Egy feje tetejére állított ország II</t= itle>  <style>  </style>  <script type="text/javascript"></script> </head> <body lang=3DHU style=3D'tab-interval:35.4pt'> <div class=3DSection1> Egy feje tetejé= re állított ország (2)<o:p></o:p></= b> <o:p> </o:p></spa= n> Nem véletlenül lett ugyanaz a címe ennek az írásnak, mint az ezelőttinek. <o:p></o:p> Azt hiszem hasznos, és tanulságos történéseket lehet felsorolni a mai magyar életből, természetesen a közös tapasztalatok elemzésére. <o:p></o:p><= /p> Segítségünkre volt ebben, a viccbéli Kohn úr, aki külföldre szakadt magyarként hazajőve, egy Coca Colás automatánál éli meg a magyar leleményességet, hadd ne mondjam, „pofátlanságot” mármint azt, ahogyan az automata folyton elnyeli a pénzérméjét. <o:p></= o:p> Természetesen továbbra is számítunk ebben az írás= ban is Kohn úr értékítélő megállapításaira, például arra, hogy: -Ügyes…….nagyon ügyes!<o:p></o:p> A fenti kitétellel rögtön essünk is neki, az újk= ori „Volponék-nak”, akik mai életünk egyik jelentős elemei, sőt életünk fonalának egyik meghatározói. <o:p></o:p> Köztudott módon, az elmúlt évtizedben többtízen akasztották fel magukat a vidéki falvakban, a magyar hon kise= bb és szerencsétlenebb tájain. <o:p></o:p> Ezek az emberek azért nyúltak a kötél után, mert kilátástalannak látták a jövőjük= et, vagyis a mai magyar mezőgazdaságból való létfenntartást, mind magukra, mind családjukra nézve. <o:p></o:p> Azonban a „Volponék” köszö= nik, jól vannak! <o:p></o:p> Mint köztudott a színműben szereplő „Volpone” a kapzsiság és a korrupció egyik jelképe &eacut= e;s megtestesítője. <o:p></o:p> A színmű egyik híres mondata megadja életük filozófiáját: „Jobban gyönyörködöm vagyonom ravasz gyarapításában, mint a boldog birtoklásában.” hangzik a híres mondat. <o:p></o= :p> Ez, ma is aktuális minden magyar „Volpon&eacu= te;ra” azzal a kitétellel, hogy nem csak a gyarapításá= ban, de a boldog birtoklásban is meglelik mérhetetlen jókedvüket és örömüket. <o:p></o:p></span= > Mert hogyan is értelmezze az ember azt, amikor azok az emberek, akik mondhatni 8-10 év alatt váltak milliárdosokká (komoly munka nélkül (!).), és ma ők fejtik ki véleményüket a hatékonyságról, a versenyképtelen gazdaságról, vélhetőleg nem másért, mint a magas munkavállalói-bérek, okozta külföldi beruházás csökkenés mia= tt. <o:p></o:p> Míg a „Volponék”, minden telet és nyarat az évszaknak megfelelően hol a hegyekben, hol a tengerek mellett múlatva töltenek el, addig a laptopjukon, a legújabb programmal azt próbálják megfejteni, h= ogy hogyan lehetne megtakarítani még több, (20-30) munkahely= et azért, hogy a haszon még nagyobb legyen. <o:p></o:p></= p> A „Volponék” egyik kedvenc pénzszerzési megoldása a kisbefektetők jóhiszeműen, már-már naivan befektetett tőkéje, ami lehet pénz, vagy kárpótl&aacut= e;si jegy, hiszen az éppen ugyanúgy pénzügyi eszkö= ;z. Láthattuk is, hogyan gazdagodtak meg egyesek a 25-30 %-on felvásárolt kárpótlási jegyekből, szinte pillanatok alatt. Tizenöt éve egyfolytában bank és pénzü= ;gyi botrányok sorozatától hangos az ország, é= ;s ennek ellenére szinte érthetetlen módon, a politikai szféra mintha mit sem venne észre ebből az egészből. <o:p></o:p> Felsorolni is szinte képtelenség: már szinte közhelyszámba menő Tocsik-ügy</s= pan>, (a miniszter rokonával), Budapest Bank, (a híres Bokros csoda közgazdász vezette, aki bankelnökként úgy tűnik nem is volt akkora csoda (!).), Posta Bank, (a maga Princz-ével), az elhíresült VIP-es csapat, a Co. Nexus-ügy, (akinek a botrányhőse még a tárgyalások előtt elhalálozott), a K&H brókerbotrány, amihez nem lehet szinte semmit hozzáten= ni, hacsak azt nem, hogy az NBH-t, úgy t$= 9;nik új szerepben vonultatja fel a politika, habár a Horn időben elhíresült Földi-ügy = sem tett jót a szervezet jó hírének. <o:p></o:p></s= pan> Most pedig itt van a BAUMAG-ügy, mint a kisembe= rek egyik lefölözője. <o:p></o:p> Ezekben az ügyekben, -itt csak a nagyobbakat emeltük ki- az a közös valahol, hogy a számlát mindig a szendelelk&#= 369; szolid kisember fizeti meg. <o:p></o:p> Most azonban térjünk át a „Volpon&= eacute;k” birodalmába, a kapzsiság