Egy feje tetejére állított ország

Egy feje tetejére állított ország=

Ki ne ismerné a viccet, amikor Kohn, az idegenbe szakadt hazánkf= ia hosszú idő után hazalátogat. Megérkezvén Ferihegyre megszomjazik, így hát odamegy a Coca-Cola automatához, bedob egy (akkor még) h&uacu= te;szast, majd megnyomja a gombot, a gép elkezd kattogni, zörögni, morogni, majd nem történik semmi.

Majd újból, újfent elismétli a fenti műveletet,= de újból nem történik semmi.

Kohn megvakarja a fejét, körbejárja a gépet és = az állát dörzsölgetve, mormog magában.

Kis idő múlva megáll a gép előtt, majd csípőre teszi a kezét, és hangos= an megszólal: - Ügyes, …….nagyon ügyes!

A vicc régi, úgy a 70-es évek végéből való. A mai fiatalok talán nem is ismerik, annak ellené= ;re, hogy manapság naponta megélik, ha nem is a fenti módon= , de olykor-olykor megdöbbentően hasonló cezúrákb= an.

Kiindulhatunk mindjárt az 80-as évek elejétől, amikor sokan jól érthetően, tagoltan állították a szocializmus felsőbbrendűségét, valamint meg voltak győződve róla, hogy nemsokára eljő a Kánaán, és a kapitalizmusnak csak órái vannak hátra. Nem látták, vagy nem akarták látni, hogy az általuk elképzelt „virtuális” világ, válságban van. A folytonosan hangoztatott eredmények ellenére a kommunista birodalom recseget-ropogott.

A kommunizmus agóniája olyannyira hosszúra nyúlt, hogy a társadalomnak nem volt ideje kivárni azt, így akként „döntöttünk”, hogy megsiettetj&uum= l;k a dolgot, és véget vetünk ennek az embertelen komédiának.

Azok számára, akik olyan nagyon lelkendeztek a kommunizmusé= rt, mára már, mint milliárdosok, tudják, hogy számukra tényleg eljött a Kánaán, é= s ha kell, megesküsznek a piacgazdaság elsőbbségé= re.

Éppen ezért, mind Irakban, vagy Afganisztánban feláldozzák akárkinek a vérét, ezé= ;rt a „szent ügyért”.

Ma, amikor piacgazdaság szabályoz mindent, azt gondolhatná= nk, hogy immáron minden rendben van. Azonban ez nem igaz. Hogy a gondolatokhoz mindjárt muníciót is adjak, elsőkét talán azt említeném meg, hogy a gazdasági problémáink egyik fő oka az lehet, hogy= a baloldal közgazdái elmulasztottak bejárni az egyetemre a= kkor, amikor a kapitalista, vagyis a polgári közgazdaságtant oktatták. Ez a hiányosság súlyosan károsítja minden magyar ember egészségét= , de legfőképpen a pénztárcáját. Az alap problémát az okozza, hogy a szocialista politikai gazdaságtan megszorításokkal foglalkozó tanrészét viszont minden gondolkodás nélkül bebiflázták, vagyis a fejükben lévő űrt= ez az anyag teszi ki. Így tehát, a mai „balos” k&oum= l;zgazdák is rutinból cselekszenek, mint a negyven évvel ezelőtti elődei.

Továbbmenve, történelemből közismert, hogy a baloldal „kiemelkedő” politikusai az ígérgetés= sel sem szoktak fukarkodni, legalábbis akkor, amikor az érdek&uum= l;k ezt megkívánta. Hogy tényekkel is alátámasszam állításomat, vegyük például mindjárt Rákosit, aki szorgalmasan ígérgette a másoktól elorozott földet a szegényebb paraszti rétegeknek, de csak addig, ameddig a sandasággal megtervezett kolhozosítás el nem kezdődött.

Vegyünk egy példát a mai történésekből, amikor Medgyessy a választásokon kevesebb minisztert ígért. De azt elfelejtette mondani, hogy 33 államtitkárral viszont többet fog kinevezni. Ha megnézzük a takarékoskodás szaldójá= t, akkor az eredmény negatív, hisz egy államtitkár ugyanannyiba kerül a költségvetésnek, mint egy miniszter. Az MSZP népszerűségi mutatója a három év legmélyebb pontján van. Többek azt mondják, hogy hülyének hiszik a társadalmat, és az embereket.

Én nem értek egyet ezzel. Szerintem meg vannak róla győződve!

