Szegény Apukám...

Ez járhatott Endre Zsigmond bácsi eszében, amikor a papa Endre László igazságát tartalmazó gyűrűs irattartó utolsó lapját is visszapörgetve becsapta a fedelet és férfimódra hangtalan, könnytelen sirásba kezdett. Megható az ilyesmi. De vajjon miért csinál a Duna Televizió terjedelmes riportműsort [Esti kérdések] egy ilyen vénemberrel?

Az a sanda gyanúm, hogy Endre Zsigmondból egy cimke készűl, amit majd ráragasztanak mindazokra, akik holokoauszt-ügyben ki merik nyitni a szájukat.

A holocaust-tagadó állatember, vagy emberállat [l. Talmud] bizonyos tulajdonságokkal kell hogy rendelkezzék, hogy célzott megsemmisités tárgya lehessen. A tulajdonságok nem mindegyikének, de többségének fennforgása elegendő ez osztályba soroláshoz.

A tulajdonságok:

magyar származás, magyar azonosságtudattal,-
a volt úri osztályhoz tartozás, vagy szülői odatartozás,-
a nyálas, buzgó filoszemitizmus hiánya,-
revansvágy a sérelmekért, ideértve a megboldogult felmenők sérelmeit is,-
hiányos történelem-ismeret,-
személyes élmények hiánya [nem járt Birkenauban],-
strucc pozició [fej a homokban] a Holocaust vitathatatlan tényeivel szemben - Holocaust tagadás.
enyhe, közepes sclerosis.-

"Zsiga bácsi" érvelésének nyomban tettenérhető hülyesége azzal
kezdődik, hogy a németeknek szükségük volt munkaerőre, hát' csak nem voltak olyan hülyék, hogy elpusztitsák.

Nem vitatható. hogy a németek - hatékony magyar asszisztenciával - a vidéki zsidóságot maradéktalanúl kiszállitották az ország területéről.

Nem vitatható, hogy a szállitás zömmel marhavagonokban történt, nem emlitve most a "gyalogmeneteket".

A zsidó népességnek csak egy, statisztikailag utólag is jól meghatározható, kisebb hányada volt, lehetett munkaképes korú és állapotú.

A többi, a többség - ahogy ez már lenni szokott - még nem, vagy már nem munkaképes, túl fiatal, túl öreg, vagy beteg! Ezek puszta életbenmaradásához, illetve életbentartásához pontosan körűlirható feltételek biztositása szükséges: a higiénia, elhelyezés, táplálkozás, orvosi felügyelet, gyógykezelés; hogy csak a legfontosabbakat emlitsem. Ezeket szünetmentesen biztositani kell a szállitás és az "új elhelyezés" egész ideje alatt.

Endre Zsigmond tehát nem utazott Birkenauba és a jelek szerint egy marhavagon klimatikus és egyéb viszonyairól sincsenek ismeretei.

Én magam egyszer utaztam Szegedről Nagyvisnyóra [katonai táborba]. Az út mindössze másfél - két napos volt. Nem volt zsúfoltság. Nyitva volt a tolóajtó. Az egész kéjutazás mégis kinzó szomjúsággal kezdődött, langyosviz vedeléssel folytatódott és sokaknál fosással végződött.

De hova is akarok rögtön utazni, hiszen az egész a gettózással kezdődött. Anyám zöldkeresztes védőnő volt akkoriban és a nyilvántartásba vett csecsemőket látogatta, a gettóban is. Ez nem volt akadálymentes, de a jogszabályok nem tették lehetővé a jogaikban korlátozott személyek ellátásának korlátozását. [A zsidótörvényekben is voltak kisebb hézagocskák.]

A tapasztaltak alapján anyám kihallgatást kért a gettó parancsnokától, egy csendőrszázadostól és felhivta a figyelmét arra, hogy tifuszjárvány fellépésével kell számolni. A százados megnyugtatta: "arra már nem lesz idő..."

