-------Original Message-------

A Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke Takács András kimutatta foga fehérjét.
Okát csak találgatni tudom. Sajnos sokféle variáció adódik...

Azt hittem nincs már Magyarországon épeszű ember, aki Torgyán, Dávid és Csurka után még a FIDESZ mocsárban akarna hempergőzni. Úgy látszik, tévedtem. Erről külön Comment készűl.

A SZMM több "nemzeti radikális" szervezettel áll véd és dacszövetségben. Kérdés, ezek kiátkozzák e, vagy követik?

Magyar Jelen Okt. 7-i számából-

Radikálisok nélkül nincs nemzeti kétharmad

Az, ami a Magyar Köztársaság Parlamentjében történt a minap, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása körül az nem csak etikai, gazdasági, szociális, alkotmányos és pártpolitikai kérdéseket vet fel, hanem egyben a magyar politikai közélet prostituálódását is jelenti, ami jellemző a „rendszerváltás” egészére. Ez a 15-20 éves folyamat, ami Magyarország teljes leépítését jelenti, nem állítható meg a jelenlegi politikai viszonyok között azzal a Fidesz által is bevallott taktikával, amit „parlamenti váltógazdaságnak” neveznek. Vagyis a kétpárti rendszer, ahol a hatalomba jogi eszközökkel két kijelölt párt be van betonozva. Ez megint egy olyan paktumízű megállapodás, amit Lendvai Ildikó (MSZP) úgy fogalmazott meg: „De uraim! Egy csónakban evezünk!” Hát igen, amíg a Fidesz retorikai ellenzékiségén nem tud felülemelkedni, és nem válik cselekvő ellenzékké, A dolgok ilyetén beállítása azt sugalmazza, hogy a FIDESZ esetében politikai vagy morális megfontolás kérdése, hogy felhagyjon eddigi stratégiájával, taktikájával és "igazi" nemzeti erővé váljék. addig a balliberális kormány minden nemzetellenes cselekedetét a „közös érdek” okán tudomásul veszi, s így legitimizálja is egyben, mint ahogy a Gyurcsány-kormányt is legitimizálta. És mint tudjuk, a politikában a jogi legitimitás nem azonos a társadalmi, politikai, erkölcsi legitimitással. Mivel jól látható, hogy a magyar jogállamiság több sebből vérzik, mind alkotmányos, mind törvényességi, mind bírói és rendfenntartói oldalon, ezért gyökeres változásokra van szükség. De az is világosan látható, hogy a nemzeti oldal Ezek szerint a parlamentben mégis van "nemzeti oldal", amelynek alkotói a FIDESZ és az MDF [?].parlamenti kétharmados többsége nélkül ez nem valósulhat meg. Ezért a nemzeti oldal legfőbb céljának kell tekintenie a liberális túlhatalom, vagy befolyás csökkentését mind a parlamentben, mind a pártokban. Elsődleges cél lenne az SZDSZ kiszorítása a törvényhozásból és az önkormányzatokból, az MSZP parlamenti súlyának egyharmad alá szorítása úgy, hogy a még baloldali értékekre fogékony képviselők ne vesszenek el. Éppen ezért a Fidesznek és az MDF-nek is újra kellene gondolnia az MSZP-hez való viszonyát, és szakítania kell azzal a mentalitással, A "mentalitás" kifejezés használata elárulja, hogy a FIDESZ "tévelygését" afféle hóvakságnak tekinted, ami majd elmúlik és a "fiúk" rögvest látni fogják, hol tévesztettek utat. hogy az MSZP-hez igazítják politikájukat, hogy azt tekintik viszonyulási pontnak, amit a balliberális oldal mond, vagy tesz. Ezért lehet az, hogy egyetlen parlamenti pártnak sincs jövőképe Magyarországról, hogy nincs nemzetstratégiája.