Mert mivel magyarázható az, hogy a magukból kikelt libatenyésztőket azzal próbálják megdolgoz= ni, hogy a nekik tartozó Hajdú Bét Rt. a tulajdonos helyet= t a gazdálkodók vegyenek fel hitelt, hogy folytassák a beszállítást, ezzel is növelve azt a több tízmilliós kintlévőséget, amivel az Rt. tartozik nekik.

Hogy miért ne a Hajdú Bét vegyen fel hitelt? Erre nincs magyarázat.

Erre mondaná azt a viccben szereplőnk Kohn úr: - Ügyes…….nagyon ügyes!

A 2003-as év végi gazdasági mutatók az orsz&aacut= e;g bankjainak hihetetlen eredményeket produkáltak, így mindenki elégedett. De vajon a gazdaság más szereplői, a nagy, a kis és középvállalkoz&o= acute;k is ilyen eredményeket tudnak felmutatni? A hírek szerint a vállalkozások szabályainak módosít&aacut= e;sa miatt (kettős könyvvitelt írtak elő a kisebb vállalkozóknak is) tömegével adták vissza a BT-k a működési engedélyeiket.

Ugyanakkor a tőzsdei befektetések hozadékáról, vagyis spekulációs jövedelmekről eltörölté= ;k az adót. Miniszterelnökünk meg is jegyezte az Orbán találkozón, hogy miért baj az, ha a kis emberek is keresnek egy kis pénzt? Egyetértek!

Elmerengek, vajon milyen felháborodást váltana ki a tatai bányászok sorában, ha megadóztatnák a tőzsdei befektetéseikből származó jövedelmeket. Sőt, Diósgyőrben egyenesen az utc&aacut= e;ra tódulnának a munkások az öntőkemence mellől, és haragjukban törnének, zúznának, hogy már azt a kis részvény utáni hozadékot is sajnálja ez a piszok állam tőlük.

No, nem baj, a lényeg az, hogy a bankoknak jól menjen. Habá= ;r, a saját szerény közgazdasági ismereteim szerint, = ha csak a bankoknak megy jól, az nagy baj.

Hiszen, egy normálisan működő országban és gazdaságban mindenkinek jól megy, vagy ha nem megy jól, akkor együtt nem megy, ha közepesen megy, akkor viszont mindenkin= ek közepesen megy. Itt viszont valami sántít!

Valakik jobban tudnak az érdekeire odafigyelni, és érvényesíteni azt.

Ez viszont nem a termelő szektor, mert ez abból is látszik, hogy a Wolksvagen összeszerelő üzem után a Peugeot cég is Szlovákiát választotta, és &uacut= e;gy tűnik, hogy a Hyundai is oda teszi le a voksát. Most persze az „aktuál-közgazdászok” azt mondják, ho= gy nálunk magasak a bérek.

Ne higgyék el.

A bankoknak ugyan jól megy, de ott még magasabbak. Úgy néz ki innen, ahol én állok, hogy a bankok nem vállalnak elég kockázatot az üzletből. =

Mert ha a bankok több kockázatot vállalnának, akkor talán nekik sem menne ilyen jól.

Bezzeg „állami korukban”, akkor olyan kockázatot vállaltak, hogy csak, na. Akkor bele is dőltek a kardjukba néhányan. A bank csődöt vállság kezelő szakemberek térdig jártak az ügyeket megfejthetetlené tévő „csontvázak” között. Mi adófizetők ki is fizettük az árát.

Hiába, a kufárkodás ősi mesterség, de legalább jól jövedelmez. Persze azért van kockázata, már Jézus idejében is volt, például az, = hogy korbáccsal kergették ki a templomból őket. <= /o:p>

Ma sem lenne haszontalan dolog, ha feltámadáskor felkérhetnénk, -persze csak úgy fusiba- némi korbácspattogtatásra, a mi Jézus Urunkat! <= /span>

Elkelne manapság is némi nagytakarítás a közéletben, és némi kufárűző a nemzeti szentéjeinkben.

Azonban térjünk át a belpolitika egy másik területére. Ha a társadalomban és gazdaság= ban nem jól működnek a dolgok, akkor kell egy ügy, amin el lehet csócsálódni. Ha mind a Tilos rádió, mind a zászlóégetés kifújt, akkor kell találni valami mást, mondjuk például az „= európai unióba választandó képviselők köz&oum= l;s listán való állítását” amiv= el a gondokról és problémákról el lehet terel= ni a figyelmet.