melegágyába, és vegyük mindjárt első példánkat, az elhíresült „örök homokórát”= ami semmire sem jó, nem is szép, de legalább jó drága. Bizton állíthatom, hogy ebből is valaki na= gyot kaszálhatott, mert általában a történelmi visszatekintések alapján az OK, nem közlekedik OK nélkül, vagyis az ókori filozófusok megint beletr= afáltak a dolgok kellős közepébe. <o:p></o:p> A mi szókimondó barátunk Kohn</span= >, megint elégedetten állapíthatja meg azt, hogy: <o:p></= o:p> - Ügyes,….Nagyon ügyes! <o:p></o:p= > Mert mire gondolhat az ember akkor, amikor egy közszolgálatot ellátó szervezet, mint a Fővárosi Önkormányzat 300 millióért állít fel egy homokórát a Dózsa György úton, aminek a célját és funkcióját meghatározni szinte lehetetlen. Nem lehet összemérni egy köztéri szoborral, annak a szépségével, (már, ha a művész eltalálta azt, amit mondani akart) és az utókorra hagyott mondandóval. <o:p></o:p> Persze nem lehet kétséges, hogy ez valakinek egy nagyon jó üzlet, miközben emberek tízezrei hálnak az aluljárók telefonfülkéiben, illetve más zegzugokban. Persze ezzel is növelve Budapest külföldiek előtti imázsát, amely &iacut= e;gy is a béka ülepe alatt leledzik pár száz kilométerrel. <o:p></o:p> Míg talán ebből a 300 millióból futná egy karitatív szervezettel, szervezetekkel (egyházak!) arra, hogy több évre elosztva a pénzt valamilyen megoldást találjanak erre a nem is kicsi társadalmi problémára. Így viszont marad az aluljárókban az ürülékszag, a paplanon &eacu= te;s dunyhán alvók ezrei, és maradnak a megcsömörlött turisták, akik a magyar közállapotokon felháborodva, -hisz az éttermekben= a legalantasabb módon átverik őket,- soha többé nem teszik be az országba a lábukat. <o:p></o:p> Sőt egy X négyzet függvény alapján elhíresztel= ve, lebeszélik még azokat is, akik megkíséreln&eacu= te;k talán a lehetetlent is, vállalva a veszélyt, ami a mai közbiztonság kritikája is egyben. <o:p></o:p> Vagy itt van mindjárt a másik ÜGY is, a HM 600 milliós AN-26-os vásárlása, amely rögtön felkeltette= az adófizetők figyelmét, merthogy 5-6 évvel ezel!= 7;tt az amerikaiak ajánlgatták nagy lobbal a saját C-130-as szállítógépüket, amelyet az AN-26-ossal összehasonlítva nem is lehet egy napon említeni, kiváltképp akkor, ha 1 millió dollár volt az ára, ami mai árfolyamon 200 millió. Persze kétségtelen tény, hogy az a gép egy üzemidő meghosszabbításon kellett volna, hogy átessen, ami nem hiszem el, hogy elérte volna a maradék 400 milliót. <o:p></o:p> Kohn barátunknak itt is lenne némi szerepe a híres mondatával, pusztán azért nem írom ide, hogy he= lyet és időt takarítsak meg. <o:p></o:p> Most azonban evezzünk más vizekre, mint például Szanyi „konzekvens” Tibor kijelentésére, minthogy, volt saját cégé= nek a saját szignójával adott megrendelést, miközben két évvel ezelőtt még torkaszakadtából „orbánb&aa= cute;nyázott”. <o:p></o:p> Persze nem csak úgy egyszerűen egyes számban, hanem többes számban. <o:p></o:p> Úgy, hogy Orbán bányái! A probléma csak annyi ezzel, hogy nem bányái, hanem bányája, és nem n= eki, hanem az édesapjának, és nem is egy egész, hanem csak egy rész! <o:p></o:p> Itt most a Kohn úron kívül be ke= ll vonnunk a híres Szovjet hírszolgálatot, akik azt jelentették, hogy: „Teheránban Zsiguli autókat osztogattak”, majd később helyesbítésk&eacu= te;nt megjelent a helyreigazítás, ami úgy szólt, hogy: „Nem Teheránban, hanem Leningrádban, nem Zsigulikat, ha= nem Moszkvicsokat, és nem osztogattak, hanem fosztogattak”. <o:p><= /o:p> Hát ennyit a mai magyar politikai, és „humor&= aacute;lis” kultúréletről! <o:p></o:p> Azonban van egy még szomorúbb jelensége a mai magyar társadalomnak, de itt most én a vezető értelmiségi rétegre gondolnék, akiknek a véleménye általában meghatározó a NEMZET további sorsát tekintve. Mire gondolok!<o:p></o:p></sp= an> Egyesek „követelik a vörös csillagot betiltó törvény eltörlését”. <o:p></o:p></span= > Mondván, hogy az antidemokratikus, mivel a nyugat-európai országokban nincs tiltó törvényi hatály alatt. <o:p></o:p></s= pan> Nocsak, hogyan is lopakodik a „látens diktatúra”? Itt van előttem az aláírók névsora. <o:p></o:p></s= pan> „Eörsi, az író, Gyurcsány, a miniszter, Jancsó, TGM a fődemokrata (egyes vélemények szerint egy nagy jövőjű anar= chista), aztán a futottak még kategória, amolyan vannak is meg nincsenek is, oly mindegy.