Olvastam Para-Kovács cikkét, amelynek címe Nemzeti „szórol szóra” (MH. 2004. dec. 23.).
Mivel ünnepek jöttek, mostanra maradt a válaszadás. Először arra gondoltam, hogy mottónak választom Arany Toldijának híres mondatát, amellyel a vándorló lovag a Budára vezető utat tudakolja a bivalyerős hősünktől.
De aztán letettem róla. Azonban az olvasás nyomán megértettem, hogy Lovas Pista barátom miért kezdi úgy a nyílt leveleit Para-Kovácshoz, hogy -Idefigyelj Para-Kovács! Érzékelhető, hogy Paráéknál kiment a biztosíték.
Az a fene nagy kultú= ra kiverte a biztosítékot.
Persze ezért még nem kellene igazá= ;n bunkónak lenni, de hát ahány ház, annyi szokás.
Mi félanalfabéták és dilettánsok folyton a szomszédba rohangálunk egy kis alanyért, meg állítmányért. Régóta tudjuk, hogy írni csak a bal-liberálisok tudnak, mert amikor iskolába kellett volna járnunk, akkor a tehéntrágyát vakargattuk a cipőnk sarkáról. Persze még ezért sem kellene Para-Kovácsnak útszéli modorban megnyilatkoznia, de hát ilyen az élet.
Most már csak azt kellene tisztáznunk, (= ha már a gondolkodásról is írtál) hogy miránk, jobboldali újságokra és újságírókra költöttek-e 10 év alatt közel 2,5 milliárd forintot a<= span style=3D'mso-spacerun:yes'> tulajdonosok, vagy rátok. <= /p>
Ennyit az újságotok eladhatóságáról és színvonaláról. Idekívánkozik még, hogy annak ellenére volt ekkora a veszteségetek, hogy minden államigazgatásban, és helyi közigazgatásban kötelezővé tették az újságotok megrendelését, ami viszont a középutas és a konzervatív lapokról nem mondható el.
A szakmai oldalát nézve a dolognak viszo= nt Para-Kovács vélhetőleg attól a mondattól a= kadt ki, amely így hangzik „Túl sokáig volt béke, kell egy kis tisztítótűz!”, meg is írja „….nagyszerűen összefér az emelkedett hangvételű ostobaság a gyilkosságra való felbujtással, köszönhetően dr. Dobos összetett személyiségének.”.
Mielőtt nekiállnánk elemezni a fent= ieket, tisztázni kell azt, hogy a szavak mit is jelentenek.
A „tisztítótűz” az nem egyenlő a sortűzzel, de a magyar irodalmi szóhasználatban sem lehet egyedüli és kizárólagos szinonimája a békének a háború.
Pont egy újságíró főmunkatársnak kell ezt elmagyaráznom, akinek veszélybe került a cikk írásakor a lelki „békéje”?
A fenti kolléga lelkére is ráférne egy kis tisztítótűz, mivel az olyan sötét, hogy hat lámpással sem lehetne tapogatózás nélkül kitalálni belőle. =
Meg is lepődtem volna, ha a fütyülő= ;s barack és a bő gatya nem került volna szóba, ezzel = is utalva a lelki sivárságára az éppen tollat forgatónak.
Egyedül a Svájc és Magyarorsz&aacut= e;g között megfogalmazott különbség az, ami megállja a helyét, azonban az írásban felvetett hülyék, -akiket Para-Kovács is nagy előszeretettel kiszolgál- felelősségét maszatolja széjjel. Nem boncolgatja a kérdést tovább, mert vélhetőleg olyanoknak is be kellene tartani, akiket nagyon kedvel, és a megélhetésére, de talán az újság jövőjére is negat&iacu= te;v hatással lenne.
Megoldásként mi nem tudjuk azt ajánlani, hogy gondolkodjon, hiszen a fentiek szerint alapvető tények felismerésére sem képes. A hallgat&aacut= e;s pedig nem kenyere, hiszen a bértollnokok tulajdonsága a kitartó és folyamatos romboló munka.
Én viszont valahogy úgy vagyok Para-Kovács-al, mint az MSZP-s Vojnik Máriával.
Sohasem tudok rájönni, hogy kire van tekintettel!
&nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; Cs. Szabó Béla
&nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; &nbs= p; &= nbsp; (egy félanalfabéta, dilettáns)