Édes
Erdély, itt vagyunk! Érted élünk
és halunk! Győz a szittya fergeteg, A rohanó
sereg.
|
Édes
Erdély...
Ezúttal
elmarad a terjedelmes kommentár. Szükségtelen.
Csak egy kép illik most ide, rövid lábjegyzettel.
A kép a "népszavazás" eredményét
váró gyergyószentmiklósi
magyarok egy csoportját láttatja.
Figyeljétek a gyermek arcokat, a gyermek szemeket...
"Honfitársak"! Vajh
hányszor bőgtétek, böfögtétek bele
a pörköltillatú nagy magyar éjszakába
- "ne hagyd elveszni Erdélyt istenünk!?"
Most ti veszejtettétek el, úgy hogy győztetek.
Győztek, akik "jobboldalon" a szívüket
tapogatták és azok is, akik baloldalon a fejükre mutogattak,
ahol fészkel az agy.
Ezúttal nem gyilkoltatok
magzatokat, "csupán" a hontalanok keserű kenyerén
tengődő véreitek lelkét vetettétek máglyára.
Ennek az égőáldozatnak a füstjét nem
fogadja az Úr! Nem száll fehéren az égbe.
Fekete kormát űlepíti rátok mint a Vezuv
Pompeji lakosaira.
És az Istenhez se őbégassatok
többé. Ő a bátrakat kedveli, akik hallják
a vér szavát. Meglássátok, súlyos
keze nehezedik rátok. Úgy legyen!
2004.12.07.
Sz. Gy.
|