Dollárpiramis vagy 56-os emlékmű? 

Háromtagú újsütetű alkotócsoport nyerte az 56-os forradalom 50. évfordulójára kiírt emlékműpályázatot. Az „alkotás” makettje a látó és gondolkodó magyarok jogos tiltakozását váltotta ki, mivel e szoborszerű óriás vaséknek sem 1956 szelleméhez, sem a magyarsághoz, sem bármiféle szabadságvágy kifejezéséhez nincs köze. Hiába írtak ennek sivárságáról, lélektelen, otromba, nemzetgyalázó voltáról, a hatalom birtokosai mindezt érzelmi megnyilvánulásnak tekinthetik. A tisztánlátáshoz az alábbiak figyelembe vétele szükséges: 

1. Az emlékművet 2006 vasoszlop alkotja. E szám nem jelképe a szabadságharcnak, bármilyen számra való hivatkozás csakis 1956-tal vagy az 50. évfordulóval lehetne kapcsolatos.
   
2. Az óriás vaséket a földön járó (értsd: a Dózsa György úton sétáló) embernek szemet szúróra tervezték, csúcsa nyársként emelkedik az ég felé. A vasék azonban felülnézetben olyan háromszöget mutat, melynek csúcsában egy kisebb háromszög van, így e kettő együtt az amerikai dollárpiramist formázza. Bárki ellenőrizheti ezt a mai USA-beli egydolláros papírpénzen, melynek felirata: Új világrend! A dollárpiramis hatalmi jelkép, ma a pénzvilág uralmának szimbóluma.
   
3. A hivatalos magyarázatban, a kiválasztottság indoklásában ez áll: a vasoszlopok a háromszög csúcsa felé sűrűsödnek, mintegy a nemzeti egység kialakulását jelképezik. Az oszlopok valójában oly módon sűrűsödnek, hogy felülnézetben létrehozzák azt a kisebb csúcsi háromszöget, ami az egyébként háromszög alaprajzú emlékmű képét a dollárpiramishoz teszi hasonlatossá. 

Tehát a nyilvánosságra hozott adatokkal ellentétben az egyébként jellegtelen, rideg, sivár emlékmű megvalósulása esetén nagyon is határozottan, szimbolikusan az alábbiakról szólna: 2006-ban (lásd 1. pont) a hatalom birtokosai önmagukat ünneplik és kinyilvánítják a pénzvilág diktatúráját (2. pont), amit nemzetközi egységben, vasakarattal (3. pont) kívánnak véghez vinni.  

E tények ismerete elengedhetetlen a további véleményalkotásokhoz. A leírtak ismertetése, továbbadása pedig kötelessége minden gondolkodó magyarnak. A fenti tervben a nemzetgyalázás megünneplésére született újabb kísérlet (Kölcsey Himnuszának múltbeli sorait idézve: „vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének”) mely minden korábbinál aljasabb, alattomos elnyomás jelképe Kárpát-medencei magyarnak és nem magyarnak egyaránt. Összefogni csak e tények alapján, az 1848-ban megfogalmazott célok (a történelmi 12 pont) újragondolásával, Ady lelkületével lehet („Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok?”). Állítsuk meg 1956 szellemének végső eltorzítását, vasba-betonba döngölését! 

Debrecen, 2005.07.15.  

Dr. Nagy Attila
orvos, közíró.

A szerkesztő utószava.

Attila barátom képi szimbólumok, elemzésére vállalkozott. Nem érdektelen a "mű" szövegköritése sem.

Gyurcsány eképp morfondirozik.

"Ahány résztvevője volt az eseményeknek, annyiféleképp élték meg a történteket. Ez az emlékmű senkit sem fog kényszeriteni arra, hogy feladja saját '56-ját."

Szentigaz!

Hát persze hogy nem egyformán élte át az eseményeket a kommunista hóhér aki akaszttatott, illetve a tizenéves srác, akit felakasztottak. Tényleg mind a kettőnek van saját '56-ja. Az előbbinek, vagy pereputtyának, a Rózsadombon, az utóbbinak pedig a 301-es parcellában.

Ha mármost a Nemzet Piperkőce [hosszú zokniban] elhelyezi a kommunista kegyelet koszorúját a kommunizmus áldozatainak emlékművén, csoda történik majd. A hóhérkéz a pokolból, valamint az áldozat keze a mennyországból összekapcsolódnak egy baráti kézszoritásra. Létrejön a nemzeti egység. Jöhet Bush, hogy megáldja e nem mindennapi frigyet.
Ámen.

Debrecen, 2005.07.15.

Sz. Gy.