nagy ivben folytatólagosan leszarja, a Nagy Testvér [USA] állandó, elvtelen támogatását élvezve. Aki az emberjogi szerződéseket, állami szinten,  szisztematikusan megsérti, nem helyezheti saját népét e szerződések oltalma alá sem otthon, sem idegenben. Tényleg, egyre veszélyesebb lesz zsidónak lenni, szerte a világon.

[5] Izrael legfeljebb "ógörög tipusú", azaz a rabszolgamunka kizsákmányolásán alapúló "demokráciának" ismerhető el.

[6] Vajon ki honositotta meg Palesztina földjén a "modern" terrorizmust? Bőven irsogáltam most erről, de most ujra-lapoztam egy könyvet - A. P. Ferwagner és B. Szelinger könyvét. Cime: "Oszama Bin Laden". A továbbiakban ebből idézek néhány passzust, hogy kimutassam a szerző páratlan pökhendiségét olvasóival szemben.

"A mind türelmetlenebb cionisták [terrorista szervezetük az Irgun] 1938 nyarán Haifában az arab piacon bombát robbantottak, ami több mint hetven áldozatot követelt." [59. old.]

"Az egyre türelmetlenebb cionisták ... terrorhadjáratba kezdtek az angolok ellen. Az Irgun vezette akciók közűl az egyik legjelentősebb a jeruzsálemi Dávid Király szálloda felrobbantása 1946 nyarán, amely ... brit katonai fhadiszállásúl szolgált." [72. old.]

"1948 februárjában Deir Jaszin arab falu teljes lakosságát lemészárolták." [73.old.] 

"...Megkezdődött az első arab izraeli háború ... Az ENSZ a svéd Bernadotte grófot küldte közvetitőnek ... Cionista terroristák ... azonban meggyilkolták." [U.ott.]

"Szeptember közepén [Libanon, 1982] a háború legszörnyűbb fejezete játszódott ... falangista [libanoni "keresztény"] katonák az izraeliek beleegyezésével ... Sabra és Satila arab menekült-táborokban háromezer palesztint és ezer siitát mészároltak le, köztük nőket, gyermeket öregeket.ˇ
[100. old.]

Sharon akkori hadügyminiszter, jelenlegi államfő, ekkor érdemelte ki egykét első beceneveinek: "mészáros".

Miről is fecseg tehát Szántó T. Gábor?

[7] Az Izraelt megbélyegző bátor ENSZ határozat olyannyira kivivta Amerika rosszallását is, hogy ezután ott "tartott be" e szervezetnek, ahol tudott. Mindenekelőtt költségvetését nyirbálgatta nagy buzgósággal. Ezzel függ össze a volt ENSZ főtitkár, majd osztrák államfő Kurt Waldheim ellen inditott aljas hajsza, nevezett "náci multja" miatt. Ezzel [is] csúfosan le
bőgtek, mert az osztrákok kitartottak elnökük mellett. A vádak pedig koholtaknak bizonyúltak.

[8] Dzseninnek egész irodalma van. A történtek summája. Izrael terrorista központnak minősitette a települést és erőszakkal ki akarta üriteni. Aki ezt a "parancsot" nem hajtotta végre, megsemmisitették és a házakat ledózerolták. Az eseménysor egyik "kis" epizódja a következő.

2003. április 9., szerda 14:22 Magyar Rádió:

"Közben egy szélsőjobboldali zsidó szervezet vállalta az egyik Dzsenín közeli iskolában történt robbantást. A detonációban az eddigi adatok szerint 29-en sérültek meg, közülük négyen súlyosan."

[9] A palesztin veszteségek bagatelizálása arra hasonlit amikor azon vitatkoznak, hogy négy vagy hatmillió zsidó pusztúlt e el. Zsidók okkal haragszanak e szatócskodás miatt. Ők is ezt teszik, ha saját büntetteikről van szó.

[10] Az "európai zsidó élet megélénkülése" önmagában szimpatikus jelenség - lenne. Sajnos mi magyarok ennek kapcsán hazánk palesztinizálásától tartunk és aggódva figyelünk.

[11] A fő téma a "civilizációk háborúja". A szerző szerint ebben a háborúban Izrael "a nyugat végvára". Ekkora marhaságot ritkán olvasni, még ebben a műfajban is. A képzavar is kolosszális.

A végvár olyan erősség, amely egy ország határát hivatott védeni az ellene felsorakozott, hóditó szándékú, erők ellen. [Mi pl. a török ellen emeltünk végvárakat.] Izrael úgy "végvárolja" a nyugatot, hogy mint az imperialista Amerika "fölöttes én"-je hóditó hadjáratokat pártol világszerte és úgy próbál megszabadulni őslakosaitól, a palesztinoktól, ahogy a yankeek eliminálták saját indiánjaikat.

Ezzel előidézik, hogy az Iszlám megtorlás zsarátnokot vessen azon népek házára, amelyek csatlósszerepet vállalnak e furcsa páros szennyes háborúiban. [Anglia, Spanyolország.]

