Ha én gazda lennék.

            1 - Nem a győzelem, a részvétel a fontos?
            2 - Változatok televizióra és traktorra.
                     [Ugrás a 2 - részre.] 
                      


A görögök alkották meg az "empátia" fogalmát. Az empátia azt a képességet jelenti, hogy az egyik ember megérti a másikat, annak lelkiállapotába beleéli magát. A fogalom szűkített értelmezése szerint ilyen viszony csak egymással közvetlen kapcsolatban állók között létezhet.

Én tagadom e szűkítés létjogosúltságát, illetve csak annyiban ismerem el, hogy a távolsággal arányosan növekedhet a tévedés lehetősége. Ennek tudatában próbálom elképzelni, mit gondolnék, ill. mit tennék ha gazda lennék

Mindenekelőtt belátnám, hogy átvertek. Átvertek azok a csalók, akik költségvetési fedezet biztosítása nélkűl hitegettek támogatással, akik visszatartják és ügyes banktechnikákkal fialtatják a pénzemet. Átvertek azok is, akik részvétet és segítőkészséget szinlelve rávettek a demonstrációval kombinált alkudozásra, hogy az elégedetlenség lángján sűtögessék politikai pecsenyéjüket. Átvertek azok is, akik vállalták érdekeim képviseletét és a "nesze semmi fogd meg jól" egyezség után meghatottan szorongatták a kormányférfiak kétes tisztaságú kezeit.

Mert feleberátaim, a füttyösök kedvence Gyurcsány - ugye - máris kijelentette, hogy meghátráltatok.

Ez kissé cikis ugyan rátok nézve, de helyes volt őrizkedetek attól, hogy a be nem vált harcmodort radikalizáljátok és ezzel ürügyet szolgáltassatok a rohamendőrség bevetésére. "Hadrendetek" nem állta volna a zsoldosok rohamát. Csak arra lett volna alkalmas, hogy az ellenállás hiábavalóságának hamis képzetét keltse.

Dehát mit jelent a meghátrálás? Emlékezzetek az ősi magyar hadviselésre, melynek alapja a hadicsel volt. Ennek jegyében hátráltak, sőt futamodtak meg az ellenség rohama elől öseink, hogy az üldözés felbomlassza annak egyébként megbonthat-
atlan hadrendjét. Azután rántottak egyet a zablán és belemartak a támadó fedetlen horpaszába, stb. Persze ez csak taktika volt. Fegyelmezett alkalmazásához világos stratégiai cél kellett. Akkor volt ilyen: a vérszerződéssel egyesített törzsek el akarták foglalni a Kárpát medencét, ha törik - ha szakad.

De nektek mi a stratégiátok? Kisírni, kierőszakolni, kipofátlankodni, hogy az EU "támogasson" benneteket? Koldusok vagytok tán? Tán még nem vagytok, de azok lesztek, ha nem jön meg az eszetek. Éreznetek kell, nincs a seggetek alatt párna! Még el sem csitúlt a gabona-hecc, máris itt van a cukor-vaker.

Képviselőitek nem győzték hangsúlyozni, hogy nem óhajotok politizálni, csupán "szakmai" kérdések megtárgyalásáról van szó. Elhatárolódtatok a "szélsőséges csoportocskák" által felajánlott támogatástól. [Ezt lehet okosan tettétek.] Mindenesetre elkotródtatok Budapestről a kommunisták gúnyos röhögése közepette. Azazhogy Gyurcsány előbb nem állt veletek szóba. Utána mégis hajlandó volt parafálni, a kapitulációs megállapodást. Aztán utánatok köpött, kijelentvén hogy meghátráltatok. Így vált a füttyös magyarok kedvencévé. Látnotok kell azonban, hogy a füttyögés cseppet sem zavarja. Ami a politikai pofátlanságot illeti, máris elérte az európai szinvonalat. Elviselné még a friss, vagy akár záptojásokat is. Ha pedig habostortával vágnák pofán, mint Gatest, még meg is uzsonnázna a potyából. Hallottam a szépelgő szépfiú ünnepi beszédét. Hát' értelme az nem volt neki. Viszont eszembe jutott egy kedves emlék. Egy feketerigó gyakran megtelepedett a tetőantennánkon és torka szakadtából dalolászott, vagyis füttyörészett. Megtanúltam néhány motívumot és válaszolgattam neki. és képzeljék, a rigó meg engem kezdett utánozni. Gyurcsány is megtehetné [hacsak nem botfülű] mert humora van hozzá, hogy ilyenformán madárnyelven társalogna a tisztelöivel. Barátságosabb, össznemzetibb lenne a hangulat...

De ez nem a ti műfajotok. Nektek most az irodalmat, azon belűl a költészetet, azon belúl Petőfit kellene olvasgatnotok, különös tekintettel "A Nép nevében" című versére.

[Nota bene! Petőfit ugyanúgy elsikkasztották március idusából, mint Kulcsár Attila a harminchétmilliárdot a Hitelbanktól.]

Biztos nem emlékeztek már a versre - viselkedésetek erről árúlkodik - ezért eszetekbe idézem.

                      "Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!"
 

Vadul hangzik tán' az idézet. Lehet, de ti aztán nehezen vadultok meg. Pedig mit is mondott Gyurcsány? A költségvetés törvény, maga a hétszentség! Ahoz nem lehet hozzányúlni. Hát akkor a cigánybáró, Kulcsár Attila, hogy nyúlhatott hozzá? És ha hozzá nyúlt, kinek a kegyelméből van háziőrízetben?

Nem, gazd' uramék, a számadást nem kerűlhetitek el. Mert mit kellene ünnepelnünk március idusán? A tolvajok és a meglopottak "nemzeti egységét" talán, amiről papoltak a téreken miután haza takarodtatok? Egyáltalán nem! Március tizenötödike a lázadás ünnepe. Az elnyomottak lázadása az elnyomók ellen. A kor kontextusában az elnyomó a kizsákmányoló. Az elnyomott pedig az akit kizsákmányolnak. Ebbe a csoportba tartozik a föld népességének döntö többsége. Állítsuk középpontba Szász Lóránt szép "alkalmi" versét.

 

 

Az álmainkban semmi

    (A gazdatüntetésre.) 

Az álmainkban semmi holnap,
kiéheztettek, kiraboltak.
Hitelbe vették, ami termett,
kótyavetyéltek búzarendet.
Elosztották maguk a számlát,
Piroska és Ferike vág át.
Nekik szabad, mert ők a kormány,
"Kádár-Apró-Dögei" : honlány.

A parlament ma széna, szalma,
aki bent van az néma, kajla.
Törvényt hoznak helyettünk "szépet",
a törvénykönyv már rég elégett.
Uralkodnak, a nép meg hallgat.
Traktoraink menjenek falnak,
üssenek rést, vágjanak rendet !
A föld, a falu most feleltet.

Tavaszvölgy tava, 2005. márc. 13. 
 

                    Zas Lóránt 

 


Ami benneteket illet, még egy kis történelmi tanfolyamra is szükségetek lenne. A Francia forradalom történetét kellene olvasgatnotok, hogy tanúljatok a Vendèe parasztjainak példájából. Nekik speciel a Nagy Francia Forradalom és   Napoleon nem tetszett. Fellázadtak hát ellenük. Bevették magukat tulajdon földjeik sövényei közé és öltek, ölették magukat feszt, mindaddig míg Napoleon végleg le nem telepítették Szent Ilonán. Pedig az ő sovány földjeikre nem fájt a Hódító foga. Ők azon háborodtak fel, hogy a szabadkőművesek forradalma vérpadra juttatta a királyt és a nemességet. A szabadkőmüvesek újabban már nem nyakazzák, hanem megveszik a királyokat, a politikusokat. Világuralomra törnek. Ennek alapvető feltétele a magánvagyonok kisajátítása. A lakosság rabszolgasorba taszítása. Ennek formája a "modern" hitel rabszolgaság. Sor kerűl földecskéitekre is! Nem is soká. Épp ezért ti nem játszhatjátok Pató Pál úr szerepét, mert más a szitu. Tetszik - nem tetszik, "politizálnotok" kell!

2005.03.18.

Folytatás.

2 - Változatok televizióra és traktorra.

A sertéstartók nem alkusznak. Talán nem is nyugszanak[?]. Vezetőjük Sákán Antal[Népszabadság 2005.03.24] alighanem helyesen kapiskálja: a lét a tét. Ehhez képest háborodik fel azon, hogy az egymás tyúkszemein tapodó tizenvalahány gazdaszervezet mindössze négyezer traktort tudott az utakra vezényelni. Ezt kevesli, mert szerinte százhuszonháromezer müködőképes traktor van az Országban. Kesernyésen jegyzi meg, hogy csaknem százhúszezer erőgép gazdája a televizión nézte, mi történik. Hja' a kultúrparasztok abszolút többségben vannak már nálunk. Ez a nép halad a korral. Elvárja, hogy helyette más csapkodja himvesszejével a csalánt. [Persze én nem célzok, nem is gondolok Orbánra...]

Persze minden relatív, a számok pláne. Erre utal az alábbi idézet.

"Halder tábornok, a szárazföldi csapatok vezérkari főnöke 1941. február 3-án mutatta be az első német felvonulási tervet, mely
3 050 000 katona, 625 000 ló, 600 000 gépjármű,
3350
páncélos, 7150 löveg, gyakorlatilag minden mozgósítható erő bevetésével számolt. A terv szerint csak a támadás kezdete előtti utolsó három hétben kerültek átdobásra az akció fő terhét viselő páncélos és gépkocsizó hadosztályok. Ez az utolsó pillanatig lehetőséget adott a politikai manőverezésre, illetve a támadó szándékok leplezésére."

Az idézet minden szava fontos, de foglalkozzunk ezúttal a páncélosokkal. A 3350 harcjármű több ezer kilométeres frontvonal mentén felsorakozva három hadászati irányba tört. [Elég későn derült ki, hogy kevesen voltak...]

A traktor valahol a szállító gépjármű és a páncélos között helyezkedik el, ha figyelembe vesszük erejét, terepjáró [taposó] képességét és főleg a rászerelhető vagy hozzá kapcsolható "munkaeszközöket" [support]. Tekinthetjük akár harcjárműnek is. Négyezer traktor tehát nagy erő - lehet.

Persze egy "harci" jármű értékét a műszaki paraméterek, a felszereltség és az alkalmazás módja együttesen határozza meg. A gazdatüntetés nyilvánvalóvá tette, hogy kapitulációs tárgyalásokhoz - díszletnek - a traktor nem alkalmas, mert "bevetése" túl drága és ebben az üzemmódban a muszkaveze-
tők utódainak nem is imponál eléggé.

Ha a magyar gazdák kulturálisan ennyire fejlődnek, a televízió bekapcsolásán és a pőcögő gombjainak nyomkodásán túl, eljutnak arra a szintre, hogy szélessávú Internetkapcsolat segítségével chatelhetnek a kefebajuszúval. Ennek se' lesz semmi teteje, viszont továbbra sem kell felállni a sör mellől.

Elméláztam kissé, aféle "kávéházi-konrád" módján, azon milyen sokoldalú lehet adott esetben egy traktor...

[A magyar szleng szótár szerint "kávéházi-konrád a háború mozzanatait fontoskodva, tudálékosan, bennfentesen, jólértesülve magyarázgató kávéházi mindentudó". (Conrad von Hötzendorf osztrák-magyar vezérkari főnök neve után.)]

Tehát a traktor.

A minap néhány gondolatot fűztem Gyurcsány miniszterelnök úr debreceni látogatása kapcsán Dr. Nagy Attila tudósításá- hoz.
[
L. "Gyurcsány botrány Debrecenben."] és eléggé "vér-
gőzös" dolgokat írtam, egy valódi kávéházi-konrád módján.

[Mit gondol, csak úgy lehet demonstrálni, ahogy a gazdák tették eddig - fél szívvel, fél ésszel, "félpályásan"?