És valóban, a gettót pár nap mulva kiüritették.

Visszatérve a vagonokhoz, kisérleti uton is bizonyitható lenne, hogy az utazók jelentős hányada már útközben elhalálozott. A "lelátók dalát" idézve, nem minden Iczig jutott el élve Auschwitzig... Endre Zsigmond is biztos feldobta volna a papucsot, ha öregen utaztatják.

Egyáltalán nem életszerütlen tehát, hogy a végállomásnál az életben maradottak kikecmergése után a hullákat ki kellett dobálni a vagonokból.

Az ám, a hullák! Ha valaki olvasta Merle "Mesterségem a halál" cimű könyvét, emlékezhetik rá, hogy Rudolf Hössnek ez okozta a legkinzóbb fejfájást.

De, hipp - hopp, ugorjunk Endre Zsigmonddal Birkenauba és vitassuk meg a látottakat. Katonaember ről lévén szó, fel kell tételeznünk, van valami fogalma a tábori elhelyezésről.

Én a "Prágai Tavasz" utáni évben 1969-ben jártam Birkenauban és az ott tapasztalt "furcsaságokról" a korábbi Comment-ben emlitést tettem. [Mire szolgáltak, a később berobbantott, szuper massziv betonépületek?]

Most a témát a "német alaposság" oldaláról közelitem meg, különös tekintettel az adminisztrálási mániára. Ha a deportált zsidóság puszta fizikai túlélését biztositani kivánták [volna], nyoma lenne a következők nek.

A tábort épitészetileg úgy alakitották volna ki, hogy abban elhelyezésre kerüljenek a szükséges egészségügyi intézmények.
Ezen intézmények személyzetét innen - onnan vezényelni kellett volna.
Az intézmények működtetéséhez költségvetési fedezetet kellett volna biztositani.
Gondoskodni kellett volna ezek élelmiszerrel, gyógyszerrel, egészségügyi eszközökkel való ellátsáról.
Kartotékokat kellett volna felfektetni az ápoltak és gondozottak személyéről és a kezelés gondozás eseményeiről.

Mindez töménytelen papirt eredményezett volna. Ezek elpusztulhattak Birkenauban, de mindenképp nyomuk lenne a beszállitóknál.
Endre Zsigmond: mit gondol, hány csomag pelenka, vagy hány tégely popsikenőcs felhasználása van igazolva Birkenauban? Maga kemény katona. A felesége nem használt ilyesmiket a gyerekeiknél? Vagy maga már a bölcsőben regulázta őket?

Értse meg már végre: ha valakiről bizonyosodik, hogy embereket ejtett foglyúl, ill. tartott fogva, úgy a számadási kötelezettség reá hárúl [mint egy juhászra...]. Ilyenkor megfordúl a bizonyitási teher. Nem azt kell valamely vádlónak bizonyitani, hogy megölt, vagy meghalatott embereket. Neki kell bizonyitani hogy életbentartotta őket. Nos ez a fajta bizonyitás nem sikerült. Németország ezért szivja a fogát, sajnálkozik és fizet, fizet, fizet...

Mi még nem fizettünk, fizettünk, fizettünk eleget. Szerveződik a fejési akció és előhalásszák "Zsiga bácsit". Hogy mi módon, azt az ÉS-ből szemléltetem [kékkel szinezve az onnan kivonatosan idézett szövegrészeket].

Endre László egyetlen fia, a nagyapa nevét viselő, az Argentínából hazatelepült egykori katonatiszt, Endre Zsigmond áll kamera elé. A nagyapa [is] Endre Zsigmond [az ő] fia, Endre László továbbviszi a "lángot". 1923-tól a gödöllői járás főszolgabírája, 1938-tól Pest vármegye alispánja. Antiszemita és fajvédő pártok, egyesületek tagja, 1937-ben Szálasi Ferenccel megalapítja a Magyar Nemzetiszocialista Pártot. 1940 után az érvényben levő rendeletekre is rálicitálva korlátozó intézkedéseket "foganatosít" Pest vármegyében a zsidósággal szemben. 1944 áprilisától szeptemberéig belügyi államtitkár, a deportálások fő szervezője. A szövetségesek fogják el és adják át a magyar hatóságoknak. A népbíróság 1946-ban háborús bűnei miatt kötél általi halálra ítélte, kivégezték.

