Kádári
reinkarnáció?
Nem szeretek ördögöt a falra festeni, m= ert mint a mondás is tartja, megjelenik.
Mi magyarok megértük már egy párszor ezt a jelenséget! Kivált képen a XX. Század volt a nemzetünk számára egy igencsak elátkozni való időszak, hiszen kezdődött az évszázad mindjárt az I. Világháborúval, majd folytatódott a 19-es köztársaság gyilkosaival, és végül jött Trianon.
Egy évtizedes csend után, amikor az ország egy kicsit kezdett volna talpra állni, akkor jött= a „barnainges őrület”, amely minket háború= ;ba kényszerített. Amikor pedig lehetőség lett volna a háborúból val&oacut= e; kiugrásra, akkor a nácik hazai reinkarnációi 1944-ben elárulva a Kormányzót és a demokráciát, német segítséggel átvették a hatalmat.
Ezzel még nagyobbat löktek a sír szélén tántorgó ország sorsán.
Az ország a háború után romokban, vesztesnek kikiáltva még a jóvátétellel is sújtják, miközben Románia, -akinek egy pár héttel előtte sikerü= ;lt kiugrani,- győztesként ünnepelteti magát!
Még ki sem hevertük sebeinket, amikor egy újabb halálos veszedelem kezdett előderengeni a köd foszlányai közül. Nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön a veszély lényege, mert 1948-ban –a fordulat évében (ezt a kommunisták maguk nevezté= ;k annak)- már ugyan úgy tombolt a diktatúra, mint a barna ingesek korában. Szinte még a színekben sem volt eltérés, hiszen a két „szocializmusnak” az alapszíne a vörös, igaz a jelképek már különböztek, de a börtönök, a bikacsökök és a gumibotok, azok már szó szer= int ugyanazok voltak.
E XX. Századi tragédiák és szenvedések után jutottunk el a mai demokráciáh= oz, amelynek ugyan vannak hibái, de azért mégis vélhetőleg egy működő demokrácia válhatna belőle, természetesen sok küzdelemmel, oly= kor társadalmi „háborúkkal”!
Éppen ezért sokan érzik úg= y, -mint a világ más hatalmainál is- hogy bizonyos kezek és érdekek, csak egyfajta elvnek teret engedve, át akarják rendezni a demokrácia garanciáit.
A teljesség igénye nélkül egy rövid felsorolás:
Az MSZP 2002-es hatalomra kerülése ut&aacu= te;n közvetlen ügyészi engedéllyel „letartóztatták” a kiváló színész Horváth Gyula számítógépét, amelyet két rend= 37;r kísért be az őrszobára.
Amikor a még működő Pannon Rádióban ezt a hírt meghallottam, azt hittem rosszul hallok vagy félre értettem valamit. A hírek szerint azonban az adott berendezés állítólag még mindig ott leledzik az őrszobán. A művész úgy gondolja, aki elvitte, az hozza is vissza, és különben is = ki tudja mi történt a gépével a „fogdában”, milyen „vörös” vírusok és férgek kerültek bele.
A szomszéddal fennálló perpatvar okaként elvitt számítógép ugyan semmire = nem bizonyíték, mert aki egy kicsit is ért az informatikához az tudja, hogy a merevlemezen lévő adatha= lmaz pontos dokumentálása nélkül a lefoglalt eszkö= ;z nem bizonyít semmit.
Ez úgy tűnik nem érdekelte sem a rendőrséget, sem az elrendelő hatóságot.
Furcsa eset volt annyi szent. Az ember azt gondolta, h= ogy valami ügybuzgó hivatalnok nyúlt mellé a „dolognak”, azonban a kormányváltás &oacut= e;ta bekövetkezett események, vagyis a jog és annak alkalmazásában tendenciózusan előforduló félreértelmezések azt mutatják, hogy többről van szó.
A szavazat újraszámolásának kérdése miatt, az Erzsébet hídi csata né= ven a köztudatba bevonult esemény, amely azért robbant ki, m= ert a társadalomban, vagy annak egy részében olyan érzés alakult ki, (egy sor gyanús ügy miatt) hogy= nem a valóságot mutatja a választás eredmény= e. Ahelyett, hogy a gyanút egy újraszámolással eloszlatták volna, egy a választások dokumentációját adó szavazólapok megsemmisítése mellett döntött a politikai hatalom.=
Ez lekezelő politikai magatartás már több mint egyszerű svindli.
De menjünk tovább a felsorolásban. = Ilyen megrázó és aljas támadás volt, például Berkecz Mária &uum= l;gye, akit személyében aláztak meg, úgy, mint a Rákosi időkben. A megalázás pusztán azért történt, hogy mindenki láthassa, hogy kinél van a hatalom. A hatalmat gyakorló politikai mondjuk úgy, hogy „tényezők”, -hisz elitről szó sem, lehet- fel sem mérték azt, hogy ez az egyetlen ügy politikai szimpátia tekintetében mennyibe került nekik.
A Gesztenyés kertben történt tiltakozók bezsuppolása, amely már lezárt bírói döntés alapján is teljességgel törvénytelen volt, tehát ez is azt mutatja, hogy a regnáló politikai tényezők a kádári= -kor lelki és szellemi reinkarnációi. Számtalan kísérlet a politikai jogkör, alkotmányos értelmezéssel szembeni kibővítésére, már-már a kormányrendeletekkel való vezet&eacut= e;s rémképe vetül elénk, ami nem más, mint a néphatalom, vagyis a parlament megkerülése.
Azokat már a felsoroláshoz hozzá = sem tesszük, akiket pusztán a politikai elkötelezettségük miatt rúgtak ki állásukból, hiszen nem csak ők, hanem sok százezer társuk eszi ezt a komiszkenyeret! Viszont sokukat azért rúgták ki, hogy a megtakarított pé= nzen haveri vállalkozásokat lehessen megrendelésekkel ellátni.
A felsorolásból nem lehet kihagyni a PSZÁF elnöke elleni hadjáratot, az MNB elnöke elleni állandósított támadást, hogy a forintleértékelésen keresztül hárítsák át a terheket az ország ad&oacu= te;fizető polgáraira.
Nem maradhat ki a reinkarnációs folyamatokból a „gyűlölet törvény” néven elhíresült kísérlet, amelyet politik= ai furkósbotnak szánva fegyverként használtak voln= a a mindenkori ellenzék ellen. Szerencse, hogy itt működö= tt a demokratikus berendezkedés, -amely politikai hatalommegosztás= ként jelentkezett- és nem engedte törvényerőre emelkedni= az Alkotmánybíróság által elutasított „jogi hasmenést”!
Ezt a „furkósbotot” Medgyessy Péter szívhez szóló levélben próbálta igazolni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke részére, (MNO 2003. november 11. 20:48).
Szintén ebbe a körbe tartozik az újságok szerkesztőségeinek szigorúbb NBH-s ellenőrzés alá vonása, természetesen a világban tapasztalható terror veszély elleni küzdelem hangzatos jelszavának örve alatt.
A lista természetesen nem teljes, hisz nem is törekedhetünk a felsorolás teljességére, de a veszély a visszarendeződésre fennáll.
A mi közös felelősségünk, h= ogy ez ne következhessen be, pusztán gyávaságból, tunyaságból, netán az ígérgetésektől elbűvölve, és elc= sábulva reszkető kézzel, de elfogadjuk a kígyótól a felénk nyújtott almát.
&nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; Cs. Szabó Béla