Fateless lebőgés...

"Voltak, akik végignézték a Sorstalanság-ot",
írják az origo-n.

Dugig megtelt a fesztiválprogram véglegesítése után a versenyszekcióba katapultált Sorstalanság mindkét sajtóvetítése, negyed óra után azonban fokozatosan szállingóztak kifelé az újságírók, értetlenkedve, hogy miért is volt szükség egy újabb holokausztfilmre.
Valakinek nem jutna véletlenűl eszébe, hogy ez az antipátia tüntetés esetleg nem a filmnek, nem a forgatókönyvnek, nem Koltainak, mégkevésbé a föszereplőt alakító helyes kis kölyöknek, hanem a habzó szájú cionistának, Kertész Imrének szól?
Akik maradtak, azok viszont lelkendeztek a film lenyűgöző vizualitását és újszerű megközelítését illetően.

Ha a sajtó nem sajtó lenne, hanem gyönyörködtető, de inkább tájékoztató művészeti ág, azt kellett volna megirni: [kb] mennyien voltak és hányan maradtak. Ha az arány egy
liba - egy ló, akkor Kertésznek kár volt a lant pengetésébe fogni, ügy is mint írónak, úgy is mint forgatókönyv-írónak.

A vastapssal köszöntött Kertész Imre és Koltai Lajos sietve leszögezték, hogy szó sincs holokausztfilmről, a Sorstalanság egy gyermek története, aki akaratlanul belesodródott a történelem tragikus eseményeibe, amelyeknek aktualitása megkérdőjelezhetetlen.
Akkor miért szajkózza Kertész Imre naponta, hogy a "hholokasztot a világ sohasem fogja kiheverni" [?]. És mire a többi baromság, amit eszelősen mondogat?
Okozott némi zavart a sajtótájékoztatón, hogy az alkotók magyarul válaszoltak, és a kérdések lényege is gyakran elveszett a fordításban, de Koltai határozott és dinamikus válaszai a szkeptikusokat is megingatták.A nemzetközi sajtó képviselői nagy részének fogalma sem volt arról, hogy Magyarországon a felfokozott várakozáshoz képest némileg csalódást okozott a film, és Kertész Imrét is többnyire forgatókönyvírói minőségében kérdezték. Koltai kifejtette azt is, hogy a filmet kezdettől fogva Berlinben készültek bemutatni a nagyvilágnak, de a szervezők először egy versenyen kívüli speciális vetítéssel kínálták meg őket, amely a filmfesztiválok nemzetközi szabályzatának megfelelően megakadályozta volna a film további szemléken való bemutatásának lehetőségét. Az alkotók szemei előtt már egy cannes-i vagy velencei bemutató esélye lebegett, amikor a fesztivál szervezői meggondolták magukat és becsúsztatták a Heights című amerikai film helyére a magyar produkciót. Üzleti szempontból Berlinben is siker a Sorstalanság, hiszen időközben a német és olasz forgalmazók is lecsaptak rá, A hülyeség csalhatatlan szimptómája, ha a hülye hülyének néz olyat, aki nem az. A film-ujságírás, ha jól tudom, szakma. Egyáltalán Elképzelhető olyan tökkelütött forgalmazó, aki "ilyen" filmbe pénzt fektet? Persze van megoldás. Ahogy a koldús magyar államnak volt pénze és pofája ingyen tukmálni a könyvet az iskolákra, közintézményekre, stb. úgy semmi akadálya, hogy a kópiákkal megajándékozzuk a világ összes zsinagógáját és jesiváját. A probléma az, hogy ezeken a helyeken nincs TV, VIDEO és DVD vetités. Na bumm! A magyar iskolákban sem olvassák rongyosra a könyvet. Elfér a polcokon. Polcok pedig az említett zsidó intézményekben is vannak...  és a felemás kritikusi fogadtatás ellenére sem tartjuk kizártnak, hogy elcsípje a fesztivál valamelyik díját. A hozzánk csapódott, áradozó francia újságírónővel mindenesetre megígértettük, hogy azért elolvassa majd a könyvet is.

2005.02.18

Sz. Gy.