De mit mutat a film az Endre-dinasztiáról? "Zsiga bácsi" [a rendezőriporter által mindvégig így neveztetik (!)] nyolcvan feletti úr, kiváló testi és szellemi erőnek [hát...] örvend. Megszállottan gyűjt minden apja személyére vonatkozó iratot, az ő igazát bizonyító újságcikket. Privát archívuma az orákulum az emlékezéshez, a családi múlt, a nagyapa és az apa történelmi arcképének felvázolásához. Varga Ágota filmje segíti a múlt megidézésében: követhetjük Gödöllőre, a hajdani családi birtokra, kastélyba "Zsiga bácsit". Minden oszlásban, nem úgy, mint a régi szép időkben. És látjuk is a régi szép időket: pompás, darutollas, mentés-dolmányos-sujtátos, atillás főúri eseményeket megörökítő korabeli filmhíradókon. "Zsiga bácsi" emlékezik és mesél, követi a kamera a ház körül, a kertből az istálló felé. Csillog a szeme, kacag egykori önmagán, gyerekcsínyein. A római katolikus birtokra beköszönvén egy kispap oldalán "Zsiga bácsit" egy lúd támadja meg, csíp, fúj, és ez a "Zsiga bácsi" csak kacag, kacag, könnye kicsordul az állat kitörését látván - a pap rugdossa odébb a libát. Milyen derűs, milyen emberi ez a "Zsiga bácsi"! - ötlik fel a nézőben. Varga Ágota megfigyelő, kívülálló riporter. Rendre, a legképtelenebb állítások hallatán is ellenpontozatlanul és reflektálatlanul hagyja riportalanya megnyilvánulásait. Kinek ne ötlene eszébe Claude Lanzmannak, a Shoah rendezőjének metsző, a bűnösöket mellébeszélni nem hagyó kérdezési technikája, kérlelhetetlen filmes jelenvalósága?

A riporter halovány szembesítési próbálkozásait az öregúr könnyedén félresöpri: a rendező előbb a cigányság likvidálására vonatkozó Endre László-fogalmazványt dugja "Zsiga bácsi" orra alá, olvasná fel azt. "Nem olvasom" a válasz. Így hát nem hangzik el, ami abban áll, így a ki nem mondásban - mert csak a kamera mutatja [ráadásul egyetlen svenkkel, tehát követhetetlenül] a többsornyi szöveget - cinkos a rendező, és azzá válik a néző is. Aztán a másik: "Az apám is azon a párton volt, hogy a budapesti zsidósággal kellett volna kezdeni az... elszállítást - és igaza volt, én is úgy látom." "Hogy? Ma is így tetszik gondolni?" - "Ma még inkább, látva a mai politikai állapotokat, hogyne" - hangzik a válasz. A rendező úgy siklik el e kijelentés felett, mintha el sem hangzott volna. Mosoly, derű, megelégedettség ül az idős férfi arcán akkor is, amikor apja hajthatatlanságáról beszél: - "Minden zsidónak van valaki befolyásos ismerőse. Ha mindenki kiment egyet, akkor mind megmaradnak" [Hajduböszörményben, már irtam erről, a Kassa utca és a környező utcák képezték a zsidónegyedet. Többnyire szegény ortodox zsidók lakták, családonként nyolc tiz pajeszes taknyos kölyökkel. Ki a franc váltotta volna ki ezeket?] - mondja, és mosolyog a "Zsiga bácsi". Édesapám persze nem engedett a hozzá folyamodó zsidók kérésének, teszi hozzá szintén, és marad reflektálatlanul ugyanazonmód a kijelentés. Még azt is meghallgatjuk: gázkamrák nem is léteztek. - "Igaz, ezért a kijelentésért máshol börtön jár, de én vállalom a véleményemet. Miért tették volna a németek? Teljesen irracionális, hiszen kellett nekik a munkaerő" - mondja zavartalanul, már-már kérkedve "Zsiga bácsi". A rendező személyes holokauszt-túlélővel folytatott beszélgetésére hivatkozik érvként, meg a "közismert tényekre", a gázkamrák létére - de hát érezhetően felkészületlenül érte a kijelentés. Pedig miért is? A holokauszt-tagadók unalomig kérődznek erről, egy történelmi dokumentumfilm készítőnek hatalmas képi és verbális apparátusa lehetne a tények, az igazság felmutatására.

