Édes Erdély, itt vagyunk!
Érted élünk és halunk!
Győz a szittya fergeteg,
A rohanó sereg.

Édes Erdély...

  Ezúttal elmarad a terjedelmes kommentár. Szükségtelen. Csak egy kép illik most ide,   rövid lábjegyzettel. A kép a "népszavazás" eredményét váró gyergyószentmiklósi
  magyarok egy csoportját láttatja. Figyeljétek a gyermek arcokat, a gyermek szemeket...

"Honfitársak"!
Vajh hányszor bőgtétek, böfögtétek bele a pörköltillatú nagy magyar éjszakába - "ne hagyd elveszni Erdélyt istenünk!?"

Most ti veszejtettétek el, úgy hogy győztetek. Győztek, akik "jobboldalon" a szívüket tapogatták és azok is, akik baloldalon a fejükre mutogattak, ahol fészkel az agy.

Ezúttal nem gyilkoltatok magzatokat, "csupán" a hontalanok keserű kenyerén tengődő véreitek lelkét vetettétek máglyára. Ennek az égőáldozatnak a füstjét nem fogadja az Úr! Nem száll fehéren az égbe. Fekete kormát űlepíti rátok mint a Vezuv Pompeji lakosaira.

És az Istenhez se őbégassatok többé. Ő a bátrakat kedveli, akik hallják a vér szavát. Meglássátok, súlyos keze nehezedik rátok. Úgy legyen!

2004.12.07.

Sz. Gy.