Magyar a magyarért.

Közlemény a „Magyar a magyarért” egyeztető testület 2005. július 23-i rendezvényéről

A „Magyar a magyarért” egységteremtő összejövetelt meg akarta hiúsítani két
1./ beépített banda. Az egyik a Lelkiismeret'88 név alatt minden eszközt megragadó Tölgyesiné, aki Domokos János Vér és Becsület ügyvezetőt hergelte fel elfogadhatatlan ultimátumra, a másik Kincsesné Salka Mária személyében megjelenő 2./ Síklaky-szellem, azaz az Összefogás nevű neoliberális tömörülés.

Az előbbiről csak annyit, hogy vélt anyagi követeléssel dr. Halász Józsefet, a PAJZS Szövetség elnökét akarta lejáratni. A ténybeli állapotot videofelvétel cáfolja, ezért nem érdemel több szót. Legfeljebb annyit: sajnálatra méltó, hogy ez - a dobogókői megnyilatkozása alapján - tisztességes magyar ember (Domokos) felült egy direkt provokációnak, így az általa képviselt szervezetet hiteltelenítette. Ez volt – legalább is megjelenési formájában – a kisebb kárt okozó bomlasztás.

A 3./ jelentős provokáció második eset volt. Kincsesné felolvasta Síklaky Szent Korona tanról szóló írását, amely a Valódit tartalmazza, az Igaz elhallgatásával. Ez az írás legalább három helyen azt sulykolja az olvasó agyába, hogy a „magyar és a vele együtt élni akaró” nemzetek egyenjogúak itt, a Szent Korona országában. Mivel volt szerencsétlenségem Síklakyval többször vitázni ez ügyben (ő – a legenyhébb kompromisszumkészséget sem tanúsítva - „ragaszkodott” az általa kifejtettekhez), tudom, hogy a 4./ „vele együtt élni akaró” nem kevesebbet jelent, mint a zsidóságot. Ezt Kincsesné sem tagadta, de szerinte ez nem azt jelenti, hogy a „magyarság felett uralkodni akaró” lenne a zsidóság.

Ezzel szemben áll mindaz, amit tapasztalunk, és ami az amerikai székhelyű Rágalmazás Elleni Liga 2005 májusában az európai antiszemitizmusról készített jelentésében szerepel (www.eunyet.hu/050707_03_01.html): a magyarok 55 %-a szerint „a zsidók túl nagy befolyással rendelkeznek a gazdasági életben” és ugyanilyena arányban vélekednek úgy, hogy „a zsidók a nemzetközi pénzpiacokon túlzottan nagy hatalommal rendelkeznek”.

Természetesen kifejtettem a Szent Korona (Fáy Árpád és az összes „ezeréves alkotmányiság” és „Szent Korona tan” szajkózók) farizeusságának gyökerét, és 5./ Domokosnak azt a hazugságát is cáfoltam, mi szerint a „nemzeti radikalizmus” csak tartalom nélküli üres frázis, azzal, hogy tételesen felsoroltam, hogy a Szent Korona eszme gyakorlati megvalósítása – amihez megalkuvás nélkül (tehát radikálisan) ragaszkodunk – mit jelent a mezőgazdaságnak, az iparnak, a kereskedelemnek, a kultúrának és így tovább.

Az összejövetelt kezdeményező Magyar Önvédelmi Mozgalom elnöke, dr. Kakuk Attila – felismerve a provokációkat - kijelentette, hogy olyan emberekkel van egy teremben, akik nem az egységet, hanem az 6./ idegen érdek képviseletének továbbélését szorgalmazzák, ezért a maga részéről befejezettnek tekinti az összejövetelt.

Kifejtette, hogy az elhangzott vélemények alapján létrejött patthelyzet miatt az ellenség „röhög a markába”, hiszen az egység kialakulásának meghiúsulása az ő malmukra hajtja a vizet.

Ez után Kincsesné „kisbeszélgetések” kezdeményezésével tovább folytatta az ultraliberális propagandát, de a megjelentek felálltak és elhagyták a termet.