Mi lesz ha ötven, vagy száz traktor keresztbe áll a négyesen, a traktorokat összeláncolják, és pajszerral a kezére, vagy a fejére ütnek, aki a láncokhoz nyúl?

Ez még hagyján. A legerősebb zárt hadrend is feltörhető. (A muhi pusztán is összeláncolták a szekereket...)  De mi a helyzet egy mozgó akcióval? Ezesetben a traktorok nem verődnek csordába, hanem egy adott útvonal száz vagy kétszáz pontján keresztbe húznak néhány vasbeton cölöpöt, vagy fatörzset. (Az orosz, ill. ukrán maffia ilyen módszerrel tartóztatja fel a kamionokat.) Hova rohan akkor az ön rohamrendőrsége, hogy szabaddá tegye az útat? Vagy beveti a hadsereg páncélosait? Biztos, hogy a hadsereg engedelmeskedik önnek? És ha akarnák is, mozgásba tudják hozni az ócskavas telepeket?"]

A rögeszmés gondolkodásnak az a természete, hogy "szinezi", ill. "gazdagítja" önmagát. Nekem mindössze az az ötletem támadt, hogy beüssem a Goooogle képkeresőjébe a "traktor" kifejezést és máris ellepték agyamat az asszociá-
ciók. Íme.

Mi van, ha a [képzeletbeli] "pajszeres" blokád-vonaltól elindúl a képen látható szerelvényből kettő az egyik Budapest, a másik Záhony irányába és egy - egy táblákkal jelölt [!] útszakaszt finoman bepermetez egy pár liter motor- olajjal? Mit csinálnak ezesetben a "Ninok"?
Vissza mennek téli gumikért?

Mi van, ha két vagy négy ilyen böhöm megáll egymás mellett, illetve mögött és a vezetők elmennek mondjuk vizelni? Kit vernek agyba - főbe és kit bilincselnek [természetesen hátúl] a "Szolgálunk és Védünk" fantázianevű szolgálat emberei? Vagy gumibotjaikkal végigzörgetik a bokrokat Bocskay-kerttől Ujfehértóig, az út két oldalán?

Mi van, ha véletlenűl - de egyszerre több szakaszon -
össze mixelődik néhány jármű? A tűzol- tóság szétvagdossa őket a pneumatikus ollókkal? Négyezer traktor esetén hány ilyen olló jut egy traktorra? Aztán mennyi idő alatt érnek le Budapestről a téglási bekötőig?

Mi van, ha a kordonokat, fekvőrendőröket, a szeges szőnyegeket és uram bocsá' magukat a ninokat is összetakarítja kissé a tolólapos változat?
Micsoda szégyen, micsoda kár! Igaz, egy belügyi roncsderbyre máris nevezhetők lennének a járművek...

Hogy ne untassam tovább az olvasót, már nem is szólok a markolókanalas, illetve emelődarus "megoldásokról".

Vagyishogy.

A magyar gazdákkal egyelőre lehet úgy bánni és beszélni, ahogy ezt kormányzati oldalról teszik. Lehet, mert a gazdatársadalom megosztott. Nem csupán és nem is elsősorban a gazdaszervezetek osztják meg. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a "petíciós" korszak után következhet e még egy "New Deal" [új alku] traktorokkal, lacikonyhákkal és meleg teával. No meg persze az agrárium támogatásával, szartig.

A magyar gazda [annyira] nem hülye. Tudja, hogy az egész
ből nem sűl ki semmi. Mégis belemegy a hülyéskedésbe. Belemegy, mert nincs benne elég kurázsi hogy cselekedjék.

Tétlenkedik, mert arra számít, hogy valami csoda folytán nélküle is elrendeződnek a saját dolgai. Gazduraméknak egy Mohács kell. Megkapják! De akkor vajon: nem lesz a késő bánat eb gondolat?

Utólag beugrott valami. Salvator Allende kormányát [Chilében] békés szállítójárművekkel buktatták meg. A fuvarozók sztrájkoltak. Igaz, mindannyian és sokáig...

2005.03.29.

Sz. Gy.




 


 

 

 

 

 

 
 

  

 

Sz. Gy.