Metamorfózisok.
Bevezetés.
Ez a Comment, más commentjeimhez hasonlóan, sem tartalmilag, sem formailag nem kész "mű". Keret, amely időm én energiáim függvényében formálódik, töltődik fel tartalommal. Már Tamás Gáspár Miklós sokadik förmedvénye [Lásd a Fegyverbe!!! címen írt Commentet] kapcsán motoszkált bennem a gondolat, hogy ezt liberál-terroristát teljes dimenziójában mutatom be olvasóimnak. Aztán rájöttem, hogy ő csak bohóc egy korántsem vidám cirkuszban. A tisztánlátás kedvéért tehát lehetőleg az egész menazsériát fel kell vonúltatnon, ami csöppet sem könnyű, még kevésbé hálás feladat.

E Comment megírására közvetlenűl Heller Ágnes késztetett. Lentebb kiderűl, mivel. A szöveg-tartalmat sajnos "kezelni" kell. Ezt igyekszem kevéssé bonyolulttá tenni. A Commentnek lesz, ill. már van egy főlapja. Ezen írom az összekötő szöveget. Lentebb látható a folyamatosan bővülő "Nem-Nemzeti Galéria". A szereplőket személy szerint "méltató" kommentárokhoz a kiválasztott képre kattintva lehet eljutni. [A kurzort a kép fölé vezetve egyébként megjelenik a fizimiska tulajdonosának neve, esetleg korábbi [...] neve - who's who.]
Ma -2003.02.29-én- Szamuely és Heller képlinkjei élnek, azok is kezdő szöveggel.

Ami egy politika tárgyú honlap olvasottságát illeti. E lapnak hetente mintegy 250 látogatója van. Ezzel a kategória 5 - 8 helyezései között billeg. Ezzel szemben a legocsmányabb szexlap látogatottsága is 6-10.000 között mozog. De nem ez a jellemző. A politikai kategória legvégén szerénykedik az EU információkat tartalmazó Honlap. Heti olvasóinak száma egy kezünkön is megszámlálható.
Dúrva, ha azt mondom: csak a birka megy ilyen felkészületlenűl a vágóhídra?
Dehát mit lehet tenni? Az olvasás fáraszt, a szex pedig gyönyörködtet. Ezekután tárgyra térek.

* * *

Sorsunk, a magyar sors, együttélésre kényszerít bennünket egy embercsoporttal. Nem szeretjük őket, de nem tudunk tőlük szabadúlni. Ők gyűlölnek minket, mégis belénk ragadnak, mint bogáncs a kutya szőrébe. Kik ezek a kéretlen messiások? Honnan jöttek? Mit keresnek nálunk? Mit akarnak tőlünk? Hová tartanak?
A történet fonala az ősi időkből, a Kárpátokon túli őshazákból kacskaringózik a mába. Más helyen akarok foglalkozni a türk [nem sémi] eredetű zsidókkal, a kazárokkal; továbbá a tőlük hozzánk csapódott, és velünk együtt hont foglaló, kabarokkal. Nem akarok szólni népfajokról, vallási felekezetekről. Nem akarok senkit kirekeszteni, Dunába lőni, elgázosítani. Egy szociológiai értelemben vett "csoport" azon nézeteit, viselkedési formáit vizsgálom, amelyek őket csoporttá teszik. Előre bocsájtom, hogy e vizsgálódás során számomra teljességgel használhatatlannak bizonyultak olyan kifejezések, mint jobboldal, baloldal, liberális, konzervatív, zsidó, keresztény, antiszemita, filoszemita, befogadó, kirekesztő, stb. Ennek kézenfekvő oka, hogy tartalmuk nem definiálható...

Ezúttal csak egy kis szeletkét akarok kimetszeni a történelemből: a Kiegyezéstől napjainkig terjedő időszakot és ennek is csak néhány jellemző eseményét említem.

A magyar rebelliók leverése után az Osztrák császárság soknemzetiségű, ha úgy tetszik sok népfaj lakta, birodalommá vált. Hogy az is maradhasson kénytelen volt megalkudni a magyarokkal. "A Habsburg Birodalom 1867-ben Ausztria és Magyarország dualista államszövetségévé alakult. Az Osztrák-Magyar Monarchia két egyenrangú része belügyeiben teljes szuverenitáshoz jutott. Parlamentjeik önállóan alkották törvényeiket, melyeket két külön kormány hajtott végre. I. Ferenc József Bécsben mint császár, Budapesten mint király szentesítette a törvényeket. Közös maradt a külügy, a hadügy, valamint 'ezek' pénz-ügyei."

És kinél volt a pénz? Hát a Rotschildoknál. Az nem lett "közös..." A boldog békeidőkben mindenki boldogult, ahogy tudott. Csakhogy nem egyformán tudott.

És most vegyük szerbe - számba a szociológiai [!] csoportot jellemző vonásokat.

[Ami most következik banalitások halmazának tűnik. Én azonban úgy vagyok vele, mint aki raktárát Dexxion - Salgó polcokkal rendezi be. Ennek csúnya szerkezetnek az az előnye, hogy kivánt formára és méretre alakítva áttekinthető rendben tárolja az anyagot. A szociológiai megközelítés pedig több szempontból célszerű. "Szociológia: a társadalommal, ennek szerkezetével, fejlődésével, az emberek szociális magatartásával, a társadalmi együttélés formáival foglalkozó tudomány." Mint ilyen félelmetes segédcsapatokkal operálhat, pl. történelem, statisztika, stb. Megállapításaira nem, vagy alig nyálazhatók olyan közkedvelt cimkék, mint: antiszemita, rasszisata, kirekesztő, szélsőséges, szalonképtelen, etc..]

A csoportjellemzők.   