<o:p></o:p> Jancsótól, (saját megvallása szerint, mint régi kommunista) ez tulajdonképpen nem is meglepő, minth= ogy az Eörsi-féle = sztalini udvari dalnoktól sem lehet mást várni. <o:p></o:p></sp= an> Nézem tovább: a milliárdos, és a vörös csillag! Röhej! <o:p></o:p> Az ellentmondást ki sem kell mondani. <o:p></o:p> De tisztelt olvasóim ilyen a mai magyar közerkölcs! <o:p></o:= p> Mert vajon mire gondolhattak ezek az emberek, milyen lehet a lelkiállapot= uk, akik egy vörös csillaghoz, egy Leninhez, és ezzel egy ideológiához társulnak? <o:p></o:p> Vagyis milyen lehet a lelkiállapota annak az embernek, aki tiszteli Lenint, amikor ennek a „kopasz huligánnak” az aláírása ott van a cári család felkoncolást engedélyező irományán, legalábbis a történészek eddigi megállapításai szerint. <o:p></o:p> Mielőtt túlbonyolítanánk az ügyet, azt el kell fogadni, h= ogy egy királynak, egy császárnak, egy cárnak, benne van az élete „paklijában”, sorsában az, ho= gyha a népe, amellyel rosszul bánt, fellázad ellene, &eacut= e;s megöli őt. <o:p></o:p> Ennek már régi és neves tradíciói vannak például Franciaországban, ahol királyok sorának vált gyorsabbá a feje, mint a teste. <o:p></o:= p> A Habsburgok tiszta szerencséje, hogy ez a nép (osztrák, magyar, cseh, horvát, -a szerbet, már kivehetjük ebb!= 7;l- (!),) nem volt ilyen vérszomjas. <o:p></o:p> De, és a lényeg most következik: a királyokat sem, a császárokat sem, és a cárokat sem illik bírói ítélet nélkül megölni (!= ). <o:p></o:p> De pusztán fikcióként fogadjuk el, hogy még a nyug= ati „kultúr” körökben = is megengedett királyokat, hercegeket, és grófokat akasztgatni, például akkor, amikor a csőcselék azt akarja. <o:p></o:p> Azonban van még akkor is, egy momentum, ami mellett az ember, egy „EMBER” soha nem mehet el. <o:p></o:p> Mi ez? Mint megállapítottuk a „főnökök̶= 1; sorsában lehet egy elrendelés. <o:p></o:p> De miért lehet elrendelés, (szadizmus (?), bosszú (?) ), a tízegynéhány éves gyermekembereken?<o:p></o:p> Milyen ember az, és milyen eszme az, milyen vörös csillag az, amelynek a nevében leánygyermekeket, még alig iskolába járó fiúgyermeket, és az anyjuk= at öleti meg, mészároltatja le, mint egy mészárszékben? <o:p></o:p> A cári családot, csak azért ölték/ölették meg, mert a Fehéroroszok front= ja közeljárt a lakhelyükhöz, és félő volt, hogy a kiszabadításukkal az orosz nép új erőre kap, a „vörös nácizmussal” szemben.= <o:p></o:p> A fenti kérdés nem csak a mai magyar hithű kommunistáknak feltett kérdés, hanem az úgyneve= zett nyugati kultúrvilágnak is, amelyek még a XX. Században is nemzeteket tartottak gyarmatosításuk alatt, és ma ők azok, akik fennha= ngon követelik azoktól a demokráciát, és rasszizmusmentességet, amely nemzetek soha nem tartoztak a rabszolgatartó nemzetek közé (!). <o:p></o:p= > Minden embernek fel kell tennie magában a kérdést, mié= rt van ez így? <o:p></o:p> A kérdésre a válasz nem is olyan nehéz. Az újkorhoz, új politikai elgondolás tartozik, amelynek m= i is a részei vagyunk. Az erkölcs már egy maradi nézet, és pusztán a materialista szemlélet az, amely elő= re mutat, és nem foglalkozik holmi erkölcsi t= ematizálásokkal, persze csak némely politikai és eszmei csoportok szerint. <o:= p></o:p> Vagyis, a cél olykor szentesíti, szentesítheti az eszközt, némelykor pedig évtizedes hozsanna tartozik azoknak, akik a történelem őrlőmalmába kerültek esetleg önnön hibájukon kívül. <o:p></o:p> Az érvtelenség a vitakultúra lapossága kivá= ltja a régi reflexeket, és a megszokott címkézéshez nyúl természetesen minden al= ap nélkül. Ilyen régi reflex például a román politika is, amikor újságírót tilt ki az országból, mert kényelmetlen a véleménye és vita helyett a legegyszerűbb megoldást választ= ja, az adminisztratív megoldást, mint azt tette a nagy kondukátor is. Azonban nem kell nekünk na= gyon külhonra tekintenünk, hiszen vannak itt is olyanok, akik nem szeretnek sokat babrálni a