Ellenpontozandó a markáns riporteri álláspont hiányát, vélhetően a rendezői álláspontot hivatott reprezentálni az archív mozgókép. Ezek filmbe illesztése azonban tökéletesen kontraproduktív: általuk az interjúalany históriájának illusztrációjává válik a film. Az archív kép ráerősít az árvalányhajas-darutollas múlt nosztalgikus megidézésére. Az 1946-os filmhíradórészletek: a háborús bűnösök elfogása, előállítása, budapesti népbírósági tárgyalása, kötél általi halálra ítélése éppen a korabeli filmhíradó a mai néző-hallgató számára nyersen propagandafilm jellege miatt elidegenítő, taszító, így a fiúval, Endre Zsigmonddal való azonosulás felé tereli a nézőt, és megerősíti az amúgy tarthatatlan fiúi álláspontot: az apa áldozat. A kivégzés képsorai a propagandafilm korabeli harsogó, fejhangú narrációjával, de már önmagában a nyilvános akasztás filmbe emelése is az akasztott és hozzátartozója iránti érzelmi azonosulásra készteti a befogadót. És ezen Alain Resnais Sötétség és köd című filmje egyik legnehezebben felejthető képsorai, a fahasáb-szerűen feltornyozott csont és bőr hullarakás bevágása sem segít. Csak felidézi: a bűn bűn volta igenis felmutatható, ábrázolható.

Ezért fontos szavakkal kiírni, mert a filmben e szavak nem hangzanak el: az apa náci, fajgyűlölő, tömeggyilkos, háborús bűnös. Endre László [Baky Lászlóval és Jaross Andorral az oldalán] Eichmann magyar változata. Endre László államtitkári felügyelete alatt zajlott a magyarországi zsidóság gettósítása, deportálása és kiirtása. Szabó Miklós történész szavaival - 1944. március 19. után, a német megszállás idején nem egy idegen megszálló hatalom parancsát hajtotta és hajttatta végre kényszeredetten, hanem azt tette, amit régóta szeretett volna.

A rendező-riporter megrajzolta Endre Zsigmond-kép egy derűs, ugyanakkor sajnálatra, szánalomra méltó öregúré. A nézőben megképződött szánalom tetten érése a szembesítés, kimondás keltette rettenet és borzadás helyett megbocsáthatatlan. Ha lenne Hunnia Televízió, bizonyosan kedvenc műsorszám lenne ez az Endre-film.

[Zádori Zsuzsa: Édesapám tömeggyilkos. Élet és Irodalom 49. évfolyam, 15. szám.]

Konklúzió.

Elv és honfitársaim, öreg faszik, középkorúak és fiatalok! Ne engedjétek, hogy ismét hülyét csináljanak belőletek! Ez az akció [is] a holocaust ipart támogatja. Ne akarjatok "Zsiga bácsira" hasonlitani - semmiben! Tanuljatok történelmet. Nézzetek magatok körűl és tiszteljétek a letagadhatatlan tényeket!

 2005.07.30.

Sz. Gy.