Egy lap a fifikás Ibolya legendáriumából.

Hallgatásra ítéltettem. No nem a Benedek rend regulája szerinti szent hallgatásra [habitare secum]. Iustitia jezsuitái közül előbb egy kis
szőrös pesti metélt sütötte homlokomra a billogot: „rágalmazó!”. Majd a szolnoki jogi proszektúrán vágtak meg mintegy hárommillió forintra. [Egyik felét a volt legfőbb ügyész, a másikat nagyeszű helyettese rakták bő zsebeikbe.] Utóbbi helyen kifejezetten el is tiltottak attól, hogy a két urat bűnpártolóknak tituláljam.
 
De azóta is gyakran álmodom bíró – szörnyekkel. Be is pisálnék, felsírnék és verejtékezve ébrednék; ha hajlamos lennék az ilyesmikre. Mindenesetre hallgatok, míg el nem jön az időm. Ahogy elnézem a világ folyását, eljön. Nem leszek tehát arra kárhoztatva, hogy kísértsem e jó urakat. Nekik is jó egészséget, hosszú életet kívánok, hogy személyesen tehessem náluk tiszteletem. 

Egy história most mégis arra ingerel, hogy valamit, soron kívül, helyretegyek.

Most jutottam el Franka Tibor „Azok a szép napok” című riportkönyvének 244 –247 oldalaira. Rozgonyi Ernő [ez idő szerint már elv- és harcostársam] nyilatkozik arról az időről, amikor ő a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet gazdasági igazgatója volt, én meg Hajdú Bihar megye főügyésze [„olajügyész”] voltam.

A históriát nem taglalom. Csak azt említem, hogy a kettőnk között olajügyben telefonon folytatott épületes csevegés után három nappal leváltottak. Nála pedig megjelent egy különleges igazolvánnyal rendelkező úr és tájékoztatta az ukrán „takarító” maffiák díjszabásáról családirtási ügyekben.

Ez egy banális történet. Nincs is róla hangszalagja. De ha lett is volna, mire ment volna vele? [Nekem volt egy hangszalagom a Viktor belügyminiszter barátjával Pintér úrral kapcsolatban, és én is mire mentem vele?]

A poén nem ez, hanem az Ernő által elmondott, vagy szájába adott következő kitételek.

”Arra is sokan emlékezhetnek, hogy az olajbotrány aktáit a Horn kormány … évtizedekre titkosította. Talán az unokáink majd megtudhatják … kik, miért és mennyiért voltak benne ebben a piszkos és gyilkos játékban. A hálózat résztvevőire utalhat az a tény, hogy csaknem tíz esztendővel később az MDF által leváltott Szeszák Gyulát az Orbán kormány idején az MDF-es miniszter asszony Dávid Ibolya tanácsadóként foglalkoztatta. Hallottam róla, de arról nem tudok és nem is érdekel, hogy mindez akár jóvátétel is lehetett mindazért, ami Szeszákkal 1992-ben történt.” 

Nos ez a história engem arra emlékeztet, mikor a TASSZ megírta, hogy Moszkvában személygépkocsikat osztogatnak. Majd többször helyesbít, míglen kiderül, hogy az eset Kalugában történt, tehergépkocsikról volt szó és nem osztogatták, hanem fosztogatták azokat... 

A valódi sztori a következő. 

1.  Engem Orbán miniszterelnöksége, Ibolya asszony igazságügy-minisztersége és a hófehér lelkű, talpig becsületes, Pintér belügyminisztersége idején meszeltek el. [Lásd fent.] Én fizettem jóvátételt a két finom úriembernek. [Ezt is lásd fent.]
   
   
2.  Igaz egyszer érintkezést keresett velem Tellér Gyula, aki Orbán tanácsadója volt. Konzultálni óhajtott velem korszakos művéről, amit Hornék olajdisznólkodásáról alkotott. Én egyetértettem vele, csupán azt javasoltam, hogy csináljunk egy olyan szendvicset, ahol az Antall – Boross éra olajügyei vannak alul, a Hornéké középen, az Orbán – Pintér duóé pedig legfelül… Mondhatom, olyan gyorsan faképnél hagyott mintha illetlenül elszellentettem volna magam.
   
   
3.   Ja! Sohasem voltam Dávid Ibolya tanácsadója. Egyszer jártam nála, amikor egy kegyelmi ügyben egy Fideszes bejáró kijárta a miniszter asszonynál, hogy meghallgasson. [Kedvesen fogadott. A pasas kegyelmi kérvényét persze elutasították.] Aztán még egyszer találkoztam vele, amikor a „Napkelte” izzasztójából ő kifelé jött én pedig befelé mentem. Kölcsönös köszöntés után odaszólt nekem: „drukkolok magának”. Ez jól esett nekem, de teljesen fölösleges volt, mivel gyakori vendég voltam ott akkoriban és igen jól kijöttem, még Forró Tamással is, ami nem volt kismiska.
   
   
4.  Jóvátételt pedig nem nekem, hanem a legfőbb ügyészi székből máig ismeretlen okból katapultált Györgyi Kálmánnak nyújtott. Kormánybiztosi, illetve miniszteri biztosi rangban vonta keblére az akkor kissé kókadt urat és a büntető törvényszabóságon helyezte el. Ott fércelget azóta is. Hogy ne unatkozzék, mellérakták a volt fővárosi főügyészt Boócz Endre urat is, aki szakasztott a főnöke pökhendibb kiadásban.
   
   Engem tehát Ibolya asszony úgy támogatott, mint akasztottat a kötél.
   
   
5.   Ingyenes tanácsadója voltam viszont Homoki államtitkár úrnak [mint néger hajófűtő], a HM-ben. Készítettem is egy „interpellációs hálót”, a parlamenti interpellációs kérdések között máskor angolnaként cikázó Györgyi úr kihalászása érdekében. De mi lett a vége? Homoki úr többször akart interpellálni és hálómat több darabra szabdalta. Hát persze, hogy kiúszott a halacska…
   
   [Ugyanez Pallagh Lászlónak jobban sikerült. Az olajbizottsági meghallgatás "forgatókönyvét” ugyanis én állítottam össze számára amikor Györgyi következett. Pallagh úgy kérdezte ki, mint a plébános a katekizmusból az első áldozót. Ezúttal nem jöttek be a korábban jól begyakorolt trükkök. Ha hinni lehet a sajtónak, a dandy leforrázva távozott.]
   

* * *

Befejezésül. Épp elegen vannak, akik jó pénzért hamis mítoszt gerjesztenek a huncut "Nagyasszony” körül. Legalább a rozgonyiak ne tegyék ugyanezt, ráadásul ingyen.  

2004.06.02 

Sz. Gy.