Tartózkodás a fizikai munkától, lett légyen az iparban, mezőgazdaságban, szolgáltatási szférában, stb. végzendő munka. [Minthogy ezek a legnehezebb, következésképp (?) legrosszabbúl fizetett munkák, a csoporthoz tartozók e szempontból munkakerülőknek tekintendők.] 
Intenzív érdeklődés [és kétségen felüli alkalmasság] az olyan foglalkozások iránt, mint az árú és pénz [kereskedelem]; vagy csak a pénz [bankmüveletek, tözsdei spekuláció, uzsora] forgatása. Mindez fizikai erőkifejtés nélkűl, a fizikai munka bérének többszörösét biztosítja és önmagát sokszorozza, mert a létfenntartás költségei nem emésztik fel, mint a munka bérét.
A megtakarítást is lehetővé tevő, presztizst, egzisztenciális biztonságot nyújtó értelmiségi pályák [ügyvéd, orvos, gyógyszerész, mérnök, stb.] elözönlése.
A sajtó kisajátítása a sajtóorgánumok csaknem kizárólagos tulajdonlása, az ujságírás monopolizálása révén.
A művészet [szinház, film, képzőművészet és bizonyos vonatkozásaban az irodalom] profittermelő üzleti vállalkozássá alakítása és e profit elsajátítása.
A nemzeti vagyon felvásárlása [különös tekintettel a földvagyonra]. A föld tőketulajdonná változtatása.
Nagyipari termelőapparátusok, szolgáltatási szervezetek [szállodaipar] létrehozása, [természetszerűen] profitorientált működtetése.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
A fenti kizárólagosságok önmagukban is alkalmasak egy társadalmat lenyűgözni, szegénnyé, kiszolgáltatottá tenni. Mindezeknél sokkal veszélyesebb azonban az a szellemi invázió és azt követően e terület tartós megszállása, amely a csoport tevékenységét, tettenérhető módon, jellemzi.

A csoport nem ismeri el, következésképp nem is tiszteli az államhatárokat. A határok által bezárt területet nem tekinti "hazájának". Az ott élő néppel [népekkel] nem törekszik azonosúlni [identitás]. Nem tekinti magát valamely nemzethez tartozónak. Világpolgár a szó minden értelmében. Mint ilyen, egy nemzeti közösségből önmagát önként kirekesztvén, kirekesztést panaszol, ha a magának igényelt jogok gyakorlásában "akadályozzák".

A társadalom szellemi szubsztanciájának "kezelésében" ősi, ugyanakkor fej
lődő, rugalmas, a változó helyzetekhez alkalmazkodni képes praktikákat alkalmaz.

Önmagához és a befogadó társadalomhoz való viszonyát szent, örök, változtathatatlan dogmák [pl. Tóra Talmud] szerint alakítja. Ugyanakkor behatol és "élre tör" a legellentétesebb szellemi [politikai] áramlatokban, ill. maga hoz létre ilyeneket, nevük "paradigma".

E tevékenység, a zürzavar leple alatt, kitartóan egy cél megvalósítáására tör. A befogadó társadalmi közeget szellemi, politikai és gazdasági értelemben "átdolgozza", táptalajjá alakítja, saját fogyasztására alkalmassá teszi. E folyamat szisztematikusan szétaprít minden olyan erkölcsi, szellemi, társadalmi és anyagi strukturát amely az emésztési folyamatot nehezíti.

E "lebontási" manőverek kiemelt célpontjai a nemzeti azonosságtudat, a vallás, minden megnyilvánúlási formájában, az erkölcs, a becsület. Célpontja továbbá a logikus, térben és időben dimenzionált, gondolkodás, egyszóval maga a józan ész. Lukács György terjengős művet alkotott "Az ész trónfosztása" cimmel. Ő Hitlert minősíti "fosztogatónak" - én viszont
őt... 

 Régen foglalkoztat az az átalakúlás [metamorfózis] amelynek során a kávéházak izgatott, füstös légkörében handabandázó kamásnis, csokornyakkendős piperkőc "értelmiségiekből", kávéházi konrádokból, páncélvonaton robogó, bőrruhában akasztó hóhérok lettek. Majd a "fehérterror" feltünően gyors konszolidációja után visszavedlettek megint ugyanazzá. Egészen 1944 végéig, amikor ismét eljött az akasztások ideje. Az Oktogonon kezdődött, nyilvánosan, két keretlegény volt a delikvens. Az egyik névre emlékszem: Szívósnak hívták. Kisdiák koromban láttam az országszerte kiragasztott képeket. A nézők sorában jól látható volt a "katalóniai mészáros" Gerő Ernő sötét ábrázata.
Nos a folytonosság folyamatos keresgélése során az ember óhatatlanúl Leninnél köt ki és innen asszociál Lukács Györgyre aki bordó bársonykötésben nyalja ki Lenin seggét, igazi nagy humanistának nevezvén azt a szifiliszes gonosztevőt aki, diktátor utódaival ellentétben, személyes szadizmusa által ösztökélve írttatta az embereket.
Az egymás melleti három kép: a kávéházi belső, a Lenin portré és a forradalmi plakát e folyamatot szimbolizálja.

Ezt követően tettem fel a galériát, amely - ahogy említettem - korántsem teljes, kiegészítésre szorul. 

Ha nem jelenthetem ki, hogy mind fiatalok és szépek, erről nem én tehetek. Nos mégegyszer: Szamuelyre és Hellerre ugrás a képmásukról. Tamás Gáspár Miklósra egyelőre a fenti "Fegyverbe!!!" link mutat, mig "saját" lapot nem kap...
A következő [piros] lapot azonban Lukács György kapja. Megérdemli!

Folytatása következik!

2004.02.29.

Sz. Gy.