gondolatokkal, hiszen hitük és véleményük szerint a bölcsek köve ott leledzik= a zsebük mélyén. <o:p></o:p> Ha a kedves olvasó nem tudja kire gondolok, hát ideírom, nem másra, mint Ger&= #337; Andrásra. <o:p></o:p> Ha azt mondom, hogy egyetemet végzetként nem „cakkoztaR= 21; túl a véleményének kimunkálását akkor, amikor egy beszélgeté= ;sen nemes egyszerűséggel lenácizta azokat, akiknek fenntartásuk, netán más véleményük = van az Európai Uniós csatlakozáshoz, akkor nem járok messze az igazságtól. <o:p></o:p> Mivel nem csak Gerő András, hanem m&eacut= e;g kilencmillió kilencszázkilencven kilencezer kilencszázkilencvenkilenc magyar lép be az unióba, úgy azt gondolom, hogy joguk van olyan véleményt alkot= ni, amilyet akarnak. Ami pedig a nácizást illeti, remélem –miután lehiggadt- a mondandóját átértékelve legalább megpróbált magába szállni. <o:p></o:p> Ezek a jelenségek azért veszélyesek, mert a világunk= ma igen erőteljesen felbolydult, és ha belepislantunk a világpolitikába, akkor azt látjuk, hogy a tárgyalóasztal helyett és az ENSZ hathatós közreműködése helyett a fegyverek kerültek előtérbe. <o:p></o:p> Ami igazán aggodalomra ad okot az az, hogy e= mberi szabadságjogokat hirdető országok is belesodródnak olyan szituációkba, amelyeknek a kimenetele meglehetősen kétséges, és az erkölcsi igazolás sem adható meg egykönnyen, sőt talán sehogy. <o:p></o:p= > Politikai vezetőket végeztetnek ki rakétákkal pusztán politikai döntéssel, és ismerve a sémi nép= ek (mindenkit beleértve) reflexeit, ez talán a lehető legro= sszabb megoldás. <o:p></o:p> A világ legerősebb katonai hatalma olyan kalandokba bocsátkozik, amelyet egy másodikos elemista nem követne = el, miközben mi magyarok magunkon hordjuk a bélyeget a II. Világháborúban játszott szerepünkér= t, annak ellenére, hogy történelmileg igazolható a „kényszer”. <o:p></o:p> Az ország és a nemzet számára új csapd&aacu= te;k tűnnek fel, amelyet ha nem kerülünk ki közösen kellő óvatossággal, akkor újabb tragédia előtt állunk. <o:p></o:p> De térjünk vissza a saját problémáinkhoz, hisz van bőséggel belőle, és Kohn</= span> barátunk még mindig csak áll, és elhűlve mondogatja híres mondatát. <o:p></o:p> A gyógyszerárak kérdése igencsak felbolygatta a h= oni kedélyeket, miután a baloldali kormány, -amely munkálkodni akart a közjóért- eltörölte= a FIDESZ kormány által megkötött szerződé= st, amely az inflációt figyelembe véve tervezhető évi áremelést hagyott jóvá. <o:p></o:p><= /span> Persze egy új kormány dolgozni akar, és dolgozik is hisz a munkának nemcsak eredmény&eacu= te;nek kell lennie, hanem füstjének és lángjának = is. <o:p></o:p> Így tehát utat engedett a gyógyszerlobby nyomásának, és elfogadta az igen tekintélyes áremelést. 5-6 hónap alatt azonban kiderült, hogy az egészségügyi kassza –ha minden így marad-, akkor kiürül. (Kohn barátunk igencsak vakarhatja a fejét !) <o:p></o:p= > Nem lehetett mit tenni, cselekedni kellett, és hatósági eszközök alkalmazásával a gyógyszerár= akat be kellett fagyasztani. <o:p></o:p> Az ügynek azonban több tanulsága is van! Az egyik az, hogy a lobbyzok sirámait nem mindig kell komolyan venni, és ha egy megállapodás jól működik, akkor nem kell azt babrálni, még akkor sem= , ha netán az ellenzék kötötte is meg azt.<o:p></o:p></s= pan> A másik, és ez most a jelenlegi ellenzéknek szól,= ha már a kormány elbaltázott valamit, akkor nem szabad cs= ak azért ellentmondani, hogy a rossz még rosszabb legyen, hisz az ügyek mögött emberek vannak. <o:p></o:p> Én, aki szintén gyógyszertárba járó ember vagyok, naponta hallom, hogy az idős rossz körülmények között élő nyugdíjasok milyen nehezen fizetik = ki, kapargatják össze a gyógyszerre valót. Nagyon kétséges az a politikai álláspont, amely arra játszik, hogy „annál jobb, minél rosszabb”= . <o:p></o:p> Ezt a fajta politikai logikát hagyjuk meg Ron</span= > Werbernek, és kóklerkedő politikai társulatának! <o:p></o:p> <o:p= ></o:p> <o:p> </o:p> <o:p> </o:p> &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; Cs. Szabó Béla<o:p></o:p> </div> </body> </html>