De ha már a "civilizációk háborúját" emlegetjük, próbáljuk megérteni, miről is van szó.

Hát többek között arról, hogy Oszama és szövetségesei még 1998. február 23-án "Az Iszlám Világfront" nevében egy nyilatkozatot tettek és minden muzulmánnak szólóan kiadtak egy "fatvát" is.

A szó parancsot [hadparancsot, vallási parancsot] jelent.  Idézünk belőle.

"Parancs minden muzulmán számára, aki olyan országokban él, hogy megteheti, személyes kötelesség az amerikaiak és szövetségeseik meggyilkolás, legyenek akár katonák, akár civilek. ... Mi Isten segitségével felszólitunk minden muzulmánt, aki istenben hisz és követni óhajtja Isten parancsát, hogy meg kell ölni az amerikaiakat ... Felszólitjuk a muzulmán ulemákat, vezetőket, fiatalokat és a katonákat, hogy végezzenek rajtaütéseket az Egyesült Államok sátáni hadseregén és ördögi szövetségesein..." [216 - 217. old.] 

Lett ennek foganatja? Óh igen! Most csak az iraki példát emlitsük, ahol érlelődik az U.S. Army ujabb Vietnamja. Külön figyelemre méltó az öngyilkos merénylők személyi összetétele. Jelenntős hányaduk iraki származású. Igen nagy számban gazdag, magas műveltségű családokban felnevelkedett fiatalok, akik "előjegyzésben" várják a bevetési parancsot. Közöttük elégedetlenséget csupán a parancsra várakozás idejének elhúzódása gerjeszt.

[E körben lesz emlitendő a "Tanitó", Jaszin sejk szerepe és hatása az iszlám dzsihád kibontakozására. Korábban jeleztem, ez külön téma lesz. A sejk képe nem véletlenűl került néhány hónapja a Honlap fejlécére. A tolókocsiban közlekedő vak és nyomorék öregember "párharca" a gyilkos Apache helikopterrel ismert módon alakúlt. Győztesnek azonban Jaszin bizonyúlt...]

Ami a harcban álló civilizációk esélyeit illeti. Az USA vezette és általa fémjelzett "civilizáció" nem csupán népek, de a Földanya potenciális gyilkosa is. Amerika e téren elkövetett szörnyű vétkeit is számontartja az Iszlám Civilizáció. Amerika a környezetszennyezés ill. kárositás abszolút bajnoka pl. megtorpedózza a kyotói klimaegyezményt és nem irja alá a vegyi és biológiai fegyverek ellenzőrzését tárgyazó nemzetközi egyezményt. Viszont megtámadja Irakot, mert - úgymond - ilyen fegyvereket fejleszt és tárol... Mikor kiderűl, hogy ez nem igaz, bentmarad és "demokratikus" alkotmányt eszkábál a robbantásoktól süket irakiak számára. Olyan vicces ez az egész!

A WTC elleni "terrortámadás" legendája is erősen foszladozik. Az első világháborút kirobbantó "Lusitania affér" és a másodikat beinditó "Pearl Harbour affér" amerikai provokációknak bizonyúltak. Erről is kiderűlhet valami hasonló. 

De mi lesz, ha a dzsihád görbe kardja tényleg lesújt a Terminátor gyenge pontjainak valamelyikére, pl. az energiaellátó rendszerre, vagy a közlekedésre. A "Nagy Áramszünet" rémisztő tanúlsága, hogy a túlságosan bonyolult rendszerekben egy viszonylag banális meghibásodás is kumulativ hatást gyakorolhat és a rendszer súlyos, tartós zavarait idézheti elő. Mi lesz, ha a meghibásodás nem lesz véletlen és nem lesz banális? A láncreakció kezelhető marad? Kérdés!

[12]Közismert "anekdóta", hogy az amerikaiak milyen múlasztások sorozatával segitették elő, hogy Eichmann úgyszólván beteljesitse "küldetését" az endlösung "harcterén". A szerző a tárgyban megjelent tárgyilagos zsidó (!) irásokat sem ismeri, vagy úgy tesz, mintha nem ismerné. A legvalószinűbb azonban, hogy az olvasót nézi tökhülyének - gatyában, fütyülős barackkal és makrapipával a lajbizsebben.

[13]Valóban vannak emésztést serkentő szerek. A "kertész-tabletta" azonban nem ilyen. Beadása előtt el kellett volna olvasni a betegtájékoztatót, vagy meg kellett volna kérdezni a kezelőorvost, illetve a gyógyszerészt. A szer tengeribetegséghez hasonló tüneteket produkál.
Időszerű lenne kivonni a forgalomból.

E textusnál újabb képzavar van. Az emésztés első fázisa valóban a bendőbe kerűlt anyag átalakitása és a hasznos összetevők hasznositása. A második fázis az elkülönitett salak üritése. A salak, mint olyan, nem emészt
hető újra és folyton. Kár a gőzért! [A kidobott pénzért nemkülönben.]

Ami minket illet: Szántó T. Gábornál bölcsebb rabbit érdemelnénk.

2008.08.31.

Sz. Gy.