Az itt kibontakozó vita már nem csak az ellenzék és kormányzó pártok között lángolt fel, hanem a kormánypártok között is. A kölcsönösen vádaskodó pártok közül a kisebbik csak most, hirtelenében jött r&aacut= e;, hogy a nagyobbik koalíciós partnere valamilyen érthete= tlen történelmi okok miatt, másként értelmezi az alkotmányos demokráciát, mint ők.

Így hosszú másfél évtized után kellett odavágni az asztalra azt, amit az országban már majdnem eddig is mindenki tudott, vagyis: „ők már akkor a demokrácia oldalán voltak, amikor mások még bőszen szolgálták ki a diktatúrát”. =

Hogy pontosan kiket értettek alatta azt nem részletezték. F= eltételezem, vannak egy páran, de ha jobban belegondolunk, akkor a nagytőke = sem tartozik azok közé, aki él-hal a demokrácia játékszabályaiért, sőt ha a demokrá= cia játékszabályainak némi módosításáról lenne szó, akkor talán némi pénzt is áldoznának az ügyért.

Hogy nem légből kapott a feltételezés, azt talán megerősíti a tej monopóliumok kiépülé= se is.

Nem értik miért írok ilyeneket?

Itt van példának okáért ez a „reggeli tejital”! Az élelmiszeripari minőségellenőrző vizsgálatok megállap&i= acute;tották, hogy valami tejnek látszó, de beazonosíthatatlan anyag, ami valamilyen tejjel kapcsolatos kezeléskor marad vissza nagy mennyiségben. Sokat törték/törhették a fej&u= uml;ket, hogy mit is kezdjenek vele, hiszen az európai uniós szabályok értelmében állatokkal tejsavót, vagy ahhoz hasonló anyagot feletetni nem lehet, így úgy gondolták, hogy el lehetne adni reggeli italként az emberekne= k.

Az sem baj, ha a tejre jellemző anyagokból semmi nincs a löttyben, a lényeg az, hogy jó áron (majdnem a tej árában literenként 50 Ft haszonnal) lehet eladni ezt a löttyöt.

Amikor a parasztgazdák elkezdtek bekeményíteni tej és más hasonló mezőgazdasági ügyekben, akkor az= FVM minisztere, valamint Szanyi „grál lovag” Tibor sem akarta megérteni vajon mit is lehetne tenni, a tejnek nem minősíthető tejitallal szemben.

A megoldás ott volt az orruk előtt, de nem nagyon akarózott észrevenni.

Szanyi Tibor csak a raconalizálásban kiváló, hiszen kijelentette, hogy legalább kétszázezer gazdának kell tönkre mennie, hogy az EU által előirt mezőgazdasági termelési szintet teljesíteni tudják. Itt meg kell jegyeznem azt, hogy ha a magyarnak mondott kormány így gondolkodik, akkor IGEN.

A miniszterelnök ki is jelentette, hogy nem szabad a „közR= 21; pénzét a parasztságra, a mezőgazdaságra k&= ouml;lteni. Feltételezem bankkonszolidációra igen, hiszen akkor nem tiltakozott, pedig akkor a közpénzéből több ezermilliárdot áldoztak csak a megmentésükre.

Úgy vélem, hogy a mezőgazdaság konszolidációja sokkal hatékonyabb, hiszen munkahelyeket ment meg és nem is o= lyan drágán, mint mondjuk a bankvezéri, „bankári” munkahelyek. Az országban elindult a Választás II. című arculatépítő választási kampány.

Kenyér nincs, tehát elégedjenek meg a cirkusszal.<= /p>

Eközben senkit nem érdekel, hogy a gazdaság és ebben a fentebb emlegetett gazdák -egyre jobban,- bocsánat egyre rosszabbul érzik magukat, így ez utóbbiak egyre közelebb nyomakodnak az erőgépeikkel Budapesthez, hogy nyomatékosítsák elképzeléseiket a szakértőknek aposztrofált társasággal szem= ben.

A Választás II. című zenés alkotásban= a kormány három sárgalapot mutatott fel, és azt üzenték, ha nem fogadják el a feltételeket, akkor kiállítják, ha kell akár az egész NÉPET.

A három sárgalap közül kettő még csak-csa= k, azonban a harmadikat még az SZDSZ-sem vette be, ki is akadt től= e, mint a fali tik-takkos óra.

Kuncze SZDSZ fővezér egyenesen azt üzente a kormányzótársaknak: ha ezt otthon oda dobná a kutyájának, akkor az bizton azonnal feldobná a „pacskert”.

A másik két sárgalapon el lehetne merengeni, de hova ez a nagy rohanás?

