2004.08.27.

OlimpImperializmus.

Olimpikonjaink diszkvalifikálása nagyszerű alkalom arra, hogy a hazai pártok egymást mocskolják újfent.

A szocik és szadeszesek Schmitt Pálra förmedhetnek, mit vigyorog és dekkol odakint államköltségen, miért nem vágja oda a buzogányt, mint Botond a bizánci kapuhoz. Hírlik, hogy a még újdon[sem]sűlt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc is Athénba készűl. Gyurcsány FerencHa véletlenűl nem tesz odakint csodát, fideszék "joggal" mondogatják majd: hogy lehet egy ilyen impotens hülye Magyarországon miniszterelnök? Dehát nem erről van szó, sporttársak! Köztudott talán, hogy a doppingszerek gyártása és forgalmazása akkora, vagy majdnem akkora üzlet mint a drogoké. Amerika kimaradna ebből az üzletből? Ugyan!

Mint tudjuk, doppingszer kétféle van: még nem kimutatható és már kimutatható. Az előbbiek fogyasztóiból championok lesznek, nagy nemzetük szemefénye, büszkesége. Az utóbbiakra pedig úgy vadászik a doppingmaffia, mint régen a farmerek a prérifarkasokra, a coyoteokra. Hogy is működik ez a valóságban? Voltaképp igen egyszerűen. Tudvalevő, hogy a bűnűldözés mindíg a bűnözés után kullog. De nem Amerikában! Ott a kettő a nagy nemzeti business két ágazata. Hogyan? Pofonegyszerű ez is. A magán kutatóintézetek feltalálják, az ipar gyártja, a kereskedelem pedig forgalmazza a doppingszereket. Ez nem tilos! Csak a használatuk, a sportolók számára. Nos ami tilos, abban pénz van, mint régen a szeszben, most a drogban. A tiltó törvényeket az állam hozza. Neki kell kikényszerítenie azok betartását. Kutatóintézeteket kell tehát felállítani és működtetni olyan módszerek kikisérletezésére amelyek segítségével az emberi szervezetben kimutathatókká válnak az oda bevitt doppingszerek. Ez marha sokba kerűl és az állam erre marha sok pénzt el is költ. A derék kutatók pedig arcuk verítékével kutatnak. Úgy azonban hogy egyre költségesebb kutatási módszereket, berendezéseket és vegyszereket "találnak fel". Persze ezek is magán kutatóintézetek, csak nekik joguk van az államot fejni - magánjogi szerződések alapján persze.

A kétféle busines mannjainak valahogy úgy kellene kergetőzniük mint az ismert rajzfilmsorozat két figurája Tom és Jerry teszik. És itt a bukfenc! A business az egész világon egy és oszthatatlan, Amerikában pláne. És mi a business alaptörvénye? Minimális költség, nagy árbevétel, magas haszonkúlcs, "optimalizált" profit.. Van ennek egyáltalán köze témánkhoz? Már hogyne volna! Ha Tom és Jerry valójában kergetnék egymást, tényleg magasak lennének a kockázati tényezők, a költségek és csökken(het)ne a profit. Mi hát a teendő? Megvenni egy már elavúlt termék gyártási licenszét. Erre lehet alapozni a kontroll anyag, ill. módszer "feltalálását" és a találmány alapján lehet megtervezni az ellenőrző berendezéseket, megszervezni az ellenőrzési módszereket és felállítani az ellenőrző apparátust, kerűl amibe kerűl.

Igy a piacon kétféle doppingszer forog. Az egyik forró, amelynek gyártási titka még titok.

A másik a langyos, amelynek titkát már eladták. Az előbbit az exkluzív, vagyis ellenőrizetlen piacon forgalmazzák magas árakon. Az utóbbit az ellenőrzött piacra irányítják némileg mérsékelt áron. Erre a piacra uszítják az apparátus vérebeit és szállítják a "felszerelést" is. A helyzet szemléltetésére idézek a Semmelweis Egyetem 2000.10.27-i közleményéből.

"Itt van például a sydneyi olimpia. Bevezették a legmodernebb – vérvételes – doppingvizsgálatot. [A berendezés ára 900.000 USD.] Az „eredmény” azonnal megmutatkozott. A kínai delegáció mintegy 30 sportolója nem utazott el az olimpiára, s a román súlyemelők is jobbnak látták otthon maradni, a bolgár súlyemelő-keret ellen pedig kormányvizsgálat folyik."

Aztán a "erkölcsi tanúlság", a jellegzetes semmelweisi nyalás: "...a lebukás nemcsak a sportoló szégyene, hanem az egész nemzeté." Szarháziak! Épp ti ne tudnátok, hogy az amerikai kokszolók azért nem buknak le, mert más anabolikákat használnak mint a szolganépek sportolói. Amerikában tán' magsabb szintű a sporterkölcs mint általában a yankee erkölcs? Ugyan, ne röhögtessetek! Netán az amerikai sportolók morálja magasabb rendű, mint a magyaroké, vagy a kínaiaké? Ezen a hülyeségen meg már röhögni se' lehet.