MIME-Version: 1.0 Content-Location: file:///C:/48831D69/EgyfejetetejereallitottorszagII.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii" Egy feje tetejére állított ország II</t= itle>  <style>  </style>  <script type="text/javascript"></script> </head> <body lang=3DHU style=3D'tab-interval:35.4pt'> <div class=3DSection1> Egy feje tetejé= re állított ország (2)<o:p></o:p></= b> <o:p> </o:p></spa= n> Nem véletlenül lett ugyanaz a címe ennek az írásnak, mint az ezelőttinek. <o:p></o:p> Azt hiszem hasznos, és tanulságos történéseket lehet felsorolni a mai magyar életből, természetesen a közös tapasztalatok elemzésére. <o:p></o:p><= /p> Segítségünkre volt ebben, a viccbéli Kohn úr, aki külföldre szakadt magyarként hazajőve, egy Coca Colás automatánál éli meg a magyar leleményességet, hadd ne mondjam, „pofátlanságot” mármint azt, ahogyan az automata folyton elnyeli a pénzérméjét. <o:p></= o:p> Természetesen továbbra is számítunk ebben az írás= ban is Kohn úr értékítélő megállapításaira, például arra, hogy: -Ügyes…….nagyon ügyes!<o:p></o:p> A fenti kitétellel rögtön essünk is neki, az újk= ori „Volponék-nak”, akik mai életünk egyik jelentős elemei, sőt életünk fonalának egyik meghatározói. <o:p></o:p> Köztudott módon, az elmúlt évtizedben többtízen akasztották fel magukat a vidéki falvakban, a magyar hon kise= bb és szerencsétlenebb tájain. <o:p></o:p> Ezek az emberek azért nyúltak a kötél után, mert kilátástalannak látták a jövőjük= et, vagyis a mai magyar mezőgazdaságból való létfenntartást, mind magukra, mind családjukra nézve. <o:p></o:p> Azonban a „Volponék” köszö= nik, jól vannak! <o:p></o:p> Mint köztudott a színműben szereplő „Volpone” a kapzsiság és a korrupció egyik jelképe &eacut= e;s megtestesítője. <o:p></o:p> A színmű egyik híres mondata megadja életük filozófiáját: „Jobban gyönyörködöm vagyonom ravasz gyarapításában, mint a boldog birtoklásában.” hangzik a híres mondat. <o:p></o= :p> Ez, ma is aktuális minden magyar „Volpon&eacu= te;ra” azzal a kitétellel, hogy nem csak a gyarapításá= ban, de a boldog birtoklásban is meglelik mérhetetlen jókedvüket és örömüket. <o:p></o:p></span= > Mert hogyan is értelmezze az ember azt, amikor azok az emberek, akik mondhatni 8-10 év alatt váltak milliárdosokká (komoly munka nélkül (!).), és ma ők fejtik ki véleményüket a hatékonyságról, a versenyképtelen gazdaságról, vélhetőleg nem másért, mint a magas munkavállalói-bérek, okozta külföldi beruházás csökkenés mia= tt. <o:p></o:p> Míg a „Volponék”, minden telet és nyarat az évszaknak megfelelően hol a hegyekben, hol a tengerek mellett múlatva töltenek el, addig a laptopjukon, a legújabb programmal azt próbálják megfejteni, h= ogy hogyan lehetne megtakarítani még több, (20-30) munkahely= et azért, hogy a haszon még nagyobb legyen. <o:p></o:p></= p> A „Volponék” egyik kedvenc pénzszerzési megoldása a kisbefektetők jóhiszeműen, már-már naivan befektetett tőkéje, ami lehet pénz, vagy kárpótl&aacut= e;si jegy, hiszen az éppen ugyanúgy pénzügyi eszkö= ;z. Láthattuk is, hogyan gazdagodtak meg egyesek a 25-30 %-on felvásárolt kárpótlási jegyekből, szinte pillanatok alatt. Tizenöt éve egyfolytában bank és pénzü= ;gyi botrányok sorozatától hangos az ország, é= ;s ennek ellenére szinte érthetetlen módon, a politikai szféra mintha mit sem venne észre ebből az egészből. <o:p></o:p> Felsorolni is szinte képtelenség: már szinte közhelyszámba menő Tocsik-ügy</s= pan>, (a miniszter rokonával), Budapest Bank, (a híres Bokros csoda közgazdász vezette, aki bankelnökként úgy tűnik nem is volt akkora csoda (!).), Posta Bank, (a maga Princz-ével), az elhíresült VIP-es csapat, a Co. Nexus-ügy, (akinek a botrányhőse még a tárgyalások előtt elhalálozott), a K&H brókerbotrány, amihez nem lehet szinte semmit hozzáten= ni, hacsak azt nem, hogy az NBH-t, úgy t$= 9;nik új szerepben vonultatja fel a politika, habár a Horn időben elhíresült Földi-ügy = sem tett jót a szervezet jó hírének. <o:p></o:p></s= pan> Most pedig itt van a BAUMAG-ügy, mint a kisembe= rek egyik lefölözője. <o:p></o:p> Ezekben az ügyekben, -itt csak a nagyobbakat emeltük ki- az a közös valahol, hogy a számlát mindig a szendelelk&#= 369; szolid kisember fizeti