Unser Kampf.
Harcunk.

Előszó helyett: sirásók kerestetnek!

Mint tudjuk, a Lenin a proletariátust tekintette a rothadó kapitalizmus sirásójának. A proletárok azóta ujburzsoák, vagy csóró nyudijasok lettek. Nem maradt csak az Internacionálé - dalban.  A hullák eltakaritásának bevált ősi módszere a kannibalizmus volt. Mióta kiment a divatból égetni, vagy temetni kell. Persze még csak reménybeli a hulla. Mindazonáltal nem árt felőle időben gondoskodni [ahogy a magyar temetkezési  vállalkozók teszik a hozzátartozók, sőt a betegek körűl ólálkodva...]

Dehát beteg a kapitalizmus egyáltalán? Erről erősen megoszlanak a vélemények. A kilencvenes évek közepén jelent meg magyarul Francis Fukuyama világsikerű könyve, "A történelem vége és az utolsó előtti ember", amelyben a jeles amerikai történész kifejtette, hogy a liberális demokráciák kiteljesedésével fennáll annak a lehetősége, hogy lezárul a társadalmi-történelmi evolúció. Persze a ferdeszemű nem olvasta nagy kommunista költőnk alábbi gondolatait.

"Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!"

A pöfékelő gonosztevő azt mondta, hogy a kapitalizmus nagyon rossz rendszer, csak nincs nála, sőt nem is képzelhető el nála jobb. [Arról az úrról van szó, aki megégettette a drezdaiakat és aki "átcédulázta" országunkat Sztalinnak.] Van persze más vélemény is. Ilyen jelesül Oswald Spengleré, aki a "Nyugat Alkonya" cimű könyvében ilyesmiket ir. "... Titáni rohamot intéz mármost a pénz is a szellem hatalma ellen... Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját: kezdetét veszi a vér [!] és a pénz közötti harc." E harcot élethalálküzdelemnek nevezi és a kapita- lizmust tartja vesztésre állónak, a következők ellenére.

"Az európai - amerikai politika a sajtó révén a szellemi  és a pénzügyi feszültségeknek az egész földre kiterjedő erőterét hozta létre, amelybe - anélkül, hogy tudomásunk lenne róla - mindenkit bevont, mégpedig úgy, hogy innen kezdve mindenkinek azt kell gondolnia, akarnia és tennie, amit és ahogy azt valahol a távolban egy uralkodó személyiség célszerűnek tart. [Jesszusom! Csak nem a zsidó királyra gondol? Dehát azt még csak most várjuk.]
   
A szerző, majdnem olyan okos, mint a mi Gazsink, még sok épületeset irt a 767 oldalas könyvben. Átrágtam magam rajta. [Nem vagyok normális...] 
E gondolatok fel - felbukkannak más irók müveiben is. Szó lesz róluk.

2005.08.10.

Sz. Gy.

Folytatások következnek!

Ki azok akikre azt mondjuk "mi"?

 És mégis- mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni, 
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvéreim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők védenek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz"...

Vörösmarty: Gondolatok a könvtárban.