(Természetesen - jogot végzett emberként -, most is tartom magam ahhoz, hogy állítani valamit csak bizonyítékokkal lehet, tehát a www.eunyet.hu honlapra feltettem a július 23-i összejövetel videofelvételét, vágatlanul.)

Vegye tudomásul most és mindörökre szóló tanulsággal Tölgyesiné, Domokos, Kincsesné és mindenki, aki a magyar érdekek ellen tevékenykedik bármilyen „nemzeti, keresztény” köntösben, vagy akár színét megmutatva, mint a NOX együttes, klezmeresítve a magyar zenét és táncot: soha többé nem tudják ránk erőltetni a megosztottságot, a magyarság lebecsülését, elárulását, a magyar érdekek kiszolgáltatását akár közvetlenül, akár „megdolgozással” kikényszerítve!

A PAJZS Szövetség mélységesen elítéli és megveti azokat a provokációkat, amelyek 2005. július 23-án a „Magyar a Magyarért” egyeztető testületi ülésen történtek és egyben felhívja a média és minden, az üggyel foglalkozó szervezet és személy figyelmét arra, hogy

sem a Lelkiismeret’88 nevében megjelenő Tölgyesinét, sem a Vér és Becsület ügyvivőjét, Domokos Endre Jánost, sem Kincsesné Salka Máriát nem tekinti a magyar érdekek képviselőjének és ezért

Mindenképp elszomoritó az alkalmazott hangnem. Sajnos, a helyzet is súlyos. Kocsis Imre, Magdika, "Domi" és Salca Marika lennének a megmondhatói, mennyit téptem [hiába] magam is a számat annak érdekében, hogy a "nemzeti szervezetek" között létrejöjjön valamiféle szemléleti, akarati, ill. akció egység.

Sajnos e szervezetek exkluziv szektácskák voltak és azok is maradtak.

A Lelkiismeret '88 Csoport egyik leveléből nemrég értesültem arról, hogy az általuk meghirdetett trianoni megemlékezésről távolmaradtak a "nemzetiek". Nem tudtam megállni, hogy oda ne vessem: a "távolmaradás egysége" már megvalósult... Nem válaszoltak. Korábban pedig nagy barátjuk voltam. Nem vágytam náluk, csak a "csodarabbi" titulusra - tanácsaimért. Kocsis Imre akkoriban "Rabbi leben" megszólitással irta leveleit. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekli őket a véleményem. Igy békével elváltunk.-

Figyelemreméltó Domokos radikalizmus - értelmezése is. Korábban személyesen tárgyaltam vele, Kocsis Imre társaságában. Utána leveleztünk egy darabig. Aztán egyszer rákérdeztem. A 'Blood an Honour' szervezetek behálózzák a világot, de különösen Európát. Azt tudakoltam, ők miért nem tagjai ennek a sajátos Internacionálénak? Nem válaszolt. Egyáltalán, megszakitotta a levelezést is. Azt hitte tán', hogy provokálni akarom?

A "Siklaky szellemről" kényelmetlen irni, nevezett halála miatt. E szomorú esemény azonban nem lehet akadálya az "életmű" elemzésének, hiszen a "megholtról vagy jót, vagy semmit" elv elzárná az utat mindenfajta kritikai elemzéstől.

Volt szerencsém nevezettel "együttműködni" egy szerfölött furcsa árnyék - nemzetgyűlés szervezetén belül [amelynek alelnöke voltam]. Kénytelen voltam megállapitani és kimondani, hogy a szervezeten belül egy cionista puccs készült. Emiatt ellenem büntető eljárás folyik. Annak keretében majd kifejtem véleményemet, többek között Siklaky szerepéről is.

Ami "A Tanokat" illeti. Kezdetben olyannyira jóban voltunk, hogy megvettem, vagy megkaptam a professzor műveit. Én mindig azt tartottam, hogy minden elmélet annyit ér, amennyi megvalósúl belőle. Ezt fel is hoztam Siklakynak. Utaltam Liska Tibor példájára, aki az "Ökonosztát"-ban egy csodálatos társadalmi - gazdasági modellt alkotott. Viszont abból se' lett abszolute semmi. Kérdeztem Siklakytól, hogy hát az ő modellje müködik e már valahol? Azt válaszolta, "még" nem, de egy tanitványa polgármester lett valahol e kisközségben és "majd" az megcsinálja...

Sajnos hasonló "rendszergyártó" a "krisztusi szeretettől" mélyen áthatott Halász Jóska is.

Tőle is kaptam egy a saját rendszerét leiró tanulmányt. Megmutattam mezőgazdászoknak, közgazdászoknak és "pénzgazdászoknak" is. Egyöntetü volt a vélemény, hogy igy első olvasatban totál hülyeségnek tűnik az egész. Ezt nem vettem készpénznek, mert a hajdusági ember elsődleges hozzáállása mindig az, hogy "minek a' ?"

Mindezek ellenére azt igértem Halásznak, ha van olyan szisztéma ami szuperál, néhány Hitetlen Tamást elcipelek oda, ahova mondja. [Azóta se mondja...]

Halász tragédiája a gyógyithatatlan szereptévesztés. Többször mondtam neki, kiváló Szuszlov lehetne, dehát ő Sztálin elvtárs szeretne lenni.

Hogy Siklaky műveinek felolvasása tudatos provokáció e, nem tudom. Az viszont biztos, hogy hatására bármely gyülekezet álomba szenderűl, vagy a dühtől szétrobban. Mindenesetre, érdemi vita, és főleg döntés, ilyen felolvasó szeánszokon nem születhet. Marikának egy emelvényt kellene biztositani valami parkban - a felolvasásokhoz...

Magam tapasztaltam, milyen könnyen csap át a joviális liberalizmus talmudista gyűlöletbe, ha valaki egy "liberális" professzor előtt olyasmiket mond önmagáról, hogy magyar - nacionalista és nemzeti - szocialista. Erre ugyanis a másság tolerálása nem vonatkozik...

Domokos nem hazudik! Az ő nemzeti radikalizmusa valóban üres frázis. Egyszer volt szerencsém végigélvezni egy "nyilas" tüntetést a Falk Miksa utcában. Ez koprodukcióban ment '88-asokkal.- [Magdika Volt a "kellékes".] Domi és a karhatalmi egység parancsnoka úgy viselkedtek, mint két igazi úr. Lekezeltek. Aztán elhangzott a nyilas-induló [csak a nyilaskereszt és Szálasi nem volt benne]. Utána a Nemzetbiztonsági Hivatal sötét ablakai előtt felolvastak egy peticiót. Szónoklatok is elhangzottak. Egyszóval rendben folyt minden, mint egy Csurka gyűlésen.

Nota bene a nyilas, ha kisnyilas, a demokrácia fontos kelléke. Ezt Rákosi óta tudjuk. [Hajduböszörményben példáúl - ahol a "felszabadulást" megértem - a Kommunista Párt a Nyilaspárt székházában alakult meg. A tagnévsor gyakorlatilag azonos volt...]

Lehet, rosszmájú vagyok, de a rendező szerintem nem a társaság egyik felét, henem az egész társaságot rugta ki [?]. A tanulságokat tehát bilaterálisan illene levonni.

A diktatúrák tényleg aljasak, hajlamosak a "szalámi taktika" alkalmazására is. Ám itt nem erről,nem csupán erről, van szó. Az obskurus kis szektákat nem kell megosztani. Ők önmaguktól hoznak létre zárványokat a nép testében. E zárványokat közös vonásaik mégis egybefűzik, azaz mindegyik szem egy láncban: a nemzeti megosztottság láncában. Van amelyik tud róla, hisz épp ezért szerveződik, vagy szervezik. Remélhetőleg a többség "csak" süket és vak egy kissé.

Nálunk egy Jaszin sejk nem lehetne Tanitó, ergo nem is ölnék meg.

Bennünk csak a "turáni átok" közös.