meg. <o:p></o:p> Most azonban térjünk át a „Volpon&= eacute;k” birodalmába, a kapzsiság melegágyába, és vegyük mindjárt első példánkat, az elhíresült „örök homokórát”= ami semmire sem jó, nem is szép, de legalább jó drága. Bizton állíthatom, hogy ebből is valaki na= gyot kaszálhatott, mert általában a történelmi visszatekintések alapján az OK, nem közlekedik OK nélkül, vagyis az ókori filozófusok megint beletr= afáltak a dolgok kellős közepébe. <o:p></o:p> A mi szókimondó barátunk Kohn</span= >, megint elégedetten állapíthatja meg azt, hogy: <o:p></= o:p> - Ügyes,….Nagyon ügyes! <o:p></o:p= > Mert mire gondolhat az ember akkor, amikor egy közszolgálatot ellátó szervezet, mint a Fővárosi Önkormányzat 300 millióért állít fel egy homokórát a Dózsa György úton, aminek a célját és funkcióját meghatározni szinte lehetetlen. Nem lehet összemérni egy köztéri szoborral, annak a szépségével, (már, ha a művész eltalálta azt, amit mondani akart) és az utókorra hagyott mondandóval. <o:p></o:p> Persze nem lehet kétséges, hogy ez valakinek egy nagyon jó üzlet, miközben emberek tízezrei hálnak az aluljárók telefonfülkéiben, illetve más zegzugokban. Persze ezzel is növelve Budapest külföldiek előtti imázsát, amely &iacut= e;gy is a béka ülepe alatt leledzik pár száz kilométerrel. <o:p></o:p> Míg talán ebből a 300 millióból futná egy karitatív szervezettel, szervezetekkel (egyházak!) arra, hogy több évre elosztva a pénzt valamilyen megoldást találjanak erre a nem is kicsi társadalmi problémára. Így viszont marad az aluljárókban az ürülékszag, a paplanon &eacu= te;s dunyhán alvók ezrei, és maradnak a megcsömörlött turisták, akik a magyar közállapotokon felháborodva, -hisz az éttermekben= a legalantasabb módon átverik őket,- soha többé nem teszik be az országba a lábukat. <o:p></o:p> Sőt egy X négyzet függvény alapján elhíresztel= ve, lebeszélik még azokat is, akik megkíséreln&eacu= te;k talán a lehetetlent is, vállalva a veszélyt, ami a mai közbiztonság kritikája is egyben. <o:p></o:p> Vagy itt van mindjárt a másik ÜGY is, a HM 600 milliós AN-26-os vásárlása, amely rögtön felkeltette= az adófizetők figyelmét, merthogy 5-6 évvel ezel!= 7;tt az amerikaiak ajánlgatták nagy lobbal a saját C-130-as szállítógépüket, amelyet az AN-26-ossal összehasonlítva nem is lehet egy napon említeni, kiváltképp akkor, ha 1 millió dollár volt az ára, ami mai árfolyamon 200 millió. Persze kétségtelen tény, hogy az a gép egy üzemidő meghosszabbításon kellett volna, hogy átessen, ami nem hiszem el, hogy elérte volna a maradék 400 milliót. <o:p></o:p> Kohn barátunknak itt is lenne némi szerepe a híres mondatával, pusztán azért nem írom ide, hogy he= lyet és időt takarítsak meg. <o:p></o:p> Most azonban evezzünk más vizekre, mint például Szanyi „konzekvens” Tibor kijelentésére, minthogy, volt saját cégé= nek a saját szignójával adott megrendelést, miközben két évvel ezelőtt még torkaszakadtából „orbánb&aa= cute;nyázott”. <o:p></o:p> Persze nem csak úgy egyszerűen egyes számban, hanem többes számban. <o:p></o:p> Úgy, hogy Orbán bányái! A probléma csak annyi ezzel, hogy nem bányái, hanem bányája, és nem n= eki, hanem az édesapjának, és nem is egy egész, hanem csak egy rész! <o:p></o:p> Itt most a Kohn úron kívül be ke= ll vonnunk a híres Szovjet hírszolgálatot, akik azt jelentették, hogy: „Teheránban Zsiguli autókat osztogattak”, majd később helyesbítésk&eacu= te;nt megjelent a helyreigazítás, ami úgy szólt, hogy: „Nem Teheránban, hanem Leningrádban, nem Zsigulikat, ha= nem Moszkvicsokat, és nem osztogattak, hanem fosztogattak”. <o:p><= /o:p> Hát ennyit a mai magyar politikai, és „humor&= aacute;lis” kultúréletről! <o:p></o:p> Azonban van egy még szomorúbb jelensége a mai magyar társadalomnak, de itt most én a vezető értelmiségi rétegre gondolnék, akiknek a véleménye általában meghatározó a NEMZET további sorsát tekintve. Mire gondolok!