Valamiféle jövőképpel valójában a nemzeti radikális oldal rendelkezik, aminek egyik sarkalatos pontja a Szentkorona-eszme és az ebből fakadó alkotmányos evidenciák, míg gazdasági vonalon a nemzeti erőforrások védelme (föld, szellemi tőke, kereativitás, munkabírás, stb), egyfajta párhuzamos, önellátó gazdaság létrehozása. Szociális, egészségügyi vonalon az állam felelősségvállalásának a megtartása és erősítése, míg az oktatás és kultúra területén a hiteles történelemoktatás, a nemzet önbecsülését megalapozó ismeretek és produktumok támogatása. - Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy nemzeti elkötelezettségű kormány ne akarjon részt venni egy világkiállításon, ahol a rendező ország eltekintene a részvételi díj befizetésétől. – Igaz, hogy ezek a „radikális” elképzelések még nem álltak össze egy egységes „NEMZETI RADIKÁLIS PROGRAM”-má. A feladat adott. Integrálódnia kell a radikális oldalnak, mert nélküle nem lesz meg a nemzeti oldal 2/3-os többsége a parlamentben. Ezt a Fidesznek is látnia kell! De a radikális oldalnak tudomásul kell vennie, hogy nem a Fidesz az elsőszámú közellenség, hanem az SZDSZ és az MSZP. Ez világos beszéd! Szerinted tehát a "radikális oldalnak" a FIDESZ markába kell simúlnia, akár egy kapanyélnek, hogy kikaparhassa magának a kétharmados többséget. Oda jutottál tehát, hogy Orbán Viktor kedvenc idiómáját, a nemzeti - polgári erők integrációját, ajánlod fel tálcán - Orbán Viktornak. Mondhatom: kolosszális!

Sajnos a meggondolatlansággal ellenséget gyártó radikalizmus nem segíti a nemzet ügyét. Ezzel ítéletet mondtál tegnapi önmagad fölött is. Nem lehet körkörös támadást indítani egyszerre a balliberális és a polgári oldal ellen, vagy akár a nemzeti radikalizmust szervezeti formában elsőnek megjelenítő MIÉP ellen sem. Nem csekély bátorságra vall a MIÉPET Csurkástól, Gizikéstől visszaölelni a nemzeti radikális egységbe. – Erre szokták megjegyezni: Hát igen, a Csurka és Gizikéje!?- A MIÉP tagságának zöme minden bizonnyal az összefogás híve, ami egyfelől nem elhanyagolható körülmény még Csurka István részéről sem, másfelől az is borítékolható, hogy a MIÉP nem lesz képes a következő országgyűlési választáskor egyedül átlépni az ötszázalékos küszöböt. Ebből adódik, hogy a radikális nemzeti erőknek össze kell fogni, ha valóban nemzeti érzelműek, ha valóban a hazát akarják szolgálni, és nem egyénieskedő, öncélú rögeszméiket. Az orbanisták szemében a szentkorona eszme is öncélú rögeszme. Orbán bedarálta a kisgazdákat és az MDF-et. Most a "nemzeti radikalizmust" ti dugjátok a szecskavágó kései alá. Gratuláljak?

Valójában adott az a társadalmi közeg, ami sikeressé tehetné a nemzeti radikalizmust. Hiszen a szavazni szándékozók egyharmada elbizonytalanodott a parlamenti pártok vonatkozásában. A Fidesz kormányzópártnak jobb volt, mint most ellenzéknek. Bár az EU csatlakozásban betöltött szerepe megbocsájthatatlan bűn egy nemzeti radikális számára. Sajnos a Fidesz és így Orbán Viktor politizálásánál tetten érhető a lényegi kérdések megkerülése és a valódi konfliktus elkerülése, élesen fogalmaznak, Egyetlen lényegi kérdésben sem nyilatkoznak meg. Szerinted ehhez képest mi az éles? de semmit nem tesznek. Hogy a látszatellenzékiség mögött mi van, azt egy átlagos halandó aligha tudja meg. De valami van! Mint ahogy kormányzásuk során hiányzott belőlük a nemzeti spiritusz, úgy az ellenzéki Fideszből is hiányzik. A nemzeti radikális oldal ezt az odaadást, bátorságot tudná bevinni a parlamentbe. A Fidesznek önmagában, de még az 5%-os MDF-el sem valószínű, hogy képes lesz elérni a nemzeti oldal által úgy óhajtott 2/3-os parlamenti többséget a következő választásnál. Ehhez a kétharmados többséghez feltétlenül szüksége lenne a radikális változást igénylő választópolgárok szavazataira is, ami bizton állítható, hogy már most meghaladja az 5 %-ot. A kérdés az, hogy a Fidesz miként viszonyulna egy radikális nemzeti erőhöz? Ugyanúgy, mint a MIÉP-hez, hogy szinte irtózott még a nevét is kimondani, vagy tanult a leckéből, és nyíltan vállalja a nemzeti kérdésekben a nézetazonosságot, vagy legalábbis az egyeztetést. Persze egy mérleg nyelvét adó radikális erő akár kellemetlen is lehet, adott esetben. Minderről akkor van értelme elmélkedni, ha képes a nemzeti radikális oldal összefogni. Magad is jól tudod, hogy a nemzeti radikális oldal nem tud és nem is akar összefogni. Ez ellentmond annak, ami szervezeteikben közös: a szektaszellemnek.

A nemzeti radikális oldal elég heterogén, főleg szervezeti oldalról. Az ultraradikálisnak mondható Pajzs Szövetségtől a Jobbikig elég sokszínű a paletta. Egyrészt azért, mert még csak sejthető, hogy mely szerveződés az, amelyik valóban érdekelt az összefogásban. Gondolom, szived már a JOBBIK felé húz. Az ő rögeszméjük Tücsök Tódor szerepét játszani a FIDESZ jobbítása érdekében. A farok tömegsúlya azonban kevés a kutya csóválásához. Nincs ez másképp a "nemzeti radikális oldallal" sem, amely új fogalom a kelléktáratokban. Nem volna kedved definiálni?

Mivel a „rendszerváltó elitnek” sikerült olyan egyesülési és választási törvényt összehozni, ami jogi eszközökkel teszi szinte lehetetlenné a közös célért történő társadalmi, politikai összefogást, ezért a radikális oldal minden szereplőjétől elvárható követelmény a nemzet iránti alázat. E nélkül elképzelhetetlen egy eredményes összekapaszkodás. A szervezeti sovinizmus ma már megengedhetetlen luxus a nemzeti oldalon.

Nem szokás a politikában nevén nevezni a dolgokat, de egy önmagát radikálisnak tartó közéleti személynek – még akkor is, ha nem mérhető össze a „nagyokkal” - kötelessége tisztán és érthetően megfogalmazni álláspontját, vállalva annak a veszélyét is, hogy téved, vagy nem teljes az általa felállított képlet. Megítélésem szerint a nemzeti radikális oldalhoz tartozik az ismertebb pártok közül a MIÉP, a Jobbik, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Nemzeti Front, a Pajzs Szövetség … A politizáló társadalmi szervezetek közül a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Honfoglalás 2000, a Lelkiismeret 88, a Hunszövetség, a Szabad Magyarországért Mozgalom … Természetesen több párt és még több civil szervezet minősül, vagy minősíthető radikálisnak, akik részei lehetnek az összefogásnak, de jól körülhatárolható eszmei, politikai arculattal számomra ezek rendelkeznek. Lelkesítő seregszemle! Én egyik epizódszereplője [bohóca] voltam annak a rendezvénynek, amely a "Nemzeti Kerekasztal" nevet kapta. Nem untatnálak nagyon, ha néhány ezzel kapcsolatos élményemről beszámolnék?

De nem szabad elfelejtkeznünk azokról a szervezetekről, akik nonprofit jellegüknél fogva nem „politizálhatnak” – ami önmagában ugye nonszensz. - Ilyen a Magyarok Világszövetsége, a Nagycsaládosok Országos Szövetsége, vagy a különböző szakmai vagy egyéb érdekeket megjelenítő társadalmi szervezetek. Ezek a különböző társadalmi problémákra szakosodott szervezetek, mint például a „zöldek”, vagy szakszervezetek – Munkástanácsok, Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete, stb. – szakértelme, érdekképviselete nélkülözhetetlen lenne egy reális, ám mégis radikális választási program megalkotásához. Ezért a radikális nemzeti erők összefogása nem csak pártok választási szövetségét kell hogy jelentse, hanem minden olyan nemzeti erőét, akik úgy ítélik meg, hogy nem mehetnek az ország dolgai így tovább, hogy a jelenlegi politikai elit jelentős része alkalmatlan az ország vezetésére.

Az összefogás igazi buktatója a valós szándékon túl a szervezeti struktúra kialakítása; a formalizálás, a közös program, vagy legalábbis a „radikális minimum” összehozása, illetve a közös politikai stratégia elfogadása. Ennek előkészítése és sikere idő, türelem és alázat kérdése, de október 23.-a jó időpont lenne az összefogás szándékának a kinyilvánítására. Hát ez tényleg nagyon jó lenne kedves Takács András. Nos sok sikert! Rajtad a Nemzet szeme!

Mint tudod engem csúfosan kitaszítottak egy nemzeti "radikális" szervezetből, mert szót emeltem annak elzsidósodása miatt. Részben ezért, részben a "harmadik út" létező problematikája miatt dolgozom magam is egy elmefuttatáson, amit honlapomon teszek majd közzé.

Ott és akkor visszatérek fenti forma és zászlóbontásodra is, ami csak azért nem kólintott főbe mert, isten tudja miért, kvázi tudat alatt számoltam azzal, hogy e pálfordúlásnak nálad előbb - utóbb be kell következnie.