Foglalkozzunk még két dologgal: a költségekkel és a módszerekkel.

A fenti szép kis summa önmagáért beszél. Vajh' mennyibe kerűlhetett az "athéni szerkentyű"?

Nyilván mindenkinek feltünt az amerikai kivégző létesítmények [villamosszék, gázkamra, méreginjekciós "altató ágy"] pazar berendezése és a kivégzési ceremóniák végtelen bonyolúltsága. Ezek már - már a pápaválasztásal vetekszenek, ergo méregdrágák. Bezzeg a Nagy Szovjetúnió példamutatóan takarékos volt ezen a téren [is]. Példáúl a Lubjankában, a Lefortovóban, vagy más elit helyeken elől lépkedett a delikvens, utána a Csekista. A hátul haladó egyszercsak csendben kiemelte a tokból a pisztolyt, puff [!] és volt trockista - nincs trockista. Alig került az egész néhány kopejkába. Mert ott az ember volt a fontos. Az USA-ban pedig a bevétel, a kivégzésből húzható profit.

És ez vezet át a módszerekhez. Mint olvashattuk: olimpiai bajnokunktól azt követelték, hogy annyit hugyozzon, mint egy sörösló. Ez eleve beprogramozott kudarc. A kefélésről tudjuk, hogy amikor elvárják, sőt figyelik a pisílőnket, - nem megy, az istennek se.

A kriminalisztikából pedig azt tudjuk, hogy mikroszkopikus mennyiségű anyagból is elvégezhető a tettes azonosítása. Nem tudni, hogy az amcsiknak miért kell annyi húgy, ami kicsordúlna egy sörös krigliből is. És Sydneytől Athénig mért lett a vérvételezés helyett a hugyvételezés a "legmodernebb" módszer? Az érrendszere biztos minden sportolónak fel van töltve, de a hugyhólyagja lehet üres is. Ki kéne tán' kötni, hogy verseny előtt három nappal már nem szabad hugyozni és a sportoló pöcsét amerikai ellenőrök jelenlétében le kell pöcsételni?

De ez még csak hagyján volna. Miért kell a sportoló seggébe nyúlkálni - ismétlődően?

Továbbá, miért kell és lehet szuverén [hahaha] országok határain keresz
tűl, vackáig követni és családja szemeláttára újra, meg újra zavicálni egy sportolót?

Ahá! Kapiskálom már! A módszereket ugyanazok a "tudományos intézetek" dolgozhatták ki, amelyek a guantanamoi, vagy iraki szállításokat, ill. fogdaszabályokat; madár - madár alapon! Azaz a fogoly is madár, meg a kalapácsvető is madár. Egyáltalán, Amerikából nézve mindenki madár.

Mit tehetne Amerika ellenében a Világ? Rájöhetne már, hogy ez a szörny többek között elmebeteg is. Lehet, hogy nem is a dislexiás Bush a leghülyébb a bandában?

Azután.

  • Meg kéne kérdezni tőlük és nekünk egymástól, hogy miért amerikai kápók felügyelik újabban az olimpiák tisztességét?
  • Meg kellene tudakolni mit keresnek a sportoló seggében, ahol olaj biztos nincs? [Aranyat - aranyeret, kitermelésre?]
  • Mindhogy a világ gengszter-csendőreivel mindannyiunk töke tele van [még ha nem is tudunk hirtelen elég nagyot pössenteni], nekünk, a világ népeinek, külön olimpiát kellene rendeznünk, az USA nélkűl!
  • Nekik pedig azt kellene ajánlani, írják ki otthon a saját olimpiájukat, ahol a versenyzők a doppingcégek szineiben indúlnának és az a cég állna a dobogóra, amelyiknek a versenyzője a legjobban hasznosította, ezáltal reklámozta a cég termékét és ezáltal a legmagasabb profitot hajtotta a részvényeseknek.
    Mert erről szól a történet nem másról. Ki tudná valaki számítani mennyit kaszálnak azok a cégek, amelyek üzleti emblémáját egy amerikai olimpiai bajnok viseli? Sok bajnok, nagy zsozsó! A nemzeti büszkeség se kutya, mindössze smafu a profit mellett...

          Magam is tudom, már hogyne tudnám, hogy ez a javaslat megvalósíthatatlan. De lelki füleimben felcsendűl egy dal. A pesti utcákon énekeltük amikor még Ulbricht uralkodott Kelet-Németországban. Csak a refrén egy részét idézem.

"Ámde ébred már a nép. Bátor harci útra lép! S mindenütt dalolják ezt az éneket. Go home! Amy, amy go home! Háborút ne hozz reánk!" És ti szálláscsinálók - rólatok külön történik majd                          gondoskodás, olcsón.

Sz. Gy.