Birodalmi Zászló című újságban megjelent egy írás: "Zsivány háborús és más bűnök az Emberiség ellen a kommunizmus alatt" címmel. Lásd a szöveget és a kommentárokat. A cikket Zámbori Gusztávtól kaptam. 

Az előnyomúló hadseregek bevett szokása a megszállt terület erőszakos megtisztítása minden olyan elem
től, akik részéről az ellenállás bármilyen formájára számítani lehet. E "módszer" jellemzője, hogy az intézkedések idegen földön idegen lakossággal szemben foganatosíttatnak. E módszereket alkalmazta a Harmadik Birodalom is. Megállapítható azonban hogy nem mindenütt egyforma vehemenciával.

A szovjet megszállók módszerei viszont egyöntetűek voltak. A cikkhez fűzött kommentárok a szovjetek által megszállt három szerencsétlen kis balti állam közűl a lettországi eseményekkel foglalkozik egy könyv szöveg és képanyagának felhasználásával.

Az viszont "bolsevik patent", hogy a visszavonúló hadsereg saját országának lakossága körében rendezzen véres tisztogatásokat. Ha hinni lehet az újságnak, a Dicső Vörös Hadsereg ezt tette. Ez eddig a bolsevizmus. Hogy ehhez hogyan, miért kapcsolódik a "judeo" előtag, a cikkből és a kommentárokból, remélhetőleg, kiderűl.

Lássuk tehát a [kissé lapidáris stílusban fogalmazott] cikket.

Az NKVD ukránokat mészárolt le a németek megjelenése előtt. A zsivány bűnök a kommunizmus alatt terjedelmes témájából egyre szorítkozom. A zsiványok által dominált NKVD által rendezett gyilkolások, amelyek elsősorban gójokat, azon belül ukránokat érintették 1941 nyarán, Ukrajna német megszállása előtt. Az, hogy az NKVD ukránokat a németek megjelenése előtti lemészárolt, széles körben ismert, sok forrás egységes leírásukban és különösen a különítményekről (Einsatztruppen) szóló jelentésben, amelyet itt idézünk.

„Míg a keletre felé való mozgás tartott, az NKVD tömeges letartóztatásokat és kivégzéseket hajtott végre, főleg ukránokon -- különösen azokon, akik megpróbálták a kitelepítést kikerülni. A börtönökben a legtöbb olyan elzártat, akiknek az ítélete hosszabb időre szólt, mint 3 évre, egyszerűen lelőtték, a többieket kitelepítették, ha ez lehetséges volt. Néhány városban az NKVD leégette a börtönöket, ha ez lehetséges volt.” (Volodymyr Kubijovyc, szerkesztő, Ukrajna. Rövid enciklopédia, University of Toronto Press, Toronto, 1963, I kötet, 878 o., Vsevolod Holubnychy és H. M. Írta ezt a részt.)

A bolsevikok Nyugatukrajnában kb. 10 000 politikai rabot semmisítettek meg az ellenségeskedések kirobbanása előtt és azután is. Tömeggyilkosságok Lvov, Zolochiv, Rivne, Dubno, Lutsk, stb.. városokban történtek. (Volodymyr Kubijovyc, szerkesztő, Ukrajna. Rövid enciklopédia, University of Toronto Press, Toronto, 1963, I kötet, 886 o.)

A németek előrenyomulása előtti menekülésük előtt a szovjet megszálló hadsereg ukrán civilek ezreit ölte meg, főleg Lvov város intelligenciáját. (Ukrajna enciklopédiája, 3. kötet, 222.o.)

A szovjetek sietős visszavonulásának tragikus következményei voltak a Nyugatukrajnában bebörtönzött politikai foglyok ezrei számára. Mivel nem tudták őket időben kitelepíteni, az NKVD tömegesen mészárolta le őket 1941 június 22-29 között, függetlenül büntetésük okától. A legnagyobb mértékű tömeggyilkosságok Lvov, Sambir és a galíciai Stanyslavivban történtek, ahol kb. 10 000 rab halt meg, és Rivne és Lutskban Volhyniában, ahol további 5000-t gyilkoltak meg. A tömegdeportációk, a növekvő szovjet terror és ezek a gyilkosságok nagyban megnövelték a nyugatukránok utálatát a szovjetek iránt. (Orest Subtelny, Ukraine: Történelem, University of Toronto Press, Toronto Buffalo London, 1994, 461 o.)

Röviddel a német haderő bevonulása után 2400 ukrán halottat mutattak, akiket tarkólövéssel öltek meg Lvov (Lemberg) város börtönében a szovjetek röviddel elvonulásuk előtt (Hans Frank, A bitófa árnyékában, 406. oldal). A kedvenc: a Nagan pisztoly. A cári család egyik gyilkosa is ezzel "dolgozott". Lvovban három börtönben tartották a néhány ezer foglyot. Amikor a németek június 29-én megérkeztek, a város bűzlött és a börtönöket szörnyülködő rokonok állták körül. Hihetetlen atrocitások történtek belül. A börtönök vágóhidakhoz hasonlítottak. Az NKVD-nek egy hetébe került a borzalmas feladat végrehajtása, mielőtt elmenekültek. (Gwyneth Hughes és Simon Welfare, Vörös Birodalom: Az USSR tiltott története, 1990, 133.o.)

Megtudtuk, hogy mielőtt az orosz csapatok kivonultak volna, Lemberg (Lvov) polgárainak nagy hányadát, ukránokat és lengyeleket öltek meg ebben és más börtönökben. Továbbá, sok német férfi és tiszt testét találták meg, sokukat megcsonkítva. Lemberg lakossága keserűséget és bosszúságot érzett a lakosság ormányos részével szemben. (A holokauszt,- kiválasztott iratok 18 kötetben, Garland, New York, 1982, 18. kötet, 18 o.)

Másnap Dr. Rasch informált minket, hogy a Lembergben meggyilkoltak száma 5000 körül volt. Kétséget kizárólag megállapították, hogy a bebörtönzések és gyilkosságok "kilincsfejű" [A cikk szerzője esetleg a tányérsapkára gondol (?), amely valóban hasonlít egy kikincsgombra.]  funkcionáriusok vezetése alatt történtek és Lemberg kampósorrú lakosságának részvételével. Ezért voltak Lemberg lakosai az ormányosok ellen hangolva. (Erwin Schulz, 1941 májusától szeptemberéig az 5. különítmény parancsnoka volt, amely a C különítmény alá volt rendelve, John Mendelsohn, szerkesztő, A holokauszt, kiválasztott iratok 18 kötetben, Garland, New York, 1982, 18. kötet, 18 o.)

A B. különítmény vezetője jelentette, hogy ukrán lázadási kísérleteket az NKVD véresen elfojtott 1941 június. 25-én Lvovban. Kb. 3000 embert lőtt le az NKVD. A börtönt fölgyújtották. Alig 20 %-az az ukrán intelligenciának maradt életben. (Működési helyzetjelentés, USSR, No. 10, 1941 Július. 2., Yitzhak Arad, Shmuel Krakowski és Shmuel Spector, a különítményekről szóló jelentés: A náci halálbrigádok zsiványellenes propagandája 1941. július 1943. január között, Holokauszt könyvtár, New York, 1989, 2. oldal).

Hely: Lvov. Megbízható forrás szerint az oroszok kivonulásuk előtt 30 000 lakost lelőttek. A GPU börtöneiben fölhalmozott és elégetett testek szörnyű módon meg voltak csonkítva. A népesség izgalomban van: 1000 fitymátlant tereltek össze erőszakkal. (Működési helyzetjelentés, USSR, No. 10, 1941. Július 2., Yitzhak Arad, Shmuel Krakowski és Shmuel Spector, a különítményekről szóló jelentés: A náci halálbrigádok zsidóellenes propagandája 1941. július 1943. január között, Holokauszt könyvtár, New York, 1989, 4. oldal).

Hely: Zviahel (Novograd-Volynski) Mielőtt a bolsevikok elmenekültek volna, kóbikkal együtt megöltek néhány ukránt, ezt a június 25-i ukrán felkeléssel indokolták, amely a rabokat akarta kiszabadítani. Megbízható információk szerint kb. 20 000 ukrán tűnt el Lvovban, akiknnek egy része kampós-orrú volt. Az utóbbiak bolsevik informátorok voltak, akiket azért öltek meg, mert a gyilkosságokban cinkosok voltak.

Dobromil mellett egy elhagyott sóbánya aknája tele volt töltve halottakkal. Közvetlen szomszédságában egy 6x15 m2 méretű tömegsír található. A Dobromilban meggyilkoltak száma néhány százra tehető.

Samborban 1941. június 26-án a bolsevikok kb. 400 ukránt lőttek le. További 120 embert gyilkoltak meg 1941. június 27-én. A többi 80 fogolynak sikerült lefegyverezni a szovjet őröket és elmenekültek.... 1939-ben már sok ukránt lelőttek és 1500 ukránt valamint 500 lengyelt keletre deportáltak. Oroszok és metéltfaszúak követték el ezeket, a gyilkosságokat nagyon kegyetlen módon. Bestiális csonkítások voltak napirenden. A nők mellét és a férfiak nemi szervét gyakran levágták. Zsiványok gyerekeket a falhoz szögeztek, és aztán meggyilkolták őket. A gyilkosságot tarkólövéssel hajtották végre. Kézigránátokat is gyakran használtak ezeknek, a gyilkosságoknak az elkövetésére Dobromilban férfiak és nőket kalapácsütésekkel öltek meg. A kalapácsokat azelőtt a vágóhídon használták a jószág elkábítására. Sok esetben kegyetlenül megkínozták áldozataikat: csontjaikat eltörték, stb..

Samborban bekötötték az áldozatok száját, hogy a kínzás és gyilkosság elkövetésekor ne adjanak ki hangot. A zsiványok, néhány közülük hivatalos pozícióban, gazdasági erejük mellett, mindig szolgálták a bolsevik rendőrséget, és ezeknek, a kegyetlenségeknek mindig partnerei voltak. Hét elfogott német pilótát is meggyilkoltak. Hármukat az orosz katonai kórházban végezték ki haslövéssel.

Visszavonulásuk előtt a bolsevikok a Lutski börtön 4000 lakójából 2800-at megöltek. 19 ukrán jelentése szerint, akik sebesülésekkel túlélték a mészárlást, a zsiványok meghatározó szerepet játszottak a bebörtönzésekben és a kivégzésekben.

A Zlochevi vizsgálatok bebizonyították, hogy az oroszok visszavonulásuk előtt 700 ukránt zártak be és gyilkoltak meg, és ebbe az egész helyi ukrán intelligencia beleesett. (Működési helyzetjelentés, USSR, No. 24, 1941. Július 16, Yitzhak Arad, Shmuel Krakowski és Shmuel Spector, a különítményekről szóló jelentés: A náci halálbrigádok zsidóellenes propagandája 1941. július 1943. január között, Holokauszt könyvtár, New York, 1989, 29.33. oldal).

Pleskau (Pszkov) A lakosság általában meg van arról győződve, hogy elsősorban a kampósorruakakat kellene fele-
lősségre vonni az Ukrajnában elkövetett atrocitások miatt. Ez a miatt van, mert az oroszok elvonulásuk előtt vagy deportálták az ukrán embereket, vagy kivégezték őket, azaz meggyilkolták őket, feltételezhető, hogy az oroszok elvonulásáig Pleskauban 100 befolyásos ukránt gyilkoltak meg. A testeket még nem találták meg, de a keresés már megindult.

100-150 körüli számú ukránt gyilkoltak meg az oroszok Kremenetsben. Ezeknek néhányát állítólag forró vizet tartalmazó üstökbe dobták. Ezt abból következtették, hogy az exhumált testek némelyikéről hiányzott a bőr...

Dubno elhagyása előtt az oroszok, szokásuk szerint tömeggyilkosságot követtek el.

Tarnopolból való menekülésük előtt [úgy mint Lvovban és Dubnóban] tomboltak. Kiásták 10 német katona holttestét. Majdnem mindegyiknek dróttal volt a keze a hátán összekötve. A testeken rendkívül brutális csonkítások voltak láthatók, úgy, mint kinyomott szemek, levágott nyelvek és végtagok. A meggyilkolt ukránok száma, akik között asszonyok és gyermekek is voltak, 600-ra tehető. Az oroszok megkímélték a kilincsfejűeket és a lengyeleket. A tarnopoli halottak száma az orosz megszállás után 2000-re becsülhető. Az ukránok tervezett deportációja már 1939-ben elkezdődött. Alig van Tarnopolban család, amelynek egy vagy több tagját nem deportálták. .. A teljes ukrán lakosságot megsemmisítették. A háború kezdete óta az ukrán intelligencia 160 tagját gyilkolták, meg vagy deportálták. A város lakosai megfigyelték, hogy 1941 július 1-ének kora reggelén egy kb. 1000 tagú civil csoportot hajtott a rend-
őrség és a katonaság a városból kifelé. Úgy, mint Lvovban, kínzókamrákat találtak az igazság-ügyminisztérium börtöncellái mellett. Nyilvánvalóan itt forró és hideg fürdőket is használtak kínzásra, mivel néhány holttest teljesen meztelen volt, bőrük megégve és leválva sok helyen. Egy másik teremben egy vasrostélyt találtak, amely kb. 1 méterrel volt a föld fölött és alatta hamut találtak. Egy ukrán mérnök, aki szintén meg akartak ölni, és aki úgy menekült meg, hogy egy halott áldozat vérét kente arcára, beszámolt arról, hogy lányok és asszonyok sikoltozását is hallotta. (Működési helyzetjelentés, USSR, No. 28, 1941. Július 20, Yitzhak Arad, Shmuel Krakowski és Shmuel Spector, a különítményekről szóló jelentés: A náci halálbrigádok zsidóellenes propagandája 1941. július 1943.január között, Holokauszt könyvtár, New York, 1989, 38-40.oldal).

A zsiványok ukránellenes bűneinek fölsorolásánál fontos két pont aláhúzása: Először az, hogy ugyan a fenti idézetek sok részletet elmondanak, a jelentés messze nem teljes. Hasonló jelentések kötetei olvashatók hasonló eseményekről. Másodszor, a fenti idézetek olyan eseményekről szólnak, amelyek néhány hét lefolyása alatt zajlottak le. Hasonló kóbi háborús bűnök az emberiség és ukránok ellen történtek a kommunista uralom alatt, évtizedek során, de ezek száma túl nagy ahhoz, hogy itt fölsoroljuk őket. Az NKVD-t zsiványok dominálták. Ki volt felelős ukránok 1941-es, a németek bevonulása előtti lemészárlásáért? Nyilvánvalóan az NKVD, és az NKVD-ről szóló fejezetek gyakran megerősítik, hogy az NKVD-t zsiványok dominálták. De pontos-e ez az állítás, amely a szovjet titkosrendőrség aránytalanul magas kampósorrú részvételéről szól? Olyan megállapítások, mint a következő, azt sugallják, hogy ez valószínű: Yoram Sheftel, John Demjanjuk izraeli védőügyvédje a következőt jelenti Szimferopol, Ukrajnai utazásáról, 1 KGB 1990-es főhadiszállásáról: „A jobb falon egy emlékmű volt kb. 30 Szimferopoli KGB ember nevével, akik a nagy honvédő háborúban estek el, ahogy a szovjetek a II. vh-t nevezték. Megdöbbentem és haragudtam a nevek olvasásakor: az első Polonski volt, az utolsó Levinstein, közöttük pedig olyanok, mint Zalmonowitz, Geller and Kagan - mind zsiványok. A jiddis fiatalság legjobbja Oroszországban, a cionizmus gerince, eladta magát és lelkét a vörös ördögnek.” (Yoram Sheftel, a Demjanjuk ügy: Egy látványos per felemelkedése és lezuhanása, Victor Gollancz, London, 1994, 301 o.)

Sheftel itt azt mondja, hogy a Szimferopoli KGB személyzetének 30 neve, akik a háborúban meghaltak, mind zsivány név volt. Természetese Sheftel 30 emberből álló mintája nem jellemzi szükségszerűen az egész NKVD-t. De az egész NKVD kampósorrú dominanciája nem ritka és kétséges feltevés, hanem sok irányból fenntartott állítás. „Zsiványként engem egy másik kérdés érdekel. Miért volt az NKVD-MVD nyomozók között olyan sok zsivány - ezek között e legkegyetlenebbek? Nekem ez egy fájó kérdés, de nem térhetek ki előle.” (Yevgenia Albats, Állam az államban: A KGB és szerepe Oroszországban, Past, Present and Future, 1994, 147 o.)

„Ök hemzsegtek a pártgépezet alsóbb fokozatain is - különösen a Csekában, és követőiben, a GPUban, OGPUban és NKVDban... Nehéz a zsidók túlsúlyát megindokolni a csekában. Lehet, hogy azért, mert a régi orosz uralom alatt nem érezték jól magukat, az új államban a valódi hatalmat maguknak akarták.” (Leonard Shapiro, a zsidók szerepe az orosz forradalmi mozgalomban, s szláv és keleteurópai szemle, 1961, 40, 165)

A cikkben feltünő a "zsivány" kifejezés használata. Ez helyettesíthető a közönséges ["közbüntényes"] bűnöző fogalmával. Szolzsenyicin "Gulágok" című könyvében kimutatja, hogy a "tolvajok" milyen nélkülözhetetlen szerepet játszottak a "politikai bűnözők" örzésében, gyötrésében és elpusztításában. A témát azonban a zsidókra nem hegyezte ki. [Lehet, hogy számuk elenyésző volt a sokmilliós embertömegben?]

A Lettorszgáról szóló könyv írója már kifejezetten "pikkel" rájuk. Kérdés, hogy a dokumentált szörnyűségek mögött milyen a lélekszámhoz viszonyított az etnikus "reprezentáltság"? Ami bennünket, magyarokat illet, tulzás nélkűl állíthatjuk, hogy az ÁVH főtiszti karában a zsidók százalékos aránya némi túlreprezentáltságot mutat.

Lettország: A szörnyűségek éve fényképek és dokumentumok gyűjteménye, mely a Lettországi kommunista időszakról szólnak 1940 június 17 és 1941 július 1. között. Ez a könyv megmutatja, hogy milyen volt a kommunizmus a valóságban - csalással és hazugságokkal borítva, embertelen kegyetlenséggel töltve, vérben és kínzásban tobzódva, szadista módon örvendve a kínzottak szenvedésének, és végtelen a bosszúban és pusztításban. Feneketlen sötétség, őrület, a becsület kigúnyolása, minden érték megsemmisítésére törekedve, hogy a lett nép lelkét megsemmisítse, egy több mint 4000 éves népét.

Néhány ezek közöl, akik lettek szenvedéséért felelősek. Az egyik a zsidó Cipe Gutmanis [fölül],
tolvaj és rabló, aki 3.5 évet töltött börtönben bűnei miatt. Ő volt a lakáskiutalási hivatal
bolsevik tisztje. Egy másik Ernests Rozkalns [alul], betörés és rablási specialista. 16-szor büntették. Ő volt a gazdasági ügyek vezetője a kommunista uralom alatt.

Nálunk tréfás szlogenként hangzik: "megfelelő embert megfelelő helyre". Az illető urak esetében
nem tudható, hogy a "természetes" kiválasztódás, vagy a kiválasztás érvényesűlt.

Bizonyosra vehető azonban, hogy az fontos és felelösségteljes tisztjüket a szovjet hatóságok és ami lényegesebb, hitsorsosaik teljes megelégedésére látták el. Bizonyítva, hogy a legnagyobb rablóból legkiválóbb pandúr lehet, ha megdöntik a cári zsarnokság uralmát, a szovjethatalom viszont folytatja elődje területszerző politikáját.

A következő három szimpatikus urat a könyv ekként méltatja.
A gyilkosok: Sustins, Noviks, és Citrons -- mindhárom zsidó!
NKVD belső munkatárs, később államtitkár komisszár S. Sustins. [ balra]
belső kommisszár. A. Noviks, Sustin utódja [középen] Moses Citrons, CSEKA igazgató Daugavpilsben. Fizetése havi 900 rubel volt, -- háromszor annyi mint egy orvosé. Kit gyógyított ő meg? [jobbra]. Az urak fényes karriert csináltak a szovjethatalom alatt. Ami azt a kérdést illeti, kit - hogyan gyógyítottak, íme néhány "páciens" képe. Aztán a deportvagont se' Eichmann szabadalmaztatta. Használták Lettországban is, amint a könyvből vett, mellékelt kép-dokumentumok egyike mutatja. Mondd kertészimre: akik e vagonokban utaztak nem részesei az általad kitalált legértelmetlenebb szlogennek a "sorstalanságnak?" Ők nem szernvedtek hidegtől, melegtől, szomjúságtól. Nem rettegték baljós sorsukat. Hát persze hogy nem, hiszen csak gójok, azaz állatok voltak.
Mert hogy is mondja Kertész Imre [naponta többször] az RTL - Klub képernyőjén? "Az emberiség a Holokasztot sohasem fogja kiheverni." És hogy is mondta Demszki Gábor az adriai Sandokan? "Az antikommunizmus már nem időszerű!"
Nem, uraim! Az elszámoltatásnak multilaterálisnak kell lennie - hetedíziglen, ahogy a Biblia tanítja.

2005.02.06.

Sz. Gy.

Kapcsolódva  Zámbori Gusztáv "Judeo bolsevizmus" c.  cikkéhez, tanúsíthatom, hogy Lvovban (Lembergben) és Rigában  magam is hallottam az ottani őslakosoktól a szovjetek kegyetlenségeiről, a tömeges kitelepítésekről és a
"sajátos" - keleti - hullagyalázásos temetési formának  gyakorlati alkalmazásáról. Erről szólnak a VÖRÖS VÍRUS c. könyvem VII. Fejezetében,  a "Drótozók messziről jöttek" címszóalattiak, ahol megemlítettem ezt a bosszúállást tükröző temetkezési módszert, amikor az áldozat kezeit hátradrótozzák és arccal lefelé fektetik egy sebtében kikapart gödörbe,  koporsó nélkül.  Így temettek a 301-es parcellában is, így találták meg Nagy Imre és Maléter Pál földi maradványait.  Demszky pedig döntse el, hogy melyik volt a  borzalmasabb vagy a humánusabb: a nácik gázosítási módszere vagy a bolsevikok drótozásos megoldása...Ő vajon melyiket választaná(?), és miért akar fátylat borítani a kommunizmus múltjára(?), hiszen  a drótozásos  módszert  Tito  hős partizánjai is alkalmazták a magyarok és a németek kivégzésénél, Magyarországon  pedig még 1956-57-58-ban is előszeretettel "művelték" Kádár pribékjei! Aztán. Vajon meddig kell még ezekkel az eszement Demszky-féle politikusokkal vitatkozni arról, hogy a népirtás és a gyilkolás akkor is bűnnek minősül, ha nem a nácik köveik el és nem szerepel a nácivadászok listáján.

2005.02.07.

Prof. Dr. Bokor Imre.