A lélek nem alszik ki!

Hercegh Ferenc írófejedelem szép novellája [A lélek kialszik] az Amerikába szakadt magyarokról szól akiknek lelkében elfakulnak a szeretett Budapest képei, színei, majd már az utcanevek is. Amerikának ilyen magyarokra van, lenne szüksége. Hál' istennek akadnak másfélék is!

Tegnap, szeptember 25-én vasárnap, vendégem volt a Kaliforniában élő író - költő Szász [Zas] Lóránt.

Sokat forgattam Freud könyveit. Persze nem állíthatom, értem is amit olvastam. Talán nem is fontos, mert valami olyasmiről akarok írni, ami ott nem olvasható.

A kérdést így teszem fel magamnak.Van e, lehet e szerepük az "indulatoknak" abban, hogy valaki  - emlékeit megőrizve - magyar maradhasson? Fogas kérdés! Maga a fogalom is többértelmű. Hirtelen felgerjedt haragot - dühöt; de valaki, vagy valami iránti erős [következésképp tartós] érzelmet egyaránt jelenthet.

Elgondolkodtató, vajon mi motiválja azokat, akik "Utolsó Esély" jelszóval aggastyánokra kívánnak vadászni a magyar rónán. Ezek nem indulatos emberek, mint ahogy a kutyasintérek sem azok. Viszont indulatot gerjesztenek. [Olyannyira, hogy egy horvát usztasa szervezet máris bejelentette, ha egyetlen horvátnak is bántódása esik, kiirtják az összes horvátországi zsidót. Ezt korábban már megtették, így a fenyegetést akár komolyan is lehet venni.]

Ha tovább keresünk, a "gyűlölet" fogalmához jutunk. Ez nálunk, pontosabban nekünk magyaroknak, persze tilos. "Liberálisaink" gyűlölettörvény megalkotásán fáradoznak, amely - egyelőre - a gyűlöletbeszédet torolná meg. Ez alatt körülbelűl azt kell érteni, hogy a zsidóságról vagy jót vagy semmit. Erről feledkeztek meg egy - egy indúlatos percükben Maczó Ágnes és ifj. Hegedüs Lóránd. A "tettük" nyomán keletkezett hajcihő tényei ismertek.

Az általam kedvvel forgatott és gyakran, ill. szivesen idézett Értelmező Szótár szerint a gyűlölet különösen ellenszenves formája a "gyűlölködés", ami rendszerint tartós, kölcsönös és oktalan gyűlölet ápolását jelenti.

Az orwelli gondolatrendőrség munkája akkor válik tökéletessé, ha az agyhullámok távolról felfoghatók és megfejthetők lesznek. Így lesz majd közvetlenűl tettenérthető és megtorolható a gondolatbűn. Ez lesz a záróköve a rég megálmodott Világállamnak, amelynek uralkodója vélhetőleg nem árja származásű lesz.

Őszintén szólva a gyűlölködést, mint szubszatanciát legtöményebb formában a Talmudban fedeztem fel. Ugyanott azt a logikát is, hogy a gyűlölködőknek szüntelen és ádáz küzdelmet kell azok ellen folytatniuk akik őket, esetleg - épp gyűlölködésük miatt - gyűlölik.

A gyűlölet ehhez képest lehet tartós és kölcsönös, ha viszont kölcsönös, esetleg nem oktalan! Ráadásúl ebben a körben tűnik a "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás (?)" kérdése a legnehezebben megválaszolhatónak. A nehézség azonban csak látszólagos. Nem is kell Luzsényi Alfonz Talmud forditásának böngészéséig sűllyedni. Elegendő a Tóra, másnéven a bibliai ószövetség is, Károli Gáspár ízes magyar nyelvű fordításában.

6,2 És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam [rész 8,1.] Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt.

6,16 És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!

6,17 És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő [rész 2,12-14. Zsid. 11,31.] és mindazok, a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt.

6,21 És teljesen kipusztítának [5 Móz. 7,1.2. 1 Sám. 15,3.] mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.

És vajon miért (?) kérdezhetnénk, de a kérdezősködés fölösleges, hiszen a válasz a Tórából kiderűl: Így egyeztek meg Mózes és az Úr, punktum! Jerikó az első ismert magas civilizációjú nép fővárosa volt. Mózes népe azóta is küldetését, azaz Jahve akaratát, teljesíti, mint annak kiválasztott népe és e szerint bánik a "kezére adott" népekkel. Így aztán "fegyver csörög, haló hörög, a nap vértóba száll", azóta is foilyton - folyvást nap mint nap.

Azok viszont, akiknek az asszonyát, gyerekét, sőt szamarát is kardélre hányják, vagy ilyenről hiteles tudomást szereznek, jobb esetben "gyűlölködnek", rosszabb esetben maguk is kardot rántanak.

A gyűlolet olyképp működik, mint az örök mécses. Lángja mindaddig lobog, amíg a "küldetés" tart.

Megfeledkeztem volna ezen eszmefuttatások közepett vendégemről? Korántsem. Folyvást róla beszélek, helyesebben róla beszél a nekem ajándék-képpen átnyujtott, kézzel írott vers. Íme a szöveg.

Bilincsben,

Bilincsekben gyönyörű ország,
tépik, tapossák ostorozzák.
Nyugat felől a gyepűk, székek
üszkös hamu, a fejfák félnek.
István urunk, Vajkból te lettél
hitet - hagyó, a német testvér.
Koppány átkát reánk te hoztad,
marháink hullnak, puzdránk horpadt.
Csillagos ég, ősz öreg táltos
fohászkodik Hadak Urához,
hisz' had jött, pányva, vasból fegyver,
papok tizedje, tömjén. Nem kell!
Kell kürt szava és nyilt róna,
nyergelünk mind a riadóra.
Olyan sereg jön égből, hegyről,
hogy reng a föld a bálvány felől.

Nevetséges? Leheteséges. De gondoljunk bele. Hitte volna valaki, hogy a kis magyar Dávid egyszercsak nekitámad a vörös Góliátnak. Parittyaköve ugyan nem sebezte rögtön halálra. A lélek sebe végzett vele lassú könyörtelenséggel.

És az idők malmai vajon nem őrölnek épp Izrael felett? Dehogyisnem! Erről megfeledkezett Jahve és Mózes, a két bölcs öreg. Józsua megállította a napot, de addig is, azóta is forognak a malomkövek.

2004.09.26.

Sz. Gy.