----- Original Message -----

Az alábbi levél annyira nem vall Csurkára, hogy hajlandó vagyok azt hinni: a szöveg apokrif. Ettől teljesen függetlenűl - a levél apropóján - elidőznék kissé az ügynök témánál. Ez a gondolat attól kezdve foglalkoztat, hogy megkezdődött a parlamenti pártok nagy beszarozó kampánya, az ügynök ügyek kavargatása formájában.

A "vallomás" arra az egyénre szeretne emlékeztetni, aki arra ébred, hogy keze beleér a bilibe. Csurka azonban nem álmában, nem holdkórosként, hanem éber állapotban [utasításra] vezette vakvágányra a nemzeti radikalizmust. Erre nem most jöttem rá! Bizonyságúl szolgáljon 2003.10.26 napján írott kommentárom, amely a "Csurka piszka" sokatmondó címet viselte, viseli. [Akinek kedve van, ugorjon oda - a címre kattintva.]

A hülyék általában arra hivatkoznak, jeles események kapcsán, "én már régen megmondtam". Én sem vagyok ezzel másképp, de ezúttal régen megírásról van szó...

A cikk tartalmát nem akarom itt recitálni. A témát viszont időszerű egy kicsit tovább ragozni.

A sajtó, régi jó szokása szerint, az ügynöktémát is olvasó-hülyítő módon tárgyalja. Leszűkíti a besugásra, amely az ügynöki tevékenységnek csupán egyik, nem is a legjelentősebb, szegmense.

Az ügynökök beszervezését és foglalkoztatását sem lehet a három per valahányas ügyosztályok nyakába varrni. A politika egészének [!] van arra szükséges, hogy ágenseit beültesse a társadalom ugyszólván minden sejtjébe. Ott azonban feladatuk nem csupán és nem is elsősorban az Információk kijuttatása, hanem a társadalom mikro- és makrofolyamatainak manipulálása. Watson és Crick "csupán" felfedezték a kettős spirált. Most a génsebészek dolga, hogy tetszőleges tulajdonságokkal rendelkező növényi, állati és emberi struktúrákat hozzanak létre. A politika viszont évezredek óta dolgozik a "génsebészet" módszereivel. A társadalom "kettős spiráljának" kritikus pontjaira beülteteti saját ágenseit, hogy a mindenkor uralkodó kaszt elvárásainak megfelelő működésre késztessék azt.

Ezuttal nem követem "kedvenc" módszeremet, azaz nem írok a sorok közé, mert undorodom e kottába rendezett fekáliától.

Nem hamleti, csupán raszputyini kérdés: számottevő politikai tényezővé válhat e még a MIÉP? Hát ha eddig sem volt számottevő, most mitől lenne azzá? Egyébként is, a politikához - miként a háborűhoz - tudvalevőleg három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Viszont Gizike kezét és a hozományt Csurka a házasság szentségében egyszerre nyeri el. Remélem nem mellőzik frigyüket egyházi áldásban is részeltetni. A jó Hegedüs püspök úr látszik méltónak e felemelő szertartást celebrálni. Bátran teheti, hisz' miközben az ara és a
vőlegény kezét az Úr szentségében öszeköti, nem köteles a körmeikre nézni...

A MIÉP-nek tehát alighanem annyi! A kő esetleg marad, párnának a bujdosó magyarok feje alá. Ami a radikalizmust illeti: hát azzal bizony problémák vannak. A tyúkszemeket, amelyek a csurkai nagy menetelések során keletkeztek még tán' ki lehetne áztatni. A baj a fejekben van. Mondhatni, a liberalizmus mételye a szélsőjobboldal köreiben hatott legerősebben. Persze nem a szabadelvűségről, hanem a szélsőséges individualizmusról van szó. Hamis, sőt ami még rosszabb, hülye próféták siserehada lepi el a hajdani dicső harcok téreit. Legelébb ettől a csapástól kell megszabadulnunk.

Még majd írok erről. Most már csak arra futja időmből, hogy minden jót kivánjak az ifjú párnak. Kisérje további életútjukat a megérdemelt siker. Megdolgoztak érte. Főleg Gizike.
Még egy dolog aggaszt az író leendő írásaival kapcsolatban. Menni fog a dolog Aczél [Apfel] György nélkűl is? Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Több évtizedes közéleti tevékenységem után, 72. életévemben most úgy döntöttem: búcsút intek a politikának, és hátralevő esztendőimben már csak írni fogok.

Ezúton kérek bocsánatot, különösen a hithű MDF-esektől és MIÉP-esektől, hogy III/III-as beszervezésemet csak évekkel a rendszerváltozás után, '93-ban vallottam be, amikor már az új politikai elitbe is bekerültem. Próbáltam korábban is, de csak Antall - ügynökmúltammal való - zsarolása adta meg az elégséges okot. Megkövetem harcostársaimat is, akiket az elmúlt néhány évben ügynököknek bélyegezve sorra kirúgattam a magyar igazság pártjából.

Belátom: a nemzeti radikalizmust vakvágányra vezettem. A MIÉP csak politikai gőzlevezetőként működött; az össztársadalmi folyamatokra egyáltalán nem volt hatással, legfeljebb a filoszemita, balliberális oldalnak adtam táptalajt.

Nem tudom, hogy a MIÉP még számottevő politikai tényezővé válhat-e... De velem már biztosan nem. Benyújtottam lemondásomat a párt megmaradt elnökségének, átadom irodámat, és megszüntettetem ezt az e-mail címemet is. Ez az utolsó levelem.

Most már elég pénzt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy nyugdíjas éveimben biztonságban, boldogan éljek. Véget vetek annak a harcnak is, melyet a keresztényekkel vívtam a házasság intézményével szemben, az élettársi viszony népszerűsítéséért, ezért hamarosan feleségül is veszem Papolczyné Balla Gizellát, a MIÉP sokak által alaptalanul támadott - hiszen sikeres - kampányfőnökét.

Barátaim, soha ne térjetek le a magyar útról! Csak én megyek, a kő marad... Az Író helyett a Könyvet válasszátok!

Üdvözlettel: