Tisztelt címzettek! 

Gondolom, sikeresen túl vagyunk a Takács András nevével fémjelezhető "listás provokáción".  

(A provokátorok most egymás között maradtak, egymásnak felelgetnek. Ez jól is van így. Mondanivalójukon túl a "nívó" is fémjelzi őket.) 

A "listabarátoknak", a jelek szerint, tökéletesen sikerűlt félreismerniük és félreérteniük engem. Azt irsogálják, egymás között, hogy megsértődtem és félreállok - a harctól. Hülyék! 

Azért hallgattam néhány napig, hogy elemezzem a történteket és megfogalmazzam magam és mások számára is a mondanivalómat. 

Elóször is Takács Andrásról a lista szellemi atyjáról.

Meglehetősen rossz híre van azok körében, akiki ismerik multját és (állítólagos) viselt dolgait. Én szántszándékkal nem adtam hitelt a neten keringő mendemondáknak és fenntartottam vele a kapcsolatot. Ez nem is volt nehéz, mert joviális természete folytán nagyszerűen tud illeszkedni mindenkori környezetéhez. Lehet, kétértelmű amit írok, de az efféle magatartás sem egyértelmű...

Két személyes tapasztalat az ami vele szemben óvatosságra késztetett. 

Korábban a "Nemzeti Bizottmány" tagjai voltunk mindketten. Takács onnan kivált (kiutálták) és a SZMM-et a Bizottmányéhoz hasonló programmal futtatta, ami a Bizottmány állandó ingerűlt ségét és áskálódását váltotta ki, mondván megosztja a "nemzeti erőket". Minthogy én nem szakítottam velük, favorizáltak. Oly módon is, hogy publikálták olyan elemzésemet, amit a Bizottmány, amelynek alelnöke voltam, szemétkosárba dobott. A "Nemzeti Chartáról" van szó, amit Romhányi utólag "provokációnak" minősített. Ez a Bizottmány egyes tagjait ellenem hangolta. 

Hogy tényleg én tetszettem Takácsnak, vagy engem is felhasználni gondolt a rivalizásban, már nem tudható. Egy neki szóló bizalmas levelemet viszont átjátszotta a bizottmányos Dohán Mihálynak, akiről tudnia kellett, hogy személyes ellenségem és állandóan mószerol engem a Bizottmánynál, különös tekintettel az ott szerve
ződött cionista klikkre. 

A másik momentum a "nemzeti szolgálat" szervezésével kapcsolatos. Ezt én találtam ki és Debrecenben alakultunk. Takács is belépett és azóta - ebben a minőségében - nem adott életjelet magáról. Most tehát nem tudom, velünk tart, vagy csak tudni akarta, mit csinálunk (?).

Ez az "Igen Magyarok Levelező Lista" - ügy sem teljesen tiszta. E fedőnév jelentheti az igennel szavazó másfélmillió magyart, de jelentheti Orbánékatt is, akik úgy álltak egy más által szervezett mozgalom élére a választási piros pontok reményében, hogy egyidejűleg hozzákezdtek Patrubány lejáratásához (szekus múlt). Ha tehát a népszavazás sikerűl, a hajóban már csak Orbán űlt volna, Patrubányt bedobták volna a vízbe a cápák közé. 

Ami a listát illeti. Takács nem lehet annyira ostoba, hogy ne tudott volna kezdettől fogva különbséget tenni egy regisztrációhoz kötött, azaz "filteres" és egy szabad fórum, vagy inkább tyúkpiac szerű, levelező lista között. 

Ő az utóbbit választotta és semmiféle listaszabályt nem léptetett életbe. Nem volt tehát tilalmazva, hogy a leveleket a címzettek saját listájukon továbbkörözzék és a listán kivűliek válaszai "begyűrüzzenek" a vitába. Minden levélíró álma széleskörű terjedés. Sok levél érkezik továbbterjesztés iránti felhívással. A Listáról érkezett leveleket én (is) leköröztem egy szűkebb baráti listán és ebből lett a galiba.

A lista politikai céljait és hatását illetően az induláskor még vélelmezhető volt Takács András jóhiszeműsége. Ennek lehetősége azonban megszünt, ahogy a lista "sajátos" működési mechanizmusa érzékelhetővé vált. 

Nyilvánvaló, hogy S.A. a listába beférkőzött, magát úságírónak valló, agresszív pszichopata - nem véletlenűl kötött éppen belém. 

Ennek nem a személyes megtámadtatás a lényege, mert meg tudom védeni magam. A lényeg, hogy egy "nemzeti" levelező listába felvettek és jelenleg is futtatnak egy olyan alakot, aki a listát nemhogy FIDESZ fórummá változtatta, de kétségbe vonta a nemzetközi pénztőke világstratégiájának létezését is. Azzal az ócska héber trükkel jött, hogy a "terveket" mutassam be neki: S.A-nak, nyilván eredetiben. 

Takács a Lista és a vita elfajúlásának tünetei láttán - dekkolt. Én bejelentettem, hogy kiíratkozom. Takács erről levélben lebeszélni igyekezett azzal, hogy ezt a hülyét kiszűri. Ezt természetesen nem tartotta be. S.A. azóta is írkál, pontosabban firkál. A provokációban tehát Takács cinkosságot vállalt. 

Nyilvánvaló, hogy ma már csak, letisztázott alapelvek birtokában, a tennivalókról lehet és érdemes vitázni. 

Elvi alapkérdések újra-vitatását kiprovokálni ócska diverzió, semmi más. Azt a célt szolgálja, hogy egy szervezet (lista) tagjainak figyelmét elvonja a tennivalókról, az energiákat lekösse a meddő vitával és azok által ellentéteket szítson, bizalmatlanságot keltsen a résztvevők között. 

Ez az adott esetben "fényesen" sikerűlt. Az történt ugyanis hogy Szász (Zas) Lóránt továbbkörözte a leveleket és az "amerikások" felbosszankodván S.A. "stílusán" nálam jóval keresetlenebb szavakkal méltatták eszeveszett vagdalkozásait.

Valami baj lehet a lista személyi összetételével egyébként is. Felhorkantak az "elvtársak". Először is megállapították, hogy az ellenség behatolt a listába és megbecstelenítette annak szellemét.
Aztán kutatni kezdtek Szász Lóránt múltja, jelene, jövüje után. Nyomoztak a Neten... Még azt is kétségbe vonták, hogy létező személy.

Ha valaki a vitaanyagot olvasta, érzékelnie kellett, hogy S.A. volt a támadó és én voltam az, akit megtámadtak. Övön alúli ütéseit nem viszonoztam és sültparaszt stílusát sem vettem át. Önmagából csinált hülyét, nem a szidás által szégyenűlt mezg.

És mégis mi történt? A listatagok engem marasztaltak el és piszkálnak leveleikkel azóta is. S.A.-ról egy rossz szó sem esik. A furcsa közösség tehát "reteszel" és elvtelenűl, ostobán falaz a saját kutya kölykének.

Takácsnak tehát sikerűlt egy olyan társaságot gründolnia, akiknek összességükben és a tagoknak külön külön valójában semmi közük a nemzeti eszményekhez.  

Az is kézenvekvő, hogy a tagok egyéni intelligencia hányadosa és azok átlaga a legalacsonyabb nivószintet sem közelíti meg. Sajnálatos "netjelenséggé" vált, olyan grafománok tömeges felbukkanása, akik a helyesírás elemi szabályaival sincsenek tisztában, a mondattanról és az elemi logikáról nem is beszélve. Rejtélyes körűl mények között megmérgezett barátom Dr. Pósvári Sándor (az euroASTRA kiadója) korábban szintén megtisztelt egy fórum tagsággal. A "tagtársak" voltaképp célbaköpködtek rám. Egyikük pl. egy tévészereplésem után azon szellemeskedett, hogy rövid zoknit viseltem és az mennyire snassz.
A "hálótársak" többnyire arctalanok. Így, homo ludens módjára, megpróbáltam a szövegek alapján egyiket másikat  portré-szerűen megjeleníteni képzeletemben. El sem hinnék, hogy a Google képkeresője az "idióta" keresőszóra milyen tömérdek képet hoz be. (Bush többször szerepel a galériában...) Én találomra kiválasztottam egyet abban a megggyőződésben, hogy valamelyik levelező partneremre hasonlítani fog. E gonoszságot nézzék el nekem!!!

Ennek a bandának tehát fel kellett mondanom. Megtettem. 

Ügyünket, gondolom, tovább visszük, gondosan vigyázva arra, hogy ne keveredjünk a korpa közé. Ezt senki se tekintse arisztokratikus gőgnek. Egyszerűen nem kedvelem a tökfilkókat és azokat, akiken megérzem a FIDESZ bűzét. Említem, a hígagyú "törzsirók" is arról panaszkodnak, hogy "felhígúlt" a listájuk, pl. Szász Lóránttal, több kitűnő - magyarúl is megjelent - könyv és nagyon sok gyönyörű vers szerzőjével. Hát' hagyni kell őket újra besűrűsödni...

Gyula.