A Köztársasági Elnök közvetlen megválasztása Antall-ék óta már nem nagy= on érdekes, hisz egyelőre úgy tűnik, hogy az SZDSZ-hez közelálló elnöke az országnak 3010-ig nem ig= en lesz.

A kisebb létszámú parlament kérdésé= ben vélhetőleg mind a négy párt egyezségre haj= lik, de azért kilátszik az a kis sandaság, amellyel összekacsintva megcinkelik a lapokat a jobboldali pártok rovására. No, de mi ez a nagy árokbetemetéshez képest, amit a Választás I. című hídfoglalással egybekötött vízi parádén láthattunk?

Ezt csak László Csaba pénzügyminiszter magánszámai közelítették meg (forintárfolyam zuhanásakor), amikor a kormányülésről távozóban a sajt&oacut= e;sok kérdéseit kivédendően a fülére egy telefont ragasztott. Ezen csak akkor módosított, ha a TV-sek = is jelenvoltak, mert akkor 8,9 alatt futotta a százat, és ezzel = tuti induló lenne a következő olimpián.

Szegény Kohn barátunk, ha ma jönne haza, az ötletek tárháza zúdulna reá, és nem győzné mondani, ………-Ügyes……..nagyon ügyes!

De menjünk csak vissza az árokbetemetéshez, hisz amió= ;ta temetik, egyre csak mélyül.

Így már érthető, hogy Lampert Mónika az erdélyi körútja alkalmával miért is nyilatkozott oda, hogy Erdélyben nem létező szervezetektől nem fogad el meghívást, és ennek okán el sem ismerheti, hogy léteznek. Mindenki a saját fajtájához hú= z, MSZP az RMDSZ-hez, na de elvtársak ilyen nyíltan? Fő ütközési pont a székely autonómia, mert a fe= nti pártok közül egyik sem akarja. Vélhetőleg az MSZP-nek van hozzá a legkisebb köze, de Nastase és Medgy= essy egymással való szolidaritása, még a nemzeti érzéseiket is übereli mindkettőjüknél. =

Hogy mire ez a nagy összhang? Nesze neked Székelyföld!

Pedig temetik az árkot a mai belpolitikában, csak el ne véts= d a szélét, mert akkor a nyakadat szeged!

Más. A miniszterelnökünk kijelentette, hogy igazságtalan volt a kedvezményes lakásépítési kölcs&oum= l;n, mert olyanok is fizették az árát a költségvetésből, akik nem vettek fel egy petá= ;kot sem. Így minden magyar állampolgár (még a csecsemők is) 170.000,- Ft-ot fizetnek a költségvetésből a kamatok pótlás&aacu= te;ra. A szám és a hír igaz lehet, hisz feltételezem a= zt, hogy az ide vonatkozó szakemberek pontosan és lelkiismeretesen kiszámították.

Azonban fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a szám kezelése felületes és nem közgazdászhoz méltó, hisz a kifizetés pillanatában a költségvetés visszakap 20 %-ot, amit ÁFÁ-n= ak hívnak.

Még ne dőljünk hátra a karosszékben eltelve az okosságunkon, mert az ügynek még nincs vége. A fennmaradó összegből az építkezésen dolgozó munkások bért kapnak, amiből szinté= ;n egy komoly összeg a személyi jövedelemadó.

Nos, kedves olvasó a számolgatásunkat még mindig nem fejezhetjük be, mert ha konzekvensek akarunk lenni a pénz áramlási irányainak tekintetében, akkor az építőipari cégek, valamint az építőanyag ipari vállalkozások is komoly forgalmat mondhatnak magukénak. Ezáltal ők ugyanolyan forgalom növekedésével arányos jövedelemadót fizetnek be a költségvetésbe. =

De továbbmenve, ha a dolgozó dolgozik, akkor a fizetésén árut és szolgáltatást vásárol, amiben további ÁFA tartalom és = személyi jövedelemadó van a kereskedőnek. A tehetős keresked&#= 337; viszont előbb, vagy utóbb le akarja cserélni a lakását, netán újat, nagyobbat akar venni. Ilye= nkor viszont felkeresi a bankot, ahol kedvezményes hitellel meg tudja old= ani a problémáját.

De, hogy ne kelljen ezt a fenti technológiát mindig kitalá= lni, könnyen hozzájuthatunk a közgazdasági kérdésekkel foglalkozó könyvek között, a roosevelti „New Deal”-nek nevezett új gazdasági filozófiaként elhíresülve.

Amerikát, akkor ez a filozófia kihúzta a csávából.=

Vajon minket ki fog kihúzni végre abból a csávából, amiben vagyunk?

&= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; Cs Szabó Béla