A szerkesztők üzenete. Tisztelt olvasók! Újszerű
kisérlet részesei lehetnek, ha látogatásaikkal
megtisztelik a Magyarok Vasárnapja "Honi Kiadását". Elcsépelt frázis az a felhívás: "ismerd meg Amerikát", vagy "ismerd meg Magyarországot". Ez az utazási irodák dolga. A "szabad és demokratikus" sajtó jóvoltából már inkább csak sejtjük, mint tudjuk, hogy létezik egy másik Amerika és egy másik Magyarország is. Úgy is mondhatjuk, igazi Amerika, igazi Magyarország. Nos
azt a fantasztikus tervet dédelgetjük, hogy a valóság
apró csomagjait oda - vissza "átparittyázzuk"
az Atlanti óceánon. Szeretnénk olvasóinkból "tudósítói hálózatot" kialakítani az óperenciás tengeren innen és túl. A (hon)lap számára minden érdekes, ami valódi. Érdekli egy kép, hangfelvétel, videoklip, személyes élményt vagy véleményt tükröző írás, vers, stb. Kérünk tehát mindenkit, aki olyat látott, hallott, vagy olvasott ami számára érdekes, vagy fontos volt, azt ossza meg velünk. Küldeményét
jóindulattal fogadjuk és nem érvényesítünk
professzionális elvárásokat. A Honlap akkor lehet igazán sikeres, ha azt nagyobbrészt önök az olvasók írják, alakítják. Számolunk azzal is, hogy a beírók között is felmerülnek véleményeltérések. Ezek ütköztetésének szintere és módszere a vitafórum. E műfaj azonban számos negatív tapasztalatot keletkeztetett. Ha a Honlapon (később) vitafórumot nyitunk attól mindenesetre távoltartjuk a névtelen levelezőket. A névtelenségbe burkolózás a felelőt lenség, ill. mások iránti tiszteletlenség következmények nélkúli megjelenési formája. Mint ilyen, létjogosúltságot nem kaphat. Reménybeli levelező partnereinktől továbbá azt kérjük, hogy a Honlap tartalmi, ill. formai sajátosságaival kapcsolatos észrevételeiket és javaslataikat is írják meg. Azokat a lehetőségekhez képest figyelembe vesszük. A szerkesztőség ajándékaként átnyujtunk egy csokrot és egy verset a főszerkesztőtől. Most a tengerekről
Most a tengerekről regélek és a fákról, amelyek eltünnek igy az őszi ködben, nem tudják még, hogy éltem itt, szerettem és dühöngtem. A reggel havat hozott, fehérek lettek a házak és virágok, magammal beszélgetek, másokért harcolok és vitázok. El kéne mennem messzire, hazámba, de visszatart a szürke ég, ha hiv a mályva. Zsoltárok zsongnak igy, anyám szava is fáj ma. Megszültél, felneveltél, költőként löktél a világra. Nehéz kötés ez, napjaim, soraim sora éget. Kegyetlen az, aki nem tud hazudni, és aki szól akkor is, ha nem mondhat beszédet. Mondd, mi az, ami masszából emberré formál, ad gerincet és kiállást ? Éltet. Tudom, Te tudtad ezt, mert Te mondtad el nekem a százszor-szép meséket. Azért vagyok, hogy egy legyek a sokakból és hogy örökké éljek ? Csak a verseim azok talán, amelyek túl- élnek, ha a hazugság elapad és földemen ének lesz újból az ének. Tavaszvölgy tava, 2004. nov. 23. Szász
Lóránt Szeszák
Gyula
|