<o:p></o:p></sp= an> Egyesek „követelik a vörös csillagot betiltó törvény eltörlését”. <o:p></o:p></span= > Mondván, hogy az antidemokratikus, mivel a nyugat-európai országokban nincs tiltó törvényi hatály alatt. <o:p></o:p></s= pan> Nocsak, hogyan is lopakodik a „látens diktatúra”? Itt van előttem az aláírók névsora. <o:p></o:p></s= pan> „Eörsi, az író, Gyurcsány, a miniszter, Jancsó, TGM a fődemokrata (egyes vélemények szerint egy nagy jövőjű anar= chista), aztán a futottak még kategória, amolyan vannak is meg nincsenek is, oly mindegy.<o:p></o:p> Jancsótól, (saját megvallása szerint, mint régi kommunista) ez tulajdonképpen nem is meglepő, minth= ogy az Eörsi-féle = sztalini udvari dalnoktól sem lehet mást várni. <o:p></o:p></sp= an> Nézem tovább: a milliárdos, és a vörös csillag! Röhej! <o:p></o:p> Az ellentmondást ki sem kell mondani. <o:p></o:p> De tisztelt olvasóim ilyen a mai magyar közerkölcs! <o:p></o:= p> Mert vajon mire gondolhattak ezek az emberek, milyen lehet a lelkiállapot= uk, akik egy vörös csillaghoz, egy Leninhez, és ezzel egy ideológiához társulnak? <o:p></o:p> Vagyis milyen lehet a lelkiállapota annak az embernek, aki tiszteli Lenint, amikor ennek a „kopasz huligánnak” az aláírása ott van a cári család felkoncolást engedélyező irományán, legalábbis a történészek eddigi megállapításai szerint. <o:p></o:p> Mielőtt túlbonyolítanánk az ügyet, azt el kell fogadni, h= ogy egy királynak, egy császárnak, egy cárnak, benne van az élete „paklijában”, sorsában az, ho= gyha a népe, amellyel rosszul bánt, fellázad ellene, &eacut= e;s megöli őt. <o:p></o:p> Ennek már régi és neves tradíciói vannak például Franciaországban, ahol királyok sorának vált gyorsabbá a feje, mint a teste. <o:p></o:= p> A Habsburgok tiszta szerencséje, hogy ez a nép (osztrák, magyar, cseh, horvát, -a szerbet, már kivehetjük ebb!= 7;l- (!),) nem volt ilyen vérszomjas. <o:p></o:p> De, és a lényeg most következik: a királyokat sem, a császárokat sem, és a cárokat sem illik bírói ítélet nélkül megölni (!= ). <o:p></o:p> De pusztán fikcióként fogadjuk el, hogy még a nyug= ati „kultúr” körökben = is megengedett királyokat, hercegeket, és grófokat akasztgatni, például akkor, amikor a csőcselék azt akarja. <o:p></o:p> Azonban van még akkor is, egy momentum, ami mellett az ember, egy „EMBER” soha nem mehet el. <o:p></o:p> Mi ez? Mint megállapítottuk a „főnökök̶= 1; sorsában lehet egy elrendelés. <o:p></o:p> De miért lehet elrendelés, (szadizmus (?), bosszú (?) ), a tízegynéhány éves gyermekembereken?<o:p></o:p> Milyen ember az, és milyen eszme az, milyen vörös csillag az, amelynek a nevében leánygyermekeket, még alig iskolába járó fiúgyermeket, és az anyjuk= at öleti meg, mészároltatja le, mint egy mészárszékben? <o:p></o:p> A cári családot, csak azért ölték/ölették meg, mert a Fehéroroszok front= ja közeljárt a lakhelyükhöz, és félő volt, hogy a kiszabadításukkal az orosz nép új erőre kap, a „vörös nácizmussal” szemben.= <o:p></o:p> A fenti kérdés nem csak a mai magyar hithű kommunistáknak feltett kérdés, hanem az úgyneve= zett nyugati kultúrvilágnak is, amelyek még a XX. Században is nemzeteket tartottak gyarmatosításuk alatt, és ma ők azok, akik fennha= ngon követelik azoktól a demokráciát, és rasszizmusmentességet, amely nemzetek soha nem tartoztak a rabszolgatartó nemzetek közé (!). <o:p></o:p= > Minden embernek fel kell tennie magában a kérdést, mié= rt van ez így? <o:p></o:p> A kérdésre a válasz nem is olyan nehéz. Az újkorhoz, új politikai elgondolás tartozik, amelynek m= i is a részei vagyunk. Az erkölcs már egy maradi nézet, és pusztán a materialista szemlélet az, amely elő= re mutat, és nem foglalkozik holmi erkölcsi t= ematizálásokkal, persze csak némely politikai és eszmei csoportok szerint. <o:= p></o:p> Vagyis, a cél olykor szentesíti, szentesítheti az eszközt, némelykor pedig évtizedes hozsanna tartozik azoknak, akik a történelem őrlőmalmába kerültek esetleg önnön hibájukon kívül. <o:p></o:p> Az érvtelenség a vitakultúra lapossága kivá= ltja a régi reflexeket, és a megszokott címkézéshez nyúl természetesen minden al= ap nélkül. Ilyen régi reflex például a román politika is, amikor újságírót tilt ki az országból, mert kényelmetlen a véleménye és vita helyett a legegyszerűbb megoldást választ= ja, az adminisztratív megoldást, mint azt tette a nagy kondukátor is. Azonban nem kell nekünk na= gyon külhonra tekintenünk, hiszen vannak itt is olyanok, akik nem szeretnek sokat babrálni a gondolatokkal, hiszen hitük és véleményük szerint a bölcsek köve ott leledzik= a zsebük mélyén. <o:p></o:p> Ha a kedves olvasó nem tudja kire gondolok, hát ideírom, nem másra, mint Ger&= #337; Andrásra. <o:p></o:p> Ha azt mondom, hogy egyetemet végzetként nem „cakkoztaR= 21; túl a véleményének kimunkálását akkor, amikor egy beszélgeté= ;sen nemes egyszerűséggel lenácizta azokat, akiknek fenntartásuk, netán más véleményük = van az Európai Uniós csatlakozáshoz, akkor nem járok messze az igazságtól. <o:p></o:p> Mivel nem csak Gerő András, hanem m&eacut= e;g kilencmillió kilencszázkilencven kilencezer kilencszázkilencvenkilenc magyar lép be az unióba, úgy azt gondolom, hogy joguk van olyan véleményt alkot= ni, amilyet akarnak. Ami pedig a nácizást illeti, remélem –miután lehiggadt- a mondandóját átértékelve legalább megpróbált magába szállni. <o:p></o:p> Ezek a jelenségek azért veszélyesek, mert a világunk= ma igen erőteljesen felbolydult, és ha belepislantunk a világpolitikába, akkor azt látjuk, hogy a tárgyalóasztal helyett és az ENSZ hathatós közreműködése helyett a fegyverek kerültek előtérbe. <o:p></o:p> Ami igazán aggodalomra ad okot az az, hogy e= mberi szabadságjogokat hirdető országok is belesodródnak olyan szituációkba, amelyeknek a kimenetele meglehetősen kétséges, és az erkölcsi igazolás sem adható meg egykönnyen, sőt talán sehogy. <o:p></o:p= > Politikai vezetőket végeztetnek ki rakétákkal pusztán politikai döntéssel, és ismerve a sémi nép= ek (mindenkit beleértve) reflexeit, ez talán a lehető legro= sszabb megoldás. <o:p></o:p> A világ legerősebb katonai hatalma olyan kalandokba bocsátkozik, amelyet egy másodikos elemista nem követne = el, miközben mi magyarok magunkon hordjuk a bélyeget a II. Világháborúban játszott szerepünkér= t, annak ellenére, hogy történelmileg igazolható a „kényszer”. <o:p></o:p> Az ország és a nemzet számára új csapd&aacu= te;k tűnnek fel, amelyet ha nem kerülünk ki közösen kellő óvatossággal, akkor újabb tragédia előtt állunk. <o:p></o:p> De térjünk vissza a saját problémáinkhoz, hisz van bőséggel belőle, és Kohn</= span> barátunk még mindig csak áll, és elhűlve mondogatja híres mondatát. <o:p></o:p> A gyógyszerárak kérdése igencsak felbolygatta a h= oni kedélyeket, miután a baloldali kormány, -amely munkálkodni akart a közjóért- eltörölte= a FIDESZ kormány által megkötött szerződé= st, amely az inflációt figyelembe véve tervezhető évi áremelést hagyott jóvá. <o:p></o:p><= /span> Persze egy új kormány dolgozni akar, és dolgozik is hisz a munkának nemcsak eredmény&eacu= te;nek kell lennie, hanem füstjének és lángjának = is. <o:p></o:p> Így tehát utat engedett a gyógyszerlobby nyomásának, és elfogadta az igen tekintélyes áremelést. 5-6 hónap alatt azonban kiderült, hogy az egészségügyi kassza –ha minden így marad-, akkor kiürül. (Kohn barátunk igencsak vakarhatja a fejét !) <o:p></o:p= > Nem lehetett mit tenni, cselekedni kellett, és hatósági eszközök alkalmazásával a gyógyszerár= akat be kellett fagyasztani. <o:p></o:p> Az ügynek azonban több tanulsága is van! Az egyik az, hogy a lobbyzok sirámait nem mindig kell komolyan venni, és ha egy megállapodás jól működik, akkor nem kell azt babrálni, még akkor sem= , ha netán az ellenzék kötötte is meg azt.<o:p></o:p></s= pan> A másik, és ez most a jelenlegi ellenzéknek szól,= ha már a kormány elbaltázott valamit, akkor nem szabad cs= ak azért ellentmondani, hogy a rossz még rosszabb legyen, hisz az ügyek mögött emberek vannak. <o:p></o:p> Én, aki szintén gyógyszertárba járó ember vagyok, naponta hallom, hogy az idős rossz körülmények között élő nyugdíjasok milyen nehezen fizetik = ki, kapargatják össze a gyógyszerre valót. Nagyon kétséges az a politikai álláspont, amely arra játszik, hogy „annál jobb, minél rosszabb”= . <o:p></o:p> Ezt a fajta politikai logikát hagyjuk meg Ron</span= > Werbernek, és kóklerkedő politikai társulatának! <o:p></o:p> <o:p= ></o:p> <o:p> </o:p> <o:p> </o:p> &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; Cs. Szabó Béla<o:p></o:p> </div> </body> </html>