E cikk írója ma is hivatását gyakorló orvos, aki a (világ)média gondolatgyilkos  diktatúrája ellenére próbálkozik az elme ébresztésével. Így esik szó most a pápa haláláról orvosi szemmel, amint az a hivatalos közlésekből kiolvasható.
 

A most elhunyt pápa elődje, I. János Pál 1978-ban, mindössze 34 napig tartó főpapság után távozott az élők sorából. Rejtélyes halálának hivatalos magyarázata, hogy szívrohamban hunyt el. Számos írás szól azonban arról, hogy végeztek vele. 1914 óta ő volt az első pápa, akinek múltjában a lelkészi tevékenység fontosabb volt, mint a diplomáciai vagy a tudományos munka, így bizonyos politikai körök tevékenységének útjában állt. Utódja, II. János Pál hosszú hivatali ideje alatt az egyházat úgy modernizálta, hogy az összhangban maradjon a hit őrzését szolgáló konzervativizmussal. A nemzetközi liberalizmus igénye szerint azonban tevékenysége más beállításban is bemutatásra kerül.
 

II. János Pál a Vatikán hivatalos közlése szerint 2005. április 2-án, szombaton este 21 óra 37 perckor hunyt el, de haláláról már ezt megelőzően ellentmondó adatok láttak napvilágot. Az orvostudomány technikai haladása ma számos beavatkozást tesz lehetővé a biológiai élet kezdetén és végén. Ennek főbb állomásai a programozott fogamzás, a programozott szülés, az élet végén pedig a mesterséges éltetés vagy éppen a programozott halál. Az utóbbiak történelmi példái: Joszip Broz Tito volt jugoszláv elnök 1980-ban hetekig feküdt egy ljubljanai klinikán súlyos, eszméletlen állapotban. Valójában egy „szív-tüdő készítmény” volt, akit a vérkeringés és a légzés fenntartásával addig kellett túléltetni, amíg utódját az akkori államszövetség szétesése nélkül megtalálják. Walter Ulbricht a szocialista kelet-német diktátor (az 1953-as berlini munkásfelkelés leverője, 1961-ben a berlini fal építtetője) 1973-ban a berlini Világifjúsági Találkozó idején hunyt el. Halálát azonban csak a találkozó után jelentették be, nehogy a világesemény ünnepléseit megzavarja.

II. János Pál haláláról szóló tudósításokat mindössze egy héttel előzte meg az a világcirkusz, ami Terri-nek, egy 15 éve kómában lévő asszonynak végnapjai körül zajlott. Mesterséges volt a túlélése, olyan lett a halála is. Érdemtelenül, de nem véletlenül vált a világsajtó főtémájává. A pápa magas életkorában, folyamatosan gyengülő általános állapotában bármikor meghalhatott volna, de ez nem árnyékolhatta be a Húsvétot, és pápához illetlen lett volna a bohém április 1-i péntek. Így történt halálhírének vatikáni bejelentése szombaton este. Ehhez viszonyítva hihetetlen (rekord-) idő, egyetlen éjszaka alatt megtörtént testének (a korábbi balzsamozást pótló) felületi kezelése, a további ceremóniákra való előkészítése, amit menetrendszerűen követtek a fehérvasárnapi szertartások és a díszes ravatalozás. Ezt megelőzően haláltusáról szóltak a gondosan adagolt médiatudósítások, melyek Európa és az egész világ figyelmét úgy tartották ébren, hogy a meginduló virrasztások, zarándoklatok milliókat mozgósítsanak. (A mindenható média egyaránt lehet figyelemfelkeltő, vagy éppenséggel hallgatásával feledtető. Ez utóbbira példa a pápa halálával csaknem egyidőben Losonczi Pálnak, a hajdan volt Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa  elnökének temetése. Losonczi neve csaknem 20 éven át újságok címlapján szerepelt,  most csupán szűkszavú tudósítás volt a búcsúztatásáról.) A világhatalom a pápát akkor engedi meghalni, vagy olyan adatokat, akkor és úgy közöl a haláláról, ami érdekeinek leginkább megfelel.

És majd olyan pápát ültethet a pápai trónusra…
 

A pápáról szóló méltatásokban elhangzott, hogy több mint száz békenyilatkozatot tett. A világpolitika eseményei (legutóbb az iraki háború) mégis azt bizonyították, hogy ezeknek nem volt érdemi foganatja. A földi világ mai valóságát jelképértékűen mutatta a a hirdetőoszlop is, amely 2005. március 15-én (az elhazudott magyar szabadság ünnepén) a pesti Duna-parton volt látható. Ezen II. János Pál hatalmas képe alatt magyar és angol nyelven az alábbi felirat állt (mintha a pápa mondaná): „1989 erőszakmentes forradalmai megmutatták, hogy a szabadság vágyát nem lehet elnyomni. A modern totalitarizmus, először és mindenekelőtt, az egyes ember méltósága elleni támadás, egy olyan támadás, amely egészen addig a pontig jutott el, hogy megtagadja az egyén életének elidegeníthetetlen értékét. Most láthatjuk, hogy mennyire fontos megőrizni a vallás és lelkiismereti szabadsághoz fűződő alapvető jogokat, a valóban szabad társadalom alapjának sarokkövét.” Az effajta szabad társadalom Soros György szellemiségének felel meg. A pápa pedig keresztény-konzervatív. Az oszlop felirata nem a kereszténységről, nem az evangéliumi szabadságról szólt. A mondatoknak II. János Pál képével való együttese a kereszténység álarcába burkolt politikai szózat, ami nem a kereszténység, hanem egy, az azzal szembenálló világi hatalom szolgálatában állt. (A tavaszi napsütésben a Duna-parti „Szabadság útján” gyanútlanul sétálók feledték, hogy e kiállítás 1848-at és 1956-ot idézve valójában a magyar szabadság meggyalázására szolgált. A 22 hirdetőoszlopon mások között feltűnt G. Bush, H. Kohl, Göncz Árpád és a pápa képmása is a már idézett aláírással. A magyarázat egyszerű: a hirdetőoszlopok a Szabad Demokraták Szövetségének propagandáját szolgálták, amely szervezet nemrég a magyar liberális párt címet is felvette. Március 15-én, a Nemzeti Ünnepen a pesti Duna-parton sétálók a látottakból azt is hihették, hogy ez a magyarság elképzelése a szabadságról. Nemrég a szovjet himnuszban ez zengett álságosan: „Népek szabadságát vívtad ki te, zászlód a népeket győzelemről győzelemre vitte”.)
 

 II. János Pál római temetésének képeiből a látványos megbékélések, politikai kiengesztelődések ellenére feszülő ellentétek voltak kiolvashatók: a test egyszerű ciprusfa koporsóban, a szertartás világi pompával, amelyen hívők milliói és főrangú farizeusok egyaránt jelen voltak. A XXI. század világrengető hazugságainak sorában első helyen áll a 2001. szept. 11-i New York-i merénylet. Számos tudományos magyarázat támasztja alá, hogy az ikertornyok gondosan megtervezve, az épületbe szintenként beépített robbantással omlottak össze, a két repülőgép megjelenése csak a látvány csúcsa, de nem oka volt a történteknek. II. János Pál programozott halála, a látványos szertartások és zarándoklatok sora, az egycsatornás világmédia tudósítása – a pápa személyes érdemeinek elismerésén túl – szeptember 11-hez hasonlóan a közvélemény világméretű manipulálásának eszköze volt.

 
2005.04.10.
 

Dr. Nagy